Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-01 / 268. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. október 1. iépett Kemal pasa konstantinápolyi képviselőjével. Kemal azt üzente a kormánynak, ne vegye tudomásul a szultán lemondását. Várják meg a dolgok további fejleményét és csak azután határozzanak, hogy szüksé­ges-e a szultán lemondása vagy sem. Anglia elrendelte Gaiiipoii kiürítését A Matin jelenti Londonból: A had­ügyminisztériumhoz Gallipoliból táv­irat érkezeti, amely azt mondja, a brit hadvezeíöség elrendelte Galli­poli félszigetének a polgári lakosság által való kiiiriíését. Angorából hivatalosan jelentik: Kemalista haderők a semleges zóna nyugati határán megszállották Ai­­vadjikof. Közép- és Nyugat-Kisdzsia katonai megszállását befejezték. A törökök visszautasítják a szövetségesek jegyzékét Londonból érkezett hírek bizo­nyosnak mondják, hogy az angorai nemzetgyűlés el fogja utasítani a fegyverszüneti feltételeket. A nem­zetgyűlés többsége hallani sem akar az ellenségeskedések beszüntetésé­ről. Az angorái török nemzeti kor­mány — mint Szmirnából jelentik — a következő választ akarja kül­deni a szövetségesek jegyzékére: A nemzeti kormány örömmel fogadja a szövetségesek meghívá­sát a konferenciára, de csak olyan feltétellel, hogy Konstantinápoly, úgyszintén Kelet- és NyugatThrá­­cia ismét a törököké. Ebben a tu­datban a nemzeti kormány szíve­sen tesz eleget a szövetségesek kívánságának és elküldi képvise­lőit Mudanába a béketárgyalások­ra, hogy meg lehessen vetni a tartós béke alapjait. Ha a nemzetgyűlés jóváhagyja a kormánynak ezt a határozatát, a választ elküldik a szövetségesek­nek. Völgyi János dr. eltűnt lakásáról Mint értesülünk, dr. Völgyi Já­nos szombaton este eltűnt Ziata­­ricseva-utcai lakásáról. A hatósá­gok azt hiszik, hogy feleségével együtt szombaton Magyaror­szágba távozott. Eltűnéséről az ügyészség azonnal értesítette a rendőrséget és távirati figyelmez­tetést küldtek a határőrségekhez, hogy Völgyinek a határon való átlépését meghiúsítsák. Dr. Völgyi Jánost, a Bácskai Napló volt szerkesztőjét — mint ismeretes — a Varga-féle kém­kedési perben mint tettestársat, szerdán a szuboticai törvényszék ötévi fegyházra Ítélte. Völgyi már a vizsgálat idején is, beteg­sége miatt házi őrizetben volt és házi őrizetben hagyták továbbra is, mindaddig, mig az Ítélet jog erőre nem emelkedik. Úgy látszik, ezt a körülményt használta fel Völgyi arra, hogy elhagyja Subo­­ticát és alkalmasint ez ország te­rületét is. Még egy uj párt alakult Magyarországon Mozgalom indult meg a magyar nemzetgyűlés összehívására Budapestről jelentik: A »tájvédel­mi koncentráció« nyomán keletke­zett hullámok már elsimultak és úgy látszik, hogy az egész ügy lekerül a napirendről. A kormányhoz közel­álló helyen úgy tudják, hogy a mi­niszterelnök csak a jövő hét elején érkezik meg Budapestre. A magyar politikusok körében többirányú mozgalom indult meg, melyeknek célja, hogy a kormány­tól bizonyos kérdésekben részletes felvilágosításokat nyerjenek. Az egyik ilyen irányú mozgalom a kül­ügyi bizottság összehívására irá­nyul, mig a másik a drágasági bi­zottság összehívását forszírozza. Több képviselő érintkezést keresett már a drágasági bizottság összehí­vása ügyében Térfi Béla közélelme­zési miniszterrel. Ellenzéki körökben gyors és ener­gikus kérdésekre akarják sarkalni a kormányt, mielőtt a helyzet odáig fajulna, hogy súlyos belső követ­kezmények fenyegethetnék az or­szág rendjét. A legsürgősebben ösz­­sze akarják hivatni első sorban a drágasági bizottságot és aztán a * II. nemzetgyűlést. Más politikai körökben is iölme riilt a nemzetgyűlés összehívásának kérdése. Az erre vonatkozó mozgal­mat a pénteken Meskó Zoltán és Szakács Andor ideiglenes elnöksé­gével megalakult uj agrárdemokrata párt — hivatalos nevén: »48-as íöldmives munkáspárt« — indította meg, melynek képviselőtagjai a nemzetgyűlés összehívását kérő ivet már alá is Írták. Egyébként ez a párt most foglalkozik programmja rész­letes kidolgozásával, melynek főbb pontjai a következők: a párt távol tartja magát minden agresszív irányzattól, a szabadkirályválasztás alapján áll, általános, egyenlő, tit­kos választójogot, politikai szabad­ságot, sajtó és gyülekezési szabad­ságot, az internálási rendszer eltör­lését, a földreform törvényhozási revízióját követeli. A magyar nemzetgyűlésen nume­rus klausus egy formában jogosult volna. Korlátozni kellene a pártok számát. Vagy legalább i* kimondani, hogy havonként legföljebb egy uj párt alakulhat. Lakást kap a könyvtár A városháza negyedik emeletén kei kis szobába helyezik cl a suboticai közkönyvtárt A suboticai városi könyvtár elhe­lyezése már régen -- ha nem is ép­pen súlyos — gondokat okoz a vá­rosnak. A mintegy 15.000 kötetet számláló^ városi könyvtár megfelelő elhelyezés hiányában a városi zene­iskola két termében ládákba csoma­­golva hever már évek óta. A ládába csomagolt tudomány már több Ízben foglalkoztatta a városi tanácsot. A könyvek kipakolására többféle terv merült fel, de mind­egyik megbukott, szombaton aztán a városi tanács döntött a könyvek elhelyezéséről. Szegény árva tudó-, many, nincsenek hattalmas pártfogói/ csoda-e tehát, hogy ez a döntés netn a legszerencsésebb? A szombati tanácsülés egyes vá­rosházi hivatalok és mellékesen a városi könyvtár elhelyezésének kérdésével foglalkozott. Elhatározta a tanács, hogy a városi takarék­­pénztár hivatalait a városháza első emeletén azokban a szobákban he­lyezik el, amelyeket most a gyer­mekvédelmi osztály foglal el. A gyermekvédelmi osztályt ideiglene­sen a városháza második emeletére a katonai ügyosztály mellett teszik, mi a gyermekvédelem és a katona­ság együvé tartozását is dokumen­tálja. Ezzel kapcsolatban ismertették a városi zeneiskola igazgatójának bejelentését, amely szerint a zene­iskola minden helyiségére szükség van, mert a növendékek száma ál­landóan szaporodik és az idei tan­évben annyian iratkoztak be, hogy nem nélkülözheti azt a két termet sem, amelyben a városi könyvtár van. A városi tanács úgy határozott, hogy a városi könyvtárt a zeneis­kola helyiségeiből átviszik a város­házára és ott a negyedik emeleten adnak két szobát a számára. Kevesen tudják, hogy a városhá­zának negyedig emelete is van. Az épület oldalszárnyában — a torony­ul van a fővárosi sörre!? írt i: Radó Imre Négy évi halogatás után én is el­utaztam Budapestre. Hamarosan belevegyültem a pesti jó társasá­gokba és minden célom az volt, hogy érvényesüljek. Régi jó isme­rősökkel melegen ölelkeztem, de az­tán hamarosan kibontakoztunk egy­más karjaiból, észrevettük, hogy csalódtunk. Furcsa, be kell valla­nom, hogy nem értettük meg egy­mást. Valami furcsa lelki-tájszólás­­ban beszélnek az emberek. — Édes öregem — volna ma es­tére egy nagyszerű programmom... — Édes Jóskám — mondom én a legigazabb örömmel — veletek tar­tok. És e boldogan beleegyező szava­imra, Jóska barátom arcáról elszáll a mosoly, egyszerre egy megbántott embert látok magam előtt, aki elfor­dulva tőlem igy szól: — Nem szeretem a kitérő válaszo­dat, mondhatnád egészen őszintén: »jobb programmom van«. Meddig maradsz még Pesten, ha ráérsz nézz fel hozzám. Elképedve hallgattam régi jó paj­tásomat, aki lógó kezemet búcsúzóul megérintette és eltűnt. Hogy össze ne essek, nekidöltem egy hirdetési oszlopnak és belebá­multam a gyéren világított utcába. Egyszerre hangok ütötték meg a fülem: »Volna ma esíére egy nagyszerű programmom«. »Benne vagyok«. ■ , , , Uiabb hangok: »Volna egy nagyszerű program­mom«. »Berne«. Aztán mindinkább sokasodtak a hangok: »Benne vagyok« ... Benne... Ben­ne .. . Ekkor megértettem Jóska baráto­mat ... A »benne vagyok« 'értelme és len­dülete örömünknek az igaz kifeje­zője. Azt ajánlom hát mindenkinek, aki Pestre megy, hogy ne felejtse el a helyes választ: »Benne vagyok« . . . vagy helyesebben »benne«... II. Mondom, érvényesülni akartam a pesti jó társaságokban és őszintén bevallom, hogy e célomat elérjem, utazásom előtt mindent megtanul­tam. Volt egy csomó restanciám, vagy harminc esztendőre visszame­nőleg. De behoztam a hátralékokat is. Tudtam Bergsont, Ereudoí, Ra­­bindranat Tagoreból sokat tudtam kí­vülről is. Einstein relativitás! elméle­tét abszolút relative tudtam. Divat, zene, sport és az egyéb rovatokkal teljesen rendben voltam. Ezeken ki­­vül tudtam, hogy mi a világ — búza- és arany-paritás. Nagyszerűen tud­tam mindent. Egészen nyugodtan mentem el a ió társaságba. De keservesen csa­lódtam. Nem tudtam egy pillanatra sem bekapcsolódni egy mondat ere­jéig sem a társaságba. Meg-meg szó­laltam, de az első szó után leintettek. Például: Én: Bergson... Ö: (Közbe vág). Nem vagyok ér­iekéivé. - v -• Én: Rabindranat... Ö: Nem ismerem ezt a papirost. Én: (Gúnnyal). Pedig szép papiros és szépen is van kötve. Ő: (Fölényes gúnnyal). Egyetlen kötés sem történt ebben a papiros­ban. Nincs is ilyen papír. Mindenki szánakozva fordul el tő­lem. Némelyek zsebkendővégről fur­csán mutogatnak rám... Elhagj^atottan állok egy sarokban, Körülöttem nyüzsög az élet... Fur­csa, artikulátlan hangokat hallok. Néha egy-egy szót, mellyel nem tu­dom mit akar az, aki mondja. »Teuddlt . . . feiten győritext si­­noen... Klein és fia... égisz... egyesizo... ligetszanat. Ufa... ofa... danica... gancdan... bóni... mű­trágya .. vasmvil magypamut... ufa... ofa... tuddit.., temsör... rima... spodium... Ezek a hangok röpködtek és csak ezek a hangok. Ezeket a hangokat duruzsolja öreg és fiatal, asszony és lány, frakk és brillláns, selyem szok­nya és zsemper... — Mi ez... mi ez? Jaj istenem... sóhajtozom... Egy ur közeleg hozzám. Diadalmas az arca .. Elém lép ... — Mit szól a fővárosi sörhöz?:.. — Felséges ital... és nagyon ol­csó . . . — Igaza van... igaza van! — ki­áltja derülten — belefér még hatezer korona. — Igen — mondom nagyon ijed­ten — belefér még húszezer koro­na is. Az idegen megragadta a kesem, egészen a nyakamba hajol: és ször­nyű izgalommá1, de nagyon halkan kérdezte: , - - * • - ' * v — Honnan tudja?... — Tudom — mondtam a tőle áí­­vett suttogó hangon — egészen biz­tosan tudom,... de meg ne mondja senkinek. — Akkor tartom ... köszönöm.., Elugrott mellőlem, egy nő felé ug-. rótt... A nő füle fölé hajolt... A nő boldogan elpirult. Igaz szerelemmel nyújtotta a férfi felé a kezét... Hal­lottam, amikor mondta »benne va­gyok« ... Az idegen ur most máshova ug­rott, (láttam, hogy örömében ugrott)' itt is, ott is suttog egy két szót... Mindenütt kedvesen, mosolyogva fo­gadták, aztán szorongatták a kezét, Most ismét felém tart. Úgy teszek, mintha nem venném észre, elíordu­­look... És már megyek is. Mikor a lépcsőkön lefelé haladok, hallom, amint utánam morajlik: — Teudldit... Ufa... ofa... * Nem birom ezt a Pestet... Eluta­zom .— mondtam másnap reggel. Csomagoltam és délután vonatra ül­tem ... Kérem szépen a vonat megy, megy... és egyszerre valaki meg­szólal : — Mit szólnak a fővárosi sörhöz..« Én felugrok, keresek egy nyitott ablakot. Gondolom: kivetem magam az ablakon ... De meggondoltam újra a dolgot és uj gondolatom az volt, hogy a »fővárosi sört« hántor­­gató urat dobom ki az ablakon . . < De ezt sem tartottam helyesnek. Nem tudtam, hogy mit tegyek . . , — Képzeljétek! — szólt újból az iménti ur — a fővárost sör hatezer koronával emelkedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom