Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus (23. évfolyam, 208-236. szám)
1922-08-09 / 216. szám
.2. olđa! BACSMEGYE! NAPLÓ 1922. augusztus 9. A magyar szabadkőművesek ügye Félrevezették a magyar belügyminiszteri — Nem folytattak vizsgálatot a magyarországi páholyok ellen Budapestről jelentik: Mint emlékezetes, az indemnitás vitája során Drózdy Győző nemzeígiihési képviselő' indítványt terjesztett a nemzetgyűlés elé, hogy a kormány három hónap alatt szabályszerű vizsgálatot folytasson le a szabadkőműves-páholyok ellen és a vizsgálat oredménye szerint oszlassa fel a szabadkőműves - páholyokat, vagy pedig adja vissza azokat eredeti rendeltetésüknek. A belügyminiszter az indítvánnyal kapcsolatosan felszólalt és kijelentette, hogy a szabakömüves-páholyok ellen a vizsgálatot lefolytatták s ez a vizsgálat »igazolta« a vádakat. Egy budapesti lap munkatársa móst felkereste Bakonyi Kálmán dr-t, a budapesti nagypáholy volt helyettes nagymesterét és megkérdezte, hogyan folyt le a vizsgálat és mi volt a megállapított eredmény? A helyettes nagymester azt válaszolta, hogy a belügyminisztert bizonyosan rosszul informálták, mert a nagypáholy volt vezetőségének semmiféle tudomása sincs arról, hogy a vizsgálatot megindították és lefolytatták, noha ezt folyton sürgette. A vezetőség tagjai közül senkit ki nem hallgattak, semmi irányban meg nem kérdeztek s az állítólagos vizsgálat eredményéről őket nem értesítették. A magyar szabadkőművesek — úgymond Bakonyi helyettes nagymester — nyugodtan várják az elkövetkezendő pártatlan és elfogulatlan vizsgálatot. Magyar liberális körökben ezek után érthető érdeklődéssel várják Rakovszky Iván belügyminiszter válaszát arra vonatkozólag, hogy kikből állott a vizsgáló-bizottság és minő adatokat derített' ki, amelyek »igazolták a vádakat«. •iagy lopás a subotícai Klein Géza cégnél Klein Géza Bene Sudarevics-utcai füszerüzletében nagyobb arányú lopásnak jöttek nyomára, amelynek tetteseit Mortens Róbert és Kappel Hugó gyári munkások személyében jk: is tartóztatta a rendőrség. A megindított nyomozás részletei még ismeretlenek, annyi azonban már is megállapítást nyert, hogy 'egy nagyobb árányu és régebben folyó bűnügyről vaii szó. Kappel Hugó és Mortens Róbert ez év februárjában kerültek Klein Géza üzletébe. Mind a ketten szakmunkások voltak és igy a gyár raktárjában sűrűn megfordultak. Egészen az utóbbi napokig semmi gyanúsat nem vett ész,re az üzlet tulajdonosa, amiről a kárára elkövetett lopásokra tudott Volna következtetni. Az utóbbi napokban azonban észrevette, hogy a raktárban-felhalmozott áruból' sok hiányzik. Ennek a megállapitása után azonnal a rendőrséghez fordult, mert a legéberebb megfigyeléssel sem tudott U tettesek nyomára akadni. A rendőrség részéről Miladinovics kapitány jelent meg a helyszínén, aki hamarosan . kézrekeritette a tetteseket. Mortens Róbert és Kappel Hugó kihallgatásuk során beismerték, hogy hosszabb ideje lopkodják a raktárkészlete:. A lopott tárgyakat a munka befejezése irtán ruhájuk alá és zsebükbe rejtve vitték ki a raktárból. . Az első bűntárs, akivei szövetségre léptek Kapprlék. a Komor család •Fűnk nevű házibort-Alya volt Fun kot, mint vevő fölhajtót alkalmazták, akinek közvetítésével hamarosan találtak olyan egyéneket, aki tudván az eladásra kínált árúk eredetéről a bolti árnál jóval olcsóbban vásárolták még azokat. Kappelék és Funk kézrekeritése után az orgazdák után indult meg a nyomozás, ami eredíhénnye! is végződött. A háromtagú tolvajbandának Szabó István festő és Mihály István festő voltak az orgazdái, ök voltak azok, akik Funk közvetítésével a bolti árnál 5—10 százalékkal olcsóbban vásárolták meg a lopott tárgyakat. Miladinovics kapitány tovább folytatja a nyomozást, mert az ügynek vannak még olyan részletei, amelyek felderítésre várnak. A lopott holmik ‘ mennyiségét és értékét még nem lelhetett megái lapítani, de a jelek szerint meghaladja a százezer koronái A csehszlovák gyárosok ajánlatot tesznek a követelések reudesésére — Tárgyalások kezdődnek a Jugoszláviái kereskedőkkel is — Budapestről jelentik: A szókéi ugrásszerű emelkedésének hatását a magyar nagykereskedők is mind súlyosaiban érzik. Azokban a szakmákban, amelyek csehországi árut forgalmaznak, lehetetlen a rendelés idején a tartozás teljes összegét effektiv fedezni. Tudják ezt természetesen a cseh gyárosok is. A cseh korona régebbi árfolyamánál történtek is lejárt követelések perenkivüli eljárás révén való rendezései oly módon, hogy a rendelés és as esedékesség árfolyam különböze lét megíelebbezfék, felét a differenciának as eladó, felét pedig a vevő fizette. A megegyezésnek azonban ezt a módját ma, a cseh korona mar világpiaci árán nem bírja el a leggondosabb kereskedő kalkulálása sem. Az áruk rendelése, szállítása és a teljesítés idejo között ugyanis négy-hat hónap teljesítés terminusának árfolyamkülönbözete a cseh korona mai állásában, végzetesen nagy, úgy, hogy, e differenciának a fele alapjában rendíthet meg egy tőkeerős, nagy céget is. A budapesti kereskedők, akiknek vannak csehszlovák adósságaik, értekezletet tartottak ebben az ügyben, melyen megbeszélték, mi módon tehetnének eleget a csehországi kötelezettségeiknek. A kereskedők között olyan terv merült föl, hogy a csehszlovák gyárosokkal megegyezést kell létesíteni oly módon, hogy az abnormális valutaeltolódás következményeit kölcsönösen viseljék. Az adósságok rendezésére megfelelő princípium lenne az a régebbi megállapodásoknál már keresztülvitt elv, hogy az árfolyamkülönbözet felét a megrendelő, felét pedig az eladó viselje. A budapesti kereskedőknek különben a csehszlovák gyárosok és expeditörok már méltányos ajánlatot tettek a tartozások rendezésére. A csehszlovák gyárosok a magyar kereskedőkkel való megegyezés alapján ajánlatot fognak tenni az utódállamok kereskedőinek, a jugoszláv és román kereskedőknek, akiknek szintén eminens érdekük, hogy ezt a kérdést a csehszlovák gyárosokkal rendezzék. ' A magyar filmfelirások sorsa — Igyekeznek mentem a magyar felírásokat *— Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk már arról, hogy még a mozitól is meg akarják fosztani a Vajdaság magyar közönségét, amely szinliáz, sőt megfelelő könyvek hiányában is, erre az egyetlen szórakozásra vetette magái az utolsó években. A cikk, amely beszámolt arról, hogy a filmek magyar felírásait a jugoszláv filmkölcsönző vállalatok meg akarják szüntetni, élénk visszhangra talált úgy a közönség, mint az érdekelt szakkörökben is. Közben azután újabb tárgyalásokat is folytattak a filmkölcsönzőR a felírások ügyében és ezek a tárgyalások, bár még nem vezettek végleges eredményre, de kilátást nyújtanak arra, hogy a filmek magyar felírásai talán mégis megmenthetők lesznek. Azokról a kísérletekről, amelyeket ennek érdekében folytatnak, a következőket mondotta munkatársunknak az egyik legnagyobb jugoszláv film kölcsönző vállalat vezetője: — A film kölcsönző vállalatokat semmiféle politikai tendencia nem vezeti akkor, amikor a filmek magyar felírásait megszünteti. A filmf kölcsönzés tisztán üzleti vállalkozás és mint ilyen csupán az üzleti érdekek parancsára lesz kénytelen a iöjvőben mellőzni a filmek magyar ! felírásait az esetben, ha a most készülő törvényjavaslat csakugyan kötelezővé tenné a cirill felírásokat. — Még ez esetben sem bizonyos azonban, hogy a magyar filmfclirások megszűnnek, mert éppen most folynak Jeográdban és Zagreb bail a 'tárgyalások az egyes filmkölcsönző vállalatok közt a magyar filmielirások megtartása kérdésében. Ha a törvény kötelezővé teszi a cirill-betüs felírást, úgy csak 70—75 százalékos költségemelkedéssel lesz a ,magyar felirás is megtartható és ha "a mözgófényképszinházak hajlandók az igy emelkedő fihnkölcsörtzö-dij megfizetését magukra vállalni, úgy semmi akadálya sem lehet annak, hogy továbbra is megmaradjanak a filmeken a magyar felírások. — így ez a kérdés tisztán üzleti üggyé egyszerűsödik le és az aggodalom legfeljebb csali abban az irányban jogosult, hogy a mozik nem lesznek hajlandók drágábban megfizetni a kölcsöndijat, azzal az indokolással, hogy nem tudják ugyanolyan arányban emelni a helyárakat. A mozi ma amugyis válságban van, mert a nyersanyag drágulása és az előállítási költségek horribilis emelkedése amugyis olyan terheket ró az egyes vállalatokra, amelyeket képtelenek fedezni. Mindennek ellenére mégis megvan a legjobb kilátás arra, .hogy a magyar filmfelirások Sorsa kedvezően oldódik meg és egyelőre még annyi le nem játszott magyar felirásu filmünk van ráktáron, hogy hosszú hónapokig egyébként serD lehetne szó a magyar felírás nélküli pergetéséről. — De még ha nem is lehetne ilyenértelmü megegyezést létrehoz Ili, akkor is van megoldás a magyar felírások megtartására és a legutóbbi tárgyalások során mindinkább az a nézet alakult ki, hogy ez lesz a kérdés legegyszerűbb megöl áása. A filmkölcsönzö vállalatok ugyanis megküldik a szláv felírások fordítását a vajdasági mozik részére és ezek szívesen fogjak meghozni közönségüknek azt az áldozatot, hogy a magyar felírásokat uve, diapositiveken fogják elkészíteni és ezeket a diapositiveket fogják a megfelelő sorrendben a minden mozigéphez szerelt diapositiv-készüiékkel vetíteni. Ez az eljárás nem 3 legkényelmesebb, de ugyanezt a módszert követték a cseh és galíciai mozik is egészen a volt monarchia összeomlásáig. A vajdasági mozik tulajdonosai bizonyára szívesen fogják vállalni az ezzel járó fáradságot A szakkörök véleménye szerint tehát megvan a reménye annak, hogy megtarthatók lesznek valamilyen formában a magyar filmfelirások. Csalás a rendőrség nevében Kedden délután a Párhuzamos-utca és Szegedi-ut lakóit egy harmincöt év körüli alacsony, nyirottbajszu, szőke ember kereste föl és közölte velük, hogy a rendőrség szerdától kezdve külön éjjeli őrszolgálatot fog szervezni a’ lakások és üzletek őrzésére. Elmondta, hogy az éjjeli órákban egyes és kettős őrjáratok fognak felügyelni — a rendőrökön kívül — a lopásokra, aminek költségét a kereskedők és háztulajdonosok tartoznak viselni. A díjszabás — mint mondotta — alku tárgyát képezi. Egyesek fel is ültek a mesének és száz-százötven dinárt tó is fizettek az illetőnek, aki a felvett összegekről rendőrségi bélyegzővel ellátott nyugtát állított ki. Mint még a délután folyamán sikerült megtudnunk, a rendőrségnek egyáltalán nincs szándékában őyen őrségeket felállítani, mert a közbiztonsági szolgálatot a hivatásos rendőrök megbízhatóan látják el és nem forog fenn semmi ok arra, hogy ezek' mellé még külön éjjeli őrségeket szervezzenek. Éjjeli őrszolgálatot teljesítő' magánvállalat létesítéséről nincs a rendőrségnek tudomása, enélkül pedig ilyen vállalatot létesíteni nem lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy egy szélliámos-trükkről van szó, miért is a rendőrség kedden délután lépéseket tett az ismeretlen szélhámos kézrekeritésére. A nyomozás sikere érdekében kívánatos volna, ha mindazok, akiket kedden ezen a címen megkárosítottak, kárukról jelentést tennének a rendőrségen, ha pedig ezután is jelentkeznék a csaló valahol, hogy éjjeli őrségre előfizetést felvegyen, legcélszerűbb az illetőt az első rendőrőrszemnek átadni. »*<>»•«»»«»«»■»»»«»* Óriási áresés a fapiacon Egy nap alatt háromezer koronával leit olcsóbb a fa A fakereskedelemben uralkodó anarchisztikus állapotok eléggé ismeretesek már a közönség előtt. A lánckereskedőknek és magának a közönségnek is a faárak emelkedése terén elkövetett vétkei következtében a faárak az utóbbi napokban már 17—IS ezer korona között mozogtak, úgy, hogy ezek a jelenségek a legsúlyosabb következményekkel fenyegettek már a téli hónapokra. Úgy látszik azonban, hogy ezek az árak mégsem fognak igy stabilizálódni, mint ahogyan attól már tartani lehetett. Kedden nagy fordulat állt be a fapiacon, ami magukat a szakembereket is váratlanul érte. Kedden az egyik suboticai cég részére nagy fakészlet érkezett Suboticára és ez az egy nagyobb szállítmány fa maga is elegendő volt ahhoz, hogy a fa árát egy nap alatt háromezer koronával leszorítsa. Kedden már ebből a fából 15.000—15.500 koronáért is történtek kötések és remény van arra, hogy az árak még itt sem fognak megállni, hanem a közeli napokban még olcsóbbá lesznek, miután legközelebb újabb nagy fakészletek érkezését várják Suboticára. Ez a nem várt nagy áresés pánikot okozott sok olyan fakereskedő cégnél, amelynek történetesen nagyobb fakészletek vannak a birtokában és a piacon uralkodó mai állapotokra a legjellemzőbb, hogy ezek a fakereskedök csupán üzleti manővernek tartják a faárak leszorítását és sietnek kijelenteni, hogy ez nem lehet állandó, miután a fa drágaságának igazi oka a termelőben keresendő, aki ma nem is hajlandó nagyobb kötést csinálni, miután állandóan számit a fa további drágulására. Lehetséges, hogy a faárak esése valóban csak átmeneti jellegű, azon-
