Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)
1922-09-10 / 247. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1622. szeptember 10, A nagy munkát végzett kongreszszust Szmodelj a szuboticai kollégáknak és hatóságoknak mondott köszönettel zárta be. Este a Ferrum vaggongyár r.-t. jadott banketíot a hirlapirók tiszteletére, mely megint a Bárány szálloda kipróbált kitűnő konyhájának vált dicséretére. Késő estig vig cigányzene mellett maradtak együtt itt az újságírók, hogy vasárnap reggel fél hatkor búcsút mondjanak Suboticának és Somborban, majd Novisadon folytassák tanácskozásaikat. A suboticai újságírók pályadija A suboticai újságíró szekció 1000 ’dináros pályadijat tűzött ki azon újságíró számára, aki a suboticai kongresszussal kapcsolatban Suboticáról és Palicsról a legjobb cikket irja. Ezt Protics Márk, a szekció elnöke a kongresszuson be is jelentette, a hol nagy örömmel fogadták. A pályádéért a suboticai újságírók nem pályázhatnak, mert a cél, hogy városunkat és Palics fürdőt az ország többi lakosaival minél jobban megismertessék. ját tapasztalataimból. A »Jugoslawischer Lloyd« marburgi textilgyára részére Csehországban rendelt nyersanyagot. A cselh korona beíedezése a jugoszláv deviza-rendeleti következtében több mint két hétig késett. E két hét alatt pedig a cseh korona Zürichben 13-ról 18-ra emelkedett. Ilyen körülmények között természetesen a jugoszláv kereskedők nem vásárolhatnak a külföldön. — Komoly és alapos kereskedelmi kapcsolatról tehát addig szó sem lehet Németország és Jugoszlávia között, amíg ez a deviza-rendelet fennáll. A német exportőrök igyekezete megtörik egy olyan rendeletén, mely bár hivatva van az ország valutáját a spekuláció veszélyes következményeitől megóvni, másfelől: azonban a külfölddel való minden gazdasági kapcsolatot szinte lehetetlenné teszi. — Jellemző például, hogy Németországban nem lehet dinárt beváltani. A beogradi é9 zagrebi kifizetést nem jegyzik az itteni tőzsdéken s igy a bankok nem ismervén az irányáríolyamot, nem vásárolnak dinárt és természetesen nem is adnak el. Néha akad egy-egy kisebb bank, ameiy a wieni paritás alapján, természetesen jóval a paritás alatt megveszi a jugoszláv valutát, de itt természetesen csak egészen kis összegekről lehet szó. Uj kozépeurópai blokk készül Olasz-osztrák-magyar-bajor szövetségről tárgyalnak A jugoszláv-német kereskedelmi kapcsolat akadálya B rlin, szept. 7 Jugoszlávia külkereskedelmének egyik számottevő faktora a »Jugoslawischer Lloyd«, melyaoK nagy és jelentős expoziturája két esztendő óta működik Berlinben. A jugoszláv-német kereskedelmi kapcsolatról aligha nyerhetünk alaposabb információt, mint amelyet a Lloyd berlini vezetője adott a >Bácsmegyei Napló« berlini tudósítójának. — Jugoszlávia és Németország között gazdasági kapcsolat, csupán a néhány hónap előtt megkötött kereskedelmi szerződés óta áll fenn. igen nagy optimizmussal néztünk e gazdasági kapcsolat elé és mindkét részről meg volt a hajlandóság az összeköttetés minél alaposabb kiépítésére. Jugoszláviának igen nagy szüksége van a német ipar kiváló és versenyen felülálló termékeire, a német exportnak íredig kedvező elhelyezési bázisa: Jugoszlávia. — Sajnos, azonban ez a gazdasági kapcsolat teljesen megakadt, még mielőtt fejlődésnek indult volna. A várva-várt kereskedelmi összeköttetés a két ország között teljesen holtpontra jutott. A stagnációnak egyik _ mindenesetre lényegtelenebb —< oka a márka rohamos hanyatlása. A márka elértéktelenedése folytán a németországi árak olyan rohamosan emelkedtek, hogy az exportlehetőségek mindinkább csökkenő tendenciát mutatnak. Ez azonban csak kis mértékben befolyásolná a gazdasági összeköttetést a két ország között, mert a német árak még mindig a világparitás alatt állanak. A jugoszláviai deviza-rendelet azonban ezt az összeköttetést teljesen lehetetlenné teszi. — A német árut vásárló jugoszláv kereskedők a deviza-rendelet következtében nem tudják az üzlet megkötésével egyidejűleg a német márkát fedezni. így aztán a mostani valutahullámzások idején egyetlen jugoszláv kereskedő sem fogja megkísérelni az ügyleteinek ilíymódon való lebonyolítását, mert az üzlet megkötése és a valuta kiutalása közötti időben olyan differenciák állhatnak elő, melyek keresztülhúzzák minden reális kereskedő számításait. — Valamennyien érezzük e helyzet fonákságát, de nem tudunk változtatni ezen. Kereskedők körében gyakran hallunk panaszokat a deviza kiutalás lassúsága miatt és az ebből származó, gyakran hihetetlen nagy veszteségekről. Csupán egy péljdát-jakarok fölhozni, még pedig a saPárisi jelentések szerint az antant diplomáciai köreiben erősen tartja magát az a hir, hogy Schanzer olasz külügyminiszter, Seype’ osztrák kancellár és gróf B ánffy magyar külügyminiszter Genfben tárgyalásokat folytatnak az olaszosztrák-magyar-bajor együtmüködésröl. Bécsi politikai körökben tudni vélik, hogy a tárgyalások középeurópai konföderáció létesítésére irányulnak, melynek a legfőbb célja az lenne, hogy a kisantant szövetségét ellensúlyozza. A tárgyalások a középeurópai gazdasági blokk megoldásával is összefüggésben vannak. Az osztrák külügyminisztériumban az újságírók előtt a leghatározottabban megcáfolják a genfi I tárgyalások ilyen jellegét, ennek dacára a fenti hirt diplomáciai körökben erősen kolportálják. Bécsi jelentések szerint a genfi tárgyalások sikere érdekében gróf Czernin Ottokár volt osztrák-magyar külügyminiszter, az olaszmagyar-osztrák szövetség egyik előharcosa, összeköttetést keresett és talált a Vatikánban, hogy a pápai udvart az olasz kormánynál velő közbelépésre birja rá. Czernin a Szentszéknél rámutatott arra, hogy a kaiholikus egyház szempontjából nagy jelentősége volna annak, ha a Vatikán kedvező megoldáshoz segítené az osztrák kormányt ekkor, amikor a ka-holikus pap áll az osztrák kormány élén és a keresztény szocialisták vannak B'csben kormányon. Véleménye szerint nagy veszteség volna a kathoükus egyházra, ha Olaszország átengedné Ausztriái a Csehszlovák politikának. Bonyolódik a román király ellen tervezett merénylet rejtélye Magyar tiszteket gyanúsítanak — A letartóztatottak nagyobb része nem is tud magyarul Egyik napról a másikra a legnagyobb szenzációvá dagadt Romániába az ottani titkos rendőrség újabb fogása, amely ha valónak bizonyul a politikai összeesküvési perek és merényleteknek sorában csakugyan az első helyre kerül. Egyelőre nem lehet tudni, mi az igazság a romániai lapok meglehetősen zavaros és öszszefüggés nélkül, a hivatalos és félhivatalos, tehát többnyire tendenciózus jelentések alapján számolnak be arról, hogy Magyarországból érkezett tiszteket tartóztattak le Ferdinand király ellen tervezett bombamerénylet gyanúja miatt. Az erdélyi magyar sajtó még mindig nem ad hitelt a fantasztikus bukaresti híreknek és általában a romániai magyarság az egész szenzációs ügyet a magyarság ellen irányuló politikai manővernek tartja. A letartóztatott emberek, akik állítólag magyar tisztek, állítólag magyarországi utasításra akarták elkövetni a merényletet Bukarestben Ferdinánd király ellen. Az ügy érdemére vonatkozóan újabb adatok még nem kerültek napvilágra, de a merényletterv főhőséről az állítólagos gróf Be’montról már a vizsgálat elején kiderült, hogy Béreséi Miklósnak hívják. Most aztán kisül, hogy még Béreseinek sem hívják, hanem Kmoskó Sándornak és hogy ez a többnevü gróf a nemzetközi szélhámosok egyszerű prototípusa. Nagyváradon és Bukarestben több zsokét és artistanőt tartóztattak le, akik állítólag mind részesek a bűnügyben. Az ál Belmont gróf igazi neve Kmoskó Sándor. Tizenhat évig élt Angliában és Bukarestben, mülovardát akart nyitni. Szerinte hazajövet Budapesten a Prónay század elfogta és mindenéből kifosztotta. Amikor megtudták, hogy Bukarestbe készül, beavatták a merénylettervbe és megbízták az összeesküvés vezetésével. Turóczi István vasutigazgatósági titkár csempészte át az ekrazitot és a pokolgépeket a határon. Ebben társa az első letartóztatott Pallagi volt, aki állítólag a Prónay különítménybe szolgált. Balázs Ignác volt az összeesküvők tüzérségi szakértője. Dengel Béla, akinél az ekrazitot akarták elhelyezni, bevallotta, hogy ő az ekrazitot Bereczki Károlynak adta át. Egyikük sem tudott a csomag tartalmáról, Bereczki az őrzésért Turóczitól 5000 lejt kapott. Velük együtt tartóztatták le Kőrössy János szentjánosi parasztgazdát is, aki a merénylőket a határon áthozta. A megtalált ekrazitot a nagyváradi titkos rendőrség egyik szobájában helyezték el. Oly nagy menynyíségti, hogy egész Bukarestet iei leheteti volna vele robbantani. Pokolgépjüket egyfolytában háromszázhatvan óráig lehetett volna működésben tartani. Állítólag Belmont mindent beismer. Bevallotta, hogy Bukarestbe érkezésekor azonnal munkához látott. Mikor már minden rendben volt, Budapestre a következő táviratot adta föl: Lovak az istállóban vannak 5 m. 20 cm. magas, 4 és fél méter * hosszú és hat méter 10 cm. széles A nyomozás szerint a távirat értelme: A pokolgép el van helyezve, > 52 cm. magas, 45 cm. hosszú és 61; cm. széles. Budapestről állítólag Belmont a következő távirati utasítást kapta: Apa meghalt, jöjj azonnal. > Ennek a táviratnak pedig az volna i az értelme, hogy baj van, azonnali utazzon. A gróf el is akart utazni ál-1 Utólag, de időközben letartóztatták.! De mindezeken felül a bukaresti j lapok azt jelentik, hogy a nyomozói hatóságok nagyszámú aktákat találtak, amelyből minden kétséget kizárólag konstatálható, hogy a magyar kormány is tudott a tervezett merényletről. A legérdekesebb az a bukaresti jelentés, amely azt mondja, hogy a kormány lépéseket tett, hogy a kisantant államai tudomást szerezzenek ezekről a dolgokról és együttesen járjanak el Magyarországgal szemben. így nincs kizárva, hogy elzárják a magyar határi nemcsak Románia, hanem az összes szomszédállamok. Ezenkívül követelni fogják a magyar kormánytól az összes titkos szervezetek haladéktalan megszüntetését. Ezen lépések eredménytelensége esetén további kényszerítő rendszabályok várhatók. A magyar kormány — mint már tegnap jelentettük.— hivatalos cáfolatot adott ki ebben az ügyben és> erélyesen visszautasítja azt a vádat/ hogy a merénylettervről a budapesti) hivatalos körök előre tudtak volna.' Egyébként nagyon érdekes, hogy a letartóztatottak nagyobbik fele nem is tud magyarul Á trencsém zsupán lelke és a magyar szó Történet a nagy zsupánról és kis fiáról B.'llay Józsefről, Temesvár város volt magyar kulturíanácsnokról, jelenleg Trencsénmegye zsupánjáról szói ez a kis krónika. Ez az ur, aki most igen jó szlovák-i ként játsza ki magát, valamikor igen jó „vadmagyar“ volt Temesvárott. Bellay ur, az egykori magyar kulturtanácsnok, most roppant irtózik a magyar szótól, a magyar beszédtől, amelynek szerinte igen méigező hatása van a leikekre. Egész Trencsén városa tudja azonban, hegy a magyargyülölő zsupán odahaza, családi körben, mégis csak magyarul kénytelen beszélni, mert csaladja nem tud szlovákul. Erről kedves epizód; járja a trencséniek között. Bellay 10 éves fiacskája fölmászott az eperfára, ahonnan majd hogy le nem esett. — Gyere le gyorsan — szólt rá az apa szlovákul — mert lebuksz. — hddig én le nem megyek — válaszolt a temesvári nevelést kapott fiú — amig hozzám magyarul nem szól az apa . . . És Bellay kénytelen volt magyarul lehívni fiát az eperfáról. Szlovák Zsupánra nézve ez egyenesen tragikus eset, pláne ha Bellaynak hívják. S ezt a fiút se internálni, se elkonfiszkálni nem lehet. Szegény Bellay, Szegény zsupán, igazán tragikus a helyzete: a saját kis fia nap-nap után, úgyszólván szünet nélkül mérgezi, éegszen megmérgezi a lelkét.
