Bácsmegyei Napló, 1922. szeptember (23. évfolyam, 238-267. szám)

1922-09-18 / 255. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. szeptember 18, 2. oldal. várná a gyűlés rendjét, Kormánybiz­tos Ur módot fog nyújtani arra, hogy gyűlésünket zavartalanul megtart­jfciassukl Tisztelt Népgyülés! Szeretett Ma­gyar Testvéreim! r Szivemből üdvözlöm Önöket, akik ezen a szent napon megjelentek. Üd­vözlöm Önöket, mert látom, hogy Önök ma azzal az elhatározással jöttek ide, hogy a legnagyobb oda­adással a legigazságosabb munkát fogják végezni, mert azt akarják, hogy az alkotmány által biztosított jogok sáncaiba bekerüljenek. Azzal a feladattal jöttek, hogy csak jót cse­lekszenek és ennek az államnak szi­lárd oszlopai lesznek. Azzal a tudat­tal vannak itt, hogy hü polgárai lesz­nek a hazának és hozzá akarnak já­rulni ahhoz, hogy ez a haza boldogul­jon és virágozzon. Önök teljes ko­molysággal felfogták ennek a napnak a jelentőségét és ezért arra kérem Önöket, legyenek hűséges alattvalói üj hazájuknak, legyenek engedelmes polgárai az uj rendnek. Üdvözlöm Sántha György doktort, ía suboticai szervezet elnökét, akit felkérek, vegye át az elnöklést. Lelkes éljenzés fogadta e sza­rvakat s köszöntötte a szuboticaiak népszerű elnökét Sántha György dr.-t, Sántha György ár. a tömeg meleg óvéciotapsa és él­jenzése közben kezdett beszélni. Minden szava lélekba talált és yisszhangossá vált Nem szóvirá gokkal, hanem Férfias kemény­séggel modia meg. azt, amit min­denki értett, mindenki várt. A következőket mondta: Nagyra becsült kormánybiztos Ur!í Mélyen tisztelt közgyűlés! Kedves magyar testvéreim! Midőn hosszú várakozás után vég­re itt, e tiszamenti városban, Jugo­szlávia magyarsága összejött, hogy léletjelí adjon magáról, hogy meg­mutassa a világ előtt, hogy ebben az államban békés, dolgos polgár akar lenni, hogy ki akarja venni részéi az alkotó munkából, első kötelességem, hogy felhívjam figyelmüket arra az ősrégi magyar szokása, hogy az is­tenről, Királyról és Hazáról való megemlékezéssel kezdjük meg mun­kálkodásunkat, Én is leemelt kalap­pal Istenhez fohászkodom: Engedje meg a Magyarok Istene, kogy igaz ügyünk, célunk megvalósuljon az ő oltalma alatt, uj hazánk javára. Má­sodik kötelességünk az, hogy igazsá­gos és bölcs uralkodónk Őfelségének hűséges polgáraiként hódolatunkat tolmácsoljuk és kérem, hatalmazza fel a nagygyűlés a vezetőséget, hogy a következő távirattal forduljunk Őfelsége trónjának zsámolyához: őfelsége Sándor király udvari irodájának Beográd 'Az SHS királyságban élő magyar nemzeti kisebbség a mai napon Sentán megtartott nagygyűlésén megalkotta a maga egységes po­litikai és képviseleti szervezetét. Ebből az alkalomból alattvalói hódolattal üdvözli királyi Felsé­gedet és alázattal kéri, hogy leg­magasabb királyi védelmét és jóindulatát részére is a legke­gyelmesebben biztosítani méltóz­­tassék. Az alakuló nagygyűlés nevében dr. Sántha György elnök. Harmadik kötelességünk pedig az, hogy tisztába jöjjünk azzal, amivel hazánknak- tartoztunk. Ez az ősi szo­kásunk egyre kötelez: hogy hűséges és lojális alattvalók legyünk, minden mellékgondolat nélkül. A sors idecsatolt bennünket, feled­ni kell a múltat és a boldogabb jövő felé kell tekintenünk. Minden erőnkkel be kell illesz­­{ kednünk az .uj államba és min­fással tette magáévá e határozati javaslatot. Sántha György dr. határozat­ként mondta ki, hogy a naggyű­­lés a javaslatot elfogadja s ezzel a jugoszláviai Magyar Párt megalakult. Lelkes, kitörő éljenzés fogadta ezeket a szavakat. Utána Nagy Ödön dr. terjesz­tette elő a tisztikar és vezérlő­bizottság megválasztására vonat­kozó indítványát. A tisztikar megválasztása, Nagy Ödön dr. javaslatára a naggyűlés következőképen alakí­totta meg szervezetét: Elnök: Sántha György dr. Társelnökök: Várady Imre dr. (Bečkerek), Gráber László dr. (Pan­­čevo), Falcione Árpád (Sombor, dr. Sóti Ádám (Senta). Ügyvezető elnök: Nagy Ödön dr. Főtitkárok: Ruby Gyula (Suboti­­ca), dr. Csetle János (Senta) és Mara Jenő dr. (Bečkerek). Titkárok: Streliczky Dénes (Subo­­tica) és Deák Leó (Sombor). , Pénztáros: Cs. Nagy Samu. Ellenőr: Vass Kálmán. Intéző-bizottsági tagok: Subotica: Törley Bálint, Deák András, Koncz András, Horváth-Csomó József, Noj­­csek Géza, Heumann Mór, Andrássy György, Pauk János, Szabó Simon, Patócs Béla, dr. Székely Áron, dr. Vécsey Samu. Sombor: Szemes József, Mérő Ig­nác, Falcione Lajos, dr. Czeisel La­jos, dr. Buják József, Wámoscher Ervin, dr. Turányi Zsigmond, dr. Lederer Dezső, dr. Palásthy Ödön, dr. Hettesheimer Imre, Ugry Mihály. Beckerek: Erdélyi István, dr. Kar­dos Samu, dr. Kuszing János, dr. Borsody Lajos, Tóth Ferenc. Debeljacsa: Tóth Ferenc, Szenti Jmre, Laki János, Monoki Gyula. ' Hertelendy falva: Thomka Károly, Ömböli Márton. Senta: Tóth Miklós, Horti János, Papp Menyhér, Radvány Károly, Molnár Sz. Vince, Pető Sándor. Topola: Kihut János, dr. Decsy József, dr. Kiss József, Pecze Sán­dor, dr. Békeffy Károly, Varga Mi­hály, Gyarmati Sándor, Schaffer Gyula, Sinkovics Ferenc, Tóth Jó-ZS6Í. Ada: dr. Király, Károly, Török Máté. Stara-Kaniža: Varga György. Mol: Vida Péter. Martonos: Szimrák Béla. A tisztikar megválasztása után Várady Imre dr. a bánáti Magyar Párt elnöke emel­kedett szólásra. Nagyszerű szónoki készsége, magával ragadó lendü­lete mindvégig lekötötte a hallgató tömeg figyelmét. Pompás előadó ereje méltó kifejező eszköze volt a mélyen szántó gondolatoknak s nagy koncepciójú politikai tanult­­sága lendületes szónoki erővel párosult. Várady Imre dr. a hallgatóság fel-felhangzó éljenzése mellett a következőket mondotta: Uraim! A népek történetében példátlanul álló nagy világrengés, amely királyi, császári, cári trónokat döntött halom­ra, amely évszázados államalakula­tokat Toppantott össze, amely ország­határokat rombolt szét, régieket meg­semmisítve, újakat alkotva, ez a nagy világrengés eredményezte a többek között azt is, hogy mi, itt e területen élő magyarok, a régi anyország tes­téről leválasztva, egy uj, ifjú állam­­alakulat keretébe osztattunk s hogy mi itt államfentartó vezető nemzetből nemzeti kisebbséggé váltunk. Ez átalakulás első idejében této­ván, bizonytalanul állottunk szemben .e reánk szakadt eseményekkel; tisz­dent el kell követnünk, hogy hű­séges polgárai legyünk az aj hazának. Felesleges elmondanunk, hogy a szerződésekben biztosítva vannak a nemzeti kisebbségek jogai. Mi nem kérünk mást, csak azokat a jogokat, azoknak a kötelezettségeknek végre­hajtását, amelyek minden nemzeti kisebbség részére a népek jogait megállapító szerződésekben biztosít­va vannak. Mást nem kérünk és ezért jöttünk össze, ezért alkottunk meg a Magyar Pártot, hogy ezt a célt meg­valósítsuk, hogy a tróntól, a kor­mánytól, a néptől ennek a célnak megvalósítására segítséget kérjünk. Tudjuk nagyon jól, hogy majdnem egy esztendeje annak, hogy szerve­ző munkánkat megindítottuk a Ma­gyar Part megalkotására. Sok küz­delemmel, akadállyal állottunk szem­ben. A hosszú háború után a szenve­délyek még égnek a lelkekben, még most is, amikor már a béke őrangyala lebeg felettünk. Ezeket a szenvedé­lyeket az idők mind el fogják tüntet­ni. A király bölcsessége, a törvé­nyek ereje és az alkotmány mind a mi oldalunkon van. Nincsen okunk félni. Ebben a demokratikus állam­ban egyenjogú polgárok leszünk. Kérem a nagygyűlést, mondja ki ünnepélyesen hogy a Magyar Pártot megalakítja. (Lelkes éljenzés.) Ezzel a nagygyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A jegyzőkönyv vezeté­sére Ruby Gyula dr-t kérem fel, a jegyzőkönyv hitelesítésére Békeffy György dr és Birkás Gyula urakat Lelkes éljenzés, dörgő helyes­lés volt a válasz Sántha György dr. beszédére. Csak sokára csön­deseden el az éljenző tömeg. Mikor a csend helyreállt Sántha György dr. elnök felhívására Csettle János dr. emelkedett szavak és meggyőző érvek kíséretében a következő határozati javaslatot ajánlotta el­fogadásra : A Seután 1922. évi szeptember hó 17-ik napján megtartott nagy­gyűlés kimondja, hogy a jugoszlá­viai magyarság egységes, minden más politikai párttól független poli­tikai szervezetként megalapítja a Magyar Pártot, magáévá teszí az előkészítő helyi szervek által elébe terjesztett programmot és felhívja az ország dolgozó magyar népét, hogy félretéve minden osztályelíen­­tétet és felekezeti gyűlöletet, a ma­gyarság jogi és politikai egyen­jogúsításáért megindult küzdelem­ben egységesen csatlakozzék a Magyar Párthoz. A nagygyűlés felhatalmazza a mai napon megválasztandó tiszti­kart és vezérlőbizottságot, hogy alkossa meg mielőbb a párt szer­vezeti szabályait és ügyrendjét és minden rendelkezésére álló törvé­nyes és alkotmányos eszköz igény­­bevételvel gondoskodjék arról, hogy a pártnak az uj nemzetgyűlé­sen parlamenti képviselete legyen. A párt céljainak megvalósításá­hoz vezető eszközök megválasztá­sát teljes bizalommal tesz! le a nagygyűlés a pártvezetöség ke­zébe. A nagygyűlés az ország magyar népének nevében hálás köszönetét fejezi ki a magyar sajtónak azért a nemes és önfeláldozó munkássá­gáért, amelyet a magyar nemzeti kisebbség jogainak sérelme és po­litikai öntudatának ébrentartása ér­dekében eddig is kifejtett és fel­kéri, hogy a pártot és vezetőségét céljainak elérésében továbbra is teljes odaadással támogassák. A nagygyűlés felhatalmazza a vezetőséget, hogy a maga kebelé­ből elnöki tanácsot alakítson, amely esetröl-esetre, más-más városban, tartsa meg üléseit. A naggyűlés egyhangú felkiál­ta látásunkat különösen két körül-' mény zavarta. Az egyik az az adott viszonyok'] között bizonyára igen szerencsés i tény, hogy e területre nem hard közben ellenséges, romboló hadsereg;! töri be, hanem előzőén már megkö-j tött fegyverszüneti feltételek alap-j ján itt egy győző megszálló hadse-J reg tartotta bevonulását. A másik! pedig az a körülmény, hogy ezen-] megszálló hadsereg égisze alatt, ad akkoriban még igen komolynak tárd tott wilsoni pontok alapján, a népei$ önrendelkezési jogának hangoztatása$ mellett, a közigazgatási, birói és po­litikai közhatalmat nem idegen, el~j lenséges, velünk szemben hadakozó?! államok férfiai, hanem a mi ismert*] velünk előzőleg egy sorban küzdőt« polgártársaink vették volt át. Oly polgártársaink, akik közüli igen sokkal, legalább nálunk a Bán-' Ságban, az azelőtti időkben nemcsajéi társadalmi ismeretségben és érint-: kezésben, hanem egyenesen közéleti, és politikai íegyverbarátsdgban él-} tünk, amikor velük együtt küzdöt­tünk: Igaz, európai értelemben vetty demokrata szellemtől átitatott jog­állam kivívásáért. S igy mi sem volt természetesebb,* minthogy nyomban már az átalakulás első percében úgy mi magyarok, mint a velünk egy alapon állott ne­metek és munkások felajánlottuk azj együttműködést a vüágkatasztófa ál­tal okozott romok eltakarítása és ez uj demokrata szellemű közélet mosd gurálása céljából, í Ajánlatunk nem fogadtatott el kj így meg kell állapítanunk a tényt,] hogy a közéleti passzivitást nem mit mondottuk ki, nem mi kezdeményez-' tűk. Az itteni magyarság mindenkor kész volt az állam megerősödé­sét, konszolidációját, felvirágoz- ) tatását előmozdító alkotó mun­kában részét kivenni. Bizonyítja ezt azon további tény is* hogy amikor néhány év múlva, bár törvényeink rendelkezésének mellő­zésével, nem szabad választás, ha-' nem miniszteri kinevezés utján a községi és megyei közéletben való közreműködésre bennünket, magya­rokat is meghívtak, mi törvényi és közjogi aggályaink félrctételével az első hívásra munkába állottunk és úgy a községi s városi képviselőtes­tületekben, mint a megyei és köz­­igazgatási bizottságokban lelkiisme­retes munkával igyekeztünk a köz­jót, a közérdeket szolgálni. Ennek a munkakészségünknek lo­gikus, következetes folytatása e maf pártszervezkedésünk is. Mert ml egyebet jelent az &' tény* hogy e területen élő összmagyarság az opciós idő lejártával, mindjárt az első adott pillanatban politikai szer­vezett párttá tömörül? Mi egyebet^ mint azt, hogy a községi, a megyei szükebb keretből kilépve, immár oa állami közélet minden mezején váUA vetve óhajt együttműködni nemzeti alkotó polgártársaink mellett az uj haza gazdasági, politikai, kulturális} felvirágoztatása érdekében. És mégis mind e nyilvánított kész­ségünk, mid e hangosan bizonyítói tények mellett még mindig bizalmat­lansággal állunk szemben, még min-! dig iílojalitás gyanújával illetnek. Uraim, mi a lojalitás? A lojalitás, lényege nem egyéb, mint a szuveré­­nitás két faktora, a nemzet és a ki­rály akarata előtt váló meghajolás. S miben nyilvánul, hol ismerhető fel a nemzet és a király akarata? A nemzetgyűlés éítal alkotott és a ki­rály által szentesített törvényekben és alkotmányban. S miért tömörül politikai párttá, mit kíván Jugoszlávia magyarsága? Semmi egyebet, mint a nemzetgyűlés által meghozott, a király által szen­tesitett s meghirdetett törvény és alkotmány rendelkezéseinek minden itt élő állampolgárra nézve kivétel nélküli, teljesen egyforma alkalma­zását és, érvényesülését

Next

/
Oldalképek
Tartalom