Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-16 / 15. szám

2. oldal.

BAGS MEGYEI NAPLÓ

1923. január 16.

Ellentétek a szuboticai demokrata-pártban

A Davidovies-féle frakció híveinek mozgalma

Már hirt adtunk azokról az ellentétekről, amelyek a suboticai demokratapártban robbantak ki. Munkatársunk a pártszakadással is fenyegető ellentétek ügyében felvilágosítást kért a demokratapárt vezetőségének egyik tagjától, aki az ellentétekről úgy nyilatkozott, hogy azok nem olyan súlyos természetűek, hogy nem volnának áthidalhatók.

A pártvezetőség részéről elhangzott nyilatkozat szerint egyelőre még nincsen szó a demokratapártban a jelölésekről és igy nem e körül merültek fel az ellentétek. A párt vasárnap csak az egyes választási körzetek szervezőbizottságát alakította meg és ez alkalommal került hevesebb vitára a sor. A mig ugyanis a pártvezetőség a IV. kerületi szervezőbizottság elnökéül Matlcs Ivó dr.-t ajánlotta, addig a IV. kerületi választók Setyeróv Szlavko elnökségét követelték. Mivel azonban a párt vezetősége ragaszkodott eredeti javaslatának elfogadásához, igy a IV. kerületi demokraták kivonultak az értekezletről, ami után a pártvezetőség érvényre juttatta akaratát.

A demokratapárt vezetőségének az az álláspontja, hogy a csekély számú IV. kerületi választó ellenzéki magatartása csak átmeneti lesz és sikerülni fog az ellentéteket áthidalni, úgy hogy nem kerül sor pártszakadásra.

A vasárnapi pártértekezletről testületileg kivonult IV. kerületi demokrata választók véleménye és felfogássá merőben ellentétes. Mint értesülünk a nem nagy jelentőségű kérdésben kirobbant ellentéteknek az inditóoka mélyebben keresendő. Nem személyi kérdésről van csupán szó, hogy Matics, vagy Setyeróv képviselő legyen-e egyik kerület szervezőbizottságának elnöke, hanem ez a két név a demokratapárjt két frakciójának harcát jelenti, a mely ilyképpen érezteti a hatását már a suboticai demokratapártba is.

Amíg ugyains Matics Ivó dr. or-A kar ácsi harangok

Irta: Sebest Santa ■

A karacsi hivek nem jártak a templomba. Még vasárnapokon is' egykét vén asszony szipogott a karzat alatt, miközben az oruk alá tartót ták a muskátli meg a majoránna illatos leveleit.Mányón azonban még hétköznapon is többen jártak az Ur házába, mint Karácson vasárnap. Pedig a karacsi tiszteletes hiresebb volt, mint a mányói s Karácson a kántorból is kacskaringósabban szárnyalt ég felé az ének, mint Mányón. A tiszteletes ur mégis szinte üres padoknak dörögte, hogy »jaj tinéktek, akik hitetlenek vagvtok, — jaj tinéktek, akik elfordítjátok orcáitokat Isten házától . . .?«

A tiszteletes ur talán magától rá se jött volna, hogy mi okozza Karácson a gyülekezet megfogyatkozását, ha kurátor uram bölcsessége nem gyújt szövétneket a homályban, — mikor aszongya: »Nem jönnek, mer’ nincs, ami hívogassa. Bezzeg Mányon szépön csöngnek-bungnak. Ott a nagy háború csak az* egyik harangot emésztötte meg, de nálunk mind a kettőt! Ott mikor a katonapatró megjelent a harangokért, Csüpke Rózsi jól a szemük közé nézett s asszongya: Viszitek az apátok lelkit. Bár az egyiket. — de a másikat tudom nem! Nekünk Is kell, aki délebédre szóljon, — aki a templomba hívogasson s aki elsirasson. De mikor mondta, nem a csípőjére

szággyülési képviselő a demokratapártnak Pribicsevics-féle centralista szárnyhoz tartozik, addig Setyerov Szlavko képviselő a Davidovics frakciónak a hive, amely tudvalevőleg a horvátokkal való megegyezést kivánja. E két frakció harcának kezdetét jelentik a vasárnapi értekezleten megnyilvánult ellentétek, amelyek a suboticai demokratapártszervezetben komoly aggodalmakat keltenek, mert ha már a szervező bizottságok megalakítása ilyen súlyos ellentétekre ad okot, úgy nincsen sok kilátás arra, hogy egységes listával mehessen a suboticai demokratapárt a választásokba.

A pártvezetőség minden lehetőt megtesz az elégedetlenek leszerelésére.

Visszamenőleg róják ki a felemelt vámokat

Újra drágít az állam

Néhány nappal ezelőtt a pénzügyminisztérium kommünikét adott ki, amelyben óvatosan előkészíti a közönséget a behozatali vámtarifa, illetve az úgynevezett „vám-ázsió" fölemelésére. A kommüniké szerint a pénzügyminisztériumban konferencia volt a kereskedők bevonásával, amelyen az érdekelt gazdasági körök vé'eményének meghallgatása után *> határozták a vám-ázsió fölemelését. Sikerült azonban —' fűzi hozzá a kommüniké — a fölemelésnek olyan módját megállapítani, amely elejét veszi a behozott árucikkek megdrágításának.

E kommüniké után — amint várni lehetett — tényleg bekövetkezett a vámtételek fölemelése. Amint ma megírtuk, január 15-ikétől kezdve a pénzügyminisztérium a behozott cikkek vámdijának ázsióját a? eddigi 600 százalékról 900 százalékra emelte föl. Eszerint az aranyértékben kirótt behozatali vámok alapösszegének eddig számított kétszeres értéke helyett a tízszeres értéket kell papirdinárban kifizetni, ami a behozatali vámok 43 százalékos fölemeléséi jelenti. A bejelentett vémdrágitás életbelép tetése után azonban még mindig homályos az a mód, amelyet a kommüniké a drágulás elháritá sara kilátásba helyez, — sőt való színű, hogy mindvégig homályos is marad. A vigasztaló kijelentés e' erv;re is megállapítható ugyanis

hogy ez a vámfölemelés lényeges mértékben megdrágítja a behozott a árucikkeket — nemcsak azokat, amelyeket ezután importálnak, hanem azokat is, amelyeket már régóta még a régi alapon elvámoltattak és raktárukba szállíttattak a kereskedők.

Ehhez a drágításhoz egyébként lényeges mértékben hozájárulnak a vámhivatalok is, amelyek fokozott túlbuzgóságukban visszamenőleg is felszámítják a felemeli ázsiót. Sok cég ugyanis már pénteken és szombaton elvámoltatta — vámkifejezéssel élve „taksál tatta" a — külföldről beérkezett árut és hétfőn már csak át kellett volna vennie a már -szombaton elvámolt árut. A vámhivatalok azonban csak úgy voltak hajlandók kiadni az árut, ha a tulajdonosuk a felemelés folytán előállott különbözetet is kifizetik. így ■öbb cég százezrekre menő különbözetet volt kénytelen kif.zetni azért, mert szombaton tehnikai okokból nem hozathatta el áruját.

Az érdekelt kereskedők sérelmesnek tartják a visszamenőleges elvámolást, mert a rendelet kifejezetten csak január 15-én lépett életbe, a különbözet felszámítása a mai szombaton „taksált" áruk után tehát teljesen jogtalan. A A vámhivatalok túlbuzgóságából megkárosított kereskedők emiatt az illetékes vámfelügyelőségekhez fognak panaszukkal orvoslásért fordulni.

rakta a kezét, hanem a káplár katona nyakát ölelte körösztül, úgy, hogy az orcájuk összemelegedett. E már beszéd vót. Meg is értötte a káplár. Nem vitte el a nagyobbik harangot s ehhöz még a tavaly megvötték a kisebbiket. Szólnak is azok most olyan gyönyörűen, — hívogatják a gyülekezetei olyan istenesen, hogy a vak is eltapogat, a nyomorék is elsántikál a templomba. Hát, akit Karacsrul Mányóba csalogat a hangjuk. — Mer’ ide haliik, ha tiszta az idő. Akkor is, ha Mányq felől fu a szél. Elcsalogatták má’ a harangozónkat is, Józsa Estánt. Pedig embör lögyön, aki úgy tud harangozni. Están sógor kezeibe vigan buzgólkodik a harang, .ha templomba hívogat és keservesen kong-bong, ha halottat sirat. Van is becsülete Mányóba. Azér’ mönt el innét, mer’ nem tud harangszó nélkül ülni. Asszongya: barangszó nélkül süketnéma a falu. Meg aztán harangszóval adja ki magából az érzését is. Están sógor a templomba harangozza az egész gyülekezetei, — a határról pedig elharangozza a jégesőt. Azér’ nem ad Isten -őszöntfölsége betegséget Manyőba s iégesqt az odavaló határra. De rólunk megfeledkezett, hogy nem jár a népünk szönt házába. Nem, me’ nincs harang. Csak egy rossz vasat kongat egyik-másik a toronyba’. Azt is »istenfizessé«ért. Azé’ jár itt a forróbetegség, a torokgyík, meg a jégeső. Mü csak Hess Ármány urnái vagyunk bébiztositva éleire s gabonára,

— Hersch Ármin, kurátor uram, — javította ki a tiszteletes.

I — Hess, Hess. Úgy mondom, de a népség Ármány urnák hívja . . . De keveset értünk véie, mert a gabonát, akit a jég elpusztított, nem igön fizetgették s azt se, akit az Isten elvött. Bezzeg Mányón nem jár se nyavalya, se jégeső . . .

— Értem, kurátor uram, értem.

Hát belejárunk, hogy itt is harangok legyenek! Bele is jártak. A presbiteri gyűlés megszavazta. A költséget kivetették a falura s nem- telt bele egy hónap, a karacsi toronyban két harang csengett-bongott és hívogatta templomba a hiveket. De ezárt-e? mivel már elszoktak a templomjárástól, vagy más ok miatt, csak félig-meddig telt meg a templom. Szóvá is tette a pap: í

— No kurátor uram. Most süsse ki, hogy mi a baj?

—■ Mi vóna? Csak annyi, hogy nem Están sógor huzza a harangot. Nem ért ahhoz akárki. Egynémely úgy huzza, mintha félre verné. A másik csak immel-ámmal. De Józsa Están sógor ... no mikor a’ huzza, megérzi az embör, hogy a harangnak lelke van. De nincs baj. Beszéltem a napokban Estánnal. Mondá, hogy félfülheggyel hallotta már a karacsi harangokat. Mindjárt is kedve szottyant hazatérni. Azért is, hogy itt született, de továbbá azért is, hogy a harangokat keze alá vögye. No azt akkor meg lehet hallgatni, Jvrr

Felfüggesztették

anovisadi rendőrfőkapitányt

Novisadról jelentik: Stefanovics Zsarkó dr. polgármester hétfőn felfüggesztette állásától Banyanin Jován rendőrfőkapitányt.

Az egész városban nagy feltűnést keltő felfüggesztés a polgármester kijelentése szerint azért vált szükségessé, mert Banyanin Jován rendőrfőkapitány hivatali működésében szabálytalanságokat követett el és mert a magánéletében olyan viselkedést tanúsított, amely nem volt összeegyeztethető felelős, közéleti állásával. A rendőrfőkapitány ellen — aki sokszor napokig be se nézett hivatalába — szabálytalanságok miatt nemrégiben két fegyelmi eljárást indítottak, amelyek most vannak elintézés alatt A felfüggesztésre azonban közvetlenül az adott indokot, hogy a rendőrkapitányok, a kik Banyanin Jován hivatali mulasztásai miatt eredményesen nem tudtak dolgozni — a napokban deputációt menesztettek a főispánhoz, akinek kijelentették, hogy kénytelenek lesznek lemondani állásukról, ha a rendőrséget továbbra is a rendőrfőkapitány vezeti.

A főispán a felfüggesztett rendőrfőkapitány teendőinek ideiglenes ellátásával Gyorgyevics rendőrfőkapitány-helyettest bizta meg.

A szuhoticai színház

államosításáért

Küldöttség kéri Beogradban a suboticai színháznak állami kezelésbe vételét

A suboticai szláv szinház sorsa még ma is, a színi szezon második felében kétséges. A suboticai szinház városi szinház ugyan, azonban a színigazgató a kormánnyal kötött szerződést és egyéb ügyekben is a közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartozik.

Úgy a város, mint a színtársulat részére kényelmetlen volt az az eddig fennállott' bizonytalan helyzet. Miután pedig a színtársulatnak és a város tanácsának is az az álláspontja, hogy a szinház sorsa jobban van az esetben biztosítva, hogyha áUa-Nemsokára Józsa Están csakugyan ott hagyta Mányót. Hazatért ä falujába és ismét elfoglalta a harangozói állást. Vasárnap — amikor Están sógor először teljesitette kötelességét — kurátor uram ünneplőbe öltözött. Térdig érő csizmáját kikente fekete sótalan hájjal, nyakára tekerte a fekete selyem nyakravalót, uj kalapját a kis rezes tükör előtt illesztette a fejére és olyan elégedett arccal lépett az utcára, mitől még a vén redők is elsimultak frissen beretvált ábrázatán.

Hát amikor megkondultak a karacsi harangok! Ugyancsak feszesen lépegetett. Még a csizmája is kevé- Iyen reccsent ... A falu népe a'kapuk előtt állingált. Kurátor uram minden csoportnál rövid pihenőt tartott:

— Halljátok embörök. Halljátok meg mindnyájan! Ilyen szépön még soha sem szóltak a harangok. Isten őszöntfölségének imádására hinak. Están sógor huzza. Están sógor kezében a harang a szüvetekhez szól. Mind ott iögyünk. ahova a harang szózatja hívogat. Igaz-e Márton koma?

— Igaz a! mondja Márton. Kiveszi a pipát a szájából és tisztességen köpik, mivel annyiba hagyja a dohányzást és többekkel együtt a templom felé lépeget. Kurátor uram tovább folytatja a szót:

— Csak most érözzük igazán atyafiak, hogy a harangunk Istenből vezéröl, akitől sokan eltávoz-