Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-04 / 119. szám

1923. május 4. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. vertípus mintáját és a suboticai ka­tonaság létszámát kellett volna meg­szereznie. továbbá különböző irre­denta röpiratokat terjesztenie. De­cember elején Kiss Béla melléje ad­ta Almássy Sándor detektívet, aki elkísérte Kelebiáig, hogy az ő segít­ségével a magyar őrségeken bántó­­dás nélkül keresztüljuthasson. Kele­­biáról Almássy visszament Szeged­re a röpiratokért. mire Bruder a de­­tektivnek nála hagyott ruháival és pénzével megszökött és december 7-ikén átjött Suboticára. Nyolcadi­kén Palicson fel akart szállni a vo­natra — amint mondja — azért, hogy Becskerekre menjen és ott a kérdé­ses katonai fegyveríipust Kiss Béla számára megszerezze. A paücsí ál­lomáson azonban gyanúsnak tiint fel a rendőrök előtt és mivel nem tud­ja magát igazolni, letartóztatták. A novisadi törvényszék Brúdert, vallomása alapján, bűnösnek mon­dotta ki kétrendbeli lopás bűntetté­ben és kémkedés kísérletében és az állam védelméről szóló törvény alapján a vádlottat hétévi bőr1 önre Ítélte. Súlyosbító körülménynek vet ték Bruder büntetett előéletét-A szalomki jugoszláv Javul a két orszájf közti viszony Beogradból jelentik: A szaloniki-i jugoszláv szabad zóna kérdése vég­re a megvalósulás stádiumába lé­pett. A minisztertanács legutóbbi üié sén Nincsics külügyminiszter beszá­molt a görög kormány újabb aján­latáról, amely kis különbségekkel megegyezik a legutóbbi jugoszláv ajánlattal. A kormány rövid tanács­kozás után elfogadta a görögök ál­tal javasolt változtatásokat. Erről azonnal értesítették Balugdzsics at­héni követet, hogy azt Alekszandrics görög külügyminiszterrel hivatalo­san közölje és a végleges megálla­podást még Alekszandrics lausannei utazása előtt megköthesse. Az egyezmény szerint a szabad Zónában egyenruhás jugoszláv vám­tisztviselők végzik az áruk eiváno­liatóan suttogtak. így utasította rendre: — Csitt! Csöndesen! Hände! harag­szik! Ilyenkor csakugyan haragudott Hän­de!. Ellenben, ha a terem üres volt. az­zal mitse törődött. Hiszen ez csak pénz­­kérdés amely őt nem érdekelte! S mi­kor egy előkelő angol ur sajnálkozott azon, hogy a hangversenyterem majd­nem egészen néntele». Hände! moso­lyogva jegyezte meg: — Sebaj! Annál jobban fog hangzani a muzsika. Akármeiy oldalról nézzük ezt az em­bert. mindenfelől jóságos és rokonszen­ves egyéniséget látunk. Az embereket nem becsülte valami sokra, s ebben ha­sonlított a legnagyobb elmegenie-khez, de szerette őket és részvétet érzett a szenvedők iránt, s ebben meg a nagy szivgeniek-hez. a krisztusiakhoz volt hasonlatos,, Négy nyelven tudott beszélni, úe egyi­ken se tökéletesen. Anyanyel véből, a németből Angliában sokat elfelejtett, angolul pedig teljesen sohase tanult meg, s franciát meg az olaszt még euy­­nyire se sajátította el. De mind a né­gyen elég jól tudta magát kifejezni s egyike volt kora legjobb adomázójnak. lie csak azok érthették mez könnyen, akik mind e nyelveket ismerték, mert Händel társalgásközben összekeverte mind. s minden szót azon a nyelven mondott, amely legelőbb jutott az eszé­be. Sok adoma maradt róla. mint minden nagy emberről, s nem mind antentiku­­sak, mint például az se. hogy korának legnagyobb parókabirtokosa volt s nogy hat tucat paróka maradt utánna. Az ilyen érdekes férfiú emléke nem szorul arra hogy azt anekdotákkal elevenítsék föl. Az ő élete maga csupa érdekesség. A eenie-ne* minden jósága és minden nemessége meg volt benne, s teljesen hiányzott a jelieméből a genie-nek kí­méletlensége és önzése. Baedeker. lását, a görög hatóságok beavatko­zása nélkül. Mint Athénből jelentik, Bedug dzsics jugoszláv követ átadta akrt­­ditáló levelét György királynak. A kihallgatás után đ görög kormány köszönetét fejezte ki a követ előtt az S. ti. S. királysággal szemben, a mely elsőnek ismerte el az uj görög királyt. A nemzeti kisebbségek sérelmei a belügyminiszter előtt Ä né&aet képviselők intervenciója az utlevéinehézségek a zak­latások és az anyanyelv használatának biztosítása ügyében Beogradból jelentiJc: Csütörtökön a német párt három képviselője: dr. Kraft Schumacher és Neuner képviselők meg­jelentek Vuicsics belügyminiszternél és panaszt emeltek különböző olyan zak­latások miatt, amelyekben a vajdasági nemzeti kisebbségeknek részük van. Elsősorban elmondották a képviselők, hogy egyes alárendelt hatóságok a Vaj­daságban az útlevelek kiállításánál, nagij nehézségeket gördítenek a lakosság út­jába. ' Rámutattak arra, hogy a hatósá­gok bizalmas rendeletekre; hivatkoznak, amelyeknek érteimében áíiitőiag a kor­mány korlátozza az útlevél kiadásokat. Vuicsics belügyminiszter kijelentette a képviselőknek, hogy rém tud ilyen bizalmas rendeletről és az ő miniszté­riuma ilyent nem is adott ki. Megí­gérte. hogy gondoskodni fog arról, hogy ezek a viszásságok megszűnjenek, mert azt hiszi, hogy egyes hatósági közegek nyerészkedés céljáéból nehezítik meg az útlevél kiadását. Hangsúlyozta a be ügy­­miniszter, hogy útlevélre minden állam­polgárnak joga van, aki ellen nincs bűnvádi eljárás folyamatban és ígéretet tett arra nézve, hogy három napon be­lül utasítást küld valamennyi hatóságnak az utievéí kiadása körül tapasztalt vi­­szásságok megszüntetésére, Kifejtette meg a belügjTniniszter, hogy az útleve­let a községi elöljáróságoktól kell kérni és ^erkölcs: bizonyítvány, valamint fér fiafcná1 a katonai kötelezettségeknek való megfelelés elegendő ahhoz, bog', az útlevelet kiadjak. Adó-bizonyíal szükségességéről, amit pedig majdnem minden vajdasági hatóság követel, em­lítést se tett a belügyminiszter. Kijelentette még Vuicsics belügymi­niszter, hogy egy másik rendeletben utasítani fogja a hatóságokat, hogy a polgárok egyéb zaklatásától is tartóz­kodjanak. Á német képviselők fölhívták még a belügyminiszter figyelmét arra, hogy felelőtlen elemek az utóbbi időben több helyen a német cégtáblákat összeróni­­holtak, és legutóbb például Novivrbá­­szon egy ilyen felelőtlen szervezet fől­­szólitótta a kereskedőket, hogy tizenöt napon belül minden német cégfőürást távolitsanak el. Kijelentették a képvi­selők, hogy nem akarják vitatni az ál­lamnyelv használatának elsőségi jogát és helyet akarnak adni mindenütt, így a cégtáblákon is az államnyelvnek, de kér:k, hogy a nemzeti kisebbséghez tar­tozó lakosságnak biztosítsa a kormány anyanyelvének használatát. Rámutattak arra a képviselők, hogy Csehszlovákiá­ban, Romániában, sőt Olaszországban is biztosítva van a nemzetiségek anya­­nyelvének használata és kérték, hogy itt is ehhez hasonlóan engedélyezze a kor­mány, hogy a nemzetiségek anyanyel­vűket használhassák, továbbá kérték a békebontók megbüntetését. Vuicsics belügyminiszter elismerte a helyzet visszásságát és kijelentette, hogy a kormány előterjesztésüket meg­fontolás tárgyává tenni és a sérelmeket orvosolni fogja. Szabadlábra helyezték Nagy Ödönt és Gráfeer László^ Csütörtökén délben megszüntették a vizsgálati fogságot dr. Gráber László, dr. Nagy Ödön és Benedek Ernő ellen A suboticai törvényszék vádtaná­csa csütörtök délben döntött a letar­tóztatott dr. Gráber László, dr. Nagy Ödön és Benedek Ernő szabadlábra helyezése ügyében. A vádtanács el­nöke Latiriovics Milán, előadója Ta szics Alexander, szavazóbirája dr. Vukotics Milán voltak. A vádtanács rövid tanácskozás után kimondta hogy dr. Gráber László, dr. Nagy Ödön és Benedek Ernő ellen megszünteti a vizsgálati fogsá­got. A határozat indoka röviden az, hogy az állítólagos okiratokon kívül más bizonyíték a vádlottak ellen nincs. Az okiraton látható aláírások közül az írásszakértő megállapította, hogy dr. Gráber László aláírása ha misitott, nyilvánvaló, hogy dr. Nagy Ödön aláírása is hamis, más bizo­nyíték a vádlottak bűnössége mellett nem merült fel. ennélfogva további fogvatartásra nincs ok. A szabadfábrahelyezés Körülbelül egy óra volt. amire a határozatot Írásba foglalták s dr Magarasevtcs Sándor védő közölte a vádlottakkal a szabqdlábrahelyczö határozatot. A vádlottakat kevéssel később levezették a fogházfelügyelő irodájába ahol visszaadták nekik a letartóztatáskor elvett értékeiket: órájukat, pénzüket. Két órára járt már. amikor a formaságokat elintéz­ték. Először Benedek Ernő hagyta el a fogházat Az egyszerű, sentai borbéiy, aki soha politikával nem foglalkozott, 1917 óta nem hagyta el Sentát. még ma sem képes teljesen megérteni, miképp került ö is ebbe a bünpörbe, — Harmincezer ember van Sentán — mondotta szemrehányó hangon — s éppen engem kellett letartóztat­ni?! Elmagyarázzuk neki. hogy a bor­déré szerint dr. Nagy Ödön és dr. Gráber László öt bízták meg, hogy az ébredők október 20-ikj gyűlésén a jugoszláviai magyarság nevében tárgyaljon, s megkérdezzük, hogy ismeri-e Nagy Ödönt, vágj' órabért: — Soha nem láttam eddig őket. A hajnali sétán láttam két urat is sé­tálni velünk, de mert beszélgetni ? nem volt szabad, nem tudtam, hogy j ki melyik. Aztán meg őszintén szól­ova nem is vagyok rájuk kiváncsi. I Szeretnék már otthon lenni Sentán. Kevéssel később dr. Nagy Ödön, majd dr. Gráber László hagvták el a fogházat A fogházban eltöltött nyolc nap minden nyoma, minden idegessége egyszerre eltűnt a déli . napsütésben ragyogó utcán. Az utón I magyarok, szerbek látható örömmel 1 köszöntötték őket. Mindenkinek jól jS esett az igazság érvényesülése s Ihogy a Magyar Párt két érdemes I vezetője megszabadult a fogházból, hová ártatlanul kerültek. Ee! kel! jegyezni, hogy a fogház­iban mind a három letartóztatottal jigen emberségesen bántak, s minden j kedvezést megadtak nekik, amit a törvény megenged. Külön cellában voltak ugyan, de könyveket olvas­hattak. megengedték nekik a do­­hányzást s azt. hogy saját költségűn kön élelmezhessék magukat. Ki hamisította a bortíeroí? Dr. Gráber László és dr. Nagy Ödön önmaguk is kérték az eljárás folyamán a vizsgálat folytatását s e kérelmüket fentartották. mert az az érdekük, hogy bizonyítást nyer­jen. hogy az okiratot nem ők írták s nem is tudtak róla. A legdöntőbb és a legeklatánsabbi bizonyiték természetesen az volna: megállapítani, hogv ki hamisított és milyen érdekből s a M^yar Párt két vezetője kéri azt is, hogy ez irányban is kiterjesztessék a vizsgá­lat. Nemcsak dr. Gráber és dr. Nagy Ödön s nemcsak az S. H. S- király­ság magyar kisebbségének érdeke az, hogy megállapittassék, ki a ha­misító, hanem fontos államérdek is. Az állam tekintélyét és méltóságát sértik az ilyen bünpörök. amelyek­ben ártatlan embereket hurcolnak börtönbe s tesznek ki a felelőtlen csőcselék inzultusának s az is állam­érdek. hogy a hamisítók, akik morá­lis és anyagi kárt okoznak az állam­nak és egyeseknek, elvegyék méltó büntetésüket. Minden jel arra vall, hogy a hami­sítást Budapesten követték e! s az S. H. S. királyság budapesti követ­sége hasznos útbaigazításokkal szol­gálhat a nyomozás számára. Dr, Gráber és dr. Nagy Ödön készek arra az esetre, ha a hatóságok nem rendelik el a nyomozást, privát ku­tatást folytatni a bordéré szerzőjé­nek és bűntársainak kinyomozására annál is inkább, mert igen nyoma­tékos gyantánk is van arra. hogy ki’ készítette az okiratot. Apró tragédiák Főtárgyalás a suboticai törvényszéken Három katonaköpönyeg Az első bűnügyben, amelyet csütörtö­kön Eavlovics István törvényszéki el­nök tanácsa tárgyalt, három eltűnt ka­­tonaköpenyeg veit a corpus delicti. Jellies Miroszlav st.-kanizsai szabć­­mesíer nagyobb mennyiségű katonakö­­penyeg készítésére kapott megbízást és a munkát több kisebb szabómester kö­zött osztotta szét. Többek között üobő üyörgy st.-kanizsai szabó is kapott kel­mét ötven katonaköpeny készítésére, azonban csak 47 darabot szállított le. Három köpeny... eltűnt. Jeftics kutatni kezdte a három köpeny eltűnését. Kiderült, hogy Dobó a három köpenyt eladta Hrusovszki Józsefné sentai asszonynak 3000 koronáért. Az ügyészség Dobó György ellen sik­kasztás és Hrusovszki Józsefné ellen or­gazdaság vádját emelte. Elsőnek Dobó Györgyöt hallgatta ki a bíróság. Azzal védekezik, hogy ö a sza­básnál sok anyagot megtakarított, ő nem sikkasztott és abban a hitben volt, hogy öt megilleti a három köpeny. Hrusovszki Józsefné azt mondja, hogy nam tudott a köpönyegek bűnös voltáról. A bizonyítási eijárás befejeztével a bíróság meghozta ítéletét, meiyszerint Dobó Györgyöt bűnösnek mondja ki sikkasztás vétségében és az enyhítő körülményekre való tekintettel egy havi fogházra Ítéli. Hrisovszki Józsefnél kihágásban ta­lálta bűnösnek a biróság s 300 dinár fő és 100 dinár mellékbüntetésre ítélte. A vádlottak a felmentés végett, Vaszi- Ijevics Ljuba dr. államügyész súlyosbí­tásért felebbezett. A napszámos asszony rekvl­­rált bazálu A »következő« vádlott: Molnár Já­­nosné, Sarnyai Ilona st.-kanizsai sze­gény napszámos asszony. Azzal van vá­dolva: — 1918. év február 4-én egy ka­tonát megakadályozott abban, hogy nála búzái rekviráljon. A vád szerint az asszony »megfogta a katona kabátját, amikor fel akart menni a padlásra, bogy lehozza onnan a búzát.« Az asszony hangja sírásra hajlik, a mikor mondja, hogy az utolsó kis bu­­zácskája volt, annyira fel volt izgatva, hogy nem is tudja, mit tett. Még beszélt a vádlott, amikor már ! Vasziljevics Ljuba államügyész felákott és bejelentette, hogy elejti a vádat.- A biróság megszüntette az eljárás*

Next

/
Oldalképek
Tartalom