Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)

1922-10-01 / 268. szám

1922. október 1. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal ban — vannak ezek a negyedik eme­leti helyiségek. A tervek szerint itt a könyvtárat a közönség rendelke­zésére bocsátják. Mindenesetre szép, hogy a mai Iakás-inséges világban sikerült a könyvtár részére két szobát rekvi­­rálni. A könyvtár lakása azonban a rekvirált lakások közös hibájában szenved — nem megfelelő. Nehezen lehet megközeliteni és szűk. A su­­boücai ember aligha mászik fel négy emeletre egy kis olvasnivalóért, már akkor inkább lent marad a korcs­mában, vagy a kávéházban, ezek tudvalevőleg a földszinten van­nak. A felajánlott két szoba szűk is a könyvtár létesítésére, olvasóter­met csinálni egyáltalában nem lehet ott. Valószínű tehát, hogy a városi könyvtárra uj hajlékában is az a sors vár, mint eddig/ továbbra is lá­dákban csomagolva fogja terjeszte­ni a kultúrát. Büntetik a kabarékat Megbüntették Nagy Endrét politikai szatírák előadása miatt Budapestről jelentik: Megírtuk az elmúlt héten, hogy Budapesten ujab ban már szatírát sem szabad írni és a hatóság különösen a Nagy Endre­­kabaréí kiséri figyelemmel, ahol már több szatíra előadását betiltat ía. Aki tisztában van a kabaré hiva­tásával, az kellőképpen értékelni tudja a budapesti hatóságoknak ezt az eljárását, amelynél azonban most már tovább is ment és Nagy Endrét két szatíra előadása miatt megbün­tette. A Nagy Endre-kabarét ugyanis följelentették a kabaréban előadott Kis pénzügytan és Magyar bika cí­mű számok miatt. Az V. kerületi ka­pitányságon pénteken tárgyalták az ügyet. A tárgyaláson Nagy Endrén és Feszi Józsefen, a kabaré igazga­tóin kivüi Czobor Ernő és Rónai Géza kabarészinészek is megjelen­tek. Utóbbiakat azzal vádolták, hogy a följelentett számokban a nemzeti érzést sértő kijelentéseket elmondot­ták, A két színész azzal védekezett, i mammmmmmmtmmmmmmm Odaléptem ehhez az úrhoz. Mikor feléje indultam, kiterítettem a tenye­remet, hogy jó erős pofont adjak neki, de a megtett négy lépés után kiterítettem a másik tenyerem is és a más célra kikészített egyik kezet könyörgő stílusban a másikhoz il­lesztettem és igy szóltam: Uram. ha istent ismer, mondja meg, mi van a fővárosi sörrel? Furcsán nézett rám az ur és szá­nakozva mondta: — Persze, ön eladta . . . — Uram, én nem tudom mi az az úgynevezett »fővárosi sör«, de teg­nap este óta egészen boldogtalanná tesz. Pestről haza üldöz és útköz­ben sem hagy békét mondtam kétségbeesve és aztán lassanként nyugodtabbá válva elbeszéltem a tegnap esti történetemet. Nevettek. És nevetve mindenki beszélt. Az egyik ur, úgy látszik rendszeres elme. elővette a »Vilá­got«. Megmutatta a negyedik olda­lon azt a rovatot, ahol ... a fővá­rosi sör« előfordul. Lassan mindent megértettem. Aztán elolvastam a »hivatalos árfolyamokat«. És mint rég’ ismerősök bukkantak elém: Teudl dit . . . ufa . . .ofa. — Jellemző — szólt valaki, — hogy ma délelőtt lanyha volt a tőzs­de. csak a fővárosi sör emelkedett. Diadalmas hangon mondtam: Ez az én müvem! És ha legközelebb Pestre megyek. ] nem Bergsont. Einsteint stbbit fo­gom tanulni, hanem a tőzsdepapiro­­kat, hogy érvényesülni tudjak a leg­jobb társaságokban, hogy kötelesek minden rájuk osztott szerepet eljátszani, mindamellett nem játszottak volna ezekben a szá« mokban, ha a nemzeti érzés sérté­sét látták volna. A rendőrbiróság a két színészt fölmentette, Nagy End­rét azonban 6000 korona, Feszi Jó­zsefet pedig 3000 korona pénzbír­ságra Ítélte el a kabarék rendje el­len elkövetett kihágás miatt. Megértő hang a sombori tiszti otthon felavatásán Megemlékeztünk már a sombori tiszti otthon ünnepi felavatásáról, a melyen Vászics hadügyminiszter is részt vett. Az avatást legemlékeze­tesebbé azonban az a beszéd teszi, amelyet a házavatás után este ren­dezett hangversennyel kapcsolatos mulatságon Markovits Milorad nyu­galmazott ezredes, volt kerületi pa­rancsnok, az otthon elnöke mondott. Markovits ezredes előbb ismertette a tiszti otthon megalapításának tör­ténetét és hálás köszönetét mondott azoknak, akik adományaikkal az ott­hon feiállitását lehetővé tették, igy a nem szlávok közül Vajda Mórnak, Kerényi Sándornak, Weidinger, Grünbaum, Bárány, Hódosi, Pola­­csek, Schlesinger, Szlávy, Resch, Speizer és más adakozóknak. Ez­után ismertette a tiszti otthon tulaj­donképpeni célját és hivatását, majd a nemzetiségek megértéséről be­szélt és többek közt a következőket mondotta: »E pillanatban 85 nem­­szláv értelmiségi és magasabb kép­zettséggel biró fiatalember Nisben és Valjevóban a szilárd egységnek alapját helyezi el. Mint tartalékos tisztek ők mint egyenjogú testvérek fognak mellénk állni, mert ebben a katonai otthonban ismeretlen a ma­gyar, német, zsidó stb. közötti kü­lönbség, itt csak ennek a szónak lesz otthona, hogy: testvér és bajtárs/« Markovits ezredes beszédének óri­ási hatása volt. A hosszu nap Ennek az elnevezésnek az erede­tét nem kell magyarázni. A zsidók­nak azért hosszú a nagyböjt napja, mert ekkor 24 óráig egy falatot se esznek s egy csöpp vizet se isznak. Bizony, az idő lassabban múlik, ha az ember szenved, mint ha szórako­zik ... A nagyon öregek s a betegek e böjtölés kötelezettségétől fel van­nak mentve, s bizonyos vidékeken az a szokás, hogy a felmentettek »he­lyett« valamely más jámbor zsidó koplal, aki ezért méltányos tisztelet­­díjban részesül. Egy innen nem is nagyon távol fekvő hitközségben is fennállott ez a szokás s az az öreg hitsorsos, aki a »testvérei« helyett bőjíölt, ilyenkor száz koronát is keresett, mert a föl­mentettek azért, hogy a böjtölés ne­kik a túlvilágon beszámittassék, s ők cl ne kárhozzanak, szívesen fizették az ezen szolgálatért kialkudott tiz koronákat. Történt azonban, hogy ez a hiva­tásos bőjtölő nem sokkal a nagy ün­nep előtt meghalt s az eddig helyet­tesitettekre az a föladat várt, hogy találjanak oly alkalmas jámbor fér­fiút, akinek az imádsága fölhat az isteni trón zsámolyáig, s akiben meg­bízhatnak, hogy nemcsak saját­­rnagáért, hanem a böjtöléstől dispen­­zált hitsorsosokért is koplal. Ez nem volt épp könnyű dolog, mert e tisz­tet nem lehetett akárkire bizni. Vég­re a község rabbija, aki lelkiismere­tes vizsgálatnak vetette alá azt a hat »szegény, de becsületes« zsidót, aki hivatalos böjtölésre jelentkezett, talált köztük egyet, aki az összes követelményeknek megfelelt s akit erre a tisztségre okmányilag kineve­zett. Az uj »hivatalnok« ekkor ezzel a kérdéssel fordult a paphoz: — Hát a fizetéssel, tisztelendő ur, hogy’ leszünk? — Ne féljen semmit, — iparkodott őt megnyugtatni a rabbi. — Majd beszélek a híveimmel s máris meg­ígérem, hogy azt a dijat, amelyet az elődje húzott, maga is megkapja. A bőjtölő ember azonban igy szólt: — Ezen az áron nincs kedvem má­sokért bőj tölni. Most, amikor a pénz értéke annyira alászállott, ilyen éh­bérért semmi kedvem a mások éle­tét megkönnyíteni és az üdvösségü­ket előmozdítani. — Hát mennyit követel? — kér­dezte a rabbi. — Koponyánkint legkevesebb száz koronát. — Ez rengeteg sok. Nem hiszem, hogy ezt a föltételt a hívek elfogad­ják. — Akkor keressenek maguknak olcsóbb koplalót. Én száz koronán alul nem csinálhatom. Ahogy mon­dani szokták, magamnak is többe van. — Jól van, barátom, — felelte a pap. — Tudomásul veszem az elha­tározását, közlöm majd azt az érde­keltekkel, s rajta leszek, hogy az egyesség létrejöjjön. De mondja meg legalább, mi indítja arra, hogy az eddig szokásos árat ennyire föl­emelte? A válasz igy hangzott: — Az élelmiszerek nagy drága­sága. B—r. CIRKUSZ ® 53 I A szójabab ■ ;-.r -if'' —* Olvastam, hogy jön a szója­bab, az uj manna, amely hal­latlanul olcsóbbá teszi az élel­mezést, pótolja a levest, a húst és a tortát. Közéletünk néhány jelesét meginterjuwol­­tuk, hogy mi a véleményük a szójababaról. A nyilatkozato­kat itt közöljük: Olvastam, hogy jön Délázsiából a szójabab, azt eszik majd az em­berek s nem a húst. Erre való tekin­tettel felemeljük a hús árát. Nyomtaték János mészárosmester. Most tanulmányozzuk, hogy mi­képp lehet a szójababot hamisítani. Mill Mária tej és tejtermék vegyészeti intézete. Azt írják, hogy a szójababot fel lehet tálaim különböző alakban. Ki kell jelentenem, hogy a szójabab nem eredeti felfedezés. A németek ezt tőlem plagizálták. Tessék meg­nézni az étlapjainkat, azok már rég­óta szójabab rendszerűek. Az egy­szerű marhasült előfordul mint fe­hérpecsenye, mint Imperial-szelet, mint Boef a’ la imperial, a borjú­­pörkölt is két-három alakban. Mi­nek tehát nekünk a szójabab. Dánosi Kázmér étterem-tulajdonos Szójabab — ebből lesz csak az igazi szójasólet. Gourmand Mór. Az egész szójabab — szója se ér­demes. Ez a sok szójáték nem bab ba megy. Az olvasó Ü.REM ARANYKALÁSZ CREW PINTÉR FERENC Szt. József gyógyszertára Subotica v/ A leveli béka Egy józsefvárosi mellékutcában nagy csoport lurkó zsivajgott teg­nap délelőtt. Kíváncsian állottam meg mellettük. Ilyen hallatlan izga­lomban gyerekeket még nem is lát­tam. Tiz-tizennégy évesek voltak,1 nem játék volt a zsivaly, hanem ko­moly emberi izgalom, valami komoly emberi dologban. Csak egy meglehetősen erős kife­jezést fogtam el az általános yisitás­­ból: — Hogy lehet valaki ilyen iszonya­tos nagy marha! Egy nagy szürke suhanc szégyen­kező arccal ment elől. Valamit tar-" tott a kezében, a mit mint a bűnét vitte, félve s gyöngéden maga előtt az ekzekváló gyerektömegben. Egy kis fázó, fáradt zöld leveli békát. Ezért volt a rendkívüli izgalom: egy leveli békáért. Egy kisfiú állott elő: — A mi udvarunkon van fü, hoz­zátok oda! — Fü a békának! A béka nent eszik füvet. — Vigyétek be a grundra, ott yan viz! S nyomról-nyomra haladt előre a; tizenkét-tizenöt főnyi csoport. Elől a' suhanc a leveli békával, a mii úgy/ vitt, mint a bűnét. És én mély megilletődéssel néz­tem a fakó arcocskákat, akik az őszi véletlen napfényben megcsillogtak. Ezeket az arcokat, ezeket az ifjtt emberkéket, akik a világomlásban, a mely körülöttünk recseg-ropog, a mely úgy látszik minden szépet és jót kiöl az emberi lelkekből: egy olyan hallatlan, olyan csodálatos, olyan szent cselekedetet müveitek, a mihez hasonlót én még életemben nem tapasztaltam. Az én gyerekpajtásaim (a későbbi« világháború hősei) annak idején, mi­kor iskolásfiuk voltunk, megnyuzták a békát, békanyuzóbicskát hordtak a zsebükben, hogy akármikor gyönyör­ködhessenek a rángatózó békacom­bokban. És ezek a pesti gyerekek, mint a szentek, feldúlt lélekkel, tö­­megjelenésben siettek megmenteni egy béka életét. Mintha szenteket láttam volna, As­sisi szent Ferenc lelke lobbant fel a józsefvárosi utcán és az bűnös vitte a bűnét és maga előtt pirulva eltar­totta messze: óh ha minden bűnössel igy lehetne tenyerében vitetni a bű­nét, hogy lássa, véresen és cafato­­san, ahogy a szegény anya .vitte a szivét! Legenda folyt le szemem előtt: a kinek szive van, gondolkozzék titok­zatos jelentősége fölött. Móricz Zsigmond. — A királyné még" Párisban maradt. Beogradból jelentik: Mária királyné Párisban könnyebben meg­betegedett, ezért elhalasztotta visz­­szautazását. A Politika értesülése szerint már fel is gyógyult a ki­­rályné és a hét elején tér vissza Pál herceggel együtt Beogradba, — Vármegyei kinevezések. Som­borból jelentik : Dr. Radisics Lá­zár bácsmegyei alispán szomba­ton visszaérkezett Beogradból Somborba és magával hozta az uj megyei kinevezéseket. Ezek szerint a belügyminiszter Bács- Bodrogmegyéhez Sztrilics Jenöt főlevéltárosu!, Martin Jánost és Jelacsics Sztánkót pedig jegyzőül nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom