Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-08 / 184. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 8. Alamizsna búza valutában Jl koldusiparnak is vannak kasztjai. IValamikor legelőkelőbb és legjövedelmezőbb stand volt a templomok előtt koldulni. Az imádságra menő ájtatos lelkek és azok, akik a hitben megvigasztalódnak, könnyű szivvel adták a krajcárokat, meg a hatosokat. Koldus körökben nagy becsülete volt a temetők kapujának is, mint koldusstandnak. Az elmúlás gondolata, a halál közelsége adakozóvá tette még a keményszívű embereket is. A forgalmas utca sarka szintén szép jövedelmet biztosított. Az utcai járókelő azonban a pénzért igazi nyomort akart. Bénák, vakok, vagy meztelen gyereket szoptató anyák tudtak csak boldogulni a zajló utcán. A koldusoknak ezek az előkelő osztályai lenézéssel tekintettek azokra a szerencsétlen kollégáikra, akik kénytelenek voltak arcuk verejtékével keresni a kenyerüket, akik ajtóról-ajtóra jártak, hogy egy darab kenyeret, egy kis maradék főzeléket s nagy ritkán. „ valami pénzt kapjanak. A valutáris viszonyok f azonban a koldusiparban is igen jelentős változásokat teremtettek. A templomi koldusok, a temető kapujában szomorkodók s az utca sarkok kéregetöi — hogy úgy mondjuk — elszegényedtek. Ezeknek most felkopik az álluk. Mert ha még oly jószivüek is az emberek, mit kapnak ezek? Pénzt. A krajcár helyett negyed, fél — sőt talán egész dinárost is, de a legmeghatottabb templomjáró, a leginkább megrendült gyászoló és az emberi nyomorúság jószívű meghatottja is vigyáz arra, hogy ha már alamizsnát ad, a legyűrő ttebb, legrongyosabb negyed és féldiüárosától szabaduljon meg 3 egyik sem ad, még csak véletlenül sem egy étdin árost. Már pedig mit lehet csinálni mostanában az aprópénzzel? Senki sem akarja elfogadni, még a kupica pálinkát sem adják ki a sankban, ha csupa aprópénzzel fizetnek érte' Az egy és negyeddináros ijesztően közeledik ahhoz, hogy úgy féljenek tőle, mint nem régiben az egy és kétkoronás jancsibankóktól, amelyek bevonásánál a koldustársadalmat majdnem nagyobb károsodás érte, mint a kereskedövilágot, amikor kisütötték, hogy a forgalomban lévő ezresek nagy részén hamis a bélyeg. Most azoknak a koldusoknak volna jó dolguk, akik kenyeret, meg főzeléket kapnának alamizsna gyanánt. De a polgáremberek kis lakásában, amelyeknek ajtaján a koldusok kopogtathatnának, nem igen van fölösleges kenyér s a maradék főzelék megbecsült vacsora, vagy ebéd-menü, nem lehet könnyelműen koldusnak ajándékozni. A koldusleleményesség, az az ötletesség, amelynek a szükség a szülőanyja, uj terrénumot fedezett fel, ahol az emberi könyörületességhez hozzá lehet férni. A koldusok ellepték a gabonapiacot. Ott, ahol az életet árulják ahol a föld bőséges termését váltják be ropogós ezresekre, amelyeken megint csak földet lehet venni, ott jelenik meg a maga siratni való alázatosságával a nyomor s azoktól kér, akiknek! megadatott, hogy arathassanak. A gabonavásártér koldusai búzát rozsot, árpát, vagy kukoricát kérnek A zsák búzán bizony meg sem látszik, ha egy marékkai elvesznek belőle azok számára, akiknek nem termel kalászt a kalászlérielő nap. A gabonapiac koldusa hajnalban megy kiamikor még nincs ott a kereskedő, hogy búzát kapjon, ne pénzt A búza az igazi érték. A búza a kenyér a búza az élet, az aprópénzért, amit a koldusnak adnának, nehéz kenyeret kapni. A suboticai piacon ilyenkor százánál állnak a kocsik, megrakva zsákpftkáh s a ^zsákokban aránylik a búza. Azt lehetne hinni, hogy egy-egy hetipiacon a szorgalmas koldus zsákszám szedi össze a búzát. Ma hajnalban megkérdeztem az egyik koldust, aki szemmel láthatólag a legszerényebb és a legszegényebb volt társai között, hogy a gabonaalamizsna gyűjtése milyen üzlet. — Gazdák ezek uram, — mondotta a gabonakoldus, aki vérével igyekezett a háborúban védeni ezt a földet, amely gazdag aratással örvendezteti meg birtokosait. — Gazdák, akik nagyon nehéz kezüek. Nem markol bele egyik se a zsákba, csak a két ujja közzé emel egy pár szem búzát s azt teszi a kalapomba. Zsebbe haza lehet vinni az egészet, amit összeszedtem. Nincs ez egy kilóra való sem, s szomorúan nézett az üres tarisznyára, meg a talán tiz-tizenkét koronát érő huzarakásra, amelyet husz-harminc gazda adott össze a nyomorúság esdeklő szavára. előzik meg az állampolgárságról szóló törvényt — Ismeretlen javaslat, jól ismert félelmek — Az állampolgárság megszerzéséről szóló törvényt most készítik elő és annak egyetlen részlete sem ismeretes még. Ellenőrizhetetlen forrásból olyan rémhírek előzik meg ezt a fontos törvényjavaslatot, amelyek a legnagyobb fokban alkalmasak nyugtalanság keltésére. Hogy kiknek az érdeke ezeknek a rémhíreknek a terjesztése, azt most nem kutatjuk, azonban nyilvánvaló, hogy milyen tendenciájuk van ezeknek a híreknek, amelyeknk komolyságában nem lehet egy percig sem hinni. A közönség azonban nem tudja a híreket ellenőrizni és különben is hajlamos arra, hogy a rémhíreknek hitelt adjon. Ennek következtében néhány nap óta a legnagyobb ijedelem észlelhető az érdekeltek közt, akik mind »jól informált« helyre hivatkoznak annak bizonyítására, hogy a készülő törvény milyen súlyos feltételekhez fogja kötni a nemzetiségeknek az S H. S. állampolgárság megszerzését. Elsősorban a háború alatt beköltözött nem szláv lakosok között terjesztik bizonyos helyről azt a hirt, hogy a lakosságnak ez a kategóriája egyáltalán nem lesz jogosult az állampolgárság megszerzésére. Miután pedig' bizonyos jövő esztendei határidőt is emlegetnek «zzel kapcsolatban, amelynek lejártáig mindazoknak, akik nem kapják meg az S. H. S. állampolgárságot, el kellene hagyni az ország területét, érthető az érdekeltek megdöbbenése. Nagyrészt ugyanis olyanokról van szó, akik már évek óta laknak itt és üzleti vállalkozásuk, valamint egész egzisztenciájuk ide köti őket. Miután ezekre nézve valóságos katasztrófát jelentene kiutasításuk, érthető, hogy a hiszékenyebbek már most minden befolyást érvényesíteni akarnak érdekeik megvédésére. Ugyanezek a nyilvánvaló tendenciával terjesztett hirek általában a nemzeti kisebbségekhez tartozók állampolgárságának megszerzését is a legsúlyosabb feltételekhez kötik és ez esetben is kiutasításokat emlegetnek. Ezekkel a hírekkel, mint általában a rémhírekkel, érdemlegesen nem lehet és nem is szabad foglalkozni. Csak nem árt a figyelmeztetés az érdekelteknek, hogy ne üljönek fel vakon a híreszteléseknek. Az állampolgárságról szóló törvényjavaslatot még a minisztertanács sem fogadta el végleg. Amig a javaslatból törvény nem lesz, addig rendkívüli változásokon mehet keresztül. S ma még az is bizonytalan, hogy e híresztelésekre a javaslat szövege nyujt-e alapot. Mi történik az elvámolatlan csomagokkal? — A. postaigazgatóság újabb rendelete — A devizarendelet káros hatásairól nár több ízben irtunk. Ez a káros latás a kereskedelmi élet minden vonatkozásában jelentkezik. Különö;en súlyosan érzik a devizarendeletíek hatását azok a kereskedők, akikíek külföldi összeköttetéseik vannak. Már hónapokkal ezelőtt megnyílt Magyarország és az SHS királyság cözött a postacsomag-forgalom és gy a Csehszlovákiából és Németországból érkező csomagokat nem Mariboron, hanem Magyarországon ceresztül kapják meg az SHS királyság kereskedői. Természetesen a Magyarországon át való szállítás az igyletek gyorsabb lebonyolítását jeentl. Ennek az lenne a következméíye, hogy a kéreskedők külföldről ■endelt áruikat még Dél-Németország legtávolabbi pontjáról is egy hét ilatt megkapják. A csomagok megérkezési ideje valóságban nem is :öbb, azonban amig a suboticai vasíti postáról a kereskedőhöz jut az íru, három-négy hét is beletelik. Ez i késedelem nem a posta- vagy a vasúti hivatalokon múlik, hanem azt i devizarendelet okozza. A devizaleszerzés körülményességét már :öbb Ízben szóvá tettük. A devizarenielet értelmében a novisadi Narodia-Banka által láttamozott számla is a valutavásárlásra feljogosító mgedély felmutatása után történik ueg a csomagok elvámolása, illetve •ciadása. Ennek a két okmánynak a beszerzése, minthogy az egész Vajdaságban csak az eyetlenegy novi;adi Narodna-Banka végzi, két-három hetet is igénybe vesz. A rendelkezés azonban nemcsak időbeli veszteséget, ami pedig szezoncikknél nagyon fontos, jelent a kereskedőnek, hanem az árunak újabb költségekkel való megterhelését. Ennek a következtében a kereskedők az utóbbi időben úgy szabotáltak a devizarendelet ellen, hogy a címükre érkező csomagokat nem váltották ki. A kereskedők szabotázsának az lett az eredménye, hogy a subotcai vasúti postán két vaggon küllőidről érkezett kiváltatlan postacsomag fekszik. A vasúti posta főnöke több ízben felszólította az érdekelteket, hogy váltsák ki csomagjaikat. A felszólítás nem járt eredménnyel, mert a kereskedők az idegen valuták árának rohamos emelkedése következtében sem akarták a csomagokat átvenni. A postafőnökség a szolgálati szabályzat értelmében, mely szerint az át nem vett csomagokat bizonyos határidő lejárta után a föladónak viszszaküldhetők, akart eljárni. Előbb azonban a novisadi postaigazgatósághoz fordult, ahonnan azt a rendelkezést kapta, hogy mindaddig, amig a postaügyi minisztérium részéről közvetlen intézkedés nem történik, ne küldje vissza a csomagokat. Az át nem vett postacsomagok száma ez alatt az idő alatt pedig folyton nő és a kereskedők, akik a kényszerű várakozás után felszökkent áron tudnak csak idegen valutát beszerezni, inkább veszni hagyják áruikat, mint sem azokat kiváltsák. A kereskedők nagy érdeklődéssel várják a pénzügyminiszteri intézkedést, HEtárkiígszitási munkálatok a jugasziáv-román határon A román és az SHS. határkiigazitó bizottságok munkáját eddig késleltette és akadályozta az a körülmény, hogy a bizottságoknak nem volt felhatalmazásuk, végleges és konkrét határozatokat hozni, hanem minden megegyezést csak ad referendum vettek és a kormányok elé terjesztettek, ami uj tárgyalásokat, hónapokig tartó minisztertanácsi vitákat eredményezett és végeredményben nem járt eredménynyel, mert a bizottsági javaslatokat korrigálták és uj tárgyalások felvételét rendelték el. Ennek az állapotnak a megszüntetésére a két kormány elhatározta, hogy a határkiigazitó bizottságok újra felveszik a tárgyalások folyamát, de most már teljes felhatalmazást kapnak, hogy végleges határozatokat hozhatnak, a kormányok megkérdezése nélkül is. A pénzügyminisztérium vámügyi oszrályának főnöke már el is utazott Temesvárra, ahol a román szakértőkkel együttesen megállapítják a románjugoszláv határmenti vámbeosztás uj rendjét. Aláírásra vár az a megállapodás is, amely szerint a románok Oravica •s Báziás között vasúti vonalat létesítenek, amely hatvan kilóméteres vonalszakaszon Jugoszlávián kérészül fog haladni és Vrsacot is érinteni fogja. Ezen a vonalszakaszon a menetdij dinárért ékben lesz fizetendő. Úgy tervezik, hogy az erre a vasútvonalra vonatkozó megállapodást rövidesen ratifikálni fogják. •••• Vaggonhiány miatt nem jön fa Romániából 'A jugoszláv piacon már hetek óta; nagy a fahiány, ami érezhető abban! is, hogy a fa ára az utóbbi időben jelentékenyen megdrágult A fahiánynak és ezzel kapcsolatban a tűzifa-drágaságnak nagyrészt az az oka, hogy a jugoszláv piacot elkerüli a román import. miáltal a jugoszláv kereskedők famegrendeléseiknek beszállítása körül súlyos zavarok állottak elő. A román faimport, amely eddig is dominálta a piacot, az utóbbi időben teljesen megakadt. Megakadt azért, mert a vasutak, úgy a román, mint jugoszláv részről, nem törődtek eléggé a vagonokkal. A határvonalakat kezelő román vasutigazgatóságok ugyanis vagonhiány miatt nem tudják az átmenetileg megnövekedett importot lebonyolítani. A román tüzifakészletek amiatt hatalmas tömegben vannak fölraktározva Gyertyámosnál, a román vámhatáron. Körülbelül ezer vagon tűzifa vár már több hete elszállításra a határállomásokon. Ebből a nagy mennyiségből időnkint átfut ugvanis néhány vagon Jugoszláviába, de rendszerint nyitott kocsikon, aminek meg van az a hátránya, hogy a fa jórésze elvész útközben. Az ilyen megdézsmált yagonsezállitmányokat aztán természetesen nem veszik át a megrendelők, a jugoszláv határállomásokon lerakatják, sőt megtörtén* az is. hogy a beérkezett fát a nyitott vagonok miatt visszaküldik Romániába. ,11 A jugoszláv vasutaknak, amelyek a román vasutigazgatóságokkal együtt szintén elzárkóznak a faszái! itás sürgős és zavartalan lebonyolításától, gondoskodni kellene, hogy ez a lehetetlen helyzet megszűnjön. Mindent el kellene követniük, hogy a jugoszláv piacra gravitáló román faszállitmányok bekerüljenek az országba, hogy ezzel az egyre növekvő fadrágaságnak elejét vegyék.
