Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-09 / 216. szám
Ära I dinár, 2 lei, 4 márka, 1 sok©! AGSMEGYEI XXIIL évfolyam Suhoüca, szerda 1922. augusztus 9. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM-. Kiadóhivatal 8—58, szerkesztőség 5—10 waaaagHga Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZEItKESZTÓSEG: Kralja Aiezaádra-uliea 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexaaára-ulica 1 (Lslfaáck-palotav Az autonómia felé Erdély minden részéből összesereglettek Kolozsvárra az erdélyi magyarság reprezentánsai, hogy megalkossák az Erdélyi Magyar Szövetség szervezetét. Csökevényes kivonatokban érkezik csak hozzánk a hir mindarról, amit ott mondtak és cselekedtek. De még a messziségből is örömmel figyelünk föl minden lelkes szóra, minden gerinces elhatározásra, a mi az egyetlen vigasztaló még az eredmények nélkül meddő küzdelemben. Az Erdélyi Magyar Szövetség működését felfüggesztette a román kormány, mert politizált Most kimondották a Szövetség ujjáalakitói, hogy a kormányhatósúgi jóváhagyástól nem lehet főggővé lenni az elveket s a Magyar Szövetségnek politikai szervezet-nek kel! maradnia. Egyetértettek abban is, hogy ez erdélyi magyarságnak egyetlen politikai feladata kell, hogy legyen: Románia föderációs kiépítését előbbrevinnh Csak a minap számoltunk be azokról a törekvésekről, melyek ma már a román politikusok programjában is felismerhetők s amelyek az autonómia felé közeledő kormányzati átalakulást sürgetnek. Ezek a törekvések olykor már eredményekig elérkezve fellelhetők a többi utódállamban is. ismeretes, hogy a szlovákok mily nagy pártja követeli a Tőtfö’d teljes autonómiáját, holott a mai kormányzati rendszernek is vannak már olyan berendezkedései, rnelyek autonom jellegűek. Ausztria is megadta az autonómiát Burgerslandhak. És szóljunk most magunkról, a hol a cent alizmus-autonomia kérdése a politikai küzdelmek homloktér éhe;: van attól az első pillanattá! kezdve, ahogy az uj ország negalakult. A belpolitika rendje a külpolitika stabilizáltsága, a parlament munkaképessége, a kormányzat nyugalma mind en! problémának megoldásán múlik. Amíg másutt csak a kisebbségi eh -rvényesülése, vagy az anya országhoz még nem melege deí « e-nek követelik a föde rativ alkotmányt, addig az SHS. királyságban az autonómia kérdésének súlya és jelentősége az államélet legalapvetőbb megnyilatkozásait befolyásolja. Pedig tagadhatatlan, hogy a politikai fejlődés mindenütt az önigazgatás ideálja felé halad. Az a háborús jelszó, mely a kisebbségek jogainak érvényesítését a tömegek követelésévé tette, nem volt gyökértelen doktrína. Eleven ereje az igazság presztízsével hat akkor is, amikor már régen vége van annak a háborúnak, melynek indokolásához ez a jelszó az ethikai jogosultság legfőbb tényező*« lét szolgáltatta. Mint ahogy az angol munkásmozgalom joggal lehet példája minden lerombolt társadalmi termelésben megszülető munkásmozgalom céljára, mely politikai forradalmak nélkül akarja fölemelni a munkásság életstandardját, az angol államigazgatás, mely szinte tökéletes megvalósítása az önigazgatásnak, az európai államfejlődés számára a jövő vonalát rajzolja ki. A centralizmus fanatikus hívei az államegység gondolatának inkább presztízsével, mint valódi érdekeivel tudják csak megindo kölni álláspontjaikat. Holott tetszésszerinti számú példák állnak rendelkezésre annak dokumentálására, hogy a nemzeti egység független a centralista berendezkedéstől. A német birodalom egysége a háborúra való készülődés közben s a háború alatt közmondásszerűvé vált, holott a német birodalom államszövetségi szerződések alapjain épült fel. Vájjon a brit egységet befolyásolja-e ez a történelmi változás, hogy az írek földje szabadáltammé alakult. S vájjon a régi Magyarország nemzeti egysége azon mulott-e, hogy a közigazgatást megyei és városi autonómiák végezték-e, vagy áiiamositott adminisztráció ? A presztízsnek és az érdeknek küzdelmévé egyszerűsödik, de sulyosodik ez a szembenállás. S ahhoz nem férhet kétség, hogy a józan belátás s az elfogulatlan mérlegelés végeredményben mégis csak az érdekek szent követelésének fogja adni a győzelem babérjait. 1 „A mi magyar szomszédaink" —■ A beográdi Vreme a mai magyarországi kormányzat ellen A mi rasOTír sy.rnncTpfíwínlr — PieftcnrKnn mint riemni-ti A mi magyar szomszédaink — ez a címe annak a vezércikknek, amelyben az egyik legtekintélyesebb beogradi kormánypárti lap, a „Vreme“ a magyarországi viszonyokkal és Magyarországnak Ju goszláviához való viszonyával foglalkozik. A cikk megírására a „Pester Lloyd“ egyik utolsó szá mában megjelent cikk szolgáltatta az indító okot, amelyben a ma gyár külügyminisztériumhoz közel álló orgánum éles hangon támadta a jugoszláv sajtót és a közvéleményt, mert az indokolatlanul ellenségesen van hangolva Magyarországgal szemben. A cikk, amely feltétlenül igen komoly helyen jelent meg és a melyről nem kétséges, hogy a külügyminisztérium felfogásával nem ellenkezik, bér az objektivitás látszatát mindenesetre igyekszik megőrizni, nem mentes bizonyos túlzó nézetektől, amelynek minden esetre ugyanúgy mint a hogy Jugoszlávia belső helyzetét sem látja a külföld a maga valóságában, az az oka, hogy a mai Magyarországon történő események, amelyek súlyosan elítélendők ugyan, jelentőségükben megnagyobbítva kerülnek a világ nyilvánossága elé. A „Vreme“ vezércikkéből közlünk itt néhány részletet: „Mi nem szeretjük a mai magyar kormányt és kormányzatot, amely hatalomra jutott szomszédságunk ban. Nem szeretjük őket, még pedig nem azért mert ilyen vagy olyan nevüek a vezetők, hanem azért, miután a magunk érdekeit szem előtt tartva arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mai magyar rezsim károsan befolyásolja a jó szomszédi viszonyt az SHS. királyság és Magyarország között. Elsősorban mint demokrata állam mi semmiképen sem lelkesedhetünk azért, hogy szomszédságunkban oly rezsim van uralmon, amelyről a legnagyobb jóakarattal sem állíthatjuk hogy demokratikus. Ilyen kormányzatnak természetes kiegyensulyo zatlansága, amely ellen a szomszédos államokban szétszóródva egy egész hadsereg emigráns harcol, mindig szolgálhat oly meglepetésekkel, amelyeknek ránk nézve is volna kihatása. Mint ahogy nem nagyon lelkesedtünk Kun Béláért sem, úgy legkevésbé sem kellemes nekünk Horthy Mikiés kormányzata amely tulajdonképen csak antipolusa a Kun Béláénak. A Horthy-rezsim reakciós a belpolitikában és türelmetlen a kvlpo litikában. Oly rezsim, amely a maga hatalmát az osztálykülönbségekre alapozza és amely csak egy osztálynak szánt különböző koncessiók adásával tudja fenntartani uralmát, kénytelen segítségül hívni mindazokat az „elemeket“, amelyekkel érintkezési pontokat találhat. Egy ilyen rezsim más híján kénytelen Héjjas „Ébredő Magyarjaira“ apellálni, a kiknek a Hiszekegye az SHS. királyságra állandó veszedelmet jelent. A mi Horthy ellen érzett ellenséges érzületünk tehát éppen nem csodálatos. Sőt az egészen természetes és magától értetődő és az mindeddig meg lesz, amig Magyarország élére oly n kormány nem kerül, amely természetes sajnálattal ugyan, de őszintén belátja és belenyugszik abba, hogy az ezeréves Magyarországnak vége van és annak feltámasztására nem is fog gondolni.“ „A Horthy-rezsim sok bizonyítékát szolgáltatta türelmetlenségéneks amire méltó feleletnek kellett következni. Egyetlen magyar hivatalos funkcionáriussal sem történt itt meg, hogy felpofozták, vagy megverték volna. Magyarországon pedig az SHS. képviselőkkel ez megtörtént. És még hozzá a magyar kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a nemzetközi szokások szerint mindezekért bocsánatot kérjen „A magyarokban még sok van abból a szerencsétlen mágnás szellemből, amely tekintetnélküli, zsarnok, nyers és amely mind an mással szemben csak megvetést tud érezni. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek ellenkeznek a szerbekével, akik mindenütt, a hol arra alkalom kínálkozik, az éppen rendelkezésükre álló eszközökkel fogják megmutatni a magyaroknak, hogy tévednek, a mikor azt hiszik, hogy ez az ország még mindig az a kicsiny Szerbia, amelyet valaha oly igaztalanul bántottak és sértegettek.“ «««es.«»® Az olasz polgárháború Róma. A Stefáni megerősiti azt a hirt, hogy Genova és Milánó tartományokban, továbbá Anconában, Parolában és Livorncban a hatalmat a rend teljes helyreálltáig 'ruházták a katonai hatóságokra. Genova. A fascisták vasárnap délután behatoltak a Lavoro cimü szocialista újság házába és össze, rombolták a nyomdai gépeket* Ezután megszállották a munkásotthont, átmászva a háztetőn s ők rendeztek be munkaközvetítő hivatalt. Bologna. A fascisták, hogy agyonlőtt bajtársaikat megbosszulják, fölgyujtoiiák a munkásotthont. Roma. Calsabini, a fascisták egyik legharciesabfc vezére, kijelentette, hogy az a hir, amely szerint a fascisták Róma elfoglalását és államcsínnyel a hatalomnak kezükhöz való ragadását határozták volna ei, teljesen légből kapott és minden alapot nélkülöz. A minisztertanácsban Tackier, az uj belügyminiszter hangsúlyozta, hogy a holnapi nappal a nyugalom ismét visszatér az országba és a fascisták megkezdik a leszerelést. Róma. A szocialista párt vezetősége elhatározta, hogy kongreszszusát későbbi időpontra halasztja el. Az Avanti óva int uj tiltakozó sztrájk katasztrófájától és azt felelőtlen cselekedetnek bélyegzi*' meg. A fascisták Milánóból kiutasítottak hetven szocialista vezért, köztük Turalíii is. Visszatérésük esetére a legszigorúbb megtorló intézkedésekkel fenyegetődznek, Milánó. A fascisták e helyzet urai. A katonaság a rombolókkal szemben passzíve viselkedik. Az Avanti nem jelenik meg, a szerkesztősége Torinoba menekült.
