Bácsmegyei Napló, 1922. október (23. évfolyam, 268-298. szám)
1922-10-28 / 295. szám
XXIII. évfolyam Szubotica, SZOMBAT 1922. október 28. 295. szám Ära 1 dinár, 2 lei, 8 márka, 1 sokol. Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben 0 , SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-ulica 4 saám alatt TELEFON SZÁD!: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-13 ° *** 681 ^ ne^C eVre J m Kiadóhivatal: Kralja Alexandra-nlica 1 (Lelbaeh-palota) Vissza! Mikor avulóban voltak a fergeteges idők és jött az összeomlás, az az imperlumváltozás, amin átesett ez az országrész és ennek az országrésznek népe, tabula rázát teremtett az állami és önkormányzati igazgatás egés2 teröle tén. Az az átalakulás, mely az állami intézmények személyi vonatkozásaiban ment végbe, nem egyszerre történt, de szinte kivétel nélküli teljességgel. Ennek az átalakulásnak, legalább is az átalakulás teljességének egyik oka az is volt, hogy az első idők rendezetlen érzésvilágában nem helyesen ismerték föl kötelességüket azok, akiknek akkor —- lehet ugyan hogy csak átmenetileg — módjukban állott a saját személyükre vonatkozó döntés. A berendezkedő uj hatalom először a közigazgatási egységek éléről távolította el a régi vezetőket. Az állami és önkormányzati közigazgatás rövidesen az Imperium exponenseinek kezébe került. Azután sorra következtek az egyes intézmények, kicserélték a vasutasokat, leváltották a posta tisztviselőit, az iskolák tanítóit és tanári karát átszervezték és az igazságszolgáltatás területén is végrehajtották ezt a személycserét. Annál semmisem természetesebb, minthogy ez a nagy átcsoportosítás, a régi tisztviselők ezreinek elbocsátása s az. uj tisztviselők ezreinek kinevezése sem történhetett anélkül, hogy azt a közigazgatás menete s az egyes közintézmények működése meg ne szenvedje. A régi tisztviselők évek, sőt évtizedek óta látták el hivatalos teendőiket. A jogterületnek ama része fölött, melyen el kellett jármok, szuverénül uralkodtak. Ismerték az ügyeket, amelyeket intézniük kellett, ismerték a népet, melyet szolgálniok kellett. Akik helyükbe jöttek, még ha a jóakarat és jószándék tökélyét hozták is magukkal, nem pótolhatták hozzáértésben és munkaerőben az eltávozottakat. Az uj országnak nem volt rakta ron annyi embere, hogy az első percekben megfelelő embereket tudott volna állítani a megfelelő helyre. Soknál az iskolai képzettség hiányzott, soknál az egyéni kvalifikáció, másoknál a szaktudás, vagy az elengedhetetlen helyi ismeretek nem álltak rendelkezésre. Akkor azt mondták és azóta is sokszor azt mondják, hogy mindez túlságosan r.ern fontos, mert csak átmeneti jelentőségű s szinte elkerülhetetlen velejárója annak a mély és gyökereket tépő átalakulásnak, amivel az impérium vähozása járt. Ámde időnként felhangzik a kívánság nem, is a nemzetiségek részéről, ahová az elbocsátott tisztviselők tartoznak, hanem azok részéről, akik felelősséggel tartoznak a közintézmények működéséért, hogy vissza kell venni a régi tisztviselőket. Amikor a vasút bajairól volt szó, egyértelmű volt az a vélemény, hogy a régi alkalmazottak elbocsátása egyik lényeges oka a forgalom nehézkességeinek. Hogy a posta nem úgy működik, mint azelőtt, annak az is egyik oka, hogy a régi, kipróbált tisztviselők nagy része nincs a hivatalában. Az igazságszolgáltatás elzétonyosodásához nem utolsó sorban járult hozzá a régi birák . elbocsátása. S most kapjuk a hirt, hogy kezdik azt is belátni: nem nélkülözhetik tovább a régi községi jegyzőket. A tanulság egy: vissza kell venni a régi tisztviselőket. Nem szabad megvárni, hogy az állami igazgatás még több funkciója akadjon el, még helyrehozhatatlanabbak legyenek a mulasztások s még jobban megszenvedjük a köztekintetek, az avatatlanok intézkedéseit. Mert ha valaminek szenvedni is kell az átmeneti időkben, ne a közérdek, ne az egyes közintézményekre bizott feladat szenvedje a sérelmet. választásnál a demokraták közt fennálló szakadékot elmélyíteni»; de az indokolással, amivel Rbartj megbuktatta, elzárta az utat, amely( az alkotmány revízióra és a horvá- j tokkal való együttműködésre vezet,j Minthogy azonban ezek elkerül-] heteden dolgok és csak idő kérdése, nem marad más hátraJ minthogy Pasicsnak vissza kell‘ vonulnia, vagy pedig még egy következetlenséget kell elkövetnie. Az első tiszteségesebb lenne, a második valószínűbb. Érdekes jelenség — mondotta végül Mihajlovics János — hogy a demokratapárt sem rezoluciókbait sem gyűléseken, sem más módon eddig sohasem követelte a radikálisokkal való szakítást. Különös érdekességet kölcsönöz Mihajlovics nyilatkozatánál a köz-»! ismerten belső kapocs, mely őtj Protics Sztojánhoz fűzi, úgy, hogy* tulajdonképpen a radikális párt* egész revizio—'sf.a szárnyának véleményét tü^'ö: i vissza a nyilat^ kozat. A nyilatkozat fejtegetése^ különben érdekesen fedik azokat; az információkat, melyeket halj nappal ezelőtt a „Bacsmegym ] Napló" egy beogradi politikussal í folytatott beszélgetésből özölt. ' Ratifikálj ák-e a marienbadi egyezmófiyt? A jngoszláv-csekszlovák közeledés A marienbadi egyezmény rati-, fikélásáról legutóbb teljesen el-j lentmondó hírek kerültek forgalomba. A „Politika11 értesülése szerint a Csehszlovákia és Jugoszlávia között Merienlmdbanj augusztus 31-én kötött egyezményt Nincsics külügyminiszter( Prágából való visszaérkezése utáni fogja a kormány elé terjeszteni! ratifikálás céljából. A „Navi Lista ezzel szemben arról értesül, hogy Sándor király; már Kumanovóba való utazása, előtt ratifikálta a marienbadi egyezményt és külön futárral a képviselőkkel együtt visszaküldték az aláirt okmányt a csehszlovák kormánynak, sőt az egyezmény október 23-án már életbe is lépett A kérdéssel kapcsolatban a; „Politika“ rámutat az egyezmény életbeléptetésének fontosságára a két állam együttműködése szempontjából és különösen azért, mert magyar részről a marienbadi egyezmény első pontjai, elsősorban a leszerelési egyezmény ellen ak-< ciók folynak. A marienbadi egyezmény rati-| fikálásának kérdését igy tehát ho-j mály fedi. A ratifikálás alkotmányos módja az volna, hogy az, egyezményt előbb a kormány) hagyja jóvá és azután a parlament becikkelyezi. A király sank-, dójának a parlament becikkelyezése után van helye. A bánsági radikális-párt elnöke követeli a kormány lemondását Mihajlovics János nyilatkozata — A sombori rezolució fejleményei — Vajdasági politikusok térhódítása a kormányban A bánsági radikális párt elnöke, Mihajlovics János becskereki ügyvéd, aki a vajdasági radikális párt sombori pártgyülésén az ellenzéki frakció vezetője volt, a Bácsmegyei Napló becskereki munkatársa előtt nyilatkozott a sombori gyűlésen megindult politikai tisztulási folyamat fejlődéséről. — Ritkán történik meg, —- mondotta Mihajlovics dr. — h*gy a nép gyűlésein olyan határozatokat hozzon, amelyekben az uralkodó rezsimet elitéti és a kormány lemondását követeli. De még ritkább eset az, hogy a kormány az ilyen rezoluciókai ne honorálná teljes mértékben. Ez már magában is egészségtelen állapotot jelent. A kormányt támogató radikális párt már több népgyülésen elfogadott határozatokban föltétlenül követelte, hogy ‘a párt tagjai a kormányból lépjenek ki és a de rnokralákkal kötőit koalíciót szakítsák meg. Az utolsó ilyen rezolució a sombori volt, amelynek megszövegezésében maguk a miniszterek és a képviselők is részt vettek. A sombori rezolució a kormány helyzetét erősen megingatta, de a kormány a lemondást a kumanovói és prágai ünnepségek miatt mesterségesen elhalasztotta. Holott — az angol kormány megbukott annak ellenére, hogy a közeli hetek kérdése még elinté zetlen, hogy háború veszélye fenyeget. Ezt a kormányt pedig ünnepségek is hatalmon tartják. A kormány nem is igyekezett maradását mássa! indokolni, mert a kormányválság elhúzása nem álaméi dikbő, hanem egyes csoportok érdekében történt, amit igazolni látszik az a körülmény is, hogy a kormány a válság körüli ténykedéseiben következetlen. A kormány tudniillik megbuktatta a parlamenti elnök választását, Ribart, avval az indokolás" sál, hogy résztvett a zagrebi kongresszuson. Pedig ugyanabban a pillanatban és ugyanabból az indokból, amely miatt Ribar megbukott, a kormánynak is meg kellett volna buknia, mert a kormányt alkotó demokrata pártnak elnöke, Davidovics is resziveit ugyanezen a kongresszuson. Dr. Ribar megbukott, mert revizionista, Davidovicsot pádig újra megválasztották a demokratapárt elnökének, holott ő is revizionista. Érdekes jelenség, hogy Pasics néhány év előtt hajlandó volt három párhuzamos kormányt elismerni és csak Protics erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy ez nem történt <meg, aki akkor is, mint ma is, csak a szélesebb kerületi önkormányzat mellett küzdött. Pasics most egyszerre nagyobb centralista lett, mint Protics. Mérvadó körökben úgy tudják, hogy Pasics egyelőre nem hajlandó lemordini, hanem csak a kabinet rekonstrukcióját viszi keresztül Ha azonban a radikális-párt evvel nem lenne megelégedve, akkor még a párt ezévi kongresszusa előtt le fog mondani, nehogy az országos kongresszuson mint aktiv miniszterelnököt vonják felelősségre, mint ahogy az a múlt évben megtörtént.' A radikális pártban az a nézet, hogy a kabinet átszervezésekor vajdasági ember, Miletics Szlavko kapja az igazságügyi tárcát, a közlekedési és belügyminisztériumban pedig egy-egy vajdasági államtitkár lesz. Nézetem szerint — folytatta Mihajlovics dr. — Pasics nem fogja bevárni a radikális párt országos kongresszusát, mert már a régi Szerbia területéről is érkeznek határozatok, amelyek a koalíció felbontását követelik. Igaz ugyan, hogy Pasicsnak sikerült az elnök
