Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-03 / 147. szám

ünnepi szám — 16 oldal — Ara: 2 dinár ossmammmBsaa %;■ ül ? »fi a aIV. évfolyam Szuhotica, VASÁRNAP 1923. junins 3. 147. szám Kegjeicidfc minden reggel, ünnep után és hétfőn (tőiben TELEFON SZÁRI i Kiadóhivatal 8-53, Szerkesztősé:; 5-10 Előfizetési ér negyedévre 135 dinár SZEKKESZTÉSÉGt Kralja Alcxacára-tiiica 4 síéin alatt Eir.dőltis'ata!« Kralja Aleiandra-alica 1 (Leíbaeh-palota) Janks gyönyörű Június, lője, virágok felruházója, ki érő magokét, a szent kenyérnek Ígé­reteit ülteted a búza fölserdült szárába, aki bóditó illetőt lehelsz a nyíló virág szűz szirmei közé, aki színekkel harmatozod be a zsendülő mezőt, az ég kékjével, a tenger zöldjével és a boldogság rózsaszínével, aki meleg vagy, mint az asszonyunk ölelése és puha mint a kis gyerek csókja, szent, csudatévő Junius, hadd zengjen most téged ez az irás. A tévedések utjain botorkálunk mindannyian és botor fontosko­dással tévesztjük össze a lénye­get a látszattal, amikor azt hisz­­szük, hogy az emberi élet legna­gyobb eseményeit politikusok szava, tudósok bölcsessége és hadvezérek tévedése teremti vi­lágra. S amíg magunkra nevelt alázattal ünnepeljük a magától értetődőt és térdre kényszeritett hódolattal köszöníjük az elíéveszt­­hetetlení, megfeledkezünk «arról, hogy egy nyíló virág az élet pompázóbb nagyszerűségeit, ma­gába szédítő titokzatosságét és megfejthetetlenebb miszticizmusát jelenti, mint a legkomplikáltabb gép, a legjobban célbataláló el­mélet s legbravürosabban kira­­vaszkodott műremek. Zengő titok bújik meg a gyöngyvirág fürtjei közt, az emberi értelein kagyló­jával ki nem meríthető logika nyilatkozik meg abban a rendben, mely gyümölccsé neveli föl a feslö bimbót. Hegyeket hányha­tunk fel sivó sivatagon, csatorná­kat vághatunk ki kapzsi Schylok­­kánt örök adósunknak az eleven földnek testéből, szekerünk elé foghatjuk az erőt, mely tenyere egyensúlyában tartja a naprend­szer csillagait, mégsem lesz soha annyi erőnk, hogy egyetlen sat­nya fűszálban elősegítsük a bim­bózás és a sejtoszlás sötét törvé­nyeit attól az eleve elrendeltetés­­töl, amit az örök hatalmak örök időkre, örök érvénnyel elrendeltek. Az armú Virumque cano örök vezércikk témája helyett hadd csorduljon ki alázatunk megszen­telt kelyhébői, őszinte, áhitatos és könnyesszavu magasztalása annak az örök istennek, amelyik fűben, fában, kőben, villámlásban és napsugárban árulja el örök hatal­mát és mindenütt jelenvaló vol­tat. Ezt az istent, az öröktől fogva és örökkévaló urat csak az alá­zatunk odaadásával magasztal­hatjuk. Ha patak partján lovat ál­doztunk föl, ha kicsurgatott em­bervérrel becsteleniíették meg az áhitat helyét, ha első fübárányt, vért és velőt hordoztak ama Ha­talmas elébe, vagy ha a meg­szépült és megtisztult keresztény vallás nem e világról való szim­bólumaival mutatja be áldozatát, egyformán azt a fölöttünk ural­k alá szók érle- k?d ó Erőt, a bstelhetetlen szép­ségét, a magassagbeh Hatalmat ünnepeljük, az első okot és végső okozatot, a sziklát, honnan kiszö­kött a fejlődés patakja s az óceánt, hová befut a szélesen hömpölygő folyam. De az ember, aki saját magát fölkente a természet urá­nak, holott csak reménytelen trónkövetelője lehet az élet ha­tártalan birodalmának, az em­ber még az isten dicséretét is le akarja foglalni magának. Meg tud-e mérkőzni dobok pergése, orgonák zúgása és trombiták har­sogása azzal a zenével, ami erdők zúgásából, viharok bömböléséből, villám csattogásából és tavaszi hajnalok szűz csöndjéből árad ki? Melyik szebb háza az istennek: a Szent Péter templom-e, vagy az, amelyiknek alapja a virágos rét, kupolája a sugárzó nap, mennye­zete a kék ég és tapétája a bibor­­felhő? Mi kelt több és igazabb áhítatot, a tömjén füstje, vagy a végtelen óceánok sós iehellete ? Egyetlen rügy megasztalóbb dicsé­rete a fölöttünk és bennünk élő­nek, mint az a gúla lenne, melyet az első embertől kezdve épített volna az emberiség, beleépítve a föld minden kövét, az értelem minden kigondolását s belekeverve csurgó vérét a kövek közé. Junius, zengő szépségű, ömlő melegü, áldott ölü Junius, a szent élet szent forradalma vagy minden halál törvényével szemben. Fegy­verzaj, férfidicsőség helyett meg­oldott sarukkal és dadogó szavak­kal hadd zengjük most éldó­­imádkozó földreborulással a te dicséretedet, aki magad vagy a teremtő erő, a nyíló élet, a fogan­taié ölelés, a föltakarózott titok, az örök szépség és örök vigasz­talás. (id.) A kormánydeklaráció asm elégítette ki a pártokat Kincsscs külügyminiszter hétfőn külpolitikai expozét mond Hivatalosan cáfolják Magyarország megszállásának tervét A beogradi politikai helyzet szombaton teljesen a pénteki par­lamenti kormánydeklaráció hatása alatt állott, amely felett a szkup­­stina szombati ülésén kezdik meg a vitát. A deklaráció a jelek sze­rint magát a radikális pártot is váratlanul érte, mert azt a kor­mány nem ismertette előzetesen a klub tagjaival. A nyilatkozat hatása általában nagyon vegyes­nek mondható, mert nem elégíti ki teljesen egyik pártot sem és különösen azt kifogásolják, hogy a kormány nem fejtette ki állás­pontját elég világosan és szaba­tosan sem külpolitikai, sem bel­politikai tekintetben. Külpolitikai szempontból a dek­larációnak az a jelentősége, hogy ezúttal szegezte le magát először nyíltan a beogradi kormány a francia álláspont mellett a német jóvátételi kérdésben. Eddig is vi­lágos volt ugyan, hogy az angol­francia ellentétben a kisantant in­kább Franciaország oldalán áll, de ilyen nyíltan még a kisantant­­hoz tartozó állomok kormányainak egyik nyilatkozatából sem derült ez ki, mint éppen a pénteki beo gradi kormánynyilatkozatból. A kormány deklarációjának ez a része számos kombinációra adott alkalmat politikai körökben, főleg abból a szempontból, hogy a kisantant esetleg a maga szom­szédaival szemben is ugyanolyan el­járást akar tanúsítani, mint Francia­­országnak és Belgiumnak Német Erre nézve különböző pozitivabb hírek is terjedtek el pénteken és szombaton az egyes pártkörökben Munkatársunknak azonban al­kalma volt hivatalos helyen meg­győződni arról, hogy ezeknek a híreknek egyelőre semmi alapjuk nincs és megszálláshoz hasonló ak­cióra a kormány ezidőszerint nem gondol. Kétségtelen, hogy a pénteki kormánynyilatkozat erősen befolyá­solja gróf Bethlen magyar minisz­terelnöknek a kisantant fővárosaiba és így Bsograába is tervezett láto­gatását. Erre nézve egyébként hivatalos körökben kijelentették hogy Bethlen ezideig még nem jelentette be hivatalosan látoga­tási szándékát, sőt még tudako­zódás sem történt a magyar dip­lomácia részérői a beogradi kül­ügyminisztériumban, hogy milyen fogadtatásban részesítenék Beth­lent. Nem valószínű azonban, hogy ha most állnának elő Beth­len látogatásának tervével, hogy a magyar miniszterelnök túlságo­san barátságos fogadtatásra szá­míthatna, különösen azért, mert a kisantant jóvátételi igényeit mind erősebben kezdi hangoztatni és a Magyarországnak nyújtandó kölcsönhöz is csak azzal a felté­tellel járult hozzá, hogy annak jelentékeny részét a készpénzbeli jóvátételi fizetésekre fogja fel­használni. Az ellenzéki pártok körében nincsen nagyon' megelégedve a országgal szemben folytatott ak- kormány deklarációjának külpoli­­ciőja. tikai részével, mert abban sem az olaszországi tárgyalásokról, sem a magyar kérdésről részletes nyilatkozat nem történt. Ennek tulajdonítható, hogy Nncsics kül­ügyminiszter már valószínűleg a vita első napján, hétfőn, részletes külpolitikai expozét fog tartani, amit az egész politikai közvéle­mény nagy érdeklődéssel vár. Ami a deklaráció belpolitikai ré­szét illeti, a pártok legnagyobb része ezt sem tartja elég világos­nak. Különösen a demokraták hangsúlyozzák ezt a véleményü­ket. A demokratáknál mindamel­lett meglehetősen kedvszó benyo­mást keltett az a körülmény, hogy a kormány egy szóval sem említi, hogy hajlandó volna az alkot­mány revíziójára. Ezzel szemben a föderaüsta pártok körében — amint a klerikális párt egy veze­tője munkatársunk előtt kijelen­tette — éppen abban látják a dek­laráció belpolitikai értékét, hogy nincs benne említés a vidovdáni alkotmányról és az ahhoz való ragaszkodásról, úgy, hogy ezzel a kormány nyitott ajtót hagyott az esetleges revízió felé is. Nagyon jellemző ebben a te­kintetben az ellenzéki muzulmán­párt vezetőjének, Mehmed Spaho­­nak a deklarációról tett nyilatko­zata, aki a következőket mon­dotta : — A deklaráció teli van sza­vakkal, de kevés bennük a tett. Mindaz, amit a kormány felhoz a deklarációban, nem áll össz­hangban a kormánynak sem ko­rábbi, sem mostani működésével. Egyetlen szóval sem említi a kor­mány, hogy ,a zagrebi megegye­zéssel szemben milyen magatar­tást fog tenusitani. Ez jellemző, tekintettel azokra a nyilatkoza­tokra is, melyeket néhány mi­niszter tett és amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a kor­mány letagadja ezt a megegyezést. Pedig ebben a megegyezésben, amint azt a radikális delegátusok­kal együtt kiadott kommüniké is bizonyítja, semmi másról • nincs szó, mint az országnak a törvé­nyesség és alkotmányosság szel­lemében való igazgatásáról. A muzulmán párt ellenzékiségének hevessége — fejezte be nyilatko­zatát Spaho — a kormánynak Boszniában folytatott politikájától függ és természetes, hogy ennek a deklarációnak alapján nem sza­vazhatunk bizalmat a kormánynak. Demokrata részről azt a kifogást emelik a deklaráció ellen, hogy a kormány túlságosan nagy pro* grammot tűzött ki maga elé és nem lesz ideje ennek a programúi­nak megvalósítására. Az előter­jesztett javaslatok egyébként nem fognak elleniáilásra találni a de­mokraták részéről, mert legna­gyobb részben még n radikális­­demokrata koalíció idejéből valók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom