Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-18 / 104. szám
Ára egy és fé! dinár XXIV. évfolyam Szsibotica, SZERDA 1923. április 18. 104. szám Megjelenik mináca reggel, ünnep alán éa hétfős délben TELEFON SZABI: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár IlE&EESZTCSÍGi líraija Aíexacdra-mka 4 szám alatt Liedéhiva'elí Kralja Alesanira-ulica 1 (Lalbacfe-paloU. Diktatúra? A háború befejezess óta alig v&n ország, ahol ne hangoznék fel minden súlyosabb kormányzati probléma megoldásának kapcsán a diktatúra emlegetése. Ez a követei és még a háborús közszellem mérges talajából nőtt ki. A háború alatt milltarizáltak mindent: nem csak a municiógyártást, de szinte az egész termelést. Azokat a gyárakat is, melyeket közvetlenül nem helyeztek katonai igazgatás alá, militarizélták azáltal, hogy e katonai hatóságtól függött az üzem folytonossága, miután a munkások legnagyobb részét fölmentett, vagy szabadságolt katonák alkották. Militsrizálva volt iiyképen a földművelés is, a közrend, az alkalmi törvények által a jogszolgáltatás « « háborús jelszavakkal megfertőzött közszellem is. Erre a militarizált állami életre szívesen emlékeznek vissza azok, akik a rend védelmének követelésével az uralmukat akarják biztosítani éa gazdásági fölényüket megszilárdítani. A diktatúra az államhatalom erejének korlátlan felhasználása az uralom birtokosainak kezében s —■ az uralom birtokosainak hasznára. Akik a szociális problémákat nem a jogos igények kielégítésével akarják megoldani, az osztályharcot nem a társadalmi igazság szempontjai szerint akarják pacifikálni, akik az államhatalom nyers erejét akarják felhasználni arra, amit belátással, joggal, türelemmel, megértéssel, engedékenységgel s bölcs és hasznos megalkuvással kellene elórniök, azok ultima ratio-ként mindig a katonai diktatúrára gondolnak, de azok az ultima ratio-ra R legelső kísérlet s legelső áldozathozatal előtt is elszánják magukat. A XÍX. század nagy alkotmányos harcai, a forradalmak és polgárháborúk, a gondolatok viaskodésa s eszmék küzdelmei, generációk pusztulása vérben, munkában, vagyonban az emberiségnek csak utolsó áldozatai voltak az alkotmányosság felé vezető verejtékes utján. Az a fejlődés, a minek ösvényét Montesquieu és Rousseau tanításai világították be, az alkotmányosság felé segítette Európa vérben, nyomorban szenvedő népét. A diktatúra követelése azokat az alapelveket tagadja meg, amelyeket a népek kormányzására a fölvilágosedottság követelt. A múló uralom múló haszna megér-e annyi áldozatot, hogy mindezt odadobja érte egy nemzetben örök életre szervezkedett társadalom? A ki végig tudja gondolni az eseményeket, ez aligha mer a diktatúrához folyamodni. Szabadság szabadságot szül, de diktatúra csak diktatúrát. A diktatúra mindig a kisebbség uralma. Nem lehet békét, biztonságot, jogrendet teremteni olyan országban, amelyben a többség úgy érzi, hogy nyers erővel törték Is akaratét s némiíották el hangját. Az elkeseredés nem a béke levegőjét szokta kilehelni. Az elkeseredés fertőjéből a gyűlölködés atmoszférája száll fel, a gyűlölködés szele nem vitorlákat hajt, hanem lángra lobbantja az indulatok üszkét. Aki őszintén akarja, hogy az ország népének boldogabb jegyen a jövője, mint amilyen a jelene, ne vegye a szájára a diktatúra rémét. Ha százszor elsikkadt, százszor homokba fuladt az a tárgyalás, aminek a kormányválság felgöngyölítése volt a célja, százegyedszer se idézze föl a diktatúra rémét. Ha eddig meddő volt minden fáradozás, amivel a horvát néppel való megegyezést keresték, ha azt hiszik, mar minden eszközt megpróbáltak, még akkor se próbálják meg a diktatúrát. Aki kardot húz, kard által vesz el. Aki diktatúrához menekül, a diktatúra által vesz el. Nem lehet elgondolni sem olyan politikai lelknsmeretet, mely a diktatúra felelősségének terhét el tudná viselni. Az alkotmány védelme nevében nem lehet olyan eszközhöz nyúlni, mely elsősorban az alkotmányt tenné félre. Az alkotmány érintetlenségének harcosai nem követelhetik az alkotmány íölfűggesztését. Az alkotmányt nem lehet alkotmánynélküliséggel megvédeni s nem lehet oiyan helyzetet sem teremteni, hogy az alkotmány ellenfelei hivatkozzanak az alkotmányra. Ha diktatúrát akarnak, legyen az a törvénynek, az alkotmánynak, a józan belátásnak s önzetlen engedékenységnek diktatúrája. ti arra Tájékozatlanság lei! a keogradi politikában Megkezdődtek a kibontakozási tárgyalások — Lukmicsot és Davidovicsot kihallgatáson fogadta a király — A radikális-párt többsége ellenzi a koalíciót A keddi napon Beogradban megkezdődtek a kibontakozási tárgyalások. Őfelsége megkezdte a politikusok kihallgatását és nagy meglepetésként hatott a politikai életben az a hír, hogy a nap folyamán két demokrata politikust hallgatott meg a király : Lukinics Edot és Davidovics Ljubáí. A kormány lemondása és a radikális pártnak Radicsékkal való tárgyalásainak megszakításáról szóió határozata után a helyzet ismét teljesen bizonytalan és a helyzet ugyanabban a stádiumban van, mint a választást közvetlenül követő időben. A radikális párt a hozzá csatlakozott kisebb csoportokkal együtt ma tényleges többségben van a parlamentben, ha Radicsék nem mennek a szkupstinába, éppen ezért a kibontakozás egyik lehetősége az, hogy ismét homogén radikálispárt alakul, amely a parlamenttel megszavaztatja a legsürgősebb törvényjavaslatokat és a költségvetést. A másik lehetőség, hogy a homogén radikális kormány föloszlattatje a parlamentet és uj választásokét ir ki uj választási jelszavakkal. A harmadik lehetőség a demokrataradikális koalíció fölujitása, amely esetben s kormány hosszabb parlamenti munkára is be tudna rendezkedni és a kormánynak még Radicséknak a parlamentbe való bevonulása esetén is megvolna a többsége. A negyedik megoldás az, hogy a radikálisdemokrata koalíció azonnal uj választásokat írna ki. Körülbelül e négy lehetőség körül forognak a kibontakozási kombinációk. Maga a radikálispárt a keddi nap folyamán nem tartott ülést, a klubélet azonban rendkívül élénk volt és a miniszterek közül is többen megfordultak a képviselő-klubban. Megállapítható, hogy a radikálispárt zömében nincs négy hajlendóság a demokratákkal való újabb együttműködésre. A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott több vajdasági és szerémségi képviselővel és a beszélgetésekből azt ez impressziót nyerte, hogy a vajdasági és 3zerémségi radikálisok erősen ellenzik a demokratákkal való újabb együttműködést. Az egyik radikális képviselő kijelentette, hogy még sokkal szívesebben látnák, ha a radikális párt a klerikális párttal és esetleg a Spahopárttal lépne kormánykoalícióba, mint a demokratákkal, mert szerintük ez csak a régi bajoknak felújítását és kiélesedését jelentené és különösen Horvátországban nagy elkeseredést váltana ki. Körülbelül hasonló az álláspontjuk a boszniai radikálisoknak is, azzal a különbséggel, hogy ők viszont nem akarnak hallani u Spahoékkal való együttműködésről. A szerbiai radikálisok, különösen a földmives osztályhoz tartozó képviselők is erősen ellenzik a demokratákkal való koalíciót. Bizonyosra vehető azonban, hogy az erős pártfegyelem, amiről a radikális párt nevezetes, abban az esetben, ha Pasics kívánná, mégis keresztül tudná vinni a demokratákkal való megegyezést is. A demokrata párt meglehetős optimizmussal ítéli meg a helyzetet a saját szempontjából. Különösen a párt jobbszárnya, a Pribicsevics-csoport bizakodik erősen abban, hogy nélkülök nincs kibontakozás. Pribicsevics környezetéből szerzett információk szerint Pribicsevics maga azon a meggyőződésen van, hogy feltétlenül létrejön az uj koalíció. Kedden a kora délutáni órákban Pribicsevics Szvetozár lakásán néhány bizalmas hivével tanácskozást tartott, amelyen a párt magatartásáról tárgyaltak. A parlament ideiglenes elnöke, dr. Peles Dusán kedden délelőtt meglátogatta Pasics miniszterelnököt, akivel hosszú megbeszél lést folytatott, á minisztc.elhökségrő! pedig az udvarba ment, a hol a király azonnal fogadta audiencián. Hir szerint Peles átadta az uralkodónak az uj képviselők névjegyzékét s azután informálta a királyt a politikai helyzetről. Peles azt az előterjesztést tette a királynak, hogy valamennyi párt vezetőinek véleményét hallgassa meg a helyzetről. Hir szerint az uralkodónak az a kívánsága, hogy a válság mielőbbi megoldást nyerjen és olyan kormány alakuljon, mely a legsürgősebb törvényjavaslatokat kérésziül tudja vinni a parlamentben. Peles kihallgatása után meghívást kapott az udvarba Lukinics Edo, a demokrata-párt Pribicsevics frakciójának egyik vezetője, aki délután négy orakor volt kihallgatáson a királynál. Lukinics a demokrata párt esti üléséit beszámolt kihallgatásáról és elmondotta, hogy a király a válság mielőbbi megoldását kívánja. A demokrata párt ülésén kézbesítették Davidovics Ljubának a királyhoz kihallgatásra szóló meghívót. Davidovics azonnal sz udvarba sietett, kihallgatásának lefolyásáról azonban részletek még nem kerültek nyilvánossá ra. Pasics miniszterelnök a keddi nap folyamán az esti órákig nem volt a királynál. Kedden az egyes pártok vezetői között több tanácskozás volt. így Nincsics külügyminiszter Lukinics Edoval, Davidovics Ljuba Jovanovics Ljubával tanácskozott, ezen kívül tárgyalások folytak a radikálisok és klerikálisok, a radikálisok és muzulmánok, továbbá a klerikálisok és muzulmánok közt is, amely tanácskozások azonban egyelőre csak informativ jellegűek,
