Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-28 / 172. szám
I 1923. junius 28. Fiuk pártában Párisi lapok elkeseredett cikkekben számolnak be a most érettségiző fiatalok megdöbbentő tudatlanságáról. A francia diákok nem tanulnak, mert nem törődik velük senki, az iskola torolhatatlan jusztiemordoí követett el az uj generáción, amikor az élet mai gyorsuló tempója és a praktikus szempontok mellőzésével, továbbra is szomorú, klasszikus kisértetek emlőin nevelte őket nyolc esztendőn át. A fiatalokért csak iiébe-korba konditják meg a lelkiösmeret vészharangját és mire az utolsó hanghulláni is elül — nem történik semmi. Itt, nálunk, az utódállamokban, különösen súlyos és meredek gátak állják útját a fiatalok boldogulásának. A tanuló, aki nyolc esztendő fáradtságával, serdülő energiájának frontbasorakoztatásával verekedte kérésziül magát az iskolák kopár, sokszor meddő státicóin, most válaszúton áll. Az egyetem csábítja még őket, de az egyetem messze van. sokkal, messzebb mint a távolságokat áthidaló kilométerek. A szülők nem bírják taníttatni gyermekeiket, az egyetemi tanulás passzió, lukszus lett és a lateiner-pályák túlzsúfoltak. Maholnap a továbbtanulásra is állni fog a szabadverseny — az aki birja, marja — igazsága és az a kevés fiatalember is, akiben még volna hajlandóság a tanulásra, künnrekeid a kapukon . . . A mai gazdasági viszonyok ezerszerte mostohábbak mint valaha. A sovén hisztéria és az általános elégületlenségben gyökerező reakciós áramlat karölve — nobile per fratrum — indulnak a hajtóvadászatra, amelynek a jövő generációja adja meg uzsorakamatokkal az árát. A karaván halad és a diák nem tud lépést tartani korávaL mert nem engedik. Ám vannak, akik még sem törődtek bele a nemtanulásba és autodidaklikus utón képezik magukat. A nacionalizmus homlokegyenest ellenkező emóciókat váltott ki belőlük és az erőszakos elhaíárolt$ág helyett egyre erősbödö kontúrokká], valami nagy internaciowális vágyakozás ég a. lelkekben. Paris, Róma London után — az egész vi-Egy kritikus albumából Feraina ’A nők éppen úgy mint a királyok,■■ nem kormányoznak, hanem uralkod- j pák. * Nagyon régi mondás, hogy: a nők! ereje a gyengeségükben rejlik. Kérdés: nem a gyengeségük alapszik-e az erejükön? Még megérhetjük, hogy ebből a kérdésből is régi mondás, sői régi igazság lesz. * Igazi nőgyülölők csak az assz3- pyok között találhatók. * Az embergyülölők sokszor bomlanak az asszonyokért. * fia azt mondjuk egy nőről, hogy ind halllgatni, már nagyon megdicsértük. S az ilyen nő néha többet | mond mint az. akinek örökké jár a szája. * Aki hisz a nőknek, boldog; aki nem hisz nekik, okos. * A nő, ha bíró. rögtönitélő biró. * Minden tisztességes nö büszke. Ez annyira esszenciális tulajdona a tisz. tességének. hogy el se választható tőle. Egy igen büszke hölgynek a híréről lévén szó, valaki igen találóan -i jegyezte meg: f — Valószínűleg teljesen becsüle-j •tes asszony. Máskülönben nem volna , ilyen büszke. ' BACSMEGYE! NAPLÓ 9. olda!. lág egy város —és ez a szolidaritás képezi eljövendő életük fundamentumát. A modern irodalom destruálta a fiatalokat, de ez a destrukció szilárd világszemléletet és olyan szemfeltépést adott, ami konstruktivabb és életrevalóbb a leghangosabb. iegprogrammosabb sovén táltosok handabandáinál is... Sűrűn olvasunk budapesti és romániai lapokban a foglalkozásnélküli fiatalemberek uj típusáról — már nálunk is felbukkantak az előőrsök —, a valutázó, kosztpénzező, zugbankozó ifjúról, akik a labilis pénzügyi viszonyok uszályába kapaszkodva törtetnek az árral. Ezek már felismerték a kérlelhetetlen törvényt, hogy ők a felesleg és a munka ösvényéről visszafordultak egy improduktív, de pillanatnyilag bázist nyújtó foglalkozáshoz . . . A fiatalok nem tanultak, nem tanulnak. az uj generációnak elsikkadt a jövőjük valahol az ismeretlenbe és az uj iskola, az élet iskolája, kemény tűzkeresztség lesz azok számára, akik könnyelműen, egyetlen tétjüket, a fiatalságukat, dobták oda a bakk-asz tálhoz. Akik — megtizedelve — végigharcolják ezt a legheroikusabb, legszürkébb csatát, azoknak látása élesebb, csalhatatlanabb lesz és akik nem hullanak el a keserű kegyetlen tornán, azok fogják megvetni alapját egy uj, egészséges kiiltiirnemzedékneli... De erről ma még csak elszánt optimizmussal szabad suttogni. Ma még rideg statisztikai számadatok bizonyítják, hogy az érettségizett diákoknak több mint harminc százaléka — a túltermelésnél a felesleg — sem ipari, sem latenter pályákra, sem állami hivatalokba nem mehetnek, egyszerűen otthon maradnak . . . Furcsa iróniája a felfordult világnak, jellemző, elszomorító — a fiuk is a szülők nyakán maradnak, megvénülnek pártában, akár a szegény, csúnya, eladólányok, akiket nem lehet férjhez adui . . . (T.) PÉNZÜGYI Az adóreform előestéjén VI. Amint a földadónál nincs, úgy a házbéradónál sincs mit modernizál ni és javítani. A javaslat szeri't is úgy, mint azelőtt, az adó alapja a házbéradóvallomás. Most is úgy, mint azelőtt, követelni fogja a háztulajdonostól és bérlőtől, hogy tisztességesen vallja, be a házjövedelmet és ha nem teszi, miután nincs ez a vallomási rendszer kellő büntetőjogi szankcióval körülbástyázva, éppen olyan rossz és igazságtalan icsz ennek kivetése, mint amilyen eddig volt. Modernizálni csak úgy iehetne, ha ezt az adónemet beillesztenék- a kizárólagos vagyon- és jövedélemadó rendszerbe. Az egész javítása és modernizálása csak abból áll, hogy régi két válfajainak, a házbér- és házosztályadónak kulcsát felemeli. A tőkekamat és járadékodó teljesen megmaradt régi köntösében.. A kereseti adókat ezeket legjobban javítja és modernizálja a javaslat, amikor az eddigi I., III. és IV. 0. ke-A nő sokkal büszkébb a becsületességére mint a férfi a becsületére. S ez bizonyára nem azért van igy, mert a nőerény ritkább a férfibecsületnél (hiszen gyakoribb!), s azért se mert nagyobb áldozattal jár mint aminőt a férfi tesz le az erkölcsi integritás oltárára, hanem azért, mert a nő az ő erényét (a lány a szüzességét és az asszony az urához való hűségét) győzelemnek tekinti a férfival szemben. Tudja, hogy sokan megkívánják, s neki nagy elégtételére szolgál, hogy hatalmában van édes gyönyörűségtől fosztani meg a férfiakat, amikor megtagadja magát tőlük. * A tisztességes nők nem nézhetik le annyira a rosszhirüeket. mint ahogy ezek gyűlölik amazokat. * Az az erős, aki vissza tud élni a gyöngeségével. Ha ehhez nem ért, akkor gyönge csak igazán. Don Juan egy mondása: — Még nem láttam két egyforma nőt, — de két különbözőt še. * Ugyanöt öle: — Tíz szép nőt megununk, amíg egy rutát megszokunk. * Az evangyéliom ama tanítását: »szeresd íelebarátodatminttenmagadat«, sokan csak annyiban követik, hogy a szép asszonyokat szeretik mint önmagukat a többi felebarátaikkal pedig édeskeveset törődnek. reseti adót egyesitvei, itt két osztályt állapit meg és a II. 0. kereseti adót elhagyja. De hát ez se modernizálás, csak összevonás, helyesebb osztályozás adókulcsfelemeléssel és leszállítással, A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál behozza azt a változást, hogy jövőben ezek a vállalatok külön fognak adózni a jövedelem és külön a vagyon után, az alaptőke nagysága és a jövedelem nagysága után különféle adókulcsokkal. Végre a jövedelem- és vagyonadónál szintén a régi rendszert' tartja meg, különféle adókulccsal, eliminálva az eddigi pótlékrendszert. így fest tehát az adóreform tervezet javító és modernizáló tevékenysége és az eddig elmondottak, azt. hiszem, eléggé meggyőzték az olvasóközönséget, hogy ezeken az adókon javítani, modernizálni már alig lehet, ha csak nem tekintjük javításnak és modernizálásnak a folytonos adóalap- és adókulcsemeléseket. E ió emberek csak a szép nőt tekintik felebarátjuknak. _ , ' * * A nőket a költők és a többi írók olyan sokszor nevezték el angyaloknak. istennőknek és egyébb édességeknek, hogy egyenesen meg vannak sértve, ha valaki asszonyembe: rekriek nézi őket. A női analfabéták c tekintetben sokkal szerényebbek, — ők nem olvasták ezeket az írásokat. s úgy tudnak viselkedni a férfiakkal szemben, mintha nem is volnának istennők. * Szép asszonyoknak mindig igazuk van. ¥ Mindazok az asszonyok, akik szerelmükkel a legerősebb férfiakat boldogították, majd szerencsétlenné és tönkre tették, akik egy buja öleléssel s néha egy intéssel családok nyugalmát tudták megsemmisíteni, kik egy kicsiny szeszéllyel a legnagyobb viharokat képesek fölkorbácsolni s családi tragédiákat, sőt háborúkat és nemzetközi összecsapásokat fölidézni: mindezek az asszonyok »gyönge nők« voltak. * Az író a közönséget és a nőt szidja a legtöbbet. Ezeket szereti a legjobban. * A nő a pénzt és az időt nem érti. Amazt túlértékeli, emezt kevésre taksálja. * A nőrül nem lehet annyi rosszat Ha tehát ezeket az adónemeket sem javítani, sem modernizálni nera lehet, önként felvetődik a kérdés, miért akarjuk ezeket mégis egy újabb emberöltőig megtartani? Az adóreforrntervezet erre is megadja a feleletet ekként: »azért, mert ezeknél az adónemeknél tudjuk, hogy hoznak jövedelmet az államnak és azt is tudjuk, hogy mennyit. És hogy teljes legyen a konzervatív felfogás, meghagyja az adóreformtervezet azt az adókivetési rendszert is, mely ellen az adózó közönség eddigelé is a legélesebb harcot vívta. Csak a földadó és ház-adókivetés volt az. amely a régi rendszerben megnyugtatta a közönséget és pedig azért, mert ez kataszter és a fél bevallása alapján lett kivetve. A többi adónemek, amelyek kivetésénél a felek vallomásait — ezek kilencven százalékában elvetették — s a kivetés a bizottság vagy. a pénzügyigazgatóság kényekedvére volt bízva. általános elkeseredést és elégedetlenséget szült az adózó közönségben. Mi ebből a tanulság? Hogy ez a kivetési rendszer általánosságban rossz és nem felel meg a valódi jövedelem megadóztatásának. Tehát meg kell változtatni ezt, anélkül, hogy a sötétbe ugrás veszedelmétől kellene tartani. Mindenekelőtt be kellene hozni a vallomási kényszert büntetőjogi szankcióval. Aki hamis vallomást ad vagy nem vallja be összes jövedelmét és vagyonát a valóságnak megfelelőleg — mondjuk ki bátran —, három évi börtönnel, politikai jogainak felfüggesztésével és magas pénzbüntetésekkel sújtandó. Ez az intézkedés azon az elven alapulna, hogy aki az államot megcsalja, a meghozandó modern adóreform keretén belül, megcsalja felebarátját is, azt az adózót, aki tisztességes vallomást ad. Ezen modern adózási rendszer mellett mindenkinek valódi jövedelme és valódi vagyona után kellene adót fizetnie és igy maga az adózó közönség az adómorál szempontjából sem tűrné meg körében azt az embert, aki hamis vallomásával az államot és embertársait iueg akarja csalni. Persze ezeknek az adóvalloinásoknak rövideknek, könnyen megérthetöknek kellene mondani, hogy ne maradna még valami elmondatlan. — s nem lehet annyi jót írni róla. hogy ne maradna még valami megiratlaq. * Amig a nők lesznek a világon, addig mindig lesznek regények és versek. , * Az uj nő nem szeret oly ititenzivítással mint a régi, s az uj nőt nem is szeretik olyan hálásan mint a régit. Rómeók és Wertherek lehetetlenek ott, ahol a Júliák és a Lőtték olyan mások mint az előbbi századokban voltak. * Ha a nő elismeri, hogy valamelyik barátnője szebb nála. ezt mindig enyhítő körülmények figyelembevételével teszi. Például megállapítja az Ítélet megokolásában, hogy a kérdéses hölgy rosszszivii. rosszhirii vagy izlésté'en. stb. * \ nő az élettelen tárgyakkal szemben se objektív. Egy ruháját vagy kalapját éppen úgy tudja meggyiilölni mint valamelyik barátnőjétvagy unokanővérét. * A nő sohase fog kimenni a divatból, — még akkor se. ha már a szerelem is a divatját múlta. í * Nincs hálátlanabb dolog, mini nőkkel vitatkozni. Mindig nekik van igazuk. Baedeker.
