Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
2. oldal. BACSMEGYEL NAPLÓ 1922. december 24. gzarettűnni a látványtól ne kísérelje meg soha: összeállítani Veszteség! listáját azoknak a magyar ígéreteknek, amiket az elfogultság és ostobaság tiport le. Petőfi példája a vigasztaló és 'fölemelő bizonyság: milyen teremtő, milyen tölmérhetetlen, milyen csudákat szülő képességek szunnyadnak a magyar fajban s kulturasszimiláló ereje egyetlen nemzedék lépésnyi utján milyen Világcsodákat tud kinevelni magából. A szcrongattatások megsokasodott napjaiban erősítsen ez a tudat, mely büszkévé tesz, de alázatra nevel. Büszkévé tesz, ha magyar fajtánknak a társtalanság magasságáig fölnőtt nagyszerű példáira gondolunk, de alázatot is nevel, a gondoskodás, a szeretet, a segitő szándék alázatát, mindennel és mindenkivel Szemben, aki tehetség és magyar. Petőfi Sándor, a költő egyetlenül marad meg minden időkig, de az üldözött sokadmagával szenved. Petőfi Sándor emlékét nem ünnepelhetjük méltóan másként, csak az ő hajthatatlan igazságai cselekedetekkel való igazolásával. Mert még az emléke ellen is bűn lenne: ünnepelni a születését és megtagadni az életét. Magyar testvéreim, negyedik karácsony tekint ránk uj hazánkban.' A karácsonyfa alatt állván, gondoljunk azokra, akik velünk jöttek uj hazát keresni utainkon, de jussanak eszünkbe azok is, a kik elmaradtak tőlünk. Szorítsuk meg jobban magyar sorsunk osztályosainak kezét s gondoljunk azokra szeretettel, akikkel már csak a csillagokba fölnéző tekinteteink találkoznak. Petőfi a szent sátor, ami alatt összejöhetünk mindig, a szent karám, ahol öszszetalálkozhaíunk mindig, a friss viz, ahol fölüdülhetünk mindig, sorsunk vándorai, szétszórt magyarok. Gyújtsunk a karácsonyfánkon egy gyertyát Petőfi emlékének. Gyújtsunk gyertyát a fán és gyiijtsünk alázatot a szivünkben. S a Szent Este meghatott csöndjében könnyes alázattal ereszkedkedjünk térdre Petőfi Sándor glorias emléke előtt. Haldoklik Szukoticán a magyar kultura Mi a tespedés oka és mik a kultarmunka feltételei A hatóságok és a kulturális egyesületek vezetőinek nyilatkozatai Az a lethargia, amely súlyos teherként nehezedik a vajdasági magyar tömegekre, különöskép fájdalmasan érezhető Suboticán. Az imperium-változás «tán megszűnt minden kulturális megmozdulás. Az ájult csendben már hallhatók az első hangok, amelyek a magyar tömegek politikai megszervezése után a magyar kultura felélesztését és friss, uj csapásokra való teredét sürgetik, aze ;jban a jószándék biztató szava épen Suboticán talál nehezen talajra. Pedig Suboticán izmos volt a magyar kultura, számos kulturális egyesület és intézmény hirdette itt a magyar kuitv. erejét. Ezek a kulturális egyesületek az imperium- változáskor kényszerű okokból egyiöl-egyig megszüntették működésüket és ezerszeresen fájdalmas, hogy ma, évek múltán se éledtek még fel. Erre pedig bizonyára meg volna ma már minden szükséges eiőföltétel. A magyar színház, a magyar szónak és magyar kultúrának temploma nem nyithatja még meg kapuit addig, amíg a kormány és a hatóságok jobb belátásra nem jutnak és a többi utódállam példájára helyet nem engednek a magyar színjátszásnak. De sok más kuituregyesűlet működése elé ma már nem hárulna félre nem tolha'ó akadály és mégis azt kell látni, hogy még csak bátrabb kísérlet sem történik az évek óta szunynyadó magyar kultur-igények kielégítésére. A szabadlyceum-egyesület, c suboticai dalegylet, a filharmonikus társaság pompás működést fejtett ki. De ezek az egyesületek már évek óta némaságra kárhoztatva, szüneteinek és nincs is semmi biztató jel arra nézve, hogy újjáalakulásuk küszöbön volna. Mi az oka annak, hogy még nincsen Suboticán magyar kulturális élet ? Mi köti gúzsba még ma is az energiákat, mi fojtja el a kikivánkozó szót, milyen gátak zárják útját a magyar kulturmegnyilvánulásoknak ? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására kérdést intéztünk a helyi hatóságok vezetőihez — hogyan fogadnák egy magyar kulturegyesület működésének megkezdését és engedélyeznének-e tisztán magyarnyelvű irodalmi estét, felolvasást, vagy matinét? Felkerestük a suboticai magyar kulturegyesületek vezetőit is és véleményüket kértük arra nézve, hogy miért nem működnek még ma sem a rég beszüntetett egyesületek, történt-e kísérlet azok újjáélesztésére és miképen tartják mielőbb megindithatónak a magyar kultur-mozgalmakat. Tabakovits Miklós polgármester a következőket felelte kérdésünkre : — Magyar kulturegyesület vagy irodalmi társaság csak jóváhagyott alapszabályokkal kezdheti meg működését. Az alapszabályok jóváhagyása pedig már nem a városi hatóságtól függ, hanem a belügyminisztertől. így ebben a kérdésben a kormány véleménye a döntő. Ami azo’.iban magyar irodalmi esték vagy művészi matinét rendezését illeti, az elé eddic sem gördítettünk semmiféle akadályt. Ilyen kéréseket eseten;.int elbírálunk, azonban ka tisztán irodalmi vagy művészi tárgyú műsorról van szó, mindenkor engedélyezünk. Karak&ssvics Gábor rendőrfőkapitány. — A tapasztalat azt mulatja, hogy a rendőrség eddig is minden esetben engedélyezte agy a magyar műkedvelői szinielőadásokat, mint a mü -oros estélyeket. Természetes, hogy ezután sem gördít a hatóság semmi akadályt olyan előadások vagy matinék rendezése elé, amelyeknek a műsora tisztán csak magyar számokból van összeállítva. Ür. Milkó Izidor (Baedeker) a Szabadíyceum Egyesület elnöke a következőket mondotta munkatársunknak : — Kultura van mindenütt, ahol műveltebb szellemek és kuliurát szomjazó lelkek vannak, igy tehát van Suboticán is. Ennek a városnak különben is mindig rosszabb volt a hire kulturális tekintetben, mint aminőre valóban rászolgált. Ma is vo’na virágzó magyar kultur-élet. ha nem volnának ezt gátió súlyos akadályok. Hogy még sincs kuituréiet, az csak annak tulajdonítható, hogy itt nagyobb egyrészt a bizalmatlanság, másrészt a tartózkodás a hivatottak részér röl, mint más vajdasági zárosban. — Irodalmi társaság egyszerűen csak azért nincs Suboticán. mert még nem volt, aki megcsinálta volna, A szabadlyceum pedig csak azért nem működik, mert alapszabályait, amelyeket már évekkel ezelőtt benyújtottunk, még máig sem hagyták jóvá. — Suboticán meggyőződésem szerint jövője van mindkét nyelvű kultúrának, különösen ha a két kultura vállvetve támogatná egymást. Ha a szlávok és magyarok figyelemmel kisérnék és megismernék egymás kultúráját, ez kölcsönös megtermékenyítést jelentene. — Meg kellene teremteni a vajdasági irodalmi társaságot és ezzel kapcsolatban egy altruisztikus könyvkiadó vállalatot is. Nagyon helyesnek tartanám, ha a „Bácsmegye: Napló“ ilyen irányban folytatná megkezdett tevékenységét, mert minél többször vétik a közönség sze mére közömbösségét, annál több kilátás van a megmozdulásra. Váli Gyula mérnök a Szabadíyceum titkára a következőkben foglalja össze véleményét a magyar kulturtörekvésekről: — Suboticán a háború előtt a város és az állam kulturtevékenységét három erőteljes kulturtényezö támasztotta alá. A dalegyesület, a filharmóniai társulat s a szabad líceum. Mind a három intéz ményt a honorácior osztály hívta életre s tartotta fenn. A gazdagok s a gazdák társadalma nem vett róla tudomást. Nem is járt el a produkciójaikra, áldozatot pedig nem hozott értük. Azért mégis igen szép eredményeket mutattak fel ezek az egyesületek. A réndszer s az imperium változásával azonban a magyar középosztálynak az a része, amely épen ezen kultúrintézményeknek volt a leglelkesebb támogatója: eltűnt innen. A „Szabad Licerm“ alapszabályait két év előtt terjesztettük be a hatósághoz jóváhagyás végett. Azóta nem hallottunk róla. Tavaly kértük, hogy engedjék meg a jóváhagyás előtt is megkezdeni elő adásainkat és engedélyt arra, hogy az előadásainkat a városháza nagytermében tarthassuk meg. Az engedélyt nem kaptuk meg. Pedig azelőtt is meg azóta is de sok szinházi előadásra adták át a termet! Más terem pedig nem áll rendelkezésre. — Nagy baj az is, hogy az előadások után nagy adókat kell fizetni s ezek elengedésében a városi hatóság igen szűkmarkú. — Mi hát itt a segítség? — Az állam és a hatóság részéről annak a belátása, hogy a kultúrát támogatnikell akkor is, ha az magyar. A jómódú magyar társadalom részéről kiadósr.bb áldozatkészség. Az anyagi eszközök rendelkezésre bocsátása azok számára, akik akarnak és tudnak kultúrát teremteni. Az intelligens magyar társadalomnak összetartó és lelkes tevékenysége oly irányban, hogy megszervezi a polgári és munkásosztály részére, meg a maga számára is a megfelelő tagozatú kulturális intézményeket. Sántha György dr., a suboticai dalegylet elnöke a dalárda működéséről s általában a ;,ubc ticai magyar kuituréiet megnyilatkoz; >áról ezeket mondotta: ■-» A suboticai dal- és zeneegyesület alap zabályait egy időben be akartuk nyu; ani jóváhagyás végett, azonban azol at nem fogadták el, azzal az indokolt -sál, hogy lekéstük a határidőt. A dal« jylet vezetősége azon aá állásponton van, hogy az elmaradhatatlan magya kultur-mozgalom megindítása után fog csak a dal- és zenegyesület mint ilye. , vagy más egyesületbe beleolvadva újjá zületni. — ■ A Magyar Párt pedig a maga résa :ről a párt programjának megfelelőé szintén odahat, hogy a magyar kulturí is élet itt minél előbb újjáéledjen Ezé t a Magyar Párt azt a javaslatot tett hogy mivel egy dalegylet vagy köz nüvelődési egyesület megszervezése ink bb társadalmi jellegű, vegye kezébe ezt a nagyfontosságu munkát a tisztán tán idaimi jellegű Népkör és indítsa me; minél sürgősebben a szervezést. — - A Népkörnek egy bácskai közmüvdl dési egyesületet kellene mielőbb életreh vni, amilyen a Bánságban már műkő; k és ebbe az egyesületbe bele kellen vonni a vidéki kulturegyesületeket, elsi sorban a somboriakat, akiknek nagy; a szépen működő régészeti és történél zi társaságuk is volt. A Magyar Párt mii den ilyen magyar kultur-mazgalmal telj 's erejével támogatni fog. I i filharmonikus társaság működésének a megkezdése látszólag a legkönynyebb volna. Megvan a városi zenekar, amelyet a suboticai muzsikusokból és a katonazenekar tagjaiból könnyen lehetne nagy filharmonikus zenekarrá kiegészíteni. Hogy mégis miért nem működik ez a társaság sem, arra vonatkozólag Lányi Ernő zeneszerző csak a következőket volt hajlandó elmondani munkatársunk előtt: — A gép megvan, csak egy gombot kellene megnyomni és mozgásba jönne minden kerék és csavar. Hogy ezt az egyetlen mozdulatot miért nem teszik meg, azt ugyan jól tudom, de engedjék meg, hogy erről én, aki szegény ember vagyok és nem is vagyok független, ne nyilatkozzam.-t “ rnr-’-rr, c t ipry.r jr*»“ ~' Csak rövid néhány nyilatkozatot illesztettünk ide azok részéről, akik a magyar kulturmozgalmakról a leghivatottabbak Suboticán nyilatkozni. Még sokan mondhatnának véleményt ebben a kérdésben, de úgy gondoljuk: elég ennyi is. Mindegyik nyilatkozatból sürgetően és parancsolólag hhngzik ki: valamit tenni kell! Cselekedni kell sürgősen a magyar kulturális élet ujjáteremtése érdekében mindenkinek, közös erővel, aki magyar és érzi a kultura mindennél hatalmasabb erejét. Nem is kell hozzá egyéb, mint kitartás és áldozatkészség. (L f.) Bácskai tanú Károlyi Mihály mellett Dr. Hadzsi Koszta igazolja, hogy ragaszkodott az integritáshoz Károlyi Mihály vagyonelkobzási percbén a budapesti törvényszék tudvalevőleg elnapolta a tárgyalást. Ebben aperbent udvalevőleg azt kell eldönteni, hogy hazaáruló volt-e Károlyi Mihály. Budapesten úgy szeretnék feltüntetni, mintha Magyarország tragédiáját, a háború elvesztését, a frontok összeomlását, az ország felosztását Károlyi Mihály okozta volna. Károlyi hazafisága mellett érdekes tanúvallomást tesz most dr. Hadzsi Koszta, a Vajdasági szerbségnek ez a tisztamultu és ragyogó tehetségű, tekintélyes vezető alakja. Hadzsi Koszta munkatársunk kérdésére készséggel nyilatkozott arról a beszélgetésről, amelyet 1918 szeptemberében, tehát az októberi forradalom és a front összeomlása előtt folytatott Károlyival. — 1918 szeptemberében — mondotta Hadzsy Koszta — Károlyi Mihály gróf, aki akkor az ellenzéki pártok vezére volt, Budapestre kéretett. A hívásnak eleget téve megjelentem Budapesten, a 48-as klub párthelyiségében, ahol Károlyi gróffal hosszabb beszélgetést folytattam, — A gróf vázolta előttem az akkori politikai helyzetet. Rendkívül pesszimisztikusan nyilatkozott, igen kritikusnak látta a monarchia helyzetét és azt mondotta, hogy eljött az ideje, hogy a monarchia változtasson régi politikáján, így, mondotta, elérkezett annak az ideje is, hogy a magyar politikának a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontja revízió alá vétessék és egy olyan éra következzék, amely nemzetiségi politikájával úgy az ország belsejében, mint külföldön kellő hatást tudjon elérni. — Károlyi azt akarta, hogy az ántánt a nemzetiségi kérdésről, a vilsoni pontok alapján a magyar kormánnyal tárgyaljon és ne a nemzetiségekkel. — Károlyi szavaiból, a beszélgetés folyamán, azt az impressziót lejtem, hogy egy nagy küzdelmeket folytató politikussal állok szemben, akinek minden igyekezete arra irányult, hogy Magyarország integritását meg tudja védeni. — Akkor még az volt a véleménye, hogy az integritást egy, a nemzetiségekkel kötött egyezménnyel még meg lehetne menteni. — Azt kérdezte tőlem, hogy abban az esetben, ha a királytól kormányalakításra kapna megbízást, biztosithatom-e, a magyarországi radikális párt támo.
