Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)
1923-02-02 / 32. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. február 2. sek továbbra is rendületlenül helyükön maradtak, sőt biztatták a csendőröket, hogy csak iÖjjenek. A csendőrök erre egy parasztot letartóztattak s el akarták vezetni. A gyűlésen résztvevő népszerű Dlmitrijevics Dule-Dusán vojvodn erre felszólította csendőröket, hogy őt is tartóztassák le, amit azok meg is tettek. Erre a parasztok elkeseredése olyan fokra hágott, hogy a csendőrök, a vérontás elkerülése végett, mindkét elfogottat szabadon bocsájtotték. A földmives párt távirati panasszal fordult a belügyminiszterhez. Kis pártok harca Szlovéniában Ljubljanából jelentik : A röviddel ezelőtt megalakult szlovén haladópárt január 31-iki ülésén elhatározta, hogy a vá!asztásokon önálló listákkal vesz részt és egyetlen párttal sem kot kompromisszumot. Politikai körök véleménye szerint azonban ez a párt pozitív sikerre nem számíthat. A nemzeti szociáldemokrata párt, amelynek a legutóbbi parlamentben két képviselője ült, ugyancsak elhatározta, hogy önállóan megy a választásokba és semmiféle burzsoá-párttal nem kooperál. A párt listavezetője Ljubljanában Dtrzsics volt képviselő, Ljubljana környékén Rupnik, Mariborban pedig B ndtner volt képviselő lesz. Pártot keresnek a bánsági románok Beogradból jelentik : A bánsági románok egy küldöttsége Beogrodba érkezett, ahoi érintkezésbe lépett úgy a radikális, mint a demokrata párttal. A pártok ugyan tárgyalásokba bocsátkoztak a küldöttséggel, de általában nem tulajdonítanak nagyobb jelentőseget a megegyezésnek a román választók kis száma miatt. A múlhatatlan Ady Iita: Ignotus Január 28-án fordult éve negyedszer hogy Budapesten meghalt Ady Endre, Budapesten — ez, 1919 januárja végén már sokfelé sokunknak geográfiát jejentett; nekem is Bern városában, honnan azóta sem tértem vissza Budapestre. Pedig akkor, 29-én reggel, mikor a Beílevuebeli telefon halálát híremül adta, még nagyben számíttattam: ha menen vasútra ülök, még hazaérhet, nék-e temetésére? Valahogy azt reméltem, hogy ő maga sem volt ottan; hogy a lelki elborulás, mely már három hónappal elébb történt bucsuztunkkor igen meglátszott s nehány hét múlva végképp elhatalmasodott rajta, átment vele a halhatatlanságba is, s nem kellett meglátnia tóduló temetésén az anaíhikus bukás ön' kábító előhangulátát. Mikor én 1938 november elején az úgynevezett forrada. lom úgynevezett győzelme után elköszöntem tőle: körülnéztünk a kávéházban, hová megrogyó térddel leíáradt volt hozzám. Megláttuk a kávéházban a cintermei, hová vissza fognak temetkezni, kiábrándulásuk után, az intellek.. tnatitás reménységei... Ó, jó, hogy Ady Endre már halottan került c temetőbe, s nem kellett megérnie, hogy mindabbéi, mit elértünk és vártunk, aiig maradt meg egyéb, mint szinte csakis ő. Igaz. hegy ez nagyon sok — minekünk majdnem minden. »Az ég egy kincset £ü minden hazának... Tied, hazám, égi' szagéit fájdalom...« — kevéssel Ady EnSré ttelála után úgy fór. rult, hogy nemzete öt, Amerikával együtt hat jjjszáhsn oszoljuk széjjel s |tözöjiRe)c isiért® csak * lil& mircűjtp Baranyai magyarok közt Látogatás Batinán — Vörös Márta legendája — A Bácsmegytii Naptó munkatársától — Baranya sok eredetiséget, meglepően szines fordulatokat, gazdag kincseket rejtő földje az érdeklődőnek állandóan újdonsággal kedveskedik. A baranyai sorozatban nem lehet megfeledkezni Batináról, a Duna partján fekvő hegyi községről, amely szinte virrasztani látszik Baranya nyugalma fölött. Batina mostani népe, a kneževi vinogradig húzódó hegylánc őslakója. Most télviz idején Dárda felől Pélmonostoron át közelíthető meg Batina. Első pillantásra is feltűnik a község szép rendezett külseje, jellemzően hegyi-módra épitett házai, gondozott szőlői, szorgos munkáról tanúskodó csatornát pótoló árkai. Olyan ez a község, mint egy gyönyörű kertváros. Mióta járási székhely lett Batinábói, azóta az idegenforgalom is élénkebb lett, azóta lakosai is megszokták az idegen arcokat. Kiállnak a házak elé, nézik az uccát, tekintetük elkalandozik s a Dunát kémlelik. A tavaszt várják a batinai magyarok, a hajózás megindulását. Olyankor élénk a község, csendjét gyakori hajótülkölések verik fel, több a munkaalkalmuk s a lakosság jövedelme is magasabbra szökik.. Szunnyadó téli álmát alussza ez a község. Esti összejövetelek, sürü pinceíátogatások és a múlton való elmerengés ad szint, visz bele melegséget a bus magyar lelkekbc. Mint minden baranyai magyar községnek, Batinának is szép népmeséi, legendákban gazdag múltja van. Összedőlt templomáról, amelyet az iskola egy terme pótol, éppúgy tartogat valami emléket, mint a hegyben keletkezett barlangokról, minden egyes forrás keletkezésének jelentőséget tulajdonit, csakúgy mint a távolban kéklő harsányi-hegy kigőzölgésének. ' Szépek és pillanatnyilag megkapóák ezek a primitiv egyszerű mesék, mert bennük húzódik meg a népiélek egy-egy csillogó gyémántszeme. Hivatásos mesélöi is akadnak a falunak. Rajongó elbeszélői, folyékony beszémeg, a fájdalomtól megszentelt magyar inteilektualitásé. Ez mérhetetlen neveli, még költői és magyari nagyszerűségén fölül is, az Ady Endre magyar jelentőségét. Tudniillik: amily aránytalan sok nagymüvésze volt, népi kicsinységéhez képest, költői közt a magyarnak: vczérnyi praeccptor nem sok volt köztük. Amily gyönyörű, müveit és pallérozott egyéniségek, a Berzsenyiek, a Vörösmartyak s Arany János és Petőfi Sándor is: Zrinsi Miklósig kel! visszamenni, hogy nemzetnevelő hatalom találtassák közöttük. Ady Endre azonban ez. E rendszertelen tudásu, más nyelvhez alig konyitó, össze-vissza olvasó s inkább újságokból táplálkozó garabonciás diák olyan értelmi lendiilettár a mi számunkra, mint a németek számára az ő Goethe-jiik. Nem goethei-egyéniségű, nem, bizonyára nem, goethei mindentudása, de goethei térmészetü. Ez igy frázisnak, hasonlatnak, túlbecsülésnek s félreismerésnek tetszik. Talán meg tudom magyarázni, hogy nem az s hogy mit gondolok vele. Azt akarom ezekkel mondani, hogy vannak nagy költők és nagy művészek, s talán éppen a legműveltebbek közül valók, kiknek értelembeli genialitása mégsem más vagy több, mint lehetett, például, egy azon korbeii nagyon nevezetes egyetemi professzoré. Patranm és Boccaccio, Milton és Schiller, Calderon s a francia tragikusok s még Victor Hugo is: sok erővel sokat tudtak éreztetni, megértetni és elevenségbe állítani. Sokukhoz képest Dante unalmas, Shakespeare kusza, Pascal vakhitü, Cervantes avult, Goethe bujkáló, Stendhal dilettáns, Balzac firkász, Byron komédiás és Oscar Wilde ledér. De: ezeknek a Dautéknak s még Waldeoknak is: 6iav2lk yauQik, boszorkányos szavaik. dü. halkszavu interpretáló! a múltaknak. Nem közönséges, részben történeti adatokat is magábanroglaló legendát hallottam Batináról és környékéről. Vörös Mártáról, a batinai halászok kedvenc témájáról, az egész végighúzódó hegylánc állítólagos tulajdonosáról, aki Mátyás király uralkodása alatt élt itt. Az öreg Balta bácsi a halászok nesztora, a történet legjobb ismerője adja elő. — Vörös Márta a leggazdagabb és legszebb asszony, aki égő vörös hajától nyerte a nevét. Gonosz, áinok és kegyetlen asszony volt. A vidék réme. A lányát az ördöggel akarta eljegyeztetni. Ez a pokoli terve azonban meghiúsult Mátyás király váratlan közbelépésén, aki Budára citálta, hogy viselt dolgai miatt felelősségre vonja. Akkor szabadult meg tőle a község. Vörös Márta félelmében négylovas kocsira rakta kincseit, maga is felült rá és belehajtott a Dunába. Ott pusztult el. Így volt — mondja az öreg halász. — Vörös Márta botozott is. Ezért lett a község neve Batina. A kegyetlen vörös asszonyt a viz a vörösmarti duna_ ágba sodorta bele, innen ered Vörösmart község neve. Es beszél sokat az öreg. Belemelegszik. Tetszik neki a téma. Pedig nagyon sokszor elmondhatta már. Kint a félhold világit. A januári szél élesen fütyül. — Igen, ez az. Holdas éjjeleken Vörös Márta lánya kiáll a hegyre. Vörösmart felé fordul s jajgatva hivja az anyját. Megköszöntem az öregnek. ö volt hálás, hogy végighallgattam. Batina ma is tovább éli a maga nyugodt, csöndes, de regényességtő! nem ment életét. Méltó marad szőlőműveléssel és halászattal foglalkozó magyar népe a magyar faj lendületes életéhez, hü marad magyarságának minden szép emlékéhez. Ebben kitartó támogatója Czindery András lelkész, akit szeret mindenki. És nem feledkezhetünk meg Rasits Gábor főbíróról, aki szintén megértéi ember, egyik garanciája a nép nyugalmának és a járás békéjének. Láttam Baranyát, bebarangoltam falvait, beszéltein az emberekkel. Panasz és siralmas képe a bajoknak vetitődött felém. Batina majdnem egyedüli, ahol a lehetőségig rend van. S ez is valami. Ez már egy kiindulási pont. Csak jóakarat kell hozzá, hogy mindenütt megelégedés váltsa fel a panasz-* kodást s a baranyai magyarság minden bizonnyal hálával és szeretettel fog fogadni minden jószándéku megnyilatkozást, amelyet tettek követnek. Mesterházy Ambrus lepecsételt szavaik, mint a Salamon király ólompalackjai, melyekbe a bölcseség e fejedelme világnyi démonokat tudott beszorítani. Éveken, évtizedeken, évszázadokon át ezek a palackok palackok, a szavak szavak; a halász, az olvasó, az ember elmegy mellettük. De egyszerre bűvös ige hallatszik, a palack pecsétje lepattan, a démon kicsap belőle: a szó megszólal. Az én nemzedékemben nem volt felfedezés, Darwintól Freudig, mit, az uj tudomány uj világánál, ámulva meg ne találtunk volna a Goethe egy-egy szavában, melyet addig is már ezerszer olvastunk volt, ezerszer azt hittük, tudjuk, mit jelent, s most ezeregyedszerre többet, jelentett, mást, -egyebet, megrenditőbbet mondott. Nem mintha Goethe mindent tudva tudott volna, de igenis megérezte a mindent; szavai úgy kerültek tollába, hogy, bármiről szóltak legyen; soha nem ellenkeztek a mindennel, mindenben megfeleltek a mindennek — körülbelül úgy, mint ahogy, ugyebár, nincs egy sarka a mindenségnek, melyre ne állanának az egésznek törvényei, s melyre, valami formában, át ne rezgődnék s rá ne nyomódnék, ami bárhol bármely más sarokban történik. Ezért mindig uj s kifogyhatatlan Goethe, ezért lehet bibliája minden idők minden emberének, — s hogy még, ezenfelül, oiy bűbájos művész is, annál megejtóbb mestere felebarátainak... Ebből a természetből, a világ minden dolgaival való ösztönös egybenövöttségböl van valami Adyban — s ha nem, bizonyára nem oly egyetemes és legmélyebb, mint nem egy a szavas gsniek közűi, viszont a legnagyobbaknál is penetránsabban hatalmas e sajátságával, mert, ráduplázva erre, ő mint művész, mint stiliszta is éppen a szavaknak, az egy szóba be-Veszedelembe*! az iskolák Fűtőanyag hiánya miatt be akarják zárni a szuboticai gimnáziumot A városi épületek fűtése az idén teljes rendben folyik és nem fenyeget egyetlen városi iskolát vagy; középületet sem az a veszély, mini tavaly, hogy a fűtőanyag hiányában meg kell szüntetni a tanítást. A városi tanács még idejekorán gondoskodott a szükséges tüzelőanyagról és a városnak annyi tüzelőanyag áll rendelkezésre, hogy a leg’noszszabb tél esetén is biztosítva van a városi épületek fűtése. Nem ez a helyzet az állami épületek és iskolák nagy részében. Az állam nem gondoskodott idejében a fűtőanyag beszerzéséről és ez már rendkívüli nehézséget okozott eddig is az állami iskolák fűtésében^ Most már olyan súlyosan érezhető a tüzelőanyag hiánya, hogy a subotlcai főgimnázium kénytelen lesz néhány napon belül beszüntetni ct tanítást. A gimnázium igazgatósága most azzal a kéréssel fordult a város tanácsához, hogy bocsásson rendelkezésére fűtőanyagot, mert ellenkező esetben kénytelenek lesznek az iskolát bezárni. A városi tanács legközelebbi ülésén foglalkozik a gimnázium kérelmével, azonban annak valószínűleg nem fog eleget tenni. palackozott értelemnek genieje; mondatainak ritkán van szótári értelmük, nála a mondat csak melódiába szerzi össze a beszédes szavakat. »S most nézd, Uram, nincs nékem lábam, csak térdem van, csak térdem...« — itt egy egész élet van benne s ezenfelül az egész élet és minden életlehetőség benne van az egy láb szóban, s minden megfeneklés és töredelem, és hit és menekülés és emelkedés, minden lelkiség az egy térd szóban; minden eljövendő forradalom a lábnak fog örülni, minden eljövendő megcsalódás a térdnek, s minden eljövendő szamár azt fogja kérdezni: mit akart ezzel a mondattal mondani?! Mondom: én azt akarom mindezekkel mondani, hogy a magyarság minden nagyjai, nagy művésze, nagy költői közt Ady Endre az, ki át van itatva mindig igaz, mindig megújulandó, mert nem korbeli műveltségből, hanem á mindenség megérzéséből fakadt inteD lektualitással. Ez az ő prae-je a nálánál bizonyára műveltebb s tudósabb Kemény Zsigmondokkal, Eötvös Józsefekkel, Szaiay Lászlókkal szemben. S mivel úgy fordult, hogy nemzete számára már csak a szavak, az értelmek, a mindenség kikötőhelyei a találkozóhelyek: úgy lesz ő. bármily idegenek ma még akár hangjától, akár tollától, akár kifejezésétől. akár erkölcsétől, akár politikájától a legtöbb magyarok, mégis nemzeti költője az ő népének, akárcsak a mélységes Dante lett a szétválasztott latinságnak. Die Toten reiten schnell; az Ady Endre Magyarországának s magának Ady Endrének halála is úgy meg, gyorsította a sirontuli eseményeket, hogy négy évvel halála után Ady Endre már úgy halhatatlan, mintha négy évszázai próbálta .volna ki mujhatatlanságátj
