Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-06 / 121. szám

1923. május 6, BÁCSMEGYEI NAPLÖ lt. oldal. tői, úgy látszik, sokat tanult az okos állat. Es itt is, ott is hullik egy zsí­ros jó falat a Szöszinek, akiből inyenc-kutya lett és az évek folya­mán szörnyen meghízott, ff a az egyik étteremben nem lakik jói, át­szalad a másikba, a leggyakrabban azonban mégis.a Beogradban lát­ható, ahol vacsora után kövéren és jóllakottat!heverészik és várja a zárórát, hogy a főjjrral hazamenjen aludni. Közben meg is szolgaija a Szösz: a vacsorát: szórakoztatja a vendé­geket: tiz percig is »szolgál« moz­dulatlanul egy-cgy asztal előtt és a lecsüngő fehér abrosz olyan a fe­kete, lomba teste mögött, mint a kontrasztokkal ható színházi füg­göny. Nagyon okos szemei vannak a Szöszinek és nagyon illedelmes ku­tyát nevelt belőle az emberekkel való sűrű társadalmi érintkezés, annyira illedelmes, hogy egyszer. amikor a sintér elfogta, két lábát szép illedelmesen felemelve, szol­gálva várta az uccasarkon a feiéie közeledő végzetet. A pincérek már egy óra múlva kiváltották és azóta jobban vigyáz magára a Szöszi. A vendéglői étkezés, a három ét­teremben való ebéd és vacsorázás annyira felhizlalta Szöszií. hogy most már nem is olyan, mint egy gazdátlan kutya, hanem inkább a íelhizott hadimiiíiomosokhoz hason­lít. Es ha egy este nem fog megje­lenni a Beograd éttermében, a törzs­vendégek rögtön tudni fogják, bogy az ínyenc Szöszi addig hízott, amíg utolérte a szélütés. Egy percig szo­morúan fognak gondolni akkor erre a különös kutyasorsra, amelyhez hasonlót az emberek közt hiába ke­resnénk. Magárahagyott emberről sohse gondoskodnak így az ember­társai .., (L l.) Problémák a mai kuliara köréből Magasabb rendű nevelés Azok között, akik a mai boldogta­lan viszonyok kivezető útját a neve­lés, oktaás területén keresik. Wells kétségtelenül a legérdekesebb ter­vezők egyike. Gondolatai a maga­sabb rendű nevelésről, amely hivat­va volna megmenteni a világot, ér­demesek arra, hogy egy pillanatra megálljunk mellettük. 1 Veils szava messzire hangzik s bizonyára van bennök igazság, ha más nem. leg­alább az, hogy a mai oktatás és ne­velés összetört eszményeivel nem képes arra, hogy az emberiséget boldogabb utakra vezérelje. De képes-e egyáltalán erre a ne­velés bármily kitűnő és messzireliató legyen? Képes-e arra, hogy amit a közgazdasági, a politikai, a vallási, a szociális viszonyok és visszavoná­sok darabokra zúzták, amit a szenve­délyek és a gyűlölködés fenekestül felforgatott ■ s egymástól részeiben zsétmarcangolt azt újra egybeol­vassza. az alkotás eszközévé változ­tassa és ismét áldásos működésbe hozza? Lehetséges-e. kérdi Wells, a mainál sokkal magasabb szinvo italra emelni a nevelést és oktatást? Termelhet-e a mai iskola a társada­lom számára elegendő, tartalmas, intenzív és szép emberi életet? Wells ezekre a kérdésekre határozottan tagadőlag felel. Ma ijesztően tanulat­lan a világ. Tudatlan és gyüiöíközö Egy jobb/ magasabbrendii nevelésre van szükség, amely jobb. munká­saim, eszesebb, beláíóbb, szeretőbb­­szivü embereket ad a társadalom­nak. A maii: iskolát uj iskolával kell fölváltani. Az iskola ma semmivel sein több, mimt a családi nevelés kiegészítése, holott pedig a mai társadalomnak uj feladataihoz uj iskolára van szüksé­ge. Ma a nagy társadalmi közös­ségre kell nevelni s ezt csak úgy le­het elérni. ha az iskola mai kicsinyes szervezetéből kilép s átalakul egy Merészebb, erővel teljesebb, gazda­sági elvek szerint formált nagyiize­­mü iskolává. Wells előtt egy szindi­­kalizált iskolaszerkezet lebeg, amely tanterv, fölszerelés és berendezés dolgokban a tömegprodukció gondo­lata felé halad, ellenkezésben a mai rendszerrel, amely az individualiz­mus eszmeköréböl táplálkozik. A •világ iskolázása egységesen folyó közügy lenne, nem helyi bizottságok, hanem az egész világra szóló köz­ponti organizáció vezetése alatt a világállain természetéhez alkalmaz­kodó egységes_ renddel egységes princípiumok és egységes szellem alapján. Wells teljesen a szabad gondol­kodás álláspontjára helyezkedik, s azt vallja, hogy a kollégiumok és az egyetemek- kapuját meg keli nyitni minden felfogás, minden meggyőző­dés. minden álláspont előtt s az ifJU lön-külön alig tagadhatni — Homok­ra építi és az alap. a világáliam leen­dő társadalma csak a képzeletben lebeg. Gondolatat azonban mélyre­ható kritikái foglalnak magukban s alkalmasak arra, hogy a nevelés nagy problémáját a legfontosabb ügyek előterébe állítsa. Csak még azt az egyetlen észre­vételt kívánjuk tenni, hogy Wells alapgondolata a nagyüzemit neve­lésről az ő szocialista világnézeté­ben gyökerezik. Tones Gasztáv, MURAVIDÉK & vs? Murán innen, Murán túl A drávai hroáárok kozott — A Bácsmegnei Napló muravidéki munkatársától emberek meggyőződésének az élet­ben harcoló eszmék csatáiból kell ki alakulnia. A nevelésnek három egymás fölé sorakozó tagozata lenne, amely bá­rom egymástól eltérő, de egymást kiegészítő s önmagában tovább ha­ladó feladatot világítana meg. Az első fok arra nevelne, hogy az erők kifejlődjenek, hogy megtalálják em­bertársainkkal az érintkezés mód­ját s megszerezzék a közlési mód gyakorlatát (Training). A második fok feladata lenne a világnézet kiala­kítása az elmélet és az élet alapján. A világnézetet Wells kiváltképen fontosnak tartja s annak további fej­lesztését megkívánja a nevelés har­madik fólián is, ahol az ifjúság élete már egybeolvad a közösségével: az egyéni training és a világnézet alap­­? ján. Itt Wells azt a gondolatot élezi ki. hogy főiskola elszigeteltségének meg kell szűnnie s tartalmának egy­be kel! olvadnia a közönség intellek­tuális életévei lapok, könyvek, isme- I retterjesztŐ előadások utján, de min­­' denkor a gondolatszabadság az üt­köző vélemények akadálytalan nyil­vánítása mellett, amelyben csak egy tömegnek kell uralkodnia: az igaz­ság és közösség érdekeinek. Wells a nevelésügyet főbbe helye­zi minden más ügynek: annak elő­mozdítása a legmagasabb szociális érdek, amellyel szemben a politikai szempontok eltörpülnek s épen azért a látható faji, szociális és gazdasági ellentéteket eszméinek a kidolgozá­sában egészen mellőzi és ignoráf­­ja a mai politikai viszonyokat, sző-» vcíségekef, problémákat konfliktu­sokat, amelyekben visszatükröződik a világnak minden buta szenvedélye, ostobasága, erkölcstelen volta, sziv­­te'enségc, amelyek ha meg nem szűnnek, előbb-utóbb össze fog om­lani az egész társadalom. Azért a legfőbb ideje megindítani a reform­­akciót. hogy egy nagyszabású pro­paganda utján a világ újjászüle­tése minél előbb megvalósuljon. Ezek a gondolatok a magasabb­­rendü nevelésről, amelyek azonban a Wells által tervezett nagy alkotó \ programéinak csak kicsiny részét nyújtják körvonalakban. A gyakor­lati gondolkodású angol nyilatkozik uneg bennök. aki a tudomány igaz­ságait az élet követelményeivel pá­rosítva, egységes alapon akarja megoldani a világot gyötrő nagy válságot. Mikor azonban Wells nem szá­mol a tényleges viszonyokkal, az uralkodó individualizmussal, a nem­zeti, á vallási és az osztálykülönb­ségekkel, valamint a különböző né­pek és nemzetek, államok kulturális előrehaladottságával, egész terve­zetét — bár egyes igazságait kü-B rod ár ok . . . Ne a felvidéki tót tutajotok szomt.ru világára gondoljon itt az olvasó. Az én brodárjaim egytöl-egyik mind jómódú muraköz! emberek. Tanúim rá Légrdd, Dubrova és a többi partmenti falvak veteményes, virágos kertekkel koszorú» zott házacskái. Ezek közül egynéhány — csinosságával — bátran fejedelmi lak is lehetne a felvidék sárverte kunyhói között . . . Meg is látszik 2 nagy kü­lönbség rögtön: a felvidéki nép zárkó­zott lelkű; ha beszél: témája nem igen megy túl a saját nyomorúságának ötö­kös hangoztatásánál. Nem így a b: ódá­tok. Ha néha-néha összekerül az em­ber velük: az első szóváltásnál crezic­­jtik, hogy náluk a tutajozás vagy a re­­\ vészmesterség amolyan mellékfoglalko­­zásféle. És ez valóban igy is van: job­bára a több íéríitagot számláló családok egyes tagjai űzik. ahol kívülük is van annyi munkaerő, amennyi a földek megmunkálására szükséges. A légrádi révésznek benn a faluban háza, gazda­sága van, mégis közel 40 éve űzi a tutajozás egyhangú mesterségét. A jö­vedelem biz’ nem nagy: fél dinárt fizet a gyalog átkelő, egy dinárt aki szekér­re! van és neki ei kell hinnünk, hogy már csak szokásból révészkedik. A va­gyona jórésze apja szerzeménye és az­zal együtt szállt reá a hivatása is. Haj­dan jól jövedelmező foglalkozás volt a révészség: a betyár-romantika kis és nagy hősei nem sajnálták ám a garast egy-egy sikeres átkelésért. De manap­ság nagyon ritka az idegen uta Régi ismerőseim a drávai brodárok: évekkel ezelőtt Novisadon hozott a jó sors össze először velük. Sajátságos muraközi akcentussal fújták egyik i mert horvát népdal szövegét. Most, hogy évek múltán ismét közöttük járok, iátható örömmel üdvözölnek. Kérdé­seimre elmondják, hogy mostani utuk egész Beográdig visz. Tudni kell. hogy a tulajdonos Hirschler cégnek a kotor­­jdubrovai feldolgozó telepén kívül Kraj­­nában erdőségei is vannak, ahonnan a I kitermelt fát ide szállítják és kidolgozva lecsusztatják egész Beagrádig is. Az ut 14—-21 napig tart. A brodárok csak nap­­j pal utaznak, éjjelenkint kikö’nek épp főtt, ahova érnek és ha történetesen falu van közel, beszalasztják társukat egy-kéí liter karcosért, aztán tábortűz mellett megindul a vita, megszólal a dal és előkerül az elmaradhatatlan tambura is. Mint a múltban, most sem panasz­kodnak: a cégtől személyenként 1800— \ 2000 koronát kapnak egy utért. vonat­költséget vissza és amint mondják, meg vannak elégedve. Most éppen indulóban vannak. A tutaj kimért lassúsággal út­nak indul. Jó darabig barátságosan in­tegetnek, aztán eltűnnek egy éles ka­nyarulatnál. De már kisvártatva ismét feltűnnek; úgy tetszik, mintha egy-egy merev szoboralak álldogálna amott a babos-íodru folyam felületén. Az enyhe esti szeliő hátán pedig tisztán érthetően száll a felém a dal: »Tamo daleko . . . Daleko krai moral. Tamo le selo moja. Tamo 1c ljubav moja . . .« P. Halász Lalos. Beograd vagy Ljuljana Egy ország lakósságának életében nem kis fontosságú a közigazgatási székhelyek célszerű vagy elhibázott beosztása. A jól megválasztok köz­ügyén elérhető járási vagy kerületi székhely néni csak idő és költség megtakarítást jelent a hozzája tarto­zó községek lakóinak, hanem egy­úttal megkönnyíti a felülről jövő el­lenőrző munkát is. A központi kormány által kiadott rendeletek cs intézkedések még mi­előtt a vidék lakosságának tudomá­sára jutnának a közbeeső fórumokon bizonyos módosításokon esnek át, Természetes az is időbe kerül. És mire az érdekeltek tudomására jut­nak: sokszor nélkülözik azon inten­ciókat. amelyek a rendelet kiadóját vezérelték. Magától értetődő dolog, hogy helyenként figyelembe kell venni a helyi viszonyokat is. Az azonban már nehezebben hihető el, hogy az úgynevezett -tranzitó« fó­rumoknak több fogalmuk lenne az egyes vidékek gazdasága, ipari vagy kulturális viszonyairól, mini akár a központi kormányzatnak. A vidéki, úgynevezett »helyi viszonyokat«, csakis a közvetlenül szemlélő ember ismerheti valójában. Mint ahogy csak a közvetlenül érdekeitek érzik annak súlyát is, ha visszaságról van szó. A távolról szemlélődő előtt ter­mészetesen másképpen fest a hely­zet. mint ahogy egész máskép érzi, mondjuk a bácskai gazda az adóter­heket — mint a murántuli. Holott a törvény egy és ugyanazon inten­ciói érvényesek ott is. De valóság­ban a nem Is erről az oldalról aka­runk szólani. A technika haladása magával hozta a bürokratikus köz­­igazgatási rendszerek kifejlesztését, de sok helyütt, mint e vidéken is, nélkülözi a mai modern viszonyok között szükséges gyorsaságot. És ez az ok egyúttal az, amely két táborra osztja a murántuli lakosságot. Beo­grad vagy LyubUana: centralizmus vagy autonómia? — írják a helyi lapok és ha őszinték akarunk lenni, akkor ic kell Írnunk, hogy a többség Beográd után kiált. S mindezt teszi anélkül autonomista vagy centralis­ta lenne — csupán közigazgatási szempontból. Ezek szerint: igaz, hogy sok esetben gyors a központi kormányzat sújtó keze — de az is igaz. hogy csak ily gyorsan jöhet az elégtételadás is. Ami viszont fontos a nép szemében. Mert akinek pana­sza vagy kérelme van. az a legma­gasabb fórumig is elmegy a legtöbb esetben, azaz ha Ljubljana valamit elvett, tán megadja Beograd... — *; okoskodik a lakosság. És sokszof j volt is példa erre is. A murántuli nép szemében cen­tralizmus vagy autonómia kérdése, valójában nem politikai, csupán köz­­igazgatási kérdés: a panaszok és kérelmek gyors elintézésének kér­dése, — semmi egyéb. HÍREK — Kinevezés. A ljubljanai tartományi főnökség Miklaviž Frankót, MarkiSeveire gerntnek nevezte ki. — Uj telető» vonal. A posiaügyi mi­nisztérium rendelete értelmében a Ljub­ljanai posta és távírda igazgatóság meg­kezdte a. Hódos-PetrOvei távbeszélő vonat kiépítését. , — Rendőri krójtilia. Cöpincen Krajcár István gazdálkodó lakásába a minap éjjel, i ismeretlen tettesek betörtek és elvittek

Next

/
Oldalképek
Tartalom