Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-08 / 95. szám
< Ünnepi szám — 20 oldal — Ara: 2 dinár XXIV. évfolyam Sznfeotica, VASÁRNAP 1923. április 8. 95. szám issme Megjelenik minden reggel, ünnep alán és hétfőn délben Kiadóhivatal S-5S, Szerkssztőság 5-13 TELEFON SZÁM: SSESSSBmaBBXB Előfizetési ár negyedévre 135 dinár tltkilillOSlG: kraíja Aksamüa-uika 4 szám alatt ííaéáMvatel: Kralja Alexandra-ulica 1 (Lalbacb-palota) Haldokló kultúra A Petit Párisién irja, hogy KoztOW orcsz kutató a Gobi sivatag bars egy várost fedezett fel, amelyben eörópai ember még nem járt. A városban kétezerötszáz kötetet tartalnjazó könyvtárt és rengeteg inüvéífci emléket talált. A könyvek Írását még nem sikerült megfejtenie. Tut-Ankh-Ammon sírja után most Ázsia ’föltáratlan mélysége tarja föl rejtelmes titkait. A fáraó sírjából s a tibeti fensik lába mellől elsüllyedt világok, elhamvadt kultúrák küldik az idők messzeségén keresztül titkos jelű üzeneteikat. A mai embert, aki az európai kultúrát az emberi értelem és a! kotó erő legmagasabb rendű meg nyiSeíkozásánek tartja, a letűnt kultúrák homokból kiásott, iszapból kiemelt s gúlákból kivájt emlékei kell, hogy figyelmeztessék arra : nemcsak emberek, nemzetségek, népek, nemzetek és országok hullanak ki az idők szitájából, hanem egyetemes kultúrák is a föld alá kerülnek. Amin évezredeken keresztül dolgozott az egymás utón élő nemzedékek átöröklődött akarata és vitalitása, amit beláthatatlan időkön keresztül hordtak össze szépségben, nagyságban, kényelemben, tudásban egy geográfiái, faji, vagy gaz dnsági egység gyermekei, ez mind a sivatag fejfátlen temetőjébe kerülhetett. Hol van Babilon magas szintű kultúrája, a Tigris és Eufral völgyéből hova süllyedt az alkotó emberi szellem, hova lett Ninive gazdagsága, hova zu hant a phöniciai kultúra, amelyik K dmusí, a betűk föitaiálóját adta az emberiségnek. Hová lett az arab orvostudomány, az egyiptomi csillagászat, a babiloni geometria? Gúlákba menekült s múmiává merevedett meg minden, ami Egyiptomban magas rendű tudomány s élő művészet volt. S hová sülyedt a múltak tengerében az egész görög kultúra, amelyik olyan fölmérhetetlen nagyságokat adott az emberiségnek, mint amilyen Platon volt, Sophokles, Phei diasz és Praxiteles? A történelem forgó színpadán nincs felvonásköz. Ami a színpadon ágál, az kikerülhetetlen törvényszerűséggel zuhan le, ha ideje beteljesedett, a sülyesztöbe. Hiába elképzelhetetlen nekünk u gondolat, a mai kultúrát is botorság örökkévalónak tartani. A múlandóság kérlelhetetlen állandósággal szitálja porát az emberi szellem legnagyobb ékességeire. A sivó homok betemette a gúlákat, minden emberi erőfeszítés örök és irgalmatlan ellensége: a sivatag, be fogja temetni a Szent Péter templomot is, a British múzeumot is, Rembrand képei is belekerül nek a nirvana kriptájába, afnikor az idők tengere megduzzad és iszaptakarójáva! — a törtéhelmi bukás szemfedőjével — mipdent belep, amit pusztulásra Ítélt. Könyveink eirongyolódnak,; képeink elfakulnak, betűinket, nyelvünket elfelejtik, palotáink cszszeroskadnak s ha majd sok ezer év múlva sivatagsirunkból nap fényre kerülnek csontjaink, edényeink és szerszámaink, értetlenül állnak majd meg halott életünk exhumálói az elfelejtett múlt elfelejtett emlékei előtt. Ha kiemelkedünk az egy emberéletbe bezárt gondolat börtönéből s nem a születés és halál közti távolságok milliméterével, de a történelmi fejlődés etiópjainak fényéveivel mérjük az em beriség uijait, meg kell látnunk, hogy gyászmenetben járunk mind annyian a megsemmisülés örvénye felé. S van-e valaki, aki őszinte fájdalommal tudná megtépdesni ruháit, gyászolva az európai kultúrát? Ez a kultúra az örök hsre kultúrája, mely erényt formáit a bűnből, szerete tét a gyülölségből s a legkártékonyabb cselekedetek köré fonta hódolatának babérkoszorúját. Hős ként ünnepük, aki sok ember: ölt, aki sok embert megkárosított, az lehet csak az élet élvezője, a közerkölcs, a moralitás csak bűnöket takar. Jobbá, boldogabbá nem tett ez a kultúra senkit, az életet nem varázsolta szebbé és élni érdemesebbé. Csak narkotikumokat teremtett, csak bódulásekat adott, mákonyt és alkoholt. Ez a kultúra a nyomor ku>turája. Mindennek, ami ma történik, csak múló jelentősége van. Örök értelme, örök jelentősége, örök törvénye csak a pornak van, mely lassan szitálva hull s temet maga alá életet, kultúrál, törté ne'met. (d.) Súlyos feltételeket szab a demokrata-párt Nincs kilátás a megegyezésre — Április Ló 15-én mond 1 a kormány —- A király beavatkozását sürgeti Protics a helyzetről a „Politika“ Beogradbó! je’entik: A radikálisok és a demokraták között megkezdett bizalmas tanácskozások a koalíció felújítására úgy látszik nem fognak eredményre vezetni. A demokraták ugyanis olyan súlyos feltéteteket szabnak a koalícióba való belépésükért, amelyet a A d/kálisok presztízsük súlyos sérelme nélkül nem teljesíthetnek. A demo kraták nem kevesebbet követelnek, mint a belügyi-, pénzügyi- és agrárreform tárcát. Főleg a belügyminisztérium az, amit a radikálisok semmi körülmények kö zött sem akarnak kezeik közül Kiengedni. A demokrata sajtó egyébként szintén nagyon tartózkodóan fog lalkozík a radikálisokkal vaió uj koalíció gondolatával. A Pravda például azt írja, hogy a radikálisok között szült rossz vért a demokratákkal folyó tárgyalások híre és megállapítják, hogy Pasié ezekkel a tárgyalásokkal önmagára cáfol rá és a pártot lehetetlen helyzet elé állítja. Egyébként a parlament összeülésériek napja, április 16-ika már nagyon közeleg és egyra kevesebb a kilátás, hogy addigra öszsze lehessen toborozni egy kormánytöbbséget. Politikai körökben ezért azt hiszik, hogy a kormány meg fogja akadályozni a parlament összeillését. És pedig valószínűleg olyan módon, hogy a kormány április 15-én benyújtaná lemond 'sót. A parlament első ülésén igy elmaradna az ideiglenes elnök és ez igazoló bizottság meg választása és a kormány elkerül hetné a leszavazást. Ehelyett a korelnök az ülés megnyitása után azonnal felolvasná a kormány lemondásáról szótő értesítést és az ülést berekesztené. Időközben részleges kormányválságról is terjednek ei hírek, főleg radikális körökben lehetett halleni, hogy Vujicsics belügymi niszter lemondott állásáról. A hír még nem nyert megerősítést és a lemondás okaival sincsenek tisztában a politikusok, de mindenesetre jellemző, hogy az esetleges koalíciós kabinetben a belügyminiszteri tárca legvalószínűbb jelöl tjéii! nem Vujicsicsot, hanem Markovics Lázát emlegetik. A radikális pórt politikájának irányítását Pastes ugylátszik tel ;esen megossza Jovanovies Ljuhával, akivel nagyon sokat tanácskozik, főleg a Radics párt bevonulásával előálló eshetőségekről. Markovics igazságügy miniszter a szokásos sajiótéjékoztatás során kijelentette az újságírók előtt, hogy a helyzet változásairól semmiféle közléssel nem szolgálhat, mert lényeges változás nem történt. A kormány a maga elhatározását a demokratapárt április 12 iki és a radikálispárt 14 iki ülésének határozatához fogja szabni. A Idrály beavatkozását sürgeti a politika Beogradból jelentik : A Politika húsvéti számában a Korona intervenciója címmel vezércikket közöl, amely nagy feltűnést keltett a politikai világban. 1888 október 22-én Milán szerb kiró y egy kormányválság idején maga összehívta a radikális, a liberális és a haladópárt képviselőit, mert a parlament mér nem volt többé munkaképes. Ez az ideiglenes parlament végezte el azuián az alkotmány reviz:óját. A Politika párhuzamot von Milán király és Alexander király helyzete között és megállapítja, hogy bár Milán mindig a radikálispártra támaszkodott, mégis a nehéz helyzetben a többi pártokat is meghallgatta, addig Sándor király helyzete még kedvezőbb, mert teljesen pártok födött áll. Ezért a Politika szerint helyes volna, ha a király most is magához hívná az összes pártok vezetőit, tekintet nélkül arra, hogy kö'társasági vagy más programot alapján is állanak, mert most csak közös alapon és teljes együttműködéssel lenet a mai súlyos helyzetből kiutat találni. Mert igaz ergvafr, hogy egyes politikusok gyüiöiik egymást, mint például Davidov'cs Pesicsot, Radios Pasicsot és Pribicsevicset, Posies Rzdicsot és igy tovább, a királyt azonban mind elismerik és respektálják, mint az allem fejét, berniképpen gondolkodnak is az államformáról. Ezért szükséges volna, ha Sándor király is követné Milán király példáját és mielőbb magához hívja az összes partok politikusait. A radikális pártnak az a félelme, hogy ilyen módon tekintélye veszélybe kerülne, alaptalan, mert a radikális pártnak, ha nem is jönne létre megegyezés, még mindig megmarad morális ereje, amely mint az ország legnagyobb pártját, megilleti. Proxies Sztoján higgadtságra int A Radikal húsvéti számában Protics Sztoján vezércikkben foglalkozik a horvát és a szlovén kérdéssel. Megállapítja Protics, hogy a választások eredményétől szinte ez egész közvélemény megszédült és mindkét oldalon a végletekbe menő szélsőséges állásfoglalások tapasztalhatók. Radikális és demokrata részről leszámolást és hazaárulást emlegetnek, a semleges „Vreme" ampuíációt javasol, a nacionalista fascists „Preporod“ pedig a nemzeti elemek erős ellenállásával fenyegetődzik, ha a kormány eltérne a vidovdeni alkotmánytól. A másik oldalon viszont Radics, aki soha sem tűnt ki következetességével, annyira megy, hogy hazugságnak bélyegzi a nemzeti egységet ős kiterjeszti preten/ióit egész Dalmáciára és a Szerémségre is. Protics rámuíait Radics érveléseinek hibáira és leiíünést T
