Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-10 / 247. szám

1922. szeptember 10. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5, oldal. ® a © Látogatás a naggbeteg költőnél Legutóbb megjelent verseiből, illet­ve verseiről tudtuk meg, hogy a költő nagyon beteg. Munkatársunk sietett otthonában felkeresni a költőt, aki — mint a la­pok oly sokszor megírják — a modern irodalom egyik még nagyobb remé­nyekre jogositó büszkesége. A költő éppen verssorokat mért ki egy cól­­stockkal. Aztán sok iv papirost ra­gasztott össze, egymás mellé, való­színűleg azért, hogy az említett hossz­­mérték alól kikerülő friss verssorok elférjenek. A költő ecélból mintegy öt méter hosszú és hét méter széles íróasztalon volt kénytelen végezni ezen munká­ját. Az asztalon egyébként költői ren­detlenség honolt és egy koponya, velő nélkül. Lehet, hogy csupán a szim­bólum kedvéért. A falon Zarathustra savanyu képe lógott, hogy iholdkóros mosolyával állandóan a túlvilágra emlékeztesse a költőt. A költő a körülményekhez és ver­seihez képest eléggé világos szavak­kal fejezte ki magát munkatársunk elölt: — Én az úgynevezett távköltészet hive vagyok — mondta. — E téren szép eredménnyel dicsekedhetek. Azt hiszem, hogy rövid idő múlva sikerül majd négy méter és 38 centiméter hosszú uj verssoraimmal az eddigi világrekordot, amelyet Mácza János tartott, megdönteni . . . Beszélgetésünket az állami mérték­­liitelesitőhivatal egyik közegének megjelenése szakította félbe. Ezen közeg a most termelt friss verssorok hosszmetszetének megmérése és hite­lesítése céljából jött el. —Mióta foglalkozik uraságod táv­költészettel? — kérdezte munkatár­sunk, mikor a mértékhitelesítő eltávo­zott. — Öli, nem régóta, — felelte a köl­tő. Azelőtt a rendes nyomtávú, sőt a keskenyvágányu verselésnek voltam a hive. Nemrégiben azonban különös baleset ért s azóta támadt bennem az ihlet ezen uj forrása. Ugyanis tavaly Karlován a vasúti állomáson egy kuffer esett a fejemre és e napól fogva szinte észrevétlenül áttértem a távköltészet mezejére . . , (g. z.) Az októberi király-puccs vádlottjai csak államfogházzal büntethetők Budapestről jelentik: Ismeretes, hogy az októberi királylátogatás ügyéből kifolyóan letartóztatott Ra­­kovszky István és gróf Sigray Antalt csak óvadék ellenében helyezték sza­badlábra. Ez ügyben később Ra­­kovszky István előterjesztést tett a törvényszék vádtanácsának, amely­ben az óvadék visszafizetését kéri. A törvényszék az ügyet most tárgyalta .és a következő végzést hozta: »A törvényszék elrendeli a Ra­­kovszky István, valamint a gróf Sig­­ray Antal által letétbe helyezett óva­déki összegnek részére való vissza­adását. Rakovszky István vádlott, valamint gróf Sigray Antal vádlott­nak védője azon az alapon kérték az általuk letétbe helyezett biztosítéki összegnek kiutalását, hogy a neve­zettek az 1922. évben nemzetgyűlési képviselőkké választattak meg. A törvényszék elrendelte a szóbanfor­­gó biztosítéki összegeknek a vádlot­tak részére való visszadását azért, mert a vádlottaknak biztosíték mel­lett történt szabadlábra helyezése óta a törvényszék vádtanácsa a He­lyezte vád alá, Figyelembe vette to­vábbá a törvényszék azt, hogy a vád­lottak szökésétől személyi viszonya­ikra tekintettel sem kell tartani, va­lamint azt, hogy a letétbe helyezett óvadékok kiadását az ügyész nem ellenezte. vádolnak egy egynapos asszonyt A gyanúsítottak vallomása az ügyész­ség előtt A maliliegycsi csendőrség beszál­lította a suboticai ügyészség foghá­zába Komáromy Péterné, Fodor Pál, Szőke Ferenc és Péter, valamint Kajla Szilveszter malihegyesi lako­sokat, gyilkosság, illetve gyilkosság bűntettében való részesség gyanúja alatt. A nevezettek közül a vád szerint Fodor Pál állítólag a tettes. Viszont Komáromy Péterné ellen az a gyanú merült fel, hogy előre tu­dott a gyilkosságról, mig a két Sző­ke és Kajla ellen az a gyanú, hogy segédkeztek a bűntett végrehajtásá­ban. Valamennyien tagadnak' és midőn a vizsgálóbiró kihirdette előttük az előzetes letartóztatást kimondó vég­zést, mindannyian felebbeztek a vád­tanácshoz, amely vasárnap dönt ügyükben. Egy sablonosán induló és tragiku­san végződő falusi történetből indult [ki ez a bünügy. Komáromy Péterné egy napos há­­jzasság után lett özvegy és két héttel később, a legsötétebb bűn gyanúja [alatt, került az ügyészségi fogházba. I Hajas Verona, — ez a leányneve, I— szemrevaló, csinos fiatal leány Ivolt Hegyesen, akinek a falu legé­nyei hevesen udvaroltak. Az udvar­olok között volt Fodor Pál is, aki most ivele együtt szintén a fogházban van [és valamennyi udvarlója közül ő ju­tott legközelebb a szivéhez. A le­gény azonban nem tett a leánynak komoly házassági ajánlatot. Ekkor történt, hogy előállott Komáromy Péter hegyesi legény és hosszaá ud­­varolgatás nélkül tudtára adta a le­ánynak, hogy szereti és nőül akarja venni. A leány ezt megmondta Fo­dor Pálnak, aki azonban még ekkor sem nyilatkozott, mire a Verona igent mondott Komáromy Péternek. Meg is tartották a jegyváltást, utána pedig kitűzték az esküvő napját. Amikor közeledett az esküvő nap­ja, Fodor Pali levelet irt Veronának, hogy »most már ő is hajlandó fele­ségül venni«. Csakhogy időközben a leány megszerette vőlegényét és annak a felesége akart lenni. Az esküvőt ez év augusztus 23-án tartották meg, nagy lakodalmi ün­nepség keretében és a leány, szülei­nek házába mentek lakni. Másnap, augusztus 24-én, — ez már Hajas Verona vallomása a csendőrség előtt, — azt mondta Ko­máromy Péter fiatal feleségének, hogy elmegy haza a szüleihez, ru­háiért, aztán búzáért és egyéb élel­miszerért s ezzel eltávozott. Ez reg­gel történt. Amikor délig nem tért vissza, Verona elment az ura szü­leihez és kérdezte, hogy nincs-e ott az ura. Azt mondották neki, hogy otthon nem volt. Hazament és várt. Az ura délután ,sőt este, de még éj­jel sem jött meg. Újból elment az ura szüleihez és sirva mondta el. hogy az ura nem jött haza, mindjárt az első éjjel. Az anyósa azzal küldte el az asz­­szonyt, hogy csak menjen nyugod­tan haza és ne hiresztelje senkinek, hogy az ura már az első éjjel nem jött haza. Az egy napos asszony szomorkod­va hazament és sirt. Másnap beállí­tott hozzá az ura testvéröcscse, Ko­máromy Sándor és tudatta az asz­ezett vádlottakat csupán lazadas öntette, vagyis csupán államíogház­­ál büntetendő cselemény miatt ftc-szonnyal a megrendítő hirt, hogy az arát látta a verbászi temetőben, 'ép­pen mikor boncolták. A hir lesújtó hatást tett rá. Köz­ben a csendőrség nyomozott a rejté­lyes bűnügyben, mert Komáromy Pé­ter holttestét, — lövés okozta halálát, — a verbászi yasuti sínek mellett, halva találták. Zsebében búcsúlevél volt, felesége nevére. A csendőrség azonban a hul­la fekvésének helyzetéből és a lövé­sek irányából azt következtette, hogy itt nem öngyilkosság, hanem gyilkosságról van szó. A gyanú pedig úgy terelődött Fodor Pálra, hogy a halott zsebében talált búcsúlevél kéz­írása feltűnően hasonlít Fodor kéz­írásához. Erinek a gyanuoknak alapján tör­téntek aztán a letartóztatások. Hajas Verona a leghatározottab­ban tagadja, hogy tudott férje meg­gyilkolásáról, vagy pedig hogy ab­ban bármi része lenne. Szerette az urát, mást nem szeretett és semmi oka sem volt arra, hogy gyilkosság által szabaduljon az urától. A többi terhelt is tagad. A vádtanács döntését további fog­­vatartásukra vonatkozóan vasárnap hirdetik ki a terheltek előtt. A gyilkosság himnusza »Áldott, aki szeret s gyil­kolni akara. (Az egyik magyarországi napi­lapban megjelent közleményből.) Olvasd, olvasd el ezt a sort, test­vér. olvasd el egyszer, kétszer, vagy ahányszor akarod és nyisd ki a sze­med, hogy lásd jól a napot, lásd az embereket, amint nyugodtan men­nek az nccán, azt is, aki most fordul be mankóval esetlenül a sarkon és a fejkendős asszonyt ott, amint nézi a kirakatot és egyszerre sírni kezd csöndesen, mint akinek nagyon fáj valami. Olvasd el testvér ezt a vers­sort, amit egy ismeretlen valaki irt le magyarul és valószínűleg meggyő­ződéssel is, olvasd el, de ne pirulj el, ne panaszkodj, ne izgasd magad, ne­hogy az idegsokkod visszatérjen, a mit néhány évvel ezelőtt a Doberdon szereztél csak azért, mert gyilkolni akartál — ellenséget. Testvér te, akit megáldott az ismeretlen poéta, ne légy elkeseredett, ne haragudj, hogy négy esztendő után, amíg fegyver­ben voltál, ölni cipeltek néma kato­navonatok, itthon, mig nccalány lett a szeretőd, hogy meghalt az édes­anyád, hogy vaggonokban laktok, hogy százszor szenvedtél, százszor békültél, hogy az utolsó a cipődet koptatod hivatalokban, hol három­ezer koronáért dolgozod át a nappa­lokat, hogy mellőled embereket sza­kit ki az éhség, amely özönlik ki szün­telen a zürichi csatornákon, ne hara­gudj, testvér, mert áldott vagy te az emberek között. Áldott vagy és ál­dottak mind veled együtt azok is, a kik meghaltak és elporladoztak már és azok is, akjk élnek kórházakban, népkonyhákon, fiitetlen szobákban és akik rég elvesztették a dekorációkat, de megkapták helyette a martinam halhatatlanságát. A poéta, testvér, szeret titeket és ezért megáldott ben­neteket, aki nem jó szívvel talán és nem is nagy lelkesedéssel, hittel, de gyilkolni akartatok a harctereken, gyilkolni embert, aki manlicherrel ott trázsált parancsra előttetek. A poéta Jézus nevében irta le ezt a sort nektek, igaz keresztényként, hi­szen ö a krisztusi igék apostola. Ha I eszetekbe is jut, emlékeztek is szen- I védésekre, amiket ez a sor fölujit, ne haragudjatok, ne lázadozatok, mond­játok csöndben, magatokban a better hemi parancsát: bocsássatok megj neki, a poétának és bocsássatok meg) annak a kurzusnak, amelynek nin­csenek ügyészei... — A suboticai kereskedelmi iskola* növendékeinek tanulmányútja. A su­boticai felsőkereskedelmi iskola öt- ■ venhárom tanulója, köztük húszon- ] egy leánynövendék — Resch Bé!a,j Kónya Lajos, Jakovljevícs Markó és ( Juries Velimir tanárok vezetésével el-! utazott a ljubljanai mintavásár meg-) tekintésére. A leánynövendékeket út­jukon Popov postaigazgató két leánya gardírozza. A növendékek Ljubljana- ■ bó! Bledbe rándulnak ki, majd Lilly-1 be utaznak, az ottani bádoggyár meg­tekintése végett, aztán Mariborba: utaznak, ahonnan hétfőn érkeznek Suboticára. Mint értesülünk, ezután a kirándulás után a kereskedelmi is­kola növendékei e hó 14-én, csütörtö­kön Kulára utaznak, és pedig száz­­hatvan tanuló, köztük negyven teán: - növendék. Popovics György igazgató és az egész tanári kar vezetésével. Kuláról Somborba mennek és onnan tizenhetedikén, vasárnap reggel Apa­­tinba, az ottani iparkiálliíás megte­kintésére. — Novisad városi bélyegeket ad ki. Novisadról jelentik : Novisad város elhatározta, hogy a bélyeg­bevezetés könnyítésére egy diné­­ros városi bélyegeket fog kiadni. — Novisadi tisztviselőd; ellátása. Novisadról jelentik : A városi ta­nács szombaton ülést tartott,, amelyen elhatározták, hogy a vá­rosi tisztviselőknek és alkalma­zottaknak fizetésükön kivül ter­mészetbeni ellátást adnak. Nős tisztviselők kapnak három öl fát és tizmázsa szenet. Továbbá csa­ládtagjaik számának arányában minden családtag tizenkét kiló zsírt és 150 kiló búzát vagy en­nek megfelelő lisztet. Nőtlen tiszt­viselők kapnak másfélöl fát, 5 mázsa szenet, tizenkét kiló zsírt és 150 kiló bűzét vagy ennek megfelelő lisztet. — Novisad város vízellátása. Novisadról jelentik: Novisad vá­ros még a háború előtt tervet ké­szíttetett a város csatornázásáról és vízellátásáról. A terv szerint a város vízszükségletét mélykutak­­ból látták volna el. A városi ta­nács most ezt a tervet elejtette és akkép módosítja, hogy a vá­rost vízzel a Dunából fogják el­látni. A kidolgozott terveket ilyen alapon fogják módosítani. Ebből a célból Novisadra érkezik Becsey. műegyetemi tanár, aki szaktekin­tély vízvezetéki téren. — Szervezkednek a burgen­landi harcok károsultjai. Becsből jelentik: A velencei magyar-osz­trák megegyezés szerint döntő­­biróság határoz a nyugatmagyar*, országi íölkelök által okozott ká­rok megtérítéséről. Az érdekeltek, akik nincsenek megelégedve az osztrák kormány által összeállí­tott kérvényekkel, most ülést tar­tottak, melyen községenként kü­lön összeállították követeléseiket, amelyeknek összege tízmillió osztrák koronát tesz ki. — Háborús kitüntetés — a bé­kében. Becsből jelentik: A volt osztrák-magyar közös hadügymi­nisztérium felszámolói Beusser Károlyt, a tiroli 12-ik vadász­zászlóalj volt alezredesét „az 1915 augusztus 17-iki sokali ütközet­ben tanúsított hősies magatartá­sának jutalmául“ a Mária Terézia­­rend lovagkeresztjével tüntette ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom