Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-28 / 27. szám

!§23 január 28. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal A Dardanellák hose Budapesten Beszélgetés Limai*, voa Saaders tábornokkal Budapestről jelentik: Pénteken Budapestre érkezett Simon von Sanders tábornok, aki mint a török hadsereg főparancsnoka 1915-ben védte a Dardenellákat. A tábornok — aki előadást fog tartani a magyar főváros közönségének a ken; a lista Törökországról — egy újságíró előtt a következőket mondotta a tö­rök mozgalomról: — Kemalt jól ismerem. Alattam szolgált. Kiváló katona s amellett _ami katonában ritkaság — kiváló politikus, széles látókörű, világos elme és mint ember elsőrangú. Mondhatom, a török katonának min­den erénye egyesül benne. Török­országnak nyert ügye van,ginért 1 ö­­rökország ügye most az ö kezemen nyugszik. Azt kérdezi, mi lesz. ha a lausannei konferencia eredménytele­nül végződik? Ez nem jelenti Tö­rökország hátrányát. Ismerem jól a törökök felfogását, most is közvet­len összeköttetésben vagyok velük s a lausamiei értekez'et török kikül­döttei bőven informáltak. Törökor­szág kitart és nem fog engedni jo­gaiból. És erejükkel szemben ku­darcot vall minden mesterkedés. Simon von Sanders, aki rőszíveít a törkök háború utáni harcaiban — rövid F.urónai tartózkodás után is­mét visszatér Törökországba. A tollat forgató ember nyelve egészen más valami. Aki pennát vesz a kezébe, azt hiszi, hogy neki nem szabad hétköznapi kifejezéseket használnia. A baka, mikor levelet ir babájának, nem azokkal a szavak­kal él, amelyeket beszélgetésük al­kalmával használni szoktak. A falusi biró kötelezőnek tartja a cikornyás beszédet, mihelyt egyszer felkerül a fővárosba. Mi csak Jókai óta írunk azon a nyelven, amelyen beszélünk. Ellen­ben Kazinczy ék azt hitték, póriasok­ká lesznek, ha a közönséges nyelvet használják írásaikban. így tettek az előbbi generációk is, de azért a Ba­lassa Bálint nyelvet megérti ma is minden képzett magyar, valamint a sokkal régibb »Pannónia megvételé­ről« szóló éneket is. A halotti beszéd pedig legfeljebb arra bizonyíték, hogy minő nehéz leírni a magyar szöveget annak, aki nem tud ma­gyarul. Kivált amiatt, mert 24 betű­vel kell kifejeznie 36 hangot. Való­színű. hogy Árpád vitézeinek a nyelvét ma is jól meg tudnánk ér­teni. Nem kell tartanunk attól, hogy az elszakadt részek magyar nyelve meg fog változni. Szerbek a mai Magyarországon R'pori a szentendrei szerbekről R5JHB333PÍ — K küldött tudó diánktól Szentendre, január végén. A vicinális a budai Pálffy-térről Változik^ a nnsrya»- nyelv as utód7: 'lamo' ha’’­Erről a kérdésről Hoitsy Pál, az egykori Vasárnapi Újság főszer­kesztője a következőket írja: »Elszakadt véreink most irodal­mi lag is teljesen el vannak tőlünk zárva, lapjainkat egyáltalában nem olvashatják, könyveinket is csak megszoritásokkal, eiőállhatna tehát az az állapot, hogy az anyaország magyar nyelve is megváltozik a fej­lődés folyamán és az övéké is,_ de mindakettő más-más módon. Ezáltal pedig nyelvünk egysége megsza­kadna. A Kazinczy-korabeli irodal­mi nyelv egészen más, mmt amelyet ma írunk. El lehet tehát képzelni az esetet, hogy pld. Erdélyben más­ként alakult volna ki nyelvünk, ha ott Aranka és társai vették volna kezükbe önállóan a nyelvújítást, mi­­‘nálunk pedig Révayék s el lettek volna szigetelve egymástól. Mégis úgy ítélem meg a helyzetet, i 'hogy- a veszély, mely erről az ol­dalról fenyeget, csak más európai nyelvekre lenne nagy', a magyarra nézve igen csekély. A mi nyelvünk egyáltalában nem változó, nem is fejlődő, mert ki van alakulva telje­sen. A turáni nyelveknek közös tu­lajdonságát képezi az, hogy bennük a szó törzse soha, semmi körülmé­nyek között sem módosul. De más tekintetben még sokkal nagyobb nyelvünk állandósága. Ka­zinczy óta nagyon megváltozott az irodalmi nyelv, de társalgási nyel­vünk ma is az, amelyen ő beszélge­tett barátaival. A társalgás uj nyelve semmit sem változott Befogadtunk néhány uj szót (uj fogalmakra szük­ség is volt, újat teremteni), de a régi kifejezéseink nem változtak, se a nyeiv struktúrája nem módosult E tekintetben minden nyelvek között a Icgállandóbb a miénk. Nagy apámmal, aki 1791-ben született, én ugyanazon a magyar nyelven tár­salogtam, amelyen most az ő uno­káival beszélgetek. Miután pedig ti­zenhárom évtized alatt nyelvünk semmit sem változott, bajos lenne feltételezni, hogy nagyon deformáló dott volna a múltban s deformálód­nék a jövőben. indul és Szentendre a végállomása. Csillaghegyen túl a pomáziak és a szentendreiek maradnak a kocsik­ban és ezután már csak a két nagy szerb község lakosainak szerb be­szédét lehet hallani. Pomázon két gazda leszáll (jó sorsuk van erre felénk a gazdáknak, másodosztályon utaznak), hangos »dobardan« és »klanjamse« szóval. A magyar ka­lauz udvariasan köszön: Doberdán. Most már csak a szentendreiek maradnak a kocsiban. Egy magyar íanitó s két szerb, az egyik birtokos, a másiknak malma van. Kérdezős­ködöm, hogy milyen a sora a szer­­beknek Szentendrén. Nagyot néznek. — Hát van. akinek jól megy. van akinek rosszul megy. A magyarok Is igy vannak vele. Különbség nincs. A magyar tanító megtoldja: —Szentendrén nincs nemzetiségi kérdés. A háborúban se volt. Egyfor­mák vagyunk valamennyien. Érdeklődünk a szerbek politikai és kulturális helyzete iránt. — Ami a politikai helyzetet illeti — mondja a malmos — nem sok kö­zünk van a politikához. A tavalyi választáson mindenki odaszavazott, ahova akart. Ki kormánypárti, ki ellenzéki. A községi képviselőtestü létben vagyunk jócskán szerbek. Megkérdi szerbül a társát: — Hányán is vagyunk? Nem tudjuk pontosan megállapí­tani, de azt tudjuk, hogy a szám­arány nem változott a háború óta. Aztán egyházi életükről beszélnek. Csillogó szemmel dicsérik Zubkovi­csot, a püspököt, akit minden híve rajongásig szeret, mert c maga is a szeretet lánglelkü apostola. Szentendrén halkan füttyent a vo­nat. Az utasok kiszállnak és uj uta­sok helyezkednek el a vonaton, a mely nyomban folytatja útját vissza Budára. A szentendrei főutcán csu­pa magyar feliratú szerb nevű cé­gek hirdetik a szerb majoritást. »,Branics testvérek szabóüzlete«, »Ikotics és Vnics fűszer- és cseme­ge«, »özv. Popovícs Szvctozdmé rövid és rorinbergi áruk« és több szerb cég végig a hosszú soron. A vig turistához címzett vendéglő előtt kocsisok birkóznak egy nagy boros hordóval. A hordót nem lehet egykönnyen szekérre emelni. Mind a ketten majd meg feszülnek a hor­dók súlya alatt és cifra szerb ká­romkodással igyekeznek segíteni az ügyön. A korcsmáros szerb ember, nagyot néz, mikor a szerbek he'y­­zetéről kérdezősködünk. Olyan szo­katlan itt az a feltevés, hogy valami bajuk van. hogy nyomban agent­­nrovokatőrt sejtenek az érdeklődő­ben. Végül megered a nyelve és el­mondja. hogy semminek se érzi hiá­nyát. A fiai szerb iskolába járnak. Egy lánya Novisadon van férjnél., [ — Kapok útlevelet s vizumot gyakran, meg is szoktam ott !áto­­fifttni — mondja, ö is fel akar jönni a jövő héten. Nincs nekünk semmi bajunk kérem, csak ez a nagy drá­gaság nyom fa az embert. Közben bébit a másik vonat is Pestről. Indulni kell, a pályaudvaron nagy tömeg készül be Pestre. Egy csendőr vidám kacajfal évndik a szerb menyecskékkel és szerb szó­val köszönti őket távozóban. hogy elrendeli a kivételes áüapoitrL Az ostromállapot tartamára Schwep yer belügyminisztert rendkívüli <B~ lami biztossá nevezték ki. ; . Megállapították, hogy Hitler ösz-i I szeköttetésben ven Luáendori fákkal i is és magáévá tette Ludendor. fnalo l azt a követelését, hogy a birodalomj \ és a német államok éléről tűnjenek I el mindazok a politikusok, Okik részű vettek a forradalomban. \ Münchenben inegostromn!-' ták az idege« tisztek szál­lását Münchenből jelentik: A Qrünwald szállodában vannak a rekvirált laká­sok az idegen katonai missziók le­génysége és kezelőszemélyzete szá­mára. mig a tiszteket a »Vier Jah­reszeiten« szállodában helyezték el. Arra a hamis hírre, hogy a »Vier Jahreszeiten« szállodából kiutasított francia és belga tiszteknek a Grün­­wald szállodában adtak lakást, a ha­talmas tömeg, amely a kiutasított ptalzl kerületi elnököt, Gliueesber­­get a keleti pályaudvarnál fogadta és őt diadalmenetben, zenével kisér­te Gottingen herceg házához, a Grünwald szálloda előtt nagy tűnte- • lést rendezett. A tüntetés folyamán a szálloda ablakait beverték és a tö­meg benyomult a szállodába, ahol mindent apróra zúzlak. A rendőr­ségnek csak nehezen sikerült a be­hatolókat kiszorítani és őket a to­vábbi rombolásban megakadályozni. Hasonlóképpen nagy zavargások voltak a fíungária-éruházban. A »Vier Jahreszeiten« szálloda igazgatósága felszólította a francia és belga tiszteket, hogy rögtön hagy fák el a szállodát, mert életü­kért. biztonságukért és vagyonukért felelősséget nem vállalhat. Puccsra készülnek a fcajor fascisták Bajorországban kihirdetlek az ostromállapotot A francia megszállás zavarában újabb puccs veszélye fenyegeti Né­metországot: a bajor kormány kény­­telm volt pénteken délben kihirdet­ni az ostromállapotot mert a nem­zeti szocialisták szélső jobbszárnya a iascistákkal együtt puccsra ké­szülnek. A nemzeti szociáüsták extremis­­■ ta szárnyának határozott program­ja nincs, csak azt mondják, hogy I nemzeti és keresztény politikát kell csinálni. Egyetlen más párt, még a német nemzeti párt sem elég nem­zeti nekik és nem követ szerintük leiéggé szociális politikát. A szoci­­' áidemokratákai pedig nemzetközi vonatkozású programjuk miatt gyű­lölik. A bajor fascisták tábora ro­hamosztagokra van beosztva, ame­lyeknek tagjai jelvényként a régi osztrák katonasipkát viselik és gu­mibotokkal és revolverrel vannak felszerelve. Állandóan izgatnak az idegenek és a zsidók ellen. A zsidó­kérdést pogrommal, vagy legalább is a zsidók kiutasításával akarják megoldani. Agitációjuk következmé­nye volt az a támadás is, amelyet a ’ francia és belga bizottságok szállo­dája ellen intéztek. Január 27-ére a nemzeti szocia­lista párt országos gyűlést hirdetett, amellyel kapcsolatosan puccsot akar­tak rendezni. A bajor kormány azon­ban betiltotta a gyűlést és nehogy pártoskodással vádolják, az ugyan­arra a napra hirdetett szociálde­mokrata és kommunista gyűléseket sem engedélvezte. Erre Hittler a nemzeti szociáüsták vezetője kije­lentette, hogy nem veszi tudomásul a tilalmat és az esetleges erőszakra ő is erőszakkal fog felelni. A bajor kormány f’-o pénteken reggel ki­áltványt adott ki, amelyben kéri a népet, hogy a ruhrvidéki esemé­nyekre való tekintette! tegye félrt a pártviszályt, nehogy harcra kerül­jön a sor németek és németek kö­zött. Kijelenti továbbá, hogy az erő­szakkal való fenyegetés következté. ben a nemzeti szocialisták törvényen kívül áPZt-nak tekintendők. Hogy a rendzavarásokat lehetet­lenné tegye, a kormány elhatározta, Cic varies a magyarok ellen j demokrata sajtó-kampány a magyarok választói joga miatt Cicvarics Koszté, a legjobb tollo szerb publicisták egyike már sok- - szór meglepte olvasóit olyan ál­­ásfoglafásokkal, amelyek mértben ellentétben állanak azokkal a de­mokratikus elvekkel, melyeknek szolgálatába tollát rendszerint ál­­itani szokta. Csak nemrégiben is, e görög­­tőrök konfliktus legélesebb fázi­séban, háborúra uszító cikkekkel kedveskedett a különben pacifista veüeitásu hírlapíró híveinek, a melyek igen disszonánson szól­tak bele az ország háborútól fá­radt, békevágyó közvéleményébe. Most, néhány nap óta megint egy sajnálatos kilengését tapasz­talhatjuk Cicvarics csapongó po­litikai kedélyének. Mig eddig a nemzetiségi kérdéssel szemben 6 is, lapja is erányiag türelmesen; viselkedett, most sorozatosan ve­zércikkekben támadja a kormányt azért, mert a magyaroknak vá­lasztójogot adott (?) és lehetővé tette részvételüket a választá­sokon. Nem átall olyan mondatokat leírni, mint: „magyarjaink esküdt ellenségei ennek sz országnak, ekik szoros viszonyt tartanak föl az Ébredő Magyarokkal . . " és ehhez hasonlókat. Nagyon rosszul állhat a demok­­ratapárt dolga a vajdasági vá­lasztásokon, ha már legjobb pub­licistájukat is fölvonultatják a ma­gyarok törvényekben, alkotmány­ban és békeszerződésben biztosí­tott és majdnem elsinkófélt vá­lasztói joga ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom