Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)

1922-08-10 / 217. szám

1922. augusztus 10. BAGS MEGYEI NAPLÓ 3. okfaX Az olasz belpolitika eseményei közelről érintik a jugoszláv bel* politikát is. Egyrészt a számtalan érdekközösség, amely a két ál­lam között különösen az Adrián és Albániában fennáll, másrészt a még mindig végrehajtatlan ra­­pallói szerződés igazolják azt a nagy érdeklődést, amellyel Beo­­gradban az olasz politika fázisaira tekintenek. Beogradban általában szimpá­tiával fogadják a Facta-kormányí. Úgy vélekednek, hogy az aj kor­mány nem fog nagyobb nehéz­ségeket gördíteni a rspallói szer­ződés realizálása elé, miután a még vitás kérdésekben amúgy sincsenek elvi ellentétek a két ország között. A rapallói szerző­dés végrehajtására vonatkozómeg­egyezést eddig azért nem Írták alá, mert az okirat szövegezése tekintetében vannak ellentétek. fjáratlan az a szorgalom, amely­­yel idős kartársaim tanulnak. Most már úgyszólván mindegyik túl van a kezdés nehézségein. Nagyon természetes, hogy idős embereknek sokkal fárasztóbb a tanulás, mint a fiataloknak, de mondhatom, az öregebbek is ki­tűnő előmenetelt értek már eddig is el . . . A kurzus előadóinak különben az a tervük, hogy az eiuedások­­ról készült jegyzeteket könyv­­alakban ki fogjak nyomtatni, hogy megkönnyítsék azok számára a januári vizsgára való készülést, akik nem hallgathatnak kurzu­sokat. Az osztrák szocialisták Castiglioni Camillo kiutasítását követelik Az osztrák kormány, a végsőkig le­romlott osztrák korona szanálására — mint több ízben megírtuk __ szeptem­ber 15-én önálló osztrák állami jegy­bankot létesít, amelynek alaptőkéjét: százmillió svájci frankot a bécsi ban­kok adják össze a birtokukban levő külföldi valutákból. A kormány a ma­gánbankárokat is felszólította, hogy vegyenek részt az alaptőke jegyzésé­ben. Felszólította többek között Cas­­iiglionit is, aki — mint a bécsi szo­cialista párt lapja megírja — kereken kijelentette, hogy magánember és semmi oka sincs arra, hogy jobban pártolja a jegybank alapítását, mint bármilyen más, Ausztriában élő ma­gánember. Az osztrák szocialisták emiatt ma éles támadást intéztek Castiglioni el­len, akiről többek között a következő­ket Írják: — Castiglioni Camillo a háború ki­törésekor meglehetősen szegény em­ber volt. Igazgatója volt az Osztrák- Amerikai Gurnmigyárnak, melynek Szolgálatát nagy hirtelenséggel kellett elhagynia. Ma pedig szakértők leg­alább nyolcvanmillió svájci frankra becsülik a vagyonát, tehát olyan ösz­­szegre, amely osztrák koronákban igazán csak csillagászati számokban volna kifejezhető. És mégis, ez az em­ber visszautasítja azt; hogy részje­gyen egy olyan akcióban, amelyről legalább a pénzügyminisztérium fel­tételezi, hogy hozzájárulhat Ausztria megmentéséhez. E viselkedéssel szemben fel kell vetnünk azt a kérdést. v?ijon a pénz­ügyminisztérium megtett-e mindent, amit ilyen esetben megtenni köteles­sége?! Vájjon befejezték-e a vizsgá­latot arra nézve, hogy milyen módon jutott Castiglioni negyvennyolc hónap alatt nyolcvanmillió aranyfrankhoz? Befizette-e hatvan százalék adóját, amellyel a legnagvobb jövedelmek meg vannak róva? Lefizette-e a va­gyonadót vagyonának értékéhez ké­pest? A pénzügyminisztérium utána­járt-e az összes rendelkezésére állő eszközökkel, hogy vájjon Castiglioni Ur sohase lépte-e át a deviza-rendele­tet? Van egy határozmány _ Írja a Vorwärts —1 amely hatóságoknak megadja azt a jogot, hogv az alkal­matlan idegeneknek megtiltsa a tar­tózkodást Ausztria területén. Ha a parlament összeül, az első kérdés, amelyet a kormányhoz kell intézni, az lesz, milyen adókat fizet Castxg­­lioni az államnak és miért szabad ez alkalmatlan idegennek még mindig itt üzérkednie? Meg kell végre kér­dezni a. kormányt, hogy Castiglioni ur tevékenységének véget vessen?! Ez a. cikk Bécsben igen nagy feltűnést keltett. Castiglioni neve a nemzetközi pénz­politikában olyan jelentékeny, hogy szinte intemacionális érdekessége lenne, ha Bécsbő! kiutasítanák ezt a hirtelen gazdagodott embert. A Facta-kabinet és Jugoszlávia — Az uj olasz kormány bukását várják — A dalmáciai kisebbségek kér­désében eddig a két ország kül­ügyi hivatala nem tudott közös piattformoí találni, Ismerve azon­ban Factánsk ebben a kérdésben vallott felfogását, Beogradban biz­tosra veszik, hogy az abbáziai ta­lálkozó ezeket a kérdéseket is véglegezni lehet majd. A kedvező auspicitimok által keltett jó hangulatot erősen be­folyásolják azok a Rómából ér­kező hirek, amelyek szerint ez uj olasz kabinet igen rövid életű tesz. Úgy hirük, hogy a szocialisták már a parlament megnyitása nap ján a fascista zavargások miatt kivonulnak az ülésteremből, igy Factát leszavazza az ellenzék, a mely az elmúlt napok eseményei­ért a kormányt teszi felelőssé, mert a döntő napokban gyengé­nek mutatkozott. számlálás utánra várható a valódi helyzetnek megfelelő kiigazítása. Valószínűleg csak a gyors munka a" magyarázata annak, hogy a bízott«4 ság nem vette figyelembe a legulób-’ bi években az ország sok részén meglehetős hitelesen végrehajtott uj népszámlálási adatokat. ; Caillasix ás Vanderlip a világgazdaság jovojr " A kisebbségek ügye a londoni konferencia elolt — A Népszövetség- nem használta fel befolyását London. A Poincaré áital teg nap előterjesztett javaslatot a konferencia tiz pénzügyi szakér­tőjéből alakult bizottság sir Horne angol kincstári kancellár elnöklete alatt ma délelőtt tárgyalás alá vette. Jelentésével holnapra ké­szül eí. A délutáni ülésen sir Dickinson a nemzeti kisebbségek kérdésében szólalt fel. Kijelentette, hogy a kisebbségek helyzete a békeszerződé­sek folytán fele. te nehézzé vélt. Számos panasz érkezett igazság­talanságok, sőt kegyetlenségek miatt. Kitűnt, hogy azok a szer­ződések, amelyeknek a kisebbsé­geket meg kellett volna védeniük, nem bírták azokat az igazságta­lanságoktól megóvni. A népszó vétség, melynek védelme alá he­lyezték a kisebbségeket, aligha használta befolyását. A konferen­cia csak kötelességét teljesiti akkor, ha a figyelmet a fennálló nehézségekre irányítja és ezért a konferencia tagjait felszólítja arra hogy minden tólük telhetőt te gyenek meg arra, hogy ezeket £ viszasságokat megszűntessék. A választókerületek beosztása — A vajdaság 34 képviselőt választ — A választásokat előkészítő állami bizottság kedden dr. Ribar elnöklete alatt ülést tartott, melyen a választó­kerületek beosztását állították ösz­­sze. A képviselők választásáról szóló törvény értelmében minden 40,000 lakosra egy képviselő válasz­tandó. A bizottság ezt az elvet tar­totta szem előtt munkájánál, a szá­mítás alapját pedig az 1910. évi nép­számlálási statisztikák szolgáltatták. Ez a körülmény természetesen sok esetben igazságtalanságokra vezet, íődeg a városok rovására, mert hi­szen a lefolyt 12 esztendő alatt nagy­arányú eltolódások észlelhetők a lakosság számarányában, különösen a nagyobb városok népessége szapo­rodott. A bizottság a népszámlálási ada­tok szerint megállapította, hogy a képviselőháznak 313 tagja lesz s a választókerületek számát 56-ban ál­lapította meg. Az ország különböző területeire a következőképp oszlik meg a kerüle­tek és a választandó képviselők szá­ma: Szerbia 29 kerület, 112 képviselő; Bosznia-Hercegovina 6 kerület 48 képviselő; íiorvát-Szlavonország 8 kerület 66 képvisel; Szlovénia 2 kerület 25 képviselő; Dalmácia 2 kerület 11 képviselő; Montenegró í kerület 1 képviselő; Vajdaság 5 kerület 34 képviselő; Beograd városa 1 kerület 2 kép­viselői v* J Zagreb városa 1 kerület 2 képvi­selő; Ljubljana városa 1 kerület 1 kép I viselő. A Vajdaság a következő öt k e­­rületre oszlik: 1. A véli kiki kindai és velikibecske reki törvényszék területe 277,258 la kossai hét képviselőt választ. 2. A pancsevó—belacrkvai tör­vényszék területe 313,799 lakossal nyolc képviselőt választ. 3. A snboticai törvényszék terüle­te 233,647 lakossal hat képviselőt választ. 4. A novisadi törvényszék területe 242,991 lakossal hat képviselőt vá­laszt. 5. A sombori törvényszék területe és Baranya 282,634 lakossal hét kép­viselőt választ. A választások, mint ismeretes, a kerületeken belül járásonként fog­nak lefolyni. Amely közigazgatási járásban több lakos van, mint a mennyi egy képviselő választásához szükséges, azokat a bizottság válasz­tási járásokra osztotta fel. A Vajda­ságban csali egyetlen esetben volt erre szükség: Subotica városánál, melyet két választói járásra osztot­tak. Az elsőbe a város I., II. és III. köre, a másodikba a város többi ré­szei tartoznak. Ezt a beosztást, miután a törvény az állami bizottságot teljhatalommal ruházza fel a kerületi beosztást ille­tően, véglegesnek kell tekinteni és csak a legközelebbi országos nép-Mialatt Poincaré mindent elkövet, hogy a békeszerződések által terem­tett állapotokat föntartsa, mind na­gyobb erővel tör magának utat az a fölfogás, hogy a békeszerződése­iket revízió alá keli venni, mert kü­lönben Európa teljes összeomlása elkerülhetetlen. Angolország érzi leginkább a max európai állapotok tarthatatlanságát, i A középeurópai országok pénzének elértéktelenedése miatt elvesztette egykori európai üzletfeleit, clveszi­­! tette majdnem teljesen régi konti­nentális piacát. Most francia részről emelte fö! szavát a békeszerződések ellen Cail­­laux, Franciaország egykori pénz­ügyminisztere. Cailiaux, aki a hábo­rú folyamán sem csinált titkot paci­fista érzelmeiből, csak önmagához maradt következetes, amidőn a bé­keszerződéseket kárhoztatja. Köny­vében, amely Ou va la France? O va l'Europe címen nemrégiben hagyta el a francia sajtót, kifejti, hogy á földrajzilag és államilag zárt terüle­teknek gazdasági széttagolása csak a nagyipar nemzetközi kcnccrnjei*, nek léire jőve telét segítette elő. Cél-; szerübb volna nagyobb fölvevő­­képességű gazdasági területek fön­­maradása, amelyeken belül biztosíta­nák a lehetőség szerint a szabad for-; galmat. Es ez volna a teljesitőképesi és kivitelre alkalmas ipar alapja. Azr a törekvés, hogy minden országban­­egy lehetőleg sokoldalú ipart te-' remtsenek. csak a forgalmat meg­akadályozó védvámokra, azonkívül egyoldalú politikai nacionalizmusra vezetne, amelyek korlátoznák a ter­melőképességei. Az európai ügyek­ének egyoldalú politikai szabályozá­sa távolról sem kielégítő. A valóság az, hogy a növekvő kereslet és az elhelyezőképesség az ipari és mező­gazdasági termelést növeii. A föléle­dő árucseréhez azonban az ország­iról országra való szabadforgalomnak § helyreállítása szükséges. Cailiaux, Imint demokrata, az áruk árának, I előállításának és szállításának meg­könnyítését követeli és ellene van azoknak a nézeteknek, hogy a kis területre szorult ipari üzemeknek szétesését arra kell fölhasználni, hogy azokat rossz valutában kis ösz­­szegekért összevásárolják. Vanderlip bankár a What next in Europe? című könyvében a hadi­kiadások megszüntetését, a teljes­­leszerelést kívánja »azonkívül az ál­lami kiadásoknak a minimálisra való leszállítását. Végzetes hibának tart­ja, hogy a békeszerződések a régi gazdasági egységeket szétbontották. Rámutat arra a katasztrófára, amely a papírpénzt szaporodásával folyton fenyegetőbbé válik és a javulás sze­rinte akkor fog bekövetkezni, ha Amerika segítségére jön Európának. Az amerikai segítségnek azonban még nincsenek meg a lélektani fel­tételei. Európában ma oly erősek az önző, a szomszédos állam érdekeit figyelembe nem vevő nemzeti törek­vések, hogy ezek, ha a közeljövőben nem enyhülnek, teljes anarchiát idéz­hetnek elő. JELESIKés P1SZKER, NO VISAD *zr, bitktizsécji épOlet. Ajánlja újonnan megnyílt férfiiMsziM ćs Mlésármiitárát versenyképes árakkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom