Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)

1922-11-16 / 312. szám

5L oldal BACSMEGYE! NAPLÓ 1922. november 16. A bácskai pan&ma-p5r második napja Osztozkodás a reLvirálí marhákon — Hogy gazdálkodtak a sombori megyeházán — Az irodaigazgató vallomása tozásait. Mikor ezt az alispánnak jelen­tettem, megnyugtatott, dacai a annak, hogy annyira el voltam keseredve, hogy panaszt akartam tenni a belügyminiszté­riumnál. Elnök: Arról beszéljen, hogy mennyi pénz volt a kézi pénztárba. Szundánovics: Ötven-hatvanezer ko­rona. Ebből fizettem a lelefont, az alis­pán útiköltségeit és más ilyen kiadáso­kat. Az alispán és Arszenovics ebből kü­lönböző összegeket, kétezer, öt- és tíz­ezer koronát vettek lel. Elnök: Elkönyvelte ezeket a kiadáso­kat? Szundánovics: Igen, a naplóba. Az 1920-ik évben, — a hónapra nem emlék­szem, — Arszcnovics egyszer tízezer a somson megyeházán — A Sztojkov - tárgyalás második Map ja változatlanul izgalmas, s nem­­fcsak a terem, hanem a folyosó is ál­landóan olyan, mintha valami, eddig még nem ismert szenzáció kirobba­násától kellene tartani. A fővádlott Szojkov Mózes éppen­séggel nem úgy viselkedik, mmt a súlyos vádakkal terhelt vádlott, aki ijirái előtt áll. Nemcsak megtörve nincs, hanem azt az impressziót kel­­jti, hogy politikái expozét tart azon a helyen, ahol nem régiben még az iplispáni jelentéseit olvasta fel. Több­ször az újságírók felé fordul, egye­nesen az újságok számára beszél. [Tárgyalás közben oda is szól: — Olvastam a Bácsmegyei Nap­lót, igaztalanul vádol. A folyosón a szabadlábon lévő {vádlottak, tanuk, érdeklődők közi {valósággal politikai vitatkozás folyik. A vádlottak közül egyetlen, aki Sieg van törve, aki elvesztette a yugalmát Szundánovics Vladimír, a {volt vármegyei irodaigazgató. Riad­tan néz Sztojkovra. A régi tisztvi­selő félelme tükrözik az arcán. Fél te alispántól. Sztojkov érzi is ezt. Ma mindenképpen igyekezett Szun­­tfárovicsra hatni, igyekezett rábimi, hogy a volt irodaigazgató azt vallja, jiogy presszió és Ígéretek hatása alatt tett terhelő vallomást, Szunda­­jaovics azonban fenntartotta eredeti hallomását. A mai tárgyalásról az alábbi rész­letes tudósítás számol be: A második nap Szerdán délelőtt fél tizkor nyitotta meg Masirevics Brankó törvényszéki elnök a Sztojkov-pör második főtárgya­­lását. A bíróság tagjainak megérkezése után bevezetik a kedden kihallgatott négy vádlottat. Sztojkov most is nyu­godt és fölényes. Kezében papír és ce­ruza: állandóan jegyzi a többi vádlot­tak vallomását. Az elnök utasítására elővezetik: az ötödik vádlottat Szundánovics Vladimir volt vármegyei Irodalgazgatót Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnös­nek és elmondja a bajrr.oki marhaárve rés történetét. A bajmoki marhaárverés — 1921. augusztus 21-ikén őfelsége temetése előtt való napokban azt az uta­sítást kaptam Sztojkov alispántól hogy menjek Arszenovics főjegyzővel együtt Bajmokra és az ott összeterelt marhá­kat árvereztessem el. Közben az alispán a bajai háromszögbe ment a kiürítés kö­rüli ügyek rendezésére. Automobilon el­mentem Bajmokra. A jegyző lakásán ta­láltam Vidákovics Franjot, akivel együtt elmentünk a községházára, ahol már Gdin Vásza is ott volt. Elnök: Vidákovics nem tett itt magá­nak valami titkos ajánlatot? Szundánovics: Azt ajánlotta, hogy az összes marhákat neki adjam el. Elnök: Semmi mást nem mondott? Szundánovics: Ekkor nem. Elnök: A vizsgálat folyamán maga mást vallott. Ki mondta magának, hogy együtt és ne darabonként adják el a marhákat.? Szundánovics: Ezt Gáin Vásza mond­ta. Én erre azt válaszoltam, hogy ez ügyben csak Arszenovics van hivatva intézkedni. Megmondtam Gáinnak, hogy beszéljen Arszenovicscsal. Gáin erre nem válaszolt semmit. A marhák az ud­varon voltak összeterelve, ahol Krszte­­kanics is tartózkodott. Itt Vidákovics ismételten arra kért, hogy neki adjuk el az összes marhákat. Én és Krsztekanics azon voltunk, hogy a marhákat dara­bonként és kilónként adjuk el. Ekkor kért Krsztekanics, hogy érdemei fejében neki Is ajándékoz­zunk két marhát. Éli ez ügyben telefonon felhívtam a gombqrj aÜsgáflj hivatalt, de nem kag­koronát kért, amiről nem kaptam nyug­tát. Ezt az összeget nem is könyveltem el. Lassanként ilyen módon 130.000 ko­ronát adtam ki Ez júniusban és július­ban volt. Később ismét hétezer koronái kértek, mely összeggel a kasszának most is tartoznak. Az elnök háromnegyed tizenegykor szünetet rendelt el és a tárgyalást ne­­gyedtizenkeítőkor folytatják. Elnök: Nyilatkozzék a harmadik vád­pontra, a sikkasztásra vonatkozólag. Szudánovics: Egy vasárnap bementem az alispánhoz és megkérdeztem, hogy dr, Tapavica novisadi ügyvéd részére fenntartsunk-e két marhát. Az alispán azt válaszolta, hogy a teheneket árve­­reztessiik el, kettőt azonban tartsunk lenn Tapavica részére. Az árverést Ar­szenovics vezette. Busz tehenet Vidáko­­vicsnqk adtunk el, amiről nem vettünk fel árverési jegyzőkönyvet. Az árverés két óráig tartott. Négy órakor vissza­jöttem és itt találkoztam dr. Tapavicá­­val. Másnap reggel az elárverezett mar­hákról Arszenovics jegyzőkönyvet adott át és egy kimutatást a befolyt összeg­ről. Ludaics és Vidákovics utólag fizet­lek. Elnök: Nem nézte meg a jegyzőköny­vet? Szundánovics: Nem. Ekkor Arszeno­vics azt mondta, hogy jutalom fejében fejenként tizenötezer koronát fogunk, kapni, A jegyzőkönyvet a pénzzel együtt átvittem a pénzügyigazgatósághoz. Elnök: Kinek kellett volna a jutalmat kapni? Szudánovics: Az alispánnak, Arszeno­­vicsnak és nekem. Este, mikor hazaér­tem, Arszenovics azt mondta, hogy az alispán el akar utazni és erre a célra ötezer koronát kért. Én szó nélkül kiad­tam a pénzt és láttam, hogy Arszeno­vics a pénzzel együtt az alispán szobá­jába ment. Aztán elutaztunk és így a pénz elszámolatlan maradt. Elnök: összesen mennyi pénzt adott be a pénzügyigazgatósághoz elszámolás nélkül? Szundánovics: Százhetvenezer koro­nát. A hamis jegyzőkönyvek Elnök: Nem készített az árverésről jegyzőkönyvet? Szundánovics: Nem. Amikor megtud­tuk, hogy dr. Vlaskalin és ő vezeti a vizsgálatot, Arszinovics megkérdezte, hogy mi van az elszámolással. Én azt mondtam, hogy majd elkészítem. Kiállí­tottam a jegyzőkönyveket és a nem sombori vásárlók neveit aláirtom. A marhák közül nagyobb mennyiséget vett Dodi és Koszta és Plavsics Koszta som­bori kereskedő is. Ezekkel utólag írat­tam alá a jegyzőkönyvet. Elnök: Mikor a jegyzőkönyvet beadta Vlaskalinnak, nem vette észre, hogy az abban: feltüntetett összeg nem egyezik a pénzügyiguzgatósághoz tényleg befize­tett összeggel? Szundánovics: Nem, mert az eredeti jegyzeteimet nem kaptam vissza Arsze­­novicstól, dacára, hogy többször kértem tőle. Amikor az alispán az elszámoláso­kat aláírta, azt mondta, adjam át dr. Vlaskalinnak, amit meg is tettem. Elnök: Miért nem követelte a tizen­ötezer korona jutalmat? Szundánovics: Nem értem rá nagy el­foglaltságom miatt. Arra sem tudok visszaemlékezni, hogy mennyi pénz folyt be az árverésen. Elnök: Mi lett a dr. Tapavica részére, fenntartott két tehénnek tam kapcsolást. Később a jegyzői hiva­talba hívtak a telefonhoz és ekkor enge­délyt kaptam az alispántól, hogy két marhát adjak ki Krsztekanicsnak, a töb­bit hajtassam Somborba. Vidákovics ek­kor felkért, hogy ne Somborba, hanem az ő militicsi szállására hajtassuk a mar­hákat. Elnök: Ezt komolyan kérte? Szundánovics: A legkomolyabban. A marhákat ekkor Arszenovicsnak adtam át és azt mondtam, hogy az alispán be­leegyezésével azokat Vidákovics szállá­sára, Militicsre keli hajtatni. Arszenovics ezt el is rendelte. Őfelsége temetése után az alispúni hivatalba hívtak, ahol az al- jj ispán elrendelte, hogy a Vidákovics szál- f lásán levő marhákat árvereztessem el. < Ekkor, — szombaton délelőtt, — felkér­tem Arszenovicsot, hogy jöjjön ki ve­lem, de ő nem akart kijönni, tehát egye­dül mentem Militicsre. Licitálják a marhákat Kint találtam Gáint és Vidákovicsot. Vidákovics itt azt az ajánlatot tette adjam el neki egy tételben a mar­hákat, ad ezért nekem százezer ko­ronát. Délután Arszenovics is kijött, de én erről az ajánlatról nem szóltam neki. Azt ajánlottam, hogy adjuk el a marhákat ki- Iónkint 15 koronájával. Vidákovics azt kivánta, hogy 9 koro­nájával adjam el a marhákat s ezért újra 100.000 koronát ígért nekem. Megkezdtük a licitálását 3—5 koronás ki­kiáltási árakon. Gáin, Vidákovics, Lallo­­sevics Szima és Vidákovics egy rokona vettek részt az árverésen. A legmaga­sabb kínálat 8'/a korona volt. Elnök: Adott valamit Vidákovics? Vádlott: Újra szólt suttogva, hogy 9 koronájával adjam át neki s ő ad száz­ezer koronát. Ezt mondta »bolond vagy ha nem keresel, amikor itt mindenki keres«. Később Arszenovics azt mondta, hogy a marhákat Somborba hajtsuk be. En hét csendőrrel be is hajtattam a marhákat. Azt nem vettem észre, hogy az utón a kövér, egészséges marhákat, so­vány, beteg állatokkal kicserélték. A házi kassza Elnök: Mi volt azzal a bizonyos kézi kasszával? Szundánovics: Olyan nem is volt, azonban volt nálam olyan pénz, ami a petróleum és a só vételéből maradt višz­­sza, továbbá ötvenezer korona, ami a magyar rezsim idejéből maradt a pénz­tárban. Ezenkívül maradt 14—15 hordó petróleum is. A megmaradt pénzből fe­dezte az alispán a hivatal különböző kiadásait. 1919. augusztusában 45.000 korona volt nálam, amikor a pénzügy­igazgatóság részéről vizsgálat jött. Ek­kor az alispán nyugtát adott nekem az addigi kiadásokról, amit a bizottság ak­kor rendben talált. Ezek a nyugták máig is nálam maradtak. Egy napon sürgősen, öt perc alatt ki keiett az autót javítani, amikor megmondtam a főispánnak, hogy semmi pénz sincs nálam, mire a főipán olyan kifejezésekkel korholt, amiket itt nem mondhatok meg. Egy más'k alka­lommal a Fiat-autót kellett sürgősen megjavítani, amikor megmondtam az al­ispánnak, hogy a főispán milyen kifeje­zéseket használt velem szemben. Har­madik napon a sofför levelet hozott a főispántól, amelyben megfenyegetett, hogy fel fog állásomtól függeszteni. Hova leit a J30.000 korona ? Elnök: Ne erről beszéljen, hanem a 130.000 koronáról, amit Arszenovicsnak adott. Szundánovics: A nálam levő pénzt kü­lönböző kiadásokra használtam fel. Egy­szer negyvenezer koronát autógummirajj fizettem. Azután több kereskedő sürge-j tett, hogy fizessem ki a vármegye tar- f Szundánovics: Az alispán és Arszeno­vics- azt mondta, hogy kiutalhatom a te­heneket Tapavicának. Arra, hogy Írást kérjek, nem is mertem gondolni. Az ilyen­elajándékozott marhák ügyének elinté­zésével az alispán és Arszenovics telj­hatalommal ruháztak fel. A két tehén el­ajándékozásánál jelen volt Topovica Mirko is. «4 száztizezer koronás sikkasztás Elnök: Miért irta be az árverési jegy­zőkönyvbe dr. Tapavicát mint jelenvol­tat? Szundánovics: Igaz, hogy nem láttam az árverésnél, de Arszenovics mondta, hogy irjam be a nevét. Az árverést kö­vető napon az alispán megkérdezte tő­­ilem, hogy mennyi pénz van a kasszá­iban. Azt válaszoltam, hogy negyvenezer korona. Az alispán ekkor megkért, hogy utaltassak át ebből harmincezer koronát. Svájcba beteg fiának. Beogradba utaz­va, ezt az összeget a Dunav Bank utján át is utaltam. Ezután ismételten kért tő­lem Sztojkov nyolcvanezer koronát, amit Wamoschernek kellett kifizetni. A pénzt kifizettem Wamoschernek. Az alispán ekkor 110.000 koronáról szóló nyugtát, adott. Másnap Brodba utaztam, az alis­pán pedig Svájcba ment. Amikor vissza­jöttünk, az alispán megbízott, hogy men­jek le báró Hatnmerstein birtokára, ahol kétszáz hold répaföldje volt és ott in­tézzem el a birtok bérleti ügyét. Itt á földet bérbe adtam Poc gazdasági inté­zőnek. Április 24-ikén Poctól bér fejé­ben 160.000 koronát kaptunk. Ebből ki-, egyenlítettük a 110.000 koronás hiányt, nekem pedig ötezer koronát adott az alispán jutalom fejében. így az alispán a kézipénztárnak nem maradt adósa. A földvételért Markovics Nikola volt topa-, lai főbírónak 75.000 korona jutalékot kel-, lett volna adnia, de csak ötvenezer koro-: nát kapott. Elnök: Mit csinált a kézipénztárban a 110.000 koronán felül maradt összeggel? Szundánovics: Bútort vettem magam-i nak, de erről mindenki tudott. Elnök: Az alispán mindig jelen volt aj pénz kivételénél? Szundánovics: Nem. Egyszer este Hét és nyolc óra között ismét kért, hogy ad­jak neki tízezer koronát, amit át is ad* tam.-4 szembesítés Elnök: Mondja szemébe Sztojkovnak, hogy az 0 tudtával adta át a teheneket, dr. Tapavicának. Szundánovics ekkor idegesen Sztoj­kov felé fordul, aki kihívóan, merően szembe néz vele. Az irodaigazgató izga­tott, ideges és úgy viselkedik, mintha még mindig hivatali főnökével állna szembe. Halkan, szinte dadogva kérdi Sztojkovot, emlékszik-e mindarra, amit vallomásában elmondott. Sztojkov Hatá­rozottan, szinte indulatosan feleli: — Nem emlékszem! Elnök: Nem igaz, vagy nem emlék­szik rá? Sztojkov: Nem igaz! Az elnök negyed egykor tiz perc szü­netet rendel el. Szünet után az elnök megkérdi Szundánovicstól, emlékszik-e a jegyzőkönyv tartalmára, amit ArSze­­novicstól kapott. Szundánovics kijelentíj hogy nem emlékszik. j Kupaszárevics ügyész javaslatot tesz*' hogy az elnök a vizsgálóbíró előtt fel­vett jegyzőkönyv egyes részletei alap*‘ ján kérjen Szundánovicstól felvilágosí­tást. Dr. Petrovics és dr. Hadzsi védők tiltakoznak az ellen, hogy az ügyész az, elnök utján kérdést intézzél a vádlott­hoz. Szundánovics: Az alispáni hivatalban egy délután beszéltünk arról, hogy min­denki, aki a kiürítés alkalmával tevé­kenykedett, magas jutalmat fog kapni. Arszenovics akkor kijelentette, hogy az alispán már szépen keresett, tehát jo­gos, hogy mi is keressünk, mire én kije­lentettem, hogy nem tudom, hogy jó vé­ge lesz-e ennek. Sztojkov most felkéri az elnököt, fiogy néhány kérdést intézhessen Szundáno­­vicshoz. Az engedélyt megkapja, mire Sztojkov feláll és zsebretett kézzel, szín­ig parancsokban szól Szundanovicshoz:

Next

/
Oldalképek
Tartalom