Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-28 / 172. szám

I 1923. junius 28. Fiuk pártában Párisi lapok elkeseredett cikkek­ben számolnak be a most érettsé­giző fiatalok megdöbbentő tudat­lanságáról. A francia diákok nem tanulnak, mert nem törődik velük senki, az iskola torolhatatlan jusz­­tiemordoí követett el az uj generá­ción, amikor az élet mai gyorsuló tempója és a praktikus szempontok mellőzésével, továbbra is szomorú, klasszikus kisértetek emlőin nevel­te őket nyolc esztendőn át. A fiata­lokért csak iiébe-korba konditják meg a lelkiösmeret vészharangját és mire az utolsó hanghulláni is elül — nem történik semmi. Itt, ná­lunk, az utódállamokban, különösen súlyos és meredek gátak állják út­ját a fiatalok boldogulásának. A ta­nuló, aki nyolc esztendő fáradtságá­val, serdülő energiájának frontba­­sorakoztatásával verekedte kérész­iül magát az iskolák kopár, sokszor meddő státicóin, most válaszúton áll. Az egyetem csábítja még őket, de az egyetem messze van. sokkal, messzebb mint a távolságokat át­hidaló kilométerek. A szülők nem bírják taníttatni gyermekeiket, az egyetemi tanulás passzió, lukszus lett és a lateiner-pályák túlzsúfol­tak. Maholnap a továbbtanulásra is állni fog a szabadverseny — az aki birja, marja — igazsága és az a ke­vés fiatalember is, akiben még vol­na hajlandóság a tanulásra, künn­­rekeid a kapukon . . . A mai gazdasági viszonyok ezer­­szerte mostohábbak mint valaha. A sovén hisztéria és az általános elé­­gületlenségben gyökerező reakciós áramlat karölve — nobile per frat­­rum — indulnak a hajtóvadászatra, amelynek a jövő generációja adja meg uzsorakamatokkal az árát. A karaván halad és a diák nem tud lépést tartani korávaL mert nem en­gedik. Ám vannak, akik még sem törődtek bele a nemtanulásba és autodidaklikus utón képezik magu­kat. A nacionalizmus homlokegye­nest ellenkező emóciókat váltott ki belőlük és az erőszakos elhaíárolt­­$ág helyett egyre erősbödö kontú­rokká], valami nagy internaciowális vágyakozás ég a. lelkekben. Paris, Róma London után — az egész vi-Egy kritikus albumából Feraina ’A nők éppen úgy mint a királyok,■■ nem kormányoznak, hanem uralkod- j pák. * Nagyon régi mondás, hogy: a nők! ereje a gyengeségükben rejlik. Kér­dés: nem a gyengeségük alapszik-e az erejükön? Még megérhetjük, hogy ebből a kérdésből is régi mon­dás, sői régi igazság lesz. * Igazi nőgyülölők csak az assz3- pyok között találhatók. * Az embergyülölők sokszor bom­lanak az asszonyokért. * fia azt mondjuk egy nőről, hogy ind halllgatni, már nagyon megdi­csértük. S az ilyen nő néha többet | mond mint az. akinek örökké jár a szája. * Aki hisz a nőknek, boldog; aki nem hisz nekik, okos. * A nő, ha bíró. rögtönitélő biró. * Minden tisztességes nö büszke. Ez annyira esszenciális tulajdona a tisz. tességének. hogy el se választható tőle. Egy igen büszke hölgynek a hí­réről lévén szó, valaki igen találóan -i jegyezte meg: f — Valószínűleg teljesen becsüle-j •tes asszony. Máskülönben nem volna , ilyen büszke. ' BACSMEGYE! NAPLÓ 9. olda!. lág egy város —és ez a szolidari­tás képezi eljövendő életük funda­mentumát. A modern irodalom destruálta a fiatalokat, de ez a de­strukció szilárd világszemléletet és olyan szemfeltépést adott, ami kon­struktivabb és életrevalóbb a leghan­gosabb. iegprogrammosabb sovén táltosok handabandáinál is... Sűrűn olvasunk budapesti és ro­mániai lapokban a foglalkozásnél­küli fiatalemberek uj típusáról — már nálunk is felbukkantak az elő­őrsök —, a valutázó, kosztpénzező, zugbankozó ifjúról, akik a labilis pénzügyi viszonyok uszályába ka­paszkodva törtetnek az árral. Ezek már felismerték a kérlelhetetlen tör­vényt, hogy ők a felesleg és a mun­ka ösvényéről visszafordultak egy improduktív, de pillanatnyilag bá­zist nyújtó foglalkozáshoz . . . A fiatalok nem tanultak, nem ta­nulnak. az uj generációnak elsikkadt a jövőjük valahol az ismeretlenbe és az uj iskola, az élet iskolája, ke­mény tűzkeresztség lesz azok szá­mára, akik könnyelműen, egyetlen tétjüket, a fiatalságukat, dobták oda a bakk-asz tálhoz. Akik — megtize­delve — végigharcolják ezt a leg­­heroikusabb, legszürkébb csatát, azoknak látása élesebb, csalhatatla­nabb lesz és akik nem hullanak el a keserű kegyetlen tornán, azok fogják megvetni alapját egy uj, egészséges kiiltiirnemzedékneli... De erről ma még csak elszánt optimizmussal szabad suttogni. Ma még rideg statisztikai számadatok bizonyítják, hogy az érettségizett diákoknak több mint harminc szá­zaléka — a túltermelésnél a feles­leg — sem ipari, sem latenter pá­lyákra, sem állami hivatalokba nem mehetnek, egyszerűen otthon ma­radnak . . . Furcsa iróniája a fel­fordult világnak, jellemző, elszomo­rító — a fiuk is a szülők nyakán maradnak, megvénülnek pártában, akár a szegény, csúnya, eladó­lányok, akiket nem lehet férjhez adui . . . (T.) PÉNZÜGYI Az adóreform előestéjén VI. Amint a földadónál nincs, úgy a házbéradónál sincs mit modernizál ni és javítani. A javaslat szeri't is úgy, mint azelőtt, az adó alapja a házbéradóvallomás. Most is úgy, mint azelőtt, követelni fogja a ház­tulajdonostól és bérlőtől, hogy tisz­tességesen vallja, be a házjövedelmet és ha nem teszi, miután nincs ez a vallomási rendszer kellő büntetőjogi szankcióval körülbástyázva, éppen olyan rossz és igazságtalan icsz en­nek kivetése, mint amilyen eddig volt. Modernizálni csak úgy iehetne, ha ezt az adónemet beillesztenék- a kizárólagos vagyon- és jövedélem­­adó rendszerbe. Az egész javítása és modernizálása csak abból áll, hogy régi két válfajainak, a házbér- és házosztályadónak kulcsát felemeli. A tőkekamat és járadékodó teljesen megmaradt régi köntösében.. A ke­reseti adókat ezeket legjobban ja­vítja és modernizálja a javaslat, amikor az eddigi I., III. és IV. 0. ke-A nő sokkal büszkébb a becsüle­tességére mint a férfi a becsületére. S ez bizonyára nem azért van igy, mert a nőerény ritkább a férfibecsü­letnél (hiszen gyakoribb!), s azért se mert nagyobb áldozattal jár mint aminőt a férfi tesz le az erkölcsi in­tegritás oltárára, hanem azért, mert a nő az ő erényét (a lány a szüzes­ségét és az asszony az urá­hoz való hűségét) győzelemnek tekinti a férfival szemben. Tudja, hogy sokan megkívánják, s neki nagy elégtételére szolgál, hogy ha­talmában van édes gyönyörűségtől fosztani meg a férfiakat, amikor megtagadja magát tőlük. * A tisztességes nők nem nézhetik le annyira a rosszhirüeket. mint ahogy ezek gyűlölik amazokat. * Az az erős, aki vissza tud élni a gyöngeségével. Ha ehhez nem ért, akkor gyönge csak igazán. Don Juan egy mondása: — Még nem láttam két egyforma nőt, — de két különbözőt še. * Ugyanöt öle: — Tíz szép nőt megununk, amíg egy rutát megszokunk. * Az evangyéliom ama tanítását: »szeresd íelebarátodatminttenmaga­­dat«, sokan csak annyiban követik, hogy a szép asszonyokat szeretik mint önmagukat a többi felebará­taikkal pedig édeskeveset törődnek. reseti adót egyesitvei, itt két osztályt állapit meg és a II. 0. kereseti adót elhagyja. De hát ez se modernizálás, csak összevonás, helyesebb osztályozás adókulcsfelemeléssel és leszállítással, A nyilvános számadásra kötele­zett vállalatoknál behozza azt a vál­tozást, hogy jövőben ezek a válla­latok külön fognak adózni a jövede­lem és külön a vagyon után, az alap­tőke nagysága és a jövedelem nagy­sága után különféle adókulcsokkal. Végre a jövedelem- és vagyonadó­nál szintén a régi rendszert' tartja meg, különféle adókulccsal, elimi­­nálva az eddigi pótlékrendszert. így fest tehát az adóreform terve­zet javító és modernizáló tevékeny­sége és az eddig elmondottak, azt. hiszem, eléggé meggyőzték az ol­vasóközönséget, hogy ezeken az adókon javítani, modernizálni már alig lehet, ha csak nem tekintjük ja­vításnak és modernizálásnak a folyto­nos adóalap- és adókulcsemeléseket. E ió emberek csak a szép nőt tekin­tik felebarátjuknak. _ , ' * * A nőket a költők és a többi írók olyan sokszor nevezték el angyalok­nak. istennőknek és egyébb édessé­geknek, hogy egyenesen meg van­nak sértve, ha valaki asszonyembe: rekriek nézi őket. A női analfabéták c tekintetben sokkal szerényebbek, — ők nem olvasták ezeket az íráso­kat. s úgy tudnak viselkedni a fér­fiakkal szemben, mintha nem is vol­nának istennők. * Szép asszonyoknak mindig igazuk van. ¥ Mindazok az asszonyok, akik sze­relmükkel a legerősebb férfiakat bol­dogították, majd szerencsétlenné és tönkre tették, akik egy buja ölelés­sel s néha egy intéssel családok nyu­galmát tudták megsemmisíteni, kik egy kicsiny szeszéllyel a legnagyobb viharokat képesek fölkorbácsolni s családi tragédiákat, sőt háborúkat és nemzetközi összecsapásokat fölidéz­ni: mindezek az asszonyok »gyön­ge nők« voltak. * Az író a közönséget és a nőt szid­ja a legtöbbet. Ezeket szereti a leg­jobban. * A nő a pénzt és az időt nem érti. Amazt túlértékeli, emezt kevésre taksálja. * A nőrül nem lehet annyi rosszat Ha tehát ezeket az adónemeket sem javítani, sem modernizálni nera lehet, önként felvetődik a kérdés, miért akarjuk ezeket mégis egy újabb emberöltőig megtartani? Az adóreforrntervezet erre is megadja a feleletet ekként: »azért, mert ezek­nél az adónemeknél tudjuk, hogy hoznak jövedelmet az államnak és azt is tudjuk, hogy mennyit. És hogy teljes legyen a konzervatív felfogás, meghagyja az adóreform­­tervezet azt az adókivetési rend­szert is, mely ellen az adózó közön­ség eddigelé is a legélesebb harcot vívta. Csak a földadó és ház-adó­kivetés volt az. amely a régi rend­szerben megnyugtatta a közönsé­get és pedig azért, mert ez katasz­ter és a fél bevallása alapján lett kivetve. A többi adónemek, amelyek kivetésénél a felek vallomásait — ezek kilencven százalékában elve­tették — s a kivetés a bizottság vagy. a pénzügyigazgatóság kénye­­kedvére volt bízva. általános elke­seredést és elégedetlenséget szült az adózó közönségben. Mi ebből a tanulság? Hogy ez a kivetési rendszer általánosságban rossz és nem felel meg a valódi jövedelem megadóztatásának. Te­hát meg kell változtatni ezt, anélkül, hogy a sötétbe ugrás veszedelmétől kellene tartani. Mindenekelőtt be kellene hozni a vallomási kényszert büntetőjogi szankcióval. Aki hamis vallomást ad vagy nem vallja be összes jöve­delmét és vagyonát a valóságnak megfelelőleg — mondjuk ki bátran —, három évi börtönnel, politikai jogainak felfüggesztésével és magas pénzbüntetésekkel sújtandó. Ez az intézkedés azon az elven alapulna, hogy aki az államot megcsalja, a meghozandó modern adóreform ke­retén belül, megcsalja felebarátját is, azt az adózót, aki tisztességes vallomást ad. Ezen modern adózási rendszer mellett mindenkinek valódi jövedelme és valódi vagyona után kellene adót fizetnie és igy maga az adózó közönség az adómorál szem­pontjából sem tűrné meg körében azt az embert, aki hamis vallomá­sával az államot és embertársait iueg akarja csalni. Persze ezeknek az adóvalloinásoknak rövideknek, könnyen megérthetöknek kellene mondani, hogy ne maradna még va­lami elmondatlan. — s nem lehet annyi jót írni róla. hogy ne marad­na még valami megiratlaq. * Amig a nők lesznek a világon, ad­dig mindig lesznek regények és ver­sek. , * Az uj nő nem szeret oly ititenzi­­vítással mint a régi, s az uj nőt nem is szeretik olyan hálásan mint a ré­git. Rómeók és Wertherek lehetet­lenek ott, ahol a Júliák és a Lőtték olyan mások mint az előbbi száza­dokban voltak. * Ha a nő elismeri, hogy valamelyik barátnője szebb nála. ezt mindig enyhítő körülmények figyelembevé­telével teszi. Például megállapítja az Ítélet megokolásában, hogy a kérdé­ses hölgy rosszszivii. rosszhirii vagy izlésté'en. stb. * \ nő az élettelen tárgyakkal szem­ben se objektív. Egy ruháját vagy kalapját éppen úgy tudja meggyii­­lölni mint valamelyik barátnőjétvagy unokanővérét. * A nő sohase fog kimenni a divat­ból, — még akkor se. ha már a sze­relem is a divatját múlta. í * Nincs hálátlanabb dolog, mini nőkkel vitatkozni. Mindig nekik van igazuk. Baedeker.

Next

/
Oldalképek
Tartalom