Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-16 / 312. szám
5L oldal BACSMEGYE! NAPLÓ 1922. november 16. A bácskai pan&ma-p5r második napja Osztozkodás a reLvirálí marhákon — Hogy gazdálkodtak a sombori megyeházán — Az irodaigazgató vallomása tozásait. Mikor ezt az alispánnak jelentettem, megnyugtatott, dacai a annak, hogy annyira el voltam keseredve, hogy panaszt akartam tenni a belügyminisztériumnál. Elnök: Arról beszéljen, hogy mennyi pénz volt a kézi pénztárba. Szundánovics: Ötven-hatvanezer korona. Ebből fizettem a lelefont, az alispán útiköltségeit és más ilyen kiadásokat. Az alispán és Arszenovics ebből különböző összegeket, kétezer, öt- és tízezer koronát vettek lel. Elnök: Elkönyvelte ezeket a kiadásokat? Szundánovics: Igen, a naplóba. Az 1920-ik évben, — a hónapra nem emlékszem, — Arszcnovics egyszer tízezer a somson megyeházán — A Sztojkov - tárgyalás második Map ja változatlanul izgalmas, s nemfcsak a terem, hanem a folyosó is állandóan olyan, mintha valami, eddig még nem ismert szenzáció kirobbanásától kellene tartani. A fővádlott Szojkov Mózes éppenséggel nem úgy viselkedik, mmt a súlyos vádakkal terhelt vádlott, aki ijirái előtt áll. Nemcsak megtörve nincs, hanem azt az impressziót keljti, hogy politikái expozét tart azon a helyen, ahol nem régiben még az iplispáni jelentéseit olvasta fel. Többször az újságírók felé fordul, egyenesen az újságok számára beszél. [Tárgyalás közben oda is szól: — Olvastam a Bácsmegyei Naplót, igaztalanul vádol. A folyosón a szabadlábon lévő {vádlottak, tanuk, érdeklődők közi {valósággal politikai vitatkozás folyik. A vádlottak közül egyetlen, aki Sieg van törve, aki elvesztette a yugalmát Szundánovics Vladimír, a {volt vármegyei irodaigazgató. Riadtan néz Sztojkovra. A régi tisztviselő félelme tükrözik az arcán. Fél te alispántól. Sztojkov érzi is ezt. Ma mindenképpen igyekezett Szuntfárovicsra hatni, igyekezett rábimi, hogy a volt irodaigazgató azt vallja, jiogy presszió és Ígéretek hatása alatt tett terhelő vallomást, Szundajaovics azonban fenntartotta eredeti hallomását. A mai tárgyalásról az alábbi részletes tudósítás számol be: A második nap Szerdán délelőtt fél tizkor nyitotta meg Masirevics Brankó törvényszéki elnök a Sztojkov-pör második főtárgyalását. A bíróság tagjainak megérkezése után bevezetik a kedden kihallgatott négy vádlottat. Sztojkov most is nyugodt és fölényes. Kezében papír és ceruza: állandóan jegyzi a többi vádlottak vallomását. Az elnök utasítására elővezetik: az ötödik vádlottat Szundánovics Vladimir volt vármegyei Irodalgazgatót Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek és elmondja a bajrr.oki marhaárve rés történetét. A bajmoki marhaárverés — 1921. augusztus 21-ikén őfelsége temetése előtt való napokban azt az utasítást kaptam Sztojkov alispántól hogy menjek Arszenovics főjegyzővel együtt Bajmokra és az ott összeterelt marhákat árvereztessem el. Közben az alispán a bajai háromszögbe ment a kiürítés körüli ügyek rendezésére. Automobilon elmentem Bajmokra. A jegyző lakásán találtam Vidákovics Franjot, akivel együtt elmentünk a községházára, ahol már Gdin Vásza is ott volt. Elnök: Vidákovics nem tett itt magának valami titkos ajánlatot? Szundánovics: Azt ajánlotta, hogy az összes marhákat neki adjam el. Elnök: Semmi mást nem mondott? Szundánovics: Ekkor nem. Elnök: A vizsgálat folyamán maga mást vallott. Ki mondta magának, hogy együtt és ne darabonként adják el a marhákat.? Szundánovics: Ezt Gáin Vásza mondta. Én erre azt válaszoltam, hogy ez ügyben csak Arszenovics van hivatva intézkedni. Megmondtam Gáinnak, hogy beszéljen Arszenovicscsal. Gáin erre nem válaszolt semmit. A marhák az udvaron voltak összeterelve, ahol Krsztekanics is tartózkodott. Itt Vidákovics ismételten arra kért, hogy neki adjuk el az összes marhákat. Én és Krsztekanics azon voltunk, hogy a marhákat darabonként és kilónként adjuk el. Ekkor kért Krsztekanics, hogy érdemei fejében neki Is ajándékozzunk két marhát. Éli ez ügyben telefonon felhívtam a gombqrj aÜsgáflj hivatalt, de nem kagkoronát kért, amiről nem kaptam nyugtát. Ezt az összeget nem is könyveltem el. Lassanként ilyen módon 130.000 koronát adtam ki Ez júniusban és júliusban volt. Később ismét hétezer koronái kértek, mely összeggel a kasszának most is tartoznak. Az elnök háromnegyed tizenegykor szünetet rendelt el és a tárgyalást negyedtizenkeítőkor folytatják. Elnök: Nyilatkozzék a harmadik vádpontra, a sikkasztásra vonatkozólag. Szudánovics: Egy vasárnap bementem az alispánhoz és megkérdeztem, hogy dr, Tapavica novisadi ügyvéd részére fenntartsunk-e két marhát. Az alispán azt válaszolta, hogy a teheneket árvereztessiik el, kettőt azonban tartsunk lenn Tapavica részére. Az árverést Arszenovics vezette. Busz tehenet Vidákovicsnqk adtunk el, amiről nem vettünk fel árverési jegyzőkönyvet. Az árverés két óráig tartott. Négy órakor visszajöttem és itt találkoztam dr. Tapavicával. Másnap reggel az elárverezett marhákról Arszenovics jegyzőkönyvet adott át és egy kimutatást a befolyt összegről. Ludaics és Vidákovics utólag fizetlek. Elnök: Nem nézte meg a jegyzőkönyvet? Szundánovics: Nem. Ekkor Arszenovics azt mondta, hogy jutalom fejében fejenként tizenötezer koronát fogunk, kapni, A jegyzőkönyvet a pénzzel együtt átvittem a pénzügyigazgatósághoz. Elnök: Kinek kellett volna a jutalmat kapni? Szudánovics: Az alispánnak, Arszenovicsnak és nekem. Este, mikor hazaértem, Arszenovics azt mondta, hogy az alispán el akar utazni és erre a célra ötezer koronát kért. Én szó nélkül kiadtam a pénzt és láttam, hogy Arszenovics a pénzzel együtt az alispán szobájába ment. Aztán elutaztunk és így a pénz elszámolatlan maradt. Elnök: összesen mennyi pénzt adott be a pénzügyigazgatósághoz elszámolás nélkül? Szundánovics: Százhetvenezer koronát. A hamis jegyzőkönyvek Elnök: Nem készített az árverésről jegyzőkönyvet? Szundánovics: Nem. Amikor megtudtuk, hogy dr. Vlaskalin és ő vezeti a vizsgálatot, Arszinovics megkérdezte, hogy mi van az elszámolással. Én azt mondtam, hogy majd elkészítem. Kiállítottam a jegyzőkönyveket és a nem sombori vásárlók neveit aláirtom. A marhák közül nagyobb mennyiséget vett Dodi és Koszta és Plavsics Koszta sombori kereskedő is. Ezekkel utólag írattam alá a jegyzőkönyvet. Elnök: Mikor a jegyzőkönyvet beadta Vlaskalinnak, nem vette észre, hogy az abban: feltüntetett összeg nem egyezik a pénzügyiguzgatósághoz tényleg befizetett összeggel? Szundánovics: Nem, mert az eredeti jegyzeteimet nem kaptam vissza Arszenovicstól, dacára, hogy többször kértem tőle. Amikor az alispán az elszámolásokat aláírta, azt mondta, adjam át dr. Vlaskalinnak, amit meg is tettem. Elnök: Miért nem követelte a tizenötezer korona jutalmat? Szundánovics: Nem értem rá nagy elfoglaltságom miatt. Arra sem tudok visszaemlékezni, hogy mennyi pénz folyt be az árverésen. Elnök: Mi lett a dr. Tapavica részére, fenntartott két tehénnek tam kapcsolást. Később a jegyzői hivatalba hívtak a telefonhoz és ekkor engedélyt kaptam az alispántól, hogy két marhát adjak ki Krsztekanicsnak, a többit hajtassam Somborba. Vidákovics ekkor felkért, hogy ne Somborba, hanem az ő militicsi szállására hajtassuk a marhákat. Elnök: Ezt komolyan kérte? Szundánovics: A legkomolyabban. A marhákat ekkor Arszenovicsnak adtam át és azt mondtam, hogy az alispán beleegyezésével azokat Vidákovics szállására, Militicsre keli hajtatni. Arszenovics ezt el is rendelte. Őfelsége temetése után az alispúni hivatalba hívtak, ahol az al- jj ispán elrendelte, hogy a Vidákovics szál- f lásán levő marhákat árvereztessem el. < Ekkor, — szombaton délelőtt, — felkértem Arszenovicsot, hogy jöjjön ki velem, de ő nem akart kijönni, tehát egyedül mentem Militicsre. Licitálják a marhákat Kint találtam Gáint és Vidákovicsot. Vidákovics itt azt az ajánlatot tette adjam el neki egy tételben a marhákat, ad ezért nekem százezer koronát. Délután Arszenovics is kijött, de én erről az ajánlatról nem szóltam neki. Azt ajánlottam, hogy adjuk el a marhákat ki- Iónkint 15 koronájával. Vidákovics azt kivánta, hogy 9 koronájával adjam el a marhákat s ezért újra 100.000 koronát ígért nekem. Megkezdtük a licitálását 3—5 koronás kikiáltási árakon. Gáin, Vidákovics, Lallosevics Szima és Vidákovics egy rokona vettek részt az árverésen. A legmagasabb kínálat 8'/a korona volt. Elnök: Adott valamit Vidákovics? Vádlott: Újra szólt suttogva, hogy 9 koronájával adjam át neki s ő ad százezer koronát. Ezt mondta »bolond vagy ha nem keresel, amikor itt mindenki keres«. Később Arszenovics azt mondta, hogy a marhákat Somborba hajtsuk be. En hét csendőrrel be is hajtattam a marhákat. Azt nem vettem észre, hogy az utón a kövér, egészséges marhákat, sovány, beteg állatokkal kicserélték. A házi kassza Elnök: Mi volt azzal a bizonyos kézi kasszával? Szundánovics: Olyan nem is volt, azonban volt nálam olyan pénz, ami a petróleum és a só vételéből maradt višzsza, továbbá ötvenezer korona, ami a magyar rezsim idejéből maradt a pénztárban. Ezenkívül maradt 14—15 hordó petróleum is. A megmaradt pénzből fedezte az alispán a hivatal különböző kiadásait. 1919. augusztusában 45.000 korona volt nálam, amikor a pénzügyigazgatóság részéről vizsgálat jött. Ekkor az alispán nyugtát adott nekem az addigi kiadásokról, amit a bizottság akkor rendben talált. Ezek a nyugták máig is nálam maradtak. Egy napon sürgősen, öt perc alatt ki keiett az autót javítani, amikor megmondtam a főispánnak, hogy semmi pénz sincs nálam, mire a főipán olyan kifejezésekkel korholt, amiket itt nem mondhatok meg. Egy más'k alkalommal a Fiat-autót kellett sürgősen megjavítani, amikor megmondtam az alispánnak, hogy a főispán milyen kifejezéseket használt velem szemben. Harmadik napon a sofför levelet hozott a főispántól, amelyben megfenyegetett, hogy fel fog állásomtól függeszteni. Hova leit a J30.000 korona ? Elnök: Ne erről beszéljen, hanem a 130.000 koronáról, amit Arszenovicsnak adott. Szundánovics: A nálam levő pénzt különböző kiadásokra használtam fel. Egyszer negyvenezer koronát autógummirajj fizettem. Azután több kereskedő sürge-j tett, hogy fizessem ki a vármegye tar- f Szundánovics: Az alispán és Arszenovics- azt mondta, hogy kiutalhatom a teheneket Tapavicának. Arra, hogy Írást kérjek, nem is mertem gondolni. Az ilyenelajándékozott marhák ügyének elintézésével az alispán és Arszenovics teljhatalommal ruháztak fel. A két tehén elajándékozásánál jelen volt Topovica Mirko is. «4 száztizezer koronás sikkasztás Elnök: Miért irta be az árverési jegyzőkönyvbe dr. Tapavicát mint jelenvoltat? Szundánovics: Igaz, hogy nem láttam az árverésnél, de Arszenovics mondta, hogy irjam be a nevét. Az árverést követő napon az alispán megkérdezte tőilem, hogy mennyi pénz van a kasszáiban. Azt válaszoltam, hogy negyvenezer korona. Az alispán ekkor megkért, hogy utaltassak át ebből harmincezer koronát. Svájcba beteg fiának. Beogradba utazva, ezt az összeget a Dunav Bank utján át is utaltam. Ezután ismételten kért tőlem Sztojkov nyolcvanezer koronát, amit Wamoschernek kellett kifizetni. A pénzt kifizettem Wamoschernek. Az alispán ekkor 110.000 koronáról szóló nyugtát, adott. Másnap Brodba utaztam, az alispán pedig Svájcba ment. Amikor visszajöttünk, az alispán megbízott, hogy menjek le báró Hatnmerstein birtokára, ahol kétszáz hold répaföldje volt és ott intézzem el a birtok bérleti ügyét. Itt á földet bérbe adtam Poc gazdasági intézőnek. Április 24-ikén Poctól bér fejében 160.000 koronát kaptunk. Ebből ki-, egyenlítettük a 110.000 koronás hiányt, nekem pedig ötezer koronát adott az alispán jutalom fejében. így az alispán a kézipénztárnak nem maradt adósa. A földvételért Markovics Nikola volt topa-, lai főbírónak 75.000 korona jutalékot kel-, lett volna adnia, de csak ötvenezer koro-: nát kapott. Elnök: Mit csinált a kézipénztárban a 110.000 koronán felül maradt összeggel? Szundánovics: Bútort vettem magam-i nak, de erről mindenki tudott. Elnök: Az alispán mindig jelen volt aj pénz kivételénél? Szundánovics: Nem. Egyszer este Hét és nyolc óra között ismét kért, hogy adjak neki tízezer koronát, amit át is ad* tam.-4 szembesítés Elnök: Mondja szemébe Sztojkovnak, hogy az 0 tudtával adta át a teheneket, dr. Tapavicának. Szundánovics ekkor idegesen Sztojkov felé fordul, aki kihívóan, merően szembe néz vele. Az irodaigazgató izgatott, ideges és úgy viselkedik, mintha még mindig hivatali főnökével állna szembe. Halkan, szinte dadogva kérdi Sztojkovot, emlékszik-e mindarra, amit vallomásában elmondott. Sztojkov Határozottan, szinte indulatosan feleli: — Nem emlékszem! Elnök: Nem igaz, vagy nem emlékszik rá? Sztojkov: Nem igaz! Az elnök negyed egykor tiz perc szünetet rendel el. Szünet után az elnök megkérdi Szundánovicstól, emlékszik-e a jegyzőkönyv tartalmára, amit ArSzenovicstól kapott. Szundánovics kijelentíj hogy nem emlékszik. j Kupaszárevics ügyész javaslatot tesz*' hogy az elnök a vizsgálóbíró előtt felvett jegyzőkönyv egyes részletei alap*‘ ján kérjen Szundánovicstól felvilágosítást. Dr. Petrovics és dr. Hadzsi védők tiltakoznak az ellen, hogy az ügyész az, elnök utján kérdést intézzél a vádlotthoz. Szundánovics: Az alispáni hivatalban egy délután beszéltünk arról, hogy mindenki, aki a kiürítés alkalmával tevékenykedett, magas jutalmat fog kapni. Arszenovics akkor kijelentette, hogy az alispán már szépen keresett, tehát jogos, hogy mi is keressünk, mire én kijelentettem, hogy nem tudom, hogy jó vége lesz-e ennek. Sztojkov most felkéri az elnököt, fiogy néhány kérdést intézhessen Szundánovicshoz. Az engedélyt megkapja, mire Sztojkov feláll és zsebretett kézzel, színig parancsokban szól Szundanovicshoz:
