Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-17 / 103. szám
Ara egy és fél dinár XXIV. évfolyam Szsilbofica, KEPĐ 1923. április 17. 103. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után ős hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-53, Szerkesztősé" 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár ckLiuvESZlCSÉG: Kralja Alexandra •r’Jca 1 rzúm alatt Lkdéhiv&tali Kralja Alexaadra-ulíea 1 (L«2bath-paloía) Az ej parlament A parlament megnyitása a politikai élet vízválasztója szokott lenni mindig. Az uj parlament: az ország uj akaratának, uj meggyőződésének kifejezője, uj utak kijelölője, uj feladatok vállalója, uj Ígéretek beváltója. A választásokon az ország szóhoz juttatott népe revizió alá veszi régi meggyőződését s a változott idő változott szükségleteihez képest Ítélkezik abban a perben, amelynek a hatalomra törő politikusok kölcsönösen a vádlói és vádlottéi. A beogradi parlament megnyitásának most fokozott jelentőséget kell tulajdonítani a politikai életben. A kisebbségi kormány uralmát a nemzet élő szuverenitásának : a parlamentnek kel! átvennie s a parlamentnek kell felgöngyölíteni azt a szövevényes probléma komplexumot, ami a kormányválságok állandóságából kormányzati válsággá mélyült már. Ezt a munkát ez nehezíti meg páratlan súlyossággá?, hogy az elvi álláspont feladása nélkül egyik ellenfél sem képes kompromíszszumra. Aki az alkotmány revíziójáért küzd, az az alkotmány érintetlensége mellett nem köthet békét. Aki a vidovdáni alkotmányt séríhetetíennek és csalhatatlannak tartja, az az alkotmány revíziója árán nem keresheti a megoldást. Az alkotmány érintetlensége és alkotmányrevizió, centra lizmus és autonómia s talán: ki rályság és köztársaság élinak egymással szemben — ki tudja ezek között a szembenálló és merevvé dogmatizálódott álláspontok kö zötí a béke útját megjelölni, a két, egymástól állandóan eltávolodó párt között a megértés hidjai leverni. A parlament munkáját ez az enormis jelentőségű és-súlyú feladat teszi korszakossá. Amit egymásután következő pártok és kormányok r.em tudtak elvégezni, amibe belebukott eddig minden béketörekvés, minden kormányzati programm és nagyvonalú koncepció, amin edđ'g meghiúsult minden kibontakozási terv, — azt kell most a törvényhozás szervének megoldania, ha nyugodt és békés kormányzást akar adni az országnak, biztos fejlődés a jövőre s jogi, gazdasági és társadalmi rendet a jelenben. Az utolsó napok, melyek a parlament összeillését megelőzték, nagyra növelték azt a reményt, hogy mégis rá tudnak helyezkedni a szembenálló felek olyan plattformra, mely a békés kormányzás biztató kilátásait nyújtja. Az utolsó napok eseményei ezzel biztattak, de az utolsó órák eseményei lehervasztották ezt a hirtelenül kisarjadt s hirtelen nsgyranőtt reménykedéseket. Soha khaotikusabb közállapotok között nem történhetett volna a parla ment megnyitása, mint ahogy most történt. A zagrebi békehangok szirén hangokká változtak s ezekre a szirén hangokra a beogradi politikai élet az első órákban még csak turnultuozos elkeseredéssel tud válaszolni. Lemondott kormány, csonka parlament, nagy párt, mely független köztársaságot követel a királyságban s a két párt, melyeket a közös kormányzás közös emlékei egymás ellenségeivé tették, ezek a súlyos tehertételei minden megkísérelhető megoldási módnak. Ebben a khaoszban, einig törhetetlen jószándékkal keressük a kibontakozás útját, féltve nézünk szét az itt élő magyarok sorában. Jól tudjuk s a jelek, fájdalom, nem csalnak, a szenvedély minden kirobbanása elsősorban azok ellen irányul, akik épen olyan védekezésre képtelenek, mint a milyen ártatlanok.’ A fizikai törvény ebben az esetben is érvényesül : az erő a legkisebb ellenállás irányában hat s van-e ki sebb ellenállás, mint amilyennel a magyarság védekezni tud. Ha a politikai jogtalanság megóvta a magyarságot attól, hogy az aktiv politikába belekeveredni kényszerüljön , védje meg ez a jogtalanság attól is, hogy a 'politikai ellentéteket, az uralomért való harcot vele is megszenvedtessék. Azt várjuk az uj parlamenttől, hogy adjon békét, teremtsen rendet s valósítsa meg az igazságosság, egyenlőség és törvénytisztelet uralmát. Adjon békés otthont a békés munkának s az államhatalomból ne az uralom ridegségét, de a segítés erejét mutassa meg békére vágyó népei millióinak. Összeült az isj parlament Lemondott a kormány — Feles Dusán dr. a parlament ideiglenes elnöke — Elnapolták az üléseket — A Bácsmegyei Napló beogradi munkatársától — (F.) A parlament első ülése más időkben ünnepnapja a politikának. Ma — ideges feszültség, teljes bizonytalanság, az államalkotó népek egymásiközötíi harcának legélesebb fázisában, igazi többség nélküli kormány vezetése mellett kezdte meg munkáját az S. H. S. királyság skupstinája. A házszabályok délelőtt 9 órára rendelik el az első ülés megnyitását. Bár mindenki tudja, hogy az ülés egyszerű formalitásokban fog kimerülni, a publikum érdeklődése óriási. A bejáratnál lévő rendőrbiztosságot, amely a karzati jegyeket kiadja, már 8 órától kezdve valósággal ostrom alá veszi a közönség, jegyhez azonban csak azok jutnak, akiket valamely képviselő vagy újságíró protezsál. Ma frissek az uj honatyák is, még nincs kilenc óra és már tele vannak a klubok, várják az elnöki csengő megszólalását. Az ülés megnyitása azonban késik. Egymásután futnak he a miniszterek autói, akik rögtön az ülésterembe nyíló miniszteri szobába sietnek. Bár hivatalosan még nem publikálták, mindenki tudja már, hogy a kormány lemond. A folyosókon csoportok képződnek, megvitatják az eshetőségeket. Jellemző a helyzetre, hogy sokkal inkább foglalkoznak Radios tegnapi beszédével, mint a kormány lemondásával. Mindenkinek a kezébe egy-egy reggeli újság és hangosan olvasnak fel egymásnak passzusokat a Radics beszédéből. A folyosó hangulata nagyon megfordult. Egy-két nappal ezelőtt még Radios volt a favorit, tőle várták a helyzet megmentéséi, a dinár javulását, a konszolidációt — a vasárnapi zagrebi beszéd azonban .egy csapásra eiforditotía a szimpátiákat á horvát parasztvezértől. Düh, bosszúság vagy gúny lát-Egyszerre hire terjedt, hogy Raszik az arcokon, némely arcon különösen káröröm. ,dics-párti képviselők érkeztek Beogradba, számszerint tizen, akik részt fognak venni az ülésen. A szenzáció rövid életű volt, félórán belül kiderült, hogy alaptalan híresztelés az egész. A Német Párt képviselői kilenc órakor érkeznek meg együttesen és felvonulnak elsőemeleti klubjukba. Megkérdezem tőlük, igaz-e, hogy a kormányt fogják támogatni és már az első ülésen a kormány elnökjelöltjére fognak szavazni. Biztosítanak róla. hogy ez nem igaz, még semmit sem határoztak, teljesen szabad kezük van. Közben azonban úgy látszik meggondolták magukat, mert a választási eredményből kitetszőleg mégis a radikálisokkal szavaztak. Legkésőbb a klerikálisok érkeznek együttesen Korosec Antun vezetésével és szintén klubbjukba vonulnak, ahol rövid értekezletet tartottak. A muzulmánok is üléseztek és paktumot kötöttek a klerikálisokkal a közös elnökjelölt személyére nézve. Közben megtelnek a karzatok. Az ülésterem még üres, csak a teremszolgák állanak a helyükön teljes számban, ök nem változtak, a régiek maradtak, nem is redukálták őket, mint a képviselő urakat. Gyülekezés Fél tízkor végre bevonul az első képviselő csoport, a földmivespárt megfogyatkozott kis csapata és a legszélső baloldal két első sorát tőlük meg, Bizony nagyon sokan elmaradtak" közülük. Szerbiából csali Lazics V.oja és Moskovljevics Dusán kerültek vissza, a többi hét boszniai, egy bánsági. Az elnökválasztáson önálló jelölttel vett részt a kis párt, még nem alakult ki az egységes ellenzéki front. Tíz órakor a demokraták tanácskozása is véget ér. Ök is külön jelöltek az elnökségre. Petyics Dragutin a jelöltjük. Bevonulásukra' élénkség, támad a karzatokon, a közönség ráismer a régi emberekre és érdeklődik az ismeretlen, uj emberek iránt. A régiek között sok ismerős arc, itt van Davidovics Ljuba, Timotijevics Koszta, Kutnanudi, Markovics Pero, Pribicsevics Szvetozar és Valerij an, Petyics Dragutin, Szokics Manojla, Marinkovics Voja, Vilder, Krizman, Sctyerov, Magarasevics és még sokan. Röviddel később bejön a szocialista Divac is, majd egymásután szállingóznak be a kisebb pártok emberei. Elhelyezkednek a képviselők Negyed tizenegykor megszólal a’ folyosók csengője. Véget ért a radikálisok tanácskozása, kezdődhet az ülés. Egy-két perc alatt bevonulnak az összes képviselők. A terem még sincs tele, sok pad üres marad. Nem csoda, a régi parlament 414 képviselője számára készültek a padok, most meg csak 313 a létszám. EbJ bői is 85 hiányzik. Az egész Radicspárí. a hármas és kettős man dátumú birtokosok helyettesei és néhány beteg. Még van egy pár perc az ülés megnyitásáig, amit ismerkedésre és elhelyezkedésre használnak fel az uj honatyák. A szélsőjobb megint a klerikálisoké, mellettük a németek, azután d Spaho-párt. A jobbközép a radikálisoké. itt minden hely megtelik. A délszerbiai törökök megint szerényen a hátsó padokba húzódnak. Ä balközép demokrata, itt már jóval ritkábbak a padsorok. A baloldalon a földművesek, szocialisták stb. Érdekes, hogy aránylag kevesebb a paraszti gúnya, mint a régi képviselőházban. Vagy harmincötöt tudtam összeszámlálni. Hirtelen kis izgalom: a miniszteri szobából bevonul a lemondott kormány, teljes számban és leülnek g miniszteri padsorokban. Megkezdődik az ülés Pont féltizenegykor felmegy Oraovac Toma radikális képviselő az elnöki emelvényre és mint korelnök csendes hangon megnyitja az ülést. A hirtelen támadt csendben felhívja a képviselőket négy titkár választására, akiket indítványára felkiáltással megválasztanak. Köztük van fanjies Voja és Kobaszica Stevo. Majd felhívja az elnök a képviselőket megbízó leveleik átadására. Kobaszica titkár olvassa a névsort, amely egyelőre választó kerületek szerint van összeállítva és a képviselők egyenként a jegyzői asztal elé járulnak, ahol Janics Voja átveszi a fehér iveket, Közben felujul a lárma, csoportok képződnek, néhol hangos vi-
