Bácsmegyei Napló, 1922. november (23. évfolyam, 299-326. szám)
1922-11-15 / 311. szám
Ara 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIii. évfolyam Szubotica, SZERDA 1922. november 1.5. 311. szám Megjelenik uiicaen reggel, ünnep után és héttőn délben TFLEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősé? 5-1$ Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZkKkESZlÜSEO: Kralja Alexandra-uiica 4 szám alatt Kiadóhivatal t Kralja Alexandra-uiica 1 (Leibach-palota) A jogfosztás legújabb kísérlete Irta: Grcber László dr. A* alkotmány az állampolgárságnak két közjogi kategóriáját ismeri. A született és honosított állampolgárság kategóriáját. A két állampolgári kategória között az alkotmány 19 és 72. szakaszai szerint az a különbség, hogy honosított állampolgár — hacsak nem szerb, horvát vagy szlovén nemzetiségű — csak a honosítástól számított tíz esztendő múlva választható nemzetgyűlési képviselővé és alkalmazható bármely közhivatalra. A két kategória meghatározását a hozzájuk fűződő nagyfontosságu közjogi következmények dacára, az alkotmány nem foglalja magában. Ezen ä két kategórián kívül nem ugyan az alkotmány, de alaptörvény jellegével felruházott és becikkelyezett nemzetközi szerződés, tehát állami alaptörvény még egy állampolgári kategóriát ismer, a teljes jogú állampolgárok kategóriáját. A trianoni szerződés 61. szakasza szerint az S. H. S. királyság teljes jogú állampolgáraivá válnak mindazok, akik az átcsatolt területen 1910 előtt illetőséget szereztek (föltéve természetesen, hogy ezt a már megszerzett teljes jogú állampolgárságot a szerződés 63. és 64. §-aiban biztosított opció jog gyakorlása folytán el nem vesztették.) Minden vitán felül álló tény az: hogy teljes jogú állampolgárnak csak az tekinthető, aki politikai jogai tekintetében semmiféle különleges korlátozásnak alávetve nincs. Vagyis a szerződésben statuált teljes jogú és az alkotmányban statuált született állampolgárság, fogalmilag és tartalmilag azonosak. Az állampolgári törvény feladata volna a született és honosított állampolgárság fogalmát meghatározni és a trianoni szerződésben említett teljesjogu állampolgárságnak a született állampolgársággal való azonosságát kifejezetten is megállapítani. Az SHS. királyság jogilag és tényleg két önálló királyságból és a volt Monarchiától átcsatolt területekből 1918. december hó 1-én alakult meg. A honossági törvény tehát a föntebb vá«©lt feladatot csak úgy oldhatja meg, ha megállapítja, hogy az államalakulás pillanatában, az államalakulás tényénél fogva, kik váltak automatice az uj állam teijesjogu polgáraivá és kik szerezték meg ugyancsak a teljesjogu állampolgárságot az állam megalakulásának napjától a honossági törvény hatálybalépteig és egyúttal kimondja, hogy ezeket a teljesjogu állampolgárokat az alkotmány értelmében a született állampolgárok közjogi helyzete illeti meg. Ezenkívül ebbe a törvénybe fel kellene venni a. nemzetközi szerződések mindama rendelkezéseit is, amelyek az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkoznak, amint azt például a csehszlovák honossági törvény is megteszi. Abban a törvénvjavaslatban, melyet a kormány még a nyáron a törvényhozás elé terjesztett s melyet az elinnit héten tárgyalt a törvényelőkészítő bizottság, minderről, egy árya szó sincsen. A javaslat az állampolgárság megszerzésének az alkotmányban ismert két módján, a születésen és honosításon kívül, még egy harmadik módját is megállapítja, az állampolgárságnak annexió utján való megszerzését. A javaslat ll. §-a ugyanis kimondja, hogy az állampolgárságot az annektált területek mindama állampolgárai megszerzik, akik az annexió előtti állampolgárságukat elvesztették — hacsak a békeszerződések másként nem ; rendelkeznek. A körültekintő törvényelőkészítő, aki az orosz menekültek kivételes honosításánál és a délszerbiai muzulmámánok állampolgárságának megszerzésénél, szükségesnek tartotta kill emelni, hogy ezek az állampolgárok teljesjogu állampolgárságot szereznek, az annexiós állampolgárságnál ezt tollában felejtette. Még kevésbbé foglalta bele a törvénybe azt, hogy azok, akik annexió utján jutottak az állampolgársághoz az alkotmány 19. és 72. §-aira való figyelemmel született állampolgároknak tekintendők. Nem célom ezúttal a benyújtott törvényjavaslat rendszeres bírálatát adni. A Magyar Párt memorandumában teljesen megszövegezve bentfoglaltatnak mindazok a módosítások, a melyek nélkül a honossági törvény az alkotmánnyal és a nemzetközi szerződésekkel nem hozható összhangba. A törvényelőkészítő bizottság is megakadt az annexiós állampolgárságot szabályozó 11. §-nál, de egészen más okokból. Szokics Mihajlo képviselő a bizottság tárgyalásainál azt az indítványt tette, hogy az opciós határidőt, amely már mindenütt lejárt, hosszabbítsák meg. A bizottság nem érezte magát hivatottnak arra, hogy eme indítvány fölött a kormány meghallgatása nélkül döntsön és ezért a javaslatot viszszakiildte a minisztertanácsnak. Ez a módosítás oly ártalmatlannak és jelentéktelennek látszik, hogy a beogradi, sőt a Bácsmegyei Napló-t kivéve, a vajdasági magyar sajtó is, megjegyzés nélkül siklott át rajta, jobban mondva meg sem emlékezett róla. Pedig ha figyelembe vesszük az indítványozó s^mélyét, politikai elhelyezkedését és vizsgáljuk ennek a módosításnak összefüggését a választójogi törvény hírhedté vált kilencedik szakaszával, rá kell hogy jöjjünk arra, hogy itt egy újabb, jól megfontolt orvtámadás készül a nemzeti kisebbségek aktiv választói joga ellen. Szokics Mihajlo nemzetgyűlési képviselő a demokrata párt tagja és a Pravda cimü félhivatalos lap szerkesztője. A pártban és lapjában a Pribicsevics — Marinkovics - csoport legexponáltabb harcosa. Lapjában rendszeresen rágalmazza a nemzeti kisebbségeket — magyarokat és németeket egyaránt — és a legvehemensebb és le galant járóbb módon uszít ellenük. ■ Ez a kiváló férfiú úgy gondolja, hogy miután a jövő év januárjában, az állandó választói névjegyzékek Uvatalbóli kiigazításakor — elesvén telékén kivül álló legképzettebb nemzetközi jogászunkat, a honossági törvénynek a Szokics képviselő Ízlése szerint módosított 11. §-a és a választói törvény 9. §-ának tartalma megdönthetien és le nem cáfolható bizonyítékai lesznek annak, hogy nemzetközi kötélézettségeinket flagránsan megsértettük. Ennek megállapítása elől semmiféle nemzetközi fórum el nem zárkózhatnék, s hogy ez mit jelentene reánk nézve, azt bővebben fejtegetni felesleges. Az ország magyar népe azt követeli a kormánytól, hogy a Szokicsféle módosítással tervezett alattomos jogfosztás ellen foglaljon állást és a javaslat ll-ik §-át módosítsa úgy, hogy minden vitán kivül álljon eme törvény keretei között az a nemzetközileg elismert jogelv, hogy azok, lakik annexió utján szerezték meg .az állampolgárságot, a született ál-, \ lampolgárok közjogi helyzetében ! lévő teljes jogú állampolgároknak i tekintendők. A magyar nép, amely a legutóbb megszavazott nyolcszáz milliós hadibitelhez, az adózási politika eddigi* tanulságai szerint, az aránylagos j adózás elveit messze túlhaladó mér(tékben fog hozzájárulni, anélkül, \ hogy tudná, mi tette eme hitel meg\ szavazását szükségessé, a magyar; \ nép, melynek fiai hűséggel és becsületesen szolgálnak a zászlók alatt, joggal követelheti a kormánytól és a parlamenttől, hogy legszentebb és *legalapvetőbb polgári jogától ne \fosztassák meg továbbra is csak "azért, mert a kormányzó pártok íegves politikai klikkjeinek érdeke ezt igy kivánja. Az ország magyar népe és annak politikai reprezentánsai aligha lesznek hajlandók ezért a jogért továbbra is kérvényezni. De ha ezt a jogot továbbra is felí tartóztatják előle, az alkotmány, a "nemzetközi szerződés és a törvény, ellenére, a következményekért a felelősség azokra hárul, akik alkotmányos lelkiismeret nélkül egyedül önző párt- és hatalmi érdekeik szerint intézik az ország nemzetiségi politikáját. . jj az opció ürügye — a nemzeti kisebbségeket feltétlenül fel kell venni a választói névjegyzékbe, ennek egyszerűen azzal lehet útját állani, hogy meghosszabbítják az opció határidejét, és akkor a választói törvény 9-ik szakasz alapján, mely szerint nincs választói joga annak, akit nemzeti állama javára az opció joga megillet, a nemzeti kisebbségek megint csak kimaradnak a névjegyzékekből. Es miután 1923-ban feltétlenül választani keli, elhárul a veszély, hogy magyar és német képviselők jelenléte veszélyeztesse a parlamentben a nemzeti egységet, további három esztendeig. A kormánynak, mely eme ravasz módosítás fölött dönteni hivatva van, figyelmébe ajánljuk a következőket: Az opciós határidő tartamát az SHS. királyság nem egyoldalúan, nem saját szuverén törvényhozása körében állapította meg. Az optálás intézménye és annak minden részlete és feltétele, szerződéses meg- I állapodás eredménye: egyfelől a ■ szövetséges és társult hatalmak, másrészt a békeszerződéseket a'á-j író legyőzött államok között. Természetes tehát, hogy a békeszerződésekben meghatározott opció intézményének előfeltételeit és korlátáit egyoldalulag, mi, saját törvényhozásunk körében meg nem változtathatjuk. Ha megtennők, követnők Németország példáját, melv a Belgium semlegességét garantáló szerződést egy darab papirosnak tekintette és — darabokra tépte. Az opció jelenti azt, hogy nemzet-, közi szerződéssel egy meghatáro-f zott időn belül garantáltatik egyes* állampolgároknak az államuk kötelékéből való ebocsájtás: és ennek automatikus következményeképp egy másik állam állampolgári kötelékébe g való felvétel. Magvarország va*"’ Ausztria azt az SHS. állampolgárt, aki ezen államok javára a békeszerződésben meghatározott idő alatt optált, kötelesek teljes jogú állampolgáruknak elfogadni minden honosítási eljárás nélkül. De mi egyoldalú törvényhozási intézkedéssel egyetlen államot sem kényszerithetiink arra. hogy ezt a szerződésekben megszabott határidőn túl is megtegye. Enélkül pedig az opciós határidő meghosszabbításának nincs értelme, mert azt, hogy az SHS. királyság saját polgárait köteles elbocsájtani az állampolgári kötelékből, az alkotmány garantálja és a honossági törvényjavaslat ezt az eljárást részletesen szabályozza. A Szokics képviselő indítványa közjogi nonsens, a nemzetközi jog szempontjából diplomáciai képtelenség és ha valóra válik, nemzetközi botránynak lesz az okozója. Azt legfeljebb az indítványozó képviselő ur államférfiul kvalitásai mellett lehet feltételezni, hogy a békeszerződéseket aláirt legyőzött országok ezt az eljárást szó nélkül eltűrik és a Népek Szövetségénél panasz tárgyává nem teszik. Elküldhetjük azután Genfbe- és Londonba a legnépszerűbb diplomatáinkat és a külügyminisztérium kö-A törvényhozó bizottság viharos illése A tisztviselotorvényt tárgyalták A tisztviselotorvényt tárgyalták Beogradból jelentik: A törvényt hozó bizottság keddi ülésén Trifuno vies elnöklete alatt folytatta a tisztviselő törvény tárgyalását. Az lilét sen Trilkovics, Markovics és Pribicsevics miniszterek is jelen voltak« A napirendre való rátérés előtt azonban izgalmas viták fejlődtek ki. Angyelics Pavle (dem.) a múlt ülés jegyzőkönyvére számos megjegyzést tesz és ezzel hosszú vitát provokál. Jovdnovics Jóca (fölöm.) megtámadja Trifunovics elnököt, a ki szerinte a műit ütést szabálytalat mi! rekeszteíte be. Az elnök erre kit jelenti, hogy szótöbbséges határo-. zattai zárta be az ülést. Vujicsics (rád.) azt a kérdést veti
