Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-05 / 272. szám
Ára 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. XXIII. évfolyam Szuboticá, csütörtök 1922*. okiobei 272; szám Megjelenik minden reggel, Ünnep utdn és bétrőa délben TELEFON SZŽ !'> Kiadd* jvsfei R—58. szerkesctoáér S—10 Előfizetési árs negyedévre 90* —dinár SZfcítKESZTOSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lclbach-palota) Gyönge visszhang Az elmúlt hetekben több ismert és komoly politikus nyilatkozott arról, az egyre időszerűbbé váló kérdésről, amelyet a jugoszláviai magyar sajtó állandóan napirenden tart, hogy jó volna, szükséges volna már, ha sürgősen elkövetkeznék a Vajdaságban a külömböző nemzeteknek, elsősorban az államalkotó szlávoknak és az államban nemzeti kisebbséget képező magyarságnak megértő együttműködése a politika, a társadalmi, kulturális és gazdasági élet minden terén. Ezt a kérdést először a magyar sajtó vetette fel és teljes egészében magáévá tette az időközben országos politikai szervezetként megalakult Magyar Párt, amely teljesen a. gyakorlati politika álláspontjára helyezkedve olyan programot szabott ki maga elé, a tfiely minden tekintetben lehetővé teszi a magyarságnak az államéletben, a közélet minden viszonylatához való tevékeny részvételét, az alkotó munka megkezdését. Azt, hogy á jugoszláviai magyarság minden mellékgondolat nélkül részt kér a közös munkából, hogy itt élni és dolgozni kíván, hogy becsületesen és végérvényesen elhelyezkedni akar di uj keretek között, teljes nyíltsággal és erőteljesen dokumentálta a szeutai alakuló nagygyűlés komoly, méltóságteljes lefolyása, amely egyúttal egyenes, félre nem érthető felhívás volt a kormány ás az összes politikai tényezők és általában az ország nagy nyilvánossága számár az együttműködésre irányuló őszülte készség hivatalos bejelentése. A magyarság a maga részéről elintézte ezt a kérdést, de . sajnos hasztalan várja a választ, amely nélkül az egész probléma elméleti jelentőségű maradna. A válasz késik. Sem a kormány, sem az egyes pártok, sem pedig a szláv közvélemény hivatalos tényezői, a sajtó és a kulturális és társadalmi szervezetek nem tartják szükségesnek, hogy hozzászóljanak, hogy fontolóra vegyék a felvetett problémát. Pedig annak helyes megoldása éppen népi lehet közömbös az állam szempontjából, mert az amugy is sok nehézséggel, megküzdeni kénytelen államnak százféle irányban kell konszolidálódnia. Mindezideig úgy látszik azonban, hogy a felelős tényezők, a sajtó és a vezető osztályok nem ‘tartják túlságosan sürgősnek, nem látják feltétlenül szükségesnek, hogy a konszolidáció ezen a téren kezdődjék. Mi nem vagyunk ezen a véleményen, aminthogy az itt lakó magyarságnak is az a végleg kialakult nézete, hogy az államalkotó nemzet és a nemzeti kisebbségek között most már a lehető leggyorsabban meg kell történnie az őszinte baráti kézfogásnak, a testvéri megértésnek, a közös alkotó munkának, mert arra mindkét félnek egyformáu és múlhatatlanul szüksége van. Ezért kelt igaz örömet bennünk jugoszláviai magyarokban minden olyan komoly hang, olyan pozitív jelenség, amely szláv tényezők részé, ről a kölcsönös együttműködés megkezdésére irányul, vagy legalább anpak helyes voltát elismeri, belátja, Ezek a helyeslő hangók eddig igen gyéren jelentkeztek és minden alkalommal erőtlenül törtek meg a közöny, az előítélet, a túlzó nacionalizmus és a félreismerés nagyon is magasr t növekedett sziklafalaiba. Viszhangja nem igen akadt még annak a néhány komoly és bátor szónak, amely a nyilt kérdés gyökeres megoldását hirdette. A nagy és kispoiitiku soknak mindig akad sürgősebb, fontosabb dolguk és be kei! látnunk, hogy a pártpolitikai marakodások szinte lehetetlenné teszik, hogy a;:ár a kormány, akár maguk a nagy országos pártok, mikor valamennyien a maguk nagy válságát élik, figyelmüket erre a kérdésié irányíts tk. Nincs sok reményünk tehát, hogy íz a né lány őszinte, igaz szó, amelyet egyes érdemes komoly szláv politiku tán látój ok és néhány higgadt, tisz* beogradi újság már kimondott, most, belátható időn belül némi pozitívumokat eredményezzen. Ismét csak várnunk kell. Várnunk, a inig a többség leikíiletében tudattá érlelődik a ma még figyelemre sem méltatott tendencia: a testvéri megértés megteremtése mindannyiunk érdekében. Úgy látszik sokára fog ez az idő elkövetkezni. Addig nem hogy elmulnánák, de csőstül szaporodnak majd máris fölösszámban méglévő bajaink, sérelmeink. Addigra bezárják az összes magyar középiskolákat a Vajdaságban és végképpen felosztják az összes rendelkezésre álló földeket a nincstelen magyarok orra elől. Pedig mennyivel könnyebb, mennyivel egyszerűbb volna, ha már most kezdődnék áz előbb utóbb szükségszerűen bekövetkező megértő munka. Legalább nem kellene visszacsinálni mindazt, ami most történik a szemünk előtt, la rovásunkra. Az utolsó ’ujekciók . . . A demokraták kísérlete a koalíció fenttartására Halogatás mis £ mentőeszköz A kormányválság ügye a szerdai napon nem haladt előre. A kormán/ nem is ült össze ülésre és mindiinkább nyilvánvalóvá válik az a tendencia, hogy a kor mány elkerülhetetlen lemondását elhalasszák a kormánypártok üié séig. A demokraták e hó 10-én tartják meg illésüket, ma ez látszik fontosabbnak, mert náluk a párt egysége is szóban forog. Nem íehet azonban elvitatni a radikális-párt főbizottsága és képviselő klubja ^lésének jelentőségét sem, mert nincsen kizárva, hogy itt a választók hangulatának nyomása alatt a demokratákkal való végleges szakítás kérdése nag v harcokat fog okozni. pastes miniszterelnök a szerdai nap folyamán kihallgatáson jelen) meg a királynál és tájékoztatta őt a kormány lemondási szándékairól Nagyon megnehezítette a kormány helyzetét az utolsó pillanatban a föidmivespárt fellépése is, akik, mint lapunk más helyén közöljük, ultimátummal fordult a kormányhoz a dalmáciai zavargások ügyében és a parlament elhagyásával fer.yegeiődzlk. Ha a ma legnagyobb ellenzéki párt is kivonulna a szkupstinából, akkor még kevésbé tudná a kormány a csonka parlament autoritását fenntartani és ez áutomatice kényszerítené a kormányt a parlament feloszlatására. Nagyo 1 valószínű, hogy éppen ezért a tormány meg fogja próbálni lecsendesiteni a íöldmives pártot s angedményeket fog adni az ominózus agrárrendelet ügyében. Mint Beogradból jelentik, Lázics Voja, a földmives párt elnöke táviratilag Beogradba szólította az összes föidmivespárti képviselőket. A beogradi „Novosti" szerda esti számában a következőképen jellemzi a helyzetet: A radikális képviselők nagyobb részénél az a vélemény uralkodik, hogy a demokratákkal való koalíciót fel kell bontani, mert a koalíció további fenntartása nem csak az orországnak, hanem magának a radikális pártnak is árialmára volna A kormány tegnap elhatározta, hogy Pasics a kormány lemondását mindaddig elhúzza, mig a demokrata párt nem hozza meg a. maga határozatát. Abban az esetben, ha a Davidovics-Pribicsevics ellentéteket nyugodt mederben oldják meg, — amire sok kilátás van — a radikálisok a belügyi tárcát a maguk számára fogják követelni és ebből kabinet kérdést csinálnak. Ha azonban a demokratáknál pértszakadás állana be, azzal a helyzet nagyon tisztulna és a radikálisok nem is hoznák napirendre a belügyminiszteri tárca kérdését. A radikálisok azt hiszik, hagy a demokraták szakadása eseten a korona a rudikálispáriot egyedül bízná meg kormányalakítással. A demokraták teljesen rezer* váiían viselkednek, mégis éles harcra készülnek fel a klub 10-iki ülésére. Ami a radikálisoknak a belügyi tárcára való aspirációit illeti, ugylátszik, írja a „Novosti", a mai helyzetben a demokraták ezt sem tekintenék a koalícióban való maradásuk akadályának. A tisztviselői törvény tárgyalását folytatta a törvényhozó bizottság szekciója. Lényegesebb változtatásokkal elfogadták a javaslat 99—104. §-ait. A vitát csütörtökön délelőtt folytatják. Ultimátum a koimányhoz A foldmiives-párt passzivitással fenyeget Beogradból jelentik: A földmivespárt központi végrehajtó bizottsága kedden viharos ülést tartott, melyen megtárgyalták az egész belpolitikai helyzetet, különösen a dalmáciai agrárviszonyokat. Az ülés végén éles hangú rezoluciót fogadtak ej, mely többek között a következődet tartalmazza : A kormány törvényfelen agrárrenddele és azok az erőszakosságok, amelyeket ennek a rendeletnek és a reakciós államvédelmi törvény alapján követnek el Dalmáciában, a Földmive Szövetség pártját arra kényszerűi, hogy a falvak dolgozó tömegeinek védelmére keljen. Az országban a legdurvább reakció dühöng. Híveinket törvényen kívül helyezték. A törvények pozitív rendelkezéseinek helyébe a hatóságok önkényé lépett. 4 rokkantak még ma sem kaptuk meg azt, amire emberi és isteni törvények szerint joguk van. A dobrovoljacokkal szégyenletes komédiát játszanak. A hadikártalanitás, az állam és a társadalom adóssága azokkal szemben, akik ebben a háborúban minden feláldoztak a haza oltárára, halott betű maradt a papíron. A földmivesek termékeinek árait leszorítottak, de a kormány semmit sem tesz azok ellen, akik a termékekkel üzérkednek és igy n városok szegény népe még ma sem érzi a termékek olcsóbbodását. A külpolitikában a mai kormány olyan kháoszt teremtett, amely háborús veszélybe sodorhat bennünket. Az a külpolitika, amelyet a mai reakciós kormány folytat, ellentétben áll népünk és a «zlüvság érdekeivel. Mindezekért a földmives szövetség végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy 1. Felszólítja a kormányt, hogy 48 órán belül vonja vissza a szeptember 4-iki rendeletét és bocsássa szabadon az összes földmiveseket Dalmáciában, akiket ennek a rendeletnek az alapján tartóztattak le. 2. Ha a kormány ezt a követelést nem teljesiti, a képviselő-klub elhagyja a parlamentet. 3. Az ez évi kongresszust Beogradban tartják meg, hogy a kormány és a parlament is iobban meghallja a földmivesek hangját. 4. A végrehajtó bizottság mindezekről kiáltványban világosítja fel a népet. A földmives-párt szokatlan erős hangú ultimátuma nagy feltűnést keltett a politikai világban, bár a párt már régebben bejelentette, hogy erős lépésre késziü. a kormány ellen.
