Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-14 / 44. szám

Ara egy és fél dinár

XXIV. évfolyam

Sziibotica, SZERDA 1923. február 14.

44. szám

riUjjjtkuik Biiuticn reggel, imaep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM; Kiadóhivatal 5-58, Szerkesztőség 5-10

Előfizetési ár negyedévre 135 dinár

EZLItk&sZTbSLGi Kralja idexautra-uiiea 4 szám alatt liiedóhivF.tnli Kral]« Aksandra-ulica 1 (Lclbach-pafota)

szigete

Ibsen levelezését olvasom. Bs látom, olaszországi évei alatt, a mikor mér a Peer Gynt gondolatait tördelte verssorokba, sűrű é-i hosszú levelekkel ostromolta meg otthoni barátait, folyamodványokat irt a királyhoz, a kormányhoz, o stortinghoz, a krisztieniai nemzeti színházhoz, amikben pénzt kért — mindössze 400 tallért évenkiní — hogy békében és kenyérgondok nélkül tudja megalkotni müveit, amiket már lelkében ringatott. Váltókról ir és lejáratokról, e!?!egekrő' és köicsönökrői s míg Peer Gyntet utaztatta a fantázia táltosán, a sarki fűszeresnek adós maradt,

... A Capri sziget kormányzója beadványt terjesztett a Népszövetség elé, amelyben a zsenik nemzetközi védelmét tűzi ki feladatul. Az élet megnehezedett, kisebb és feketébb lett a tudós kenyere s nyugtalanabb az ólma Anyagi függetlenséget kell eftíni s teremtőknek. Az indítványozó fölajánlja erre a célra Capri-szigeíéí, ott az isteni csöndnek és derűnek földjén adjanak örökös szállást a teremtő lángésznek.

Capri szigetét csak a Bjerbaum regényekből s a — Szorentói em lék-bői ismerem. Csak nyomtatott betűk mankóira támaszkodva jártam ArinCapn ódon ialai közt, a Kék barlang-b&w, a zöld taréju földön, a biborr8gvogásban, a tenger tékozló kékjében. Ez az indítvány,- mely a zsenik menhézát akarja felépíteni a buja szépségű szigeten, réval! a földre, ahol megszületett. Szemet tágító, tüdőt feszitő gondolat, de botor és törékeny á kétségek sttiya alatt, mint minden álom és minden csudaváró látomás.

Nemcsak a költő,.minden iángész egy anyaméhből született a sorsharaggal. Michelsngelo-tól, R.embrandt-tól és Beethoventől kezdve, akik a legtöbb gazdagodást adták és a legtöbbet szenvedtek érte, mindenki, akinek a gondo !ata, teremtő ereje, lángesze uj világokat hódított meg, uj szépségeket tárt fö! az emberiség előtt, kínnal fizette, sikoitó jajok kel szolgálta meg, torzitó fájdalommal vásárolta meg minden darabját az uj csodáknak. S az emberiség mindig jobb esetben : érzéketlenre fagyott közömbösséggel, rosszabb esetben : a má sok kínlódásának örömével nézte a teremtő fájdalmat. Nemzetközi szerződésekkel védték meg a tá msdások ellen a műemlékeket. Amikor a német gránátok a rheimsi katedrélis tornyát megrongálták, a világ fölháborodott közvélemé nye tiltakozott a barbárság ellen. De amikor a háborúban elpusztult két generáció, amikor trágyává

gyalázták a fiatal testeket, amikor elestek azok, akiknek tudása és zsenije pótolhatatlan vesztesége az egész emberiségnek, a fö háborodott világközvélemény csak a háború áldozatát látta az elvetélt emberkincsekben. Házakat, tornyokat és várkastélyokat megvédtek a rombolás elől s az emberiség legnagyobb jóltevőit bele temették a lövészérkokba. Az ember szeretete sohasem tudott versenyezni az anyag szeleteiével.

Megható lenne fölidézni az elcsitult tragédiák ív seit, végig t isérni, mint vérnyomokon a megsebzett vadat, életsorsokat, fölrázni az elpihent szenvedéseket melyek mind szépséggé értek, tudássá mélyültek, vagy szent látomássá nyíltak föl. Mi lelt volna Shakespearefaól, aki Rómeóval tudott szeretni, Kamleítel töprengett, Falstaffai kacagott, Othellóval féltett, Rikárddal gyilkolt és Learrel üvöltött, ha nem kell színészekkel vesződnie s ha boldog házasságban él. Mi lett volna Rembrandből, akinek lángeszén kívül csak a bársony rongyai maradtak meg özvegységére, ha nem két forintokért kell kenyérért elvesztegetnie képeit. Mit ludott volna még alkotni Beethoven, ha lelt volna valaki, aki neki n hónapos szobák örökös vándo rának állandó lakást ad, jó kosztűt a gyomorbajosnak és huszonöt forintnál többet a Sonata Appassionata-ért. Mit tudott volna alkotni Michel-Angelo, akinek torzóban maradt minden alkotása, ha nem 'e!l éveket tölteni kőbányában? És Petőfi, ha nem marják ki a harctérre meghalni és Ady, ha sorsa nem parancsolja be a ma gyár Pimodanba.

Oh Capri, smaragd ragyogásu sziget, céltalan dőreségek áldott bujaságu földje, ne gyújtsd össze a zsenit, ne tereld össze a teremtő lángészt, mert boldog földedet megátkozod minden kínnal, minden vergődéssel, ami végig vonaglott, végig reszketett, végig szántott messzi id"kön és messzi földeken át s szépséggel és boldogsággal ajándékozta meg a szépségre és boldogságra méltatlan embert. (d.)

A vallásügyi miniszter a magyarság passzivitásáról és a magyar műkedvelői előadások betiltásáról

Jovanovics Ljuba Pasics választási kabinetjében a vallásügyi mi nisztériumot vezeti. A tárca nem túlságos jelentőségű, o miniszter ■look mellett mégis Jovanovics Liuba a kormány legtekintélyesebb tagja. Talán az övé a legnagyobb szerep a választások és a belügyi üolitika irányításában. Ót tartják a jövő emberének s a Pasics-párti radikálisok elkövetkezendő vezérének.

Ezek a szempontok adnak különös érdekességet Jovanovics Ljuba nyilatkozatának.

A vallásügyi miniszter most Novisadon járt s elutazása előtt a Bácsmegyei Napló munkatársának a magyarság passzivitásáról a következőket mondta :

— A kormány sajnálja, hogy ta magvarok a passzivitást mondották ki, Abban, hogy a magyarokét nem vették fel a válaszíói névjegyzékbe, a kormányt nem ierhej, hiba. A kormány nem gyakorolhat befolyást a választói névjegyzékek összeállítására. Azt a községi elöljáróságok végzik s végeredményben a törvényszékek ha^y ják jóvá. .4 magyarok néni érdeklődlek eléggé a választói névjegyzékek összeállítása iránt, holott ^ár a múlt ősszel szorgalmaztok rejlett volna felvételüket.

— Hibák mindenütt lehetnek a választói névjegyzék ősszeái’j tásénél, a múlt választói névjegy zékbe például Nincsics küíügy. minisztert sem vették föl, de meg.

városi tanács minden magyar műkedvelői előadást betiltott.

A miniszter erre vonatkozólag a következőket mondotta :

— Erről nem hallottam s az okát sem tudom. A kormány nem ördit akadályokat az elé, hogy magyar színtársulatok, különösen pedig műkedvelő társulatok működjenek. Mi nem akarjuk elvenni c magyarok nemzetiségét, de a magyaroknak is közeledni kel! Beo^rud és a szerb kultúra felé.

Nagyjában ezeket mondotta a miniszter és Jovanovits Ljuba egyéni sulya megköveteli, hogy nyilatkozatához néhány szerény megjegyzést fűzzünk.

A beogradi vezető politikusoknak s első sorban azoknak, akiknek gondolkodása igazán demokratikus, sejtelmük sincs arról, hogy a Vajdaságban egyes kormány exponensek, különösen azok, akik feledtetni akarják azt, hogy a múltban a magyar kormányzatot is kiszolgálták, milyen mérhetetlen rosszindulattal kezelik a nemzetiségek ügyét.

Abban igaza van a miniszternek, hogy a magyaroknak lett volna idejük még a választások kiírása előtt szorgalmazni, hogy vegyék fel őket a névjegyzékbe. Jovanovics Ljuba azonban felejti, vagy nem tudja, hogy még a választások kiírása után is azzal operáltak egyes párthívei, hogy a magyarok cpciójoga még nincs elintézve, nem lehet őket felvenni a névjegyzékbe.

Arról pedig épen nem lehet sejtelme a miniszternek, hogy az állampolgárság s illetékesség megállapítását, ami előfeltétele annak hogy valakinek választójoga legyen, mi yen kegyetlenséggel kezeik a Vajdaságban.

A magyarok nem kérhették a választói névjegyzékbe való felvételüket, mert nem akarták ezen n területen született és nevelkedett polgárok az illetőségi jogukat kérdésessé tenni. Addig, míg választói jogért nem jelentkeznek, talán nem bántják őket. Amint azonban az illetőségüket kezdik firtatni, akkor s kiutasítás réme fenyegeti őket.

Ezek azok az okok, amelyek miatt a magyarságnak el kellett állni attól, hogy egyénenként kérvényezze a névjegyzékbe való felvételét s ezért kellett sorsát rábíznia a kormányra, amely ígéretet tett, hogy a hivatalos kiigazítás során érvényt szerez a törvénynek s minden jogosultat felvétet a névjegyzékbe. Az igaz, hogy súlyos hiba volt s a magyarság érdeke ellen történt, hogy a tormány és a Magyar Párt közti megállapodások nyílva osságra kerültek s nyilván ez a fő oka

van a törvényben a reparálás

módja, Az egész országban seholse merült föl panasz, hogy jogosul választókat kihagytak volna a név jegyzékből, csupán a Vajdaságban.

Sajnálom, hogy a magyarokat nem vették föl a névjegyzékbe ezáltal jogaikat megcsorbitották, de a magyaroknak maguknak is többit kellett volna törődniö! még a választások kiírása előtt azzal, hogy fölvegyék őket a név jegyzé. be. A kormány a törvény végrehajtására adott ki utasítást.

A hivatalos kiigazítás során föl L veitek volna minden magyar válaszát, ha a magyarság maga nem. adott volna támadási feli letel az ellenzéknek, amely a megáliapodá sokról tudomást szerzett s az összeíró hatóságokat a törvény negligálásában bátorította.

—■ Remélem, hogy az elkövetett mulasztás nem von maga után eihidegülést a magyarok és szerbek között s nem lesz kihatással az állam fejlődésére, amely mindannyiunk közös hazája.

Tudósitónk megjegyezte, hogy egyes vajdasági törvényszékek olyan határozatokat hoztak, amelyek azok számára is lehetetlenné tennék a szavazást, akiket fölvettek a névjegyzék he.

A miniszter erre csak ennyit :egyzett meg, hogy a kormánynak nem áll médiában a bíróságok határozatát befolyásolni.

Szó került a beszélgetés folya- annak, hogy a magyaroknak épen mán arról is, hogy a szuboíicai azokban a kerületekben nincs vá-