Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-24 / 348. szám
1922. december 24. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. gátasáról. Én erre azt feleltem, hogy samniiféle ígéretet nem tehetek, miután arra felhatalmazásom nincs. Hisz a magyarországi szerbeknek minden polifcai szervezetét, a háború elején felosztottak, politikai fórumuk egyáltalán nem volt, S megmondtam, szintén mint privát véleményt, hogy azok után, amik a háború alatt ‘ történtek, bajos lesz egyetlen szerb politikust is találni, hogy a magyar pártokkal egviiti működjék. Ka rolyi, aki .’internáltsága és katonai szolgálata ideién nem kísérelhette figyelemmel az országban, folyó dolgokat, nem tudott azokról a sérelmekről, amelyek akkor ,a nemzetiségeket egymás Után ériék. Éppen azért arra kért, hogy írásba foglalva'ismertessem vele ezeket a dolgokat. - Én erre- papírra is vetettem) néhány általam ismert kirívóbb esetet Hazajövet azonban megbetegedtem, hónapokig ágyban feküdtem, mire felgyógyultam az események a beszélgetésünket rég-rég túlhaladták. Még csak annyit akarok hangsúlyozni, hogy a beszélgetés folyamán az volt komoly impresszióm, hogy Károlyi olyan magyar államférfi és hazafi, aki hazája sorsát szivén viseli és nagy gondok terhével kétségbeesve szemlélte az eseményeket. Kiutat keresett, hogy hazáját megmentse, nem rajta múlott, hogy az nem sikerült neki. A sok bizonyiték és tanúvallomás mellett is, amelyek gróf Károlyi Mihály tiszta hazafiságát igazolják, az elfogulatlan emberek előtt bizonyára jelentős dr. Hadzsi Koszt a tanuságtevése is. nyilatkozata igen kedvező hatást tett a jelenlevő nem szláv hallgatóság között is. A kikindai radikális párt elnöke, dr. Veszelinovics Iván nemzetgyűlési képviselő meleghangú köszönő szavakat intézett a miniszterhez a párt nevében, a kereskedő és iparostársadalom részéről pedig Bogdán Márkó üdvözölte meleg hangon Nincsicset. A külügyminiszter most sorra felkeresi választókerületének községéit, A külügyminiszter a magyarság választói jogáról Az uj választásokig minden nemsziáv nemzetiségű áSiampo’gárnak lesz választójoga — A Bácsmcgyci Napló kikindai tudó diójától — Nineties Momcsillo külügyminiszter, aki a kikínda-becskereki választókerület radikálispárti képviselője, most körúton van kerületében. Kikináán, ahol három nap óta tartózkodik, a külügyminiszter dr. Vészéi; nov/cs Iván nemzetgyűlési képviselő vendége. Megjelent a radikálispárt körhelyiségében, azután pedig a kikindai kereskedők és iparosok előtt nagyszabású beszédben ismertette a politikai és gazdasági helyzetet. Ezen az előadáson a nem szláv kereskedők és iparosok is nagyszámban megjelentek. A külügyminiszter mindenekelőtt a dinár eséséről nyilatkozott és ezzel kapcsolatban az ország és a külföld közgazdasági helyzetével foglalkozott. A dinár esését Nincsics indokolatlannak tartja, az ország gazdasági helyzetét pedig nem látja oly súlyosnak, hogy helyes gazdasági és pénzügyi politika mellett ne lehetne azon segíteni. A gazdasági válság — mondotta a külügyminiszter — mindenütt eléggé nagy méreteket öltött az európai viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt, de az SHS. királyság ennek ellenére még eléggé szilárdnak bizonyult az általános európai krízis közepette. — Külügyi politikánk — folytatta Nincsics — eddig bevált, mert a kormányzat nagyon óvatos és megfontolt. Ennek tulajdonítható, hogy a nagyhatalmak minden fontos dologban megkérdezik a jugoszláv kormány véleményét. A belpolitikára áttérve Nincsics röviden ismertette a radikálispárt állásfoglalását. A radikálisok a külügyminiszter szerint semmiképen nem tudnak a demokratákkal meggyőzést talál ni. Azután igy folytatta : A iőok a nemszlávoknak nyújtandó váloszíói jog kérdése volt. Én mint a mostani kormány tagja színvallást teszek a nemszlávok választójoga mellett. Abban a helyzetben vagyok, hogy biztosan Ígérhetem a választójogi kérdésnek a neinszlávok szempontjából Is helyes és mindenkit egyformán kielégítő megoldását. Ezt a kérdést az uj választásokig feiíéHenüI elintézi a kormány. A külügyminiszter nagyjelentőségű Régi karácsony Irta : Godányi Zoltán Tizenöt évvel ezelőtt, karácsony estén egy pesti szerkesztőségben ... Budapest akkor még fiatal volt, ötven esztendővel fiatalabb, mint most, tudott még ünnepelni, ha nem is mindig, de néha, ritkán, egyszer egy évben, karácsonykor még tudott örülni egy rövid órára gyermeki áhítattal egyre keserűbbé váló lelkében, a visszaemlékezés és a megilleíődés édes-bus vidéki hangulatával pogánnyá dacosodott szivében. Szépek voltak még akkor a pesti karácsonyok, mert igazak voltak, mert még fehérek voltak. Mert huszonegy éves voltam, mert akkor még mindent szépnek, jónak, gyönyörűnek láttam. Mégis: a soha vissza nem térő boldog karácsonyok ma már egészen megritkult rendjében ez a tizenöt évelőtti nagy fehér karácsony, volt az első szomorú, az első fájdalmas, az első árva szentestém. Akkoriban mutogatta meg magát csudálkozó szemem előtt az Élet igazi hétköznapi ruhájában, mert a pesti redakcióbán, az Életnek ebben a nem mindig artisztikus garderobjában, az Éleinek ebben a rendetlen mosdószobájában, nagyon is prózai öltöző és vetkőző helyin napról-napra végig kellett nézni, hogy mint kendőzi, sminkeli, tükrözi magát a kacér, hiú és kegyetlen színésznő, a fiatal szivek e ragyogó ideálja, a pesti redukcióban láttam meg először, hogy az Életnek hamis fogai • annak, .csúf ráncai, álltája, pótkeblei, az ékszeréiben gyémánt helyett esehüveg hivalkodik, a ridikiiljébcn bankjegyek heiypít záiogcéduja, a partoinje Izgalmas vita a lausannei konferenciád a török és görög delegátusok között Szakadás előtt az orosz-törők szövetség Pénteken a lausannei konferenciának a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó albizottsága tartott ülést, a melyen izgalmas vita fejlődött ki Venizelosz és Riza Murri bej török delegátus között, oly-'-myira, hogy a bizottság ülését 3z elnök kénytelen volt felfüggeszteni. A menekültek ügyéről folyó vita során Venizelosz élesen támadta a törököket. A görög megbízott beszédének tónusa miatt a bizottság elnöke többször rendreuiasitotta. Venizelosz szerint a törökök engesztelhetetlen gyűlölettel bántak a kisázsiai keresztény lakossággal és a mészárlások miatt voltak kénytelenek a görögök elmenekülni lakóhelyükről. Rendszeres üldözésükkel elkergették a keresztényeket. Azzal vádolja a törököket, hogy a másvallásuakat arra kényszerítik, hogy a török egyházi rítus szerint kössenek házasságot. Riza Murri bej török megbízott ezzel szemben megállapítja, hogy a kisázsiai török lakosságot a görög hadsereg elűzte otthonából. Szervezett athéni csoportok vérfürdőket rendeztek a törökök között. A házasságok tekintetében hamisan informálták Venizeloszt. Mindenki saját íelekezetének rítusa szerint köthet egyházi házasságot, de a polgári házasságot a török hatóságok előtt kell megkötni, amint ez inás államokban szokásos. Az iskolaügyekben a kisebbségek teljes jogot élveznek. A görög delegátusok heves közbeszólásaikkal zavarják Nurri béget, amiből szóváltás támad, úgy hogy az elnök kénytelen volt az ülést berekeszteni. A radikálisok választási egyezségre akarnak lépni a magyarokkal Egy kormánypárti lap cikke a nemzetiségek választási esélyeiről Beogradból jelentik : A „Novosti* péntek esti száma hosszabb cikk' ben foglalkozik a nemzet kisebbségek szervezkedésével, a választási küzdelemmel kapcsolatban. Megállapítja a „Novosti“ hogy a Vajdaságban úgy a magyarok, mint a németek már régebben politikai pártokba tömörültek. A nemzetiségi pártok magatartása a választásokon azonban még tisztázatlan. Lehetséges, hogy egyes helyeken más pár tokkal fognak kooperálni, bár bizonyos, hogy sok helyen önállóan frg iak fellépni. Nem lehet még olcsó vásári portéka, amelyen csalás a párisi vignetta. Itt éreztem először, hogy keserű és dermesztő az Élet csókja, hogy az Élet éppen a leghívebb, legrajongóbb szerelmeseit kínozza meg legkegyetlenebbül. Miért írjam le a magam tizenötévelőtti első fekete karácsony estéjét? A viszszaemlékezés egyre szürkülő ködéből ezen a mai évfordulón — hála istennek nem a saját egykori, ma már magam előtt is szinte ismeretlen én-em kívánkozik elő. A nagy ember, a jó, a drága ember, a kiváló iró, a híres és körülrajongott regényszerző és regényhős, a pesti nők akkor még imádott kedvence, a forró színházi sikerek hőse: Bródy Sándor együtt virrasztóit akkor ott velem néhány órát azon a pesti karácsony éjszakán az elhagyott, üres szerkesztőségben, amelyből az ünnepi estére rendre kirepültek az összes munkatársak, a nagyszerű, akkor még félve csudáit, titokban irigyelt kollegák és az elárvult redukcióban néhány órára csak ketten maradtunk, mint szent karácsony estének árvái: Bródy Sándor a dicsősége zenitjén álló nagy magyar iró és a vidékről álompodgyássza! a fővárosba osont kezdő újságíró. Ketten voltunk, akiknek nem volt senkijük a rengeteg városban, akiknek nem volt ezen az estén hová menniük. Félhomályban úszott a kihalt és szomorú szerkesztőség. Csak néhány félig lecsavart gázláng beszélgetett önmagával. Az ablakon átsziirődöti a nyomdai gépek berregő zakatolása, az inspckciós szolga és az inspekciós munkatárs — karácsonykor mindig a legfiatalabb, a kezdő munkatárs az inspekciós — szótlanul meredtek maguk elé. Irigység és szomorúság sétáit fel és alá mindkettőjük bus szivében, a kiközösitettség keserű izével volt tele a lelkűk. Ha máskor nem, de karácsony estéjén—bizony nyal utolsó kutyának érzi magát a családtól, testvéri, baráti örömtől távol tartott emberfia. Az ajtó halkan nesztelenül megnyílott. És megjelent a félhomályban Bródy Sándor feketehullámos, de már öszbeforduló gyönyörű feje. — Majd elfelejtettem megírni a karácsonyi vezércikket — mondta, szinte bocsánatkérőleg és önmagát korholóan — Tudod-e, hogy hány karácsonyi vezércikket kellett már eddig elkövetnem, mióta iró vagyok? Leült az egyik íróasztalhoz, — mert sohasem tudott összebarátkozni tartósan egy asztallal — és kedves duruzsío hangjával szidni kezdte a szerkesztőt. — Még mindig úgy bánik velem — panaszkodott — mintha kezdő fiatal iró volnék. Ünnepi vezércikket irat velem, mikor tudja, hogy ez a legutálatosabb munka, a legszörnyübb favágás. Mit írjak hát, mondd, mit írjak? Mii lehet írni egy írónak karácsonykor karácsonyról, mikor már annyiszor volt karácsony? Belebámult a levegőbe és nézte a füstöt. Aztán keserűen kifakadt: — Mit mondjak ezeknek a züllött pestieknek Jézus születéséről? Talán nem is tudják már, hogy ki volt!! Húsz év óta egy gyönyörű témát hordozok magammal Krisztusról és talán regényt írtam volna belőle vagy még inkább az igazi, nagy drámámat. De minden karáazt sem tudni, hogy sok magyar és németnek, akik már a radikális vagy demokratapárt mellett korábban lekötötte magát, lesz-e annyi bátorsága, hogy nyíltan nemzetiségi pártja mellett foglaljon állást. — Nagy érdeklődéssel várják a nemszláv proleláriátus politikai megnyilatkozását is a választásokon. Valószínűnek tartják, hogy többnyire a szociálista és a kommunista listára fognak szavazni. f A lap értesülése szerint a radikálisok minden esetre meg fogjak kísérelni, ho~\> u?y a magyarokat. csonykor, húsz év óta minden karácsonykor egy-egy drága ötletet, egy* egy gondolatot elvitt belőle az ebiigát ünnepi vezércikk. Még telik talán belőle1 jövőre, jövő után ilyenkorra egy-két maradék, aztán egészen elvesztegettem* aprópénzre váltottam. Volt — nincs. És mennyi, de mennyi ilyen kincsemet ette meg ez a rettenetes újságírás, ez a rém: a vezércikk! Hátra simította (szemébe omló, mátezüstösödni kezdő halát, kedves, de fáradt mosollyal nézett végig rajtam é$ igy szólott: — Persze, te ezt még nem éned, tő-’ led még nem raboltak el semmit a szerkesztők. Fiam, eredj haza, hayv’ad iti ezt a gyárat, amíg nem késői... Míg ki nem fosztanak. Írni kezdett. Lent két sort, harmat, aztán eldobta a papirost. Újra neki látott. Az első mondatot sem fejezte be* megint abba hagyta. Ötször-hatszor. Aztán lecsapta a fóliát. — Látod, a többiek elmentek, itt felejtettek téged, ök ünnepelnek, a pogúnyok, a hitetlenek. Mikor neked, csak' neked volna jogod hozzá. Pedig íadnájc is ők ünnepelni már? Te még tudnál? Miért nem mégy el innen? Mit ülsz itten? Ilyen fiatal vagy és máris olyan gyáva? Ha most egy-kettőre kiszakítanád magadat ebből a csúf ördögmalomból, még megmenthetnél valamit magadnak' a későbbi időkre is. Ha itt maradsz, te is olyan undorral és olyan nehezen írod majd tia, húsz év múlva! az ünnepi vezércikkeket, mint most én... újra írni próbált. Sehogysem indult meg nyomban a munka. Az asztalra csapott. A
