Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-03 / 118. szám

Íd23. május 3.

BÁCSMEGYE! NAPLŐ

T-oMal

CIRKUSZ

<® ■«»

Parlamentáris hangon

(A bécsi interparlamentáris konferencia előkészítésénél szóba került, hogy vegyék be a konferencia programújába a következő pontot: »Megvitatása annak a kérdésnek, mint lehetne az egyes parlamentekben úrrá lett utszéli hangot kiküszöbölni«. Bizonyos, hogy az összeülő urak meg fogják találni ennek a módját és akkor a jövő parlamenti ülése bármelyik államban igy fog lefolyni):

Elnök: Mélyen tisztelt uraim! Kedves barátaim! Engedjék meg nekem, hogy örömmel üdvözöljem Önöket és kijelentsem, hogy amenynyiben nincs kifogásuk ellene, az ülést megnyitóim ak tekintem. A szó illeti dr. Szélsőség! mélyen tisztelt barátomat, aki bár ellenzéki, azért éppolyan érdemes férfiú,, mint bármely kormánypárti barátunk. (Nagy éjjenzés.) Nagyon szépen kérem őt, szerencséltessen meg bennünket azzal, hogy a szó személyes kérdésben hagyja el az ajkát lés ürítem poharam a.zj> egészségére.

Szélsőségé Nagyrabecsült és .szeretett Ha«! Bocsánatukat kérem, hogy saját kis személyes ügyemben igénybe veszem bé türelmüket (Halljuk! Halljuk!), de foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel, mert nemcsak rólam, de Mameluk igen tisztelt képviselőtársamról is szó van, (Pár percig hallgat.)

Elnök: Kérem Szélsőségi képviselőtársunkat, méitóztasson ítészedét tovább folytatni, amennyiben ez nem esne nagy fáradságába, Szélsőségi: Azért hallgattam, mélyen tisztelt Ház, mert az előttem ülő Kijárovszky és Panami.cs mélyen tisztelt barátaim valami privát ügyet tárgyaltak és nem akartam őket beszédemmel zavarni.' Most, ♦kogy elvégezték, üdvözlőm őket és folytatom szavaimat.

Kijdrovszky: Halljuk! Halljuk! Szélsőségi: A Ház egyik legutóbbi ülésén, mikor még, sajnos, nem yolt divatban az udvarias érintkezés, de Mameluk képviselőtársam Olyan kifejezést használt velem Szemben, amelyet megismételni nem tartok ildomosnak. Kérem az ülés jegyzőkönyvének erre vonatkozó /észét felolvastatni.

Elnök: Felkérem a jegyző urat. éhogy ezt a részt olvassa lei.

Jegyző: Mély sajnálattal és fájdalommal olvasom: »Mameluk képviselő közbeszól: Üljön le, inaga piszkos csirkefogó! — Szélsőségi képviselő: Fogja be a becses pofi ját! — Mameluk: Gazember, szé!hámos, disznó!« (Mély felháborodás az egész Házban. Mameluk könnyezik.)

E'nök: Kérem jóváhagyásukat, hogy megbotránkozásunk jeléül az ülést öt percre felfüggesszem. (Megtör téník.SZüueí után Szélsőségi folytatja beszédét:

Szélsőségi: Különösen fájt nekem, tisztelt Ház, az a kifejezés, amely egy egyébként rokonszenves állatnak minősített — és itt kénytelen leszek a nevén nevezni a sertést. — Kérem Mameluk tisztelt barátomat, hogy ezt a szót vonja vissza.

Mameluk: Boldogan visszavonom, de kérem Szélsőségi kollégámat, hogy ő is vonja vissza azt a kifejezést, hogy »becses pofáját«, legalább is az utóbbi szót, — a becses maradhat, — hogy ezáltal kölcsönösen elfelejtsünk egymásnak minden sértést, illetve sértést.

Szélsőségi: Nem vagyok abban a kellemes helyzetben.

Mameluk: Akkor, tisztelt Ház, mély sajnálattal fentartom a jegyzőkönyvben megörökített kijelentéseméi, melyet megismételni nem tartok ildomosnak.

Szélsőségi: Bár nagyon • tisztelem az előttem szóló személyét, kénytelen vagyok ezt a tintatartóí hozzává«mi. (Megteszi.)

Mameluk: Kérem az Elnök urat, keljen fel székéről, hogy az elnöki széket, mint legsúlyosabb objektumot Szélsőségi igen tiszteit képviselőtársam fejéhez vághassam.

(Megtörténik.)

Szélsőségi: Bocsánatot kérek.

(Revolveréből Mamdukra lő, de az előtte ülő Ugorkafáy minisztert találja.) Ó, pardon! (Ismét céloz, a lövés talál.) így. Köszönöm.

Elnök (csenget): Kérem Mameluk képviselő urat, hogy ne méltoztassék nyílt' ülésen nyílt lármát csinálni. Egyben az ülést öt percre felfüggesztem.

v. Stella.

PÉNZÜGYI POLITIKA

(Ez dalt a cim alatt az aktuális pénzügyi kérdések megvitatására állandó rovatot kezdünk. A rovat vezetője elsőrendű szaktekintély, aki a Vajdaságban vezető hivatali pozíciói töltött be. — A rovatvezető a hozzá intézett gyakorlati kérdésekre akár rovatvezetői üzenetben, akár levélben készséggel válaszol. — E rovat mindig a csütörtöki számban jelenik meg)

Adókivetési mizériák.

Az egész Vojvodina felzudulí az adókivetési javaslatok láttára. Suboticán is a gyűlések egész sorozata foglalkozott vele. resoluciókat hoztak, depuiációkat menesztettek és ezzel kimerítették az előzetes jogot voslatokat és mindenki . remegve várja a fejleményeket Csodálatos dolog! Hisz azelőtt is vol,t adókivetés. azelőtt is voltak javaslatok, melyek az adózó közönség tetszésével nem találkoztak, de olyan -adókivetési javaslatok, a melyek ilyen megdöbbenést. «ilyen kétségbeesést szültek volna, még nem voltak. Pedig természetes dolog, hogy a piaci árak drágulásával, a drágaság emelkedésével. karöltve kell hogy járjon a nagyobb adó is és ha ez az adóemelkedés arányban állana, a jövedelem emelkedésével senkinek sem jutna eszébe ez ellen felzudulni. Mi az óka tehát az általános elkeseredésnek és kétségbeesésnek? Ha erre feleletet akarunk adni, egy kissé körülményesebben keil foglalkozni az előzményekkel. A háború okozta1 általános tisztviselő hiány az adókivetések terén óriási hátramaradást okozott és mikor 1919. évben megalakult az SHS királyság , mindenütt körülbelül két évi adókivetési hátralék várt elintézésre. A pénzügyigazgatóságok tisztviselői kara nagy változásokon ment keresztül, sokan átmentek Magyarországba, többen kiléptek a szolgálatból, másokat egyszerűen elbocsátottak és kevés volt azoknak a száma, a kik továbbra is szolgálatban maradtak. Az első hónapok vajúdása! majdnem teljes tétlenségre Ítélték a régi pénzügyigazgatóságot és adóhivatalokat és amikor fé! év után kissé konszo-’ libáit viszonyok következtek, senki sem gondolt még az adókivetésekre. nem voltak bizottságok ae»h ükik a kivetéssel foglalkoztak volna, a megmaradt személyzet alig győzte a hátralékokat és a folyó munkát végezni. A hátralékok szaporodtak, a kivetés munkája szünetelt. Nemcsak a pénzügy? hatóságoknál volt meg az a baj, hanem és elsősorban a községeknél és városoknál, a melyek az adókivetési munkálatokkal nem foglalkozhattak és igy a pénzügyi hatóságok vallomások és előmunkálatok hiányában nem is foghattak hozzá a kivetési munkálatokhoz, mert személyzetüket a községekbe kiküldeni nem. tudták, hogy a jegyzők munkáját elvégezzék. És habár emberfeletti munkát végeztek a pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok. az adókivetési, illetékszabási stb. hátralékokat elvégezni nem tudták. A kormány próbálkozott akkor a szerencsétlen emlékű adóelőleg kivetésekkel, melyek szintén óriási felzúdulást okoztak.' mert konkrét adatok hiányában, quasi levegőből vett, lehetetlen összegekkel léptek az

adókiveíő közegek az adózó közönség elé, amely összegek gyorsan, a fejebbezések, kizárásával, befizetendők voltak és nagyrészt végrehajtás utján be is szedettek. Azalatt gyűjtötték a vallomásokat, hogy majd a rendes adókivetéshez hozzáfogjanak akkor, amikor meglesznek ehhez az előfeltételek t. í- megfelelő szakerős tisztviselői ■ kar és adókivető bizottságok. így gyűlt össze 5—6 év adókivetési ■ anyaga feldolgozatlanul.

A szerencsés reform.- Ilyen állapotok uralkodtak a pénzügyi hatóságoknál, mikor 1920. év vegén eszébe jutott az akkori koalíciós kormánynak, hogy keresztülviszi a Vojvodinában a pénzügyi adminisztráció reformját. Ez a reform még kipróbálva nem volt és mely 14 nap alatt az egész eddigi pénzügyi adminisztrációt sarkaiból kiforgatva. az egyszerű könyvitelrői a kettős könyvvitelre tért át megfelelő számú szakember nélkül. A régi vezetőket .és magasabb tisztviselőket nyugdíjazták - mellesleg \egyen itt említve, nyugdijat ezek mai' napig sem kapnak, egy-két hónap óta nyugdijelŐIégekboj tengetik életüket

— és uj embereket helyeztek el a .pénzügyigazgatóságoknál, akik sem az itteni viszonyokat, sem az itteni törvényeket, sem pedig a régi hivatalos nyelvet nem ismerték és igy természetesen az adókivetési munkálatokat vagy sehogyan, vagy rosszul végezték. Az állapotok mindig rosszabbak lettek, a régi tisztviselők egyenként elhagyták állásukat vagy el lettek bocsátva; jött a tisztviselői létszám redukció, mely elsősorban szintén a régi tisztviselői kart sújtotta, úgy. hogy máma a régitisztviselők közül itt-ott csak mintának maradt meg egynéhány. Természetes tehát, hogy a megmaradt tisztviselői kar által készített adó-, kivetési javaslatok, a viszonyok nem ismerésén alapuló munkálatok, melyek mindenütt visszatetszésre találtak, mert nem felelnek meg az adóalany jövedelmének. Még nagyobb baj, hogy ezek a javaslatok visszamenőleg 5—6 évre szólnák és azért követelnek most egész vagyonokat egyszerre az adózó közönségtől. És tetézi a bajt, hogy egyszerre két adónem vált aktuálissá: a hadi nyereségadó, jövedelmi adó. vagyonadó és III. osztályú kereseti adó. a nyilvános számadáson kötelezet vállalatoknál pedig az egyleti adó és a hadi nyereség adó.

Ezen az állapoton, segítendő a különböző tiltakozó gyűlések remediumként az adókivető bizottságokhoz I fordulnak és azoktól követelik, hogy ,j védjék meg az adózó közönség ér: áekeit. Hiszen meg vagyok győződve róla. hogy azok megfogják tenni a kötelességüket, de hát ez nem elég. Nagyon illuzorius a dolog,

mikor nemcsak az adózónak, đe aj

kincstári előadónak is meg van advai a feiebbezés joga három fórumon át*

Hiszen helyes ha az adókivető bi-; zottsághoz intézzük az első felhívást, de ez nem elég .>

Mi a teendő. Az adózó közönségnek elsősorban képviselőik utján arra: kellene törekedniük, hogy az adóki-' vetési javaslatok Kószitése, iiletvei most már azok felülvizsgálata a'Vojvodina szakképzett és .elsőrangú régi tisztviselőire bizassék, a kik most itt nyugdíj nélkül tengetik életüket és akik a viszonyok ismeretén alapuló szakképzettségükkel bizonyára összhangba fogják hozni az állam és az adózó közönség érdekeit. Oiyan emberek azok, akik mint pénzügyigazgatók. pénzügyigazgató helyettesek, tanácsosok, titkárok stb., mindanynyian magas jogi quaüfikációival' alakulat első éveiben híven és becsületesen teljesítették szolgálataikat.

És másodszor kérni kell. hogy azt a sok évi és különböző állami adót, a melyhez még a városi pótadó z közköltség óriási összege. járul, nem egyszerre, hanem hosszabb ideig terjedő részletekben lehessen megfizetni.

Ha a valóságnak megfelelő javaslatokkal állunk majd szemben és ha tudjuk, hogy az igazságosan megállapított adót anyagi romlásunk nélkül megfizethetjük, állampolgári kötelességeinek mindenki szívesen fog megfelelni. De nem csak a polgárság, hanem eminenter az államnak az érdeke is. hogy egy a viszonyok ismeretén alapuló, szakemberek által készített adókivetéssel kapja meg az eszközöket az államháztartás fenntartására. Minden kormánynak arra kel! ügyelni, hogy az adózók helyes adópolitikával állandó adóalanyok maradjanak, nem pedig egy adókivetéssel tönkretéve őket, magát egy egész sereg adózótól és tönkretett existenciákat teremteni.

Spektator. \

Andrejev Leonid:

A gondolat

(A Neue Wiener Bühne bemutatója

Paul Wcgenerrgf)

Andrejev Leonid »A gondolat« c. drámájának Paü Wagenerrel való előadása kétségtelenül a bécsi színházi szezon egyik legmaradancióbb költői és színészi élménye.

A darab, témája erősen drámai: egy elbizakodott emberről van benne szó, akinek ezért az elbizakodottságáért lakolnia kel!.

Ennek az embernek a fenhéjazása egészen uj. Magányos, különc ember, a világtól elfordult és nagyon büszke gazdag gondolati és mély belső életére. Másképpen él, mint a többiek, maga és a nálánál kisebb tehetségüek közt szakadékot érez, melyet fenn is akar tartánk Egy ifjúkori barátja, egyike azoknak, akivel mindig lenézően bánt — jóllehet író, sőt sikerekben gazdag iró — mivel őt is a kisebb teheíségüekbez számítja, elcsapja kezéről azt az asszonyt, akit ő is szeret. Hat év múlt el. A házaspárnak gyermekei vannak és a különc, aki még mindig tanulmányaiba és kísérleteibe temetkezik, szereti ezeket a gyermekeket. Orvos és úgy látszik, a majmok» idegállapotait tanulmányozza. Mikor a függöny felgördül, az orvos egy majom állapotán töpreng, amelynek a zárkája előtt ül és amely, mint hiszi, búskomorságában tönkre megy.

Még mindig szereti az asszonyt. A kisebbtehetségii iró sikere izgatja és kinozza. Egy nap felmerül'

& as