Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-03 / 147. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1323. junius 2. A deklarációról folytatandó vita előreláthatóan négy napig tart majd; csütörtökön lesz a szavazás a deklaráció tudomásulvétele fölött. A vitában a pártok legjobb szónokai vesznek részt és a pártvezérek is csaknem kivétel nélkül felszólalnak majd. A német-pórt szintén részlvesz a vitában, de szónokait még nem jelölte ki. Egy volt Radios párti képviselő eskütétele A szombati nap politikai szenzációja Drinkovics Máté képviselő eskütétele volt. Drinkovics, akit Dalmáciában választottak meg hcrvát ellenzékiprogrammai Trumbics listáján, az előző parlamenti ciklusban a horvűt blokkhoz tartozóit és passzivitásban volt. Eskütételének ezért tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság szombaton ülést tartott, amelyen folytatták az utólagos hitelekről szóló javaslat vitáját. A bizottság megszavazta öt resszort utólagos hiteleit. Az ellenzék rezerváltan viselkedett a vita folyamán és nem támasztott nagyobb nehézségeket a javaslat elfogadása elé. világosan emlékezik arra, Hogy azok a nők idősek voltak és hogy voltak öltözve. Tóth Imre: (Hallgat. Fejét lehajtja, majd, — leküzdve felindulását, — folytatja.) Hogy pénzt követeltem volna, arra nem emlékszem, csak következtetem, hogy kértem. — Miből következteti? — Azzal a szándékkal mentünk oda, hogy a sok pénzt megkeressük. Ezután elmondja a már ismert részleteket a rendőrökkel való tűzharcról és a szökéséről. Jellegzetes az, amit a Molnár-Megyeri-házból való szökése utáni időről mond. A rablógyiikosság után Tóth Imre vallomása a raMógyiíkosságról A rablógyilkosság uíán suboíicai kocsmákban ivott Még egy kávéházban is megfordult — Befejezték a vádlottak kihallgatását — Izgalmas szembesítés Á főtárgyalás második napja Szombaton, a Halasi-uti rablógyilkosság tárgyalásának második napján, befejezte a biróság Tóth Imrének s a többi vádlottnak kihallgatását. A beidézett tanuk közül az egy sentai és négy kulai tanút hallgatták ki. Hátra van még a topolai és suboticai tanuk kihallgatása, továbbá az orvosszakértők és a fegyverszakértő szakvéleményének előterjesztése és több kihallgatási jegyzőkönyv felolvasása, közöttük a meggyilkolt Molnár-Megyeri Mihályné vallomása, amit az halála előtt tett. Tóth Imrét a szombati tárgyaláson hallgatta ki a biTóság a Halasi-uti rablógyilkosságra nézve. Az első napon, a mikor a különböző rablásokról volt szó, beismert mindent, mig szombaton, a Halasi-uti rablógyiikosság tárgyalásánál, a leglényegesebb részleteket homályban hagyta, vagy egészen letagadta. így tagadta azt. ho'gy pénzt követelt, a gyilkosságról csak nagy általánossában beszél, igy: — Megbotlottam egy r,ö holttestében. De, hogy miképen folyt le a kettős gyilkosság, arról nem beszél. Volt két izgalmas szembesítés is. Az egyik Tóth Imre és Torkos Sándor között, a másik Torkos Juliska és Tóth Imre között. Ádáz gyűlölettel állottak szemben egymással és Torkos Sándor gyűlölettől reszkető hangon vágta Tóth Imre szemébe: — Maga egy piszok! Torkos Juliska teljes ártatlanságát hangoztatja. Vasárnap reggel kilenc órakor folytatják a főtárgyalást. A szombati tárgyalásról alábbi tudósítást közöljük: Pavlovic's István elnök pár perccel nyolc óra után nyitja meg a főtűrgyalást. A vádlottak közül egyedül Tóth Imre van a teremben és sápadtan áll a birói emelvény elölt. A terein szorongásig telve van hall gatósággal. A közönség egy részének már nem jut ülőhely. Kalmár Elemér dr. (Torkos Sándor és Juliska védője) kéri Reiner Fülöp korcsmárosnak és leányának tanukénti beidézését. Vasziljevics Ljuba dr. államügyész hozzájárul az előterjesztéshez. A biróság elrendeli a bejelentett két tanú beidézését s ezután megkezdi az elnök Tóth Imre folytatólagos kihallgatását. Tóth Imre a gyilkosságot közvetlen megelőző időről — február 12-ke regge’i 8 órától délelőtti 11 óráig — ad számot, elmondva találkozását Torkos Sándorral, akit állandóan gúnynéven Hosszú-nak nevez, Lakatos Józseffel és Torkos Juliskával. Előadásában különös gondot fordít arra, hogy az elfogyasztott pálinkamennyiségét mindig pontosan részletezne is azt is, hogy, többször, adott pénzt Hosszúnak és a szökésben leve Lakatosnak. Torkos volt a ielbujtó? Rendkívül ügyes beállításban következik azután a íelbujtás vádja Torkos- Hosszú ellen. Tóth Imre ezt következőképpen mondja. — Pénzre nincsen szükséged? — kér— A Halasi szőlőkbe futottam és egy kunyhóban húztam meg magam, ahol elaludtam. Este felébredtem, a városba is belőttem. Tudtam, hogy gyilkosságot követtem el, de hogy hol és mikor, arra nem emlékeztem. A kezem vérzett. Elhatároztam, hogy bemegyek 1 városba és jelentkezem a rendőrségen. Gyenge voltam. Nem tudtam elhatározásomat megvalósítani. Rábíztam magam a sorsra. Jártam a korcsmákat. Találkoztam stirii rendőri járőrökkel. Gondoltam: — Ezek minket keresnek. Bementem a Park-k.ávéházba is. — Nem félt, hogy felismerik? — Nem. El voltam szánva. A szőlőkunyhóban találtam a zsebemben 16 darab száz dinárost és egy zsebkendőben 40—50 dinárt. Ennél többet nem mondott a pénzről és ezzel véget is ért Tóth Imre kihalldezte tőleni Hosszú. — Dehogy nincs. feleltem én, bolond ember az, akineklgatása, amely, a pénteki egész tárgyául vádlottak — Tóth Imre felel a kérdésekre szüksége. — Hát akkor lási napot és a szombatinak a felénél szólt Hosszú, — tudok többet vett igénybe. penzre nincs gyere pajtás, én egy házat, ahol biztosan sok pénz van. Ne félj semmit mi is ott leszünk. Erre elindultunk. — folytatja Tóth, — Hossza volt a vezető, ö jól tudta, hogy ha ittam, könnyén befolyásolható vagyok. — Ezt kihasználta Hosszú. Az utón nem tudom mit beszéltünk. Mikor igy mentünk, találkoztunk Torkos Juliskával az utcán. Nem tudom, kéidezte-e. hova megyünk, de azt tudom, hogy mondtam neki, hogy pörkölirc megyünk, tartson velünk. Ahogy mentünk, Torkos- Hosszú meglátott egy bizonyos házat, arra rámutatott és igjr szólt: — Ez az a ház, ahová be kell menni. Az elhomályosult emlékezőtehetség Innen kezdve egyszerre homályossá és bizonytalanná válik Tóth Imre mindig világos és határozott előadása. A legfontosabb dolgokon átsiklik, a gyil- Ikosságról egyáltalában nem beszél, Torkos Sándor kihallgatása Következett Torkos (Hosszú) Sándor kihallgatása. Fclbujtással és biinsegédkezéssel van vádolva. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Torkos: A tekintetes biró urakat alássan kérem, nem. — Adja elő összefüggőleg, mi tudomása van a gyilkosságról és rablásról. Torkos hosszadalmasan elmondja február 12-ki találkozását Tóth imrével a csirkepiacon. Majd a korcsmái tartózkodást mondja el. Arról egy szót sem mond, hogy említett Tóth előtt »egy házat, ahol sok pénz van«, vagy hogy ő hivta Tóth Imrét oda, ellenkezőleg, Tóth volt a vezető, amikor a korcsmából 11 óra tájban elindultak. A Bajaiut sarkán találkoztak húgával, Julissal, aki a patikába ment. — Hova mégysz? — kérdezte húgom. — Az Imre meghívott ebédre, — ieannyit tudok, hogy lőttem, — arról sem leltem. beszél, hogy pénzt követelt vagy kapott. — Beléptem a szobába, ott találtam egy nőt, — mondja Tóth Imre. — Milyen nő volt. fiatal, idős, — kérdi az elnök. — Idősebb. — Milyen volt az öltözéke? — Parasztos. Ott volt egy másik aszszony is, az is idősebb asszony. — Látja. — mondja az elnök, maga azt .állitja. hogy. részeg vplt és mégis Aztán Tóth Imre mondotta húgomnak: — Jöjjön Juliska velünk, majd együtt mennek a Sándorral haza. Juliska erre hozzánk csatlakozott. Elől ment Tóth Imre és Lakatos, én mentem Juliskával hátul, egy jó lépésre. Aztán bementünk egy házba. (Molnár- Megyeriékhez.) Tóth .»igényest* vezetett hátra, egy konyhába, ahol egy asszory főzött: — Ékesebb? — Igen. Parasztruhába. Mikor bementünk’. Tótli megállt a konyhaajtónál; Jó napot kívánok. — Hol a gazda?. Az asszony, aki főzött (Molnár-Me* gyeriné) igy felelt. — Én vagyok a gazda. A gazda nincs itthon. Ezzel kiment és benivta a másik asz* szonyt. aki hátul volt Azzal mondja Tóth: — Nekem nem asszony kell. a gazda kell nekem. Én képviselő vagyok és jöU tern lakást rekvirálni. — Micsoda képviselő?, r— kérdezi az elnök. — Szerb képviselő, — feleli Torkos, igy mondta Tóth’. Azzal Tóth fölment a szobába, a két asszony utána. Mikor fölmentek, az egyik asszony mindjárt lejött. Alig pár pillanatra revolver durranást hallunk. Az asszony összeesett. Elnök: Látta? — Igen. Amikor az asszony összeesel!, kiszaladtunk az utcára. Az ablak* nál hallottuk a második lövést. Ekkor, szaladtunk a rendőr-őrszobába és jelentettük. — Elnök: Részeg volt Tóth?, — Nem volt részeg. Szembesítés Az elnök elrendeli Tóth Imre és Tor* kos Sándor szembesítését. Gyors fordulattal szembefordul a két ember. Tóth Imre részletesen kezdi Ismételni vallomását. Torkos egy darabig szó nélkül hallgatja, s amikor a felhajtásról kezd beszélni, Torkos hevesen rászól: — Nem igaz! Még egyszer nem igaz! Tóth: Maga mondta: ez az a ház, aí hova be kell menni. Torkos: Nem igaz. Az se igaz. hogy maga részeg volt. nem volt részeg, amit mondott, az nem igaz. Maga egy piszok. Nagy mozgás a teremben. Elnök: Csend! (Torkoshoz.)’ Ne sértegesse. Nem szabad. Torkos (Tóth Imréhez). Ha én tudom, hogy mi készül, a nővéremnek nem engedteti volna. Beleestünk a bajba. Tóth Imre: Tudja, miért estünk odd a bajba? Azért, mert ismerte a gyönge oldalamat, hogy ha részeg vagyok, miudenre rá lehet venni. Itt véget ért a mindvégig izgalmas szembesítés és a két vádlott — gyűlölködve, — egymás mellé leült. Következett Torkos Juliska kihallgatása^ A vád ellene gyilkosságban való segédkezésre irányul. Nem érzi magát bűnösnek. j Majd igy folytatja: j — Tóth Imrét nem ismerem, akkor, ] láttam először, amikor mondotta az uU j cún, hogy a bátyám ebédre megy hozzá. i Ennél többet nem láttam. Nem is beszéli item vele. I — Hol találkoztak? I — A Bajai-uton, a sarkon. Kérdeztem ja bátyámtól: Hova mégysz Sándor?, j Gyere haza: — Mindjárt megy haza a j bátyja, felelte Tóth. eljön hozzám ebédelni. Gyere Juliska velünk, mondta a I bátyám. Én erre elindultam a bátyámjmal és már el is hagytuk azt a házat. S (Molnárék házát), amikor Tóth’ utánunk j kiáltott: j! — Ide kell menni. Ide gyertek. — Visszafordultunk. Tóth bement. Mj utána. A konyhaajtóban megálltunk. — Tudja mit, édesanyám, — mondtaj Tóth az öreg néninek, aki a konyhában főzött, — én szerb tisztviselő vagyok és lakást akarok rekvirálni. Ezután elmondja Kalmár Klára lelövetését, amire igy szólt bátyjához: — Jaj, Sanyi, rögtön a laktanyára és sietve el is mentünk a laktanyára. Elnök: Észrevette Tóth Imrén, hogy részeg volt. — Nem! • A második szembesítés Az elnök szembesítést rendel e! TótJi Imre és Torkos Juliska között. A fiatal leány lángoló arccal, élesen szembenéz Tóth Imrével és a szemébe mondja:. — Nem volt részeg. Nem volt részeg. (Kétszer egymásután mondja, megnyom-
