Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-05 / 181. szám
4. 2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1922. jufras 5. Uniformizálják a kofákat Harc kiszül a piaci árusok és aviros között Régóta húzódik már a piaci elárusitóbódék rendezésének kérdése. Annak idején a suboticai huszárosoktól indult ki a terv, hogy egy vásárcsarnokot építsenek Suhoticán, ahol az élelmicikkek jobban meg volnának védve az utca porától és a közegész ségre veszedelmes bacillusoktól. Ez a terv azonban nem volt keresztülvihető a megfelelő anyagi eszközok miatt, mert egy vásárcsarnok épitése nagy költséggel járt volna. A városi hatóság azonban a köz egészségügy és a piacok rendezése érdekében ragaszkodott a fölvetett ötlet megvalósításához, ha más formábán is. Az iparhatóságnak az érdekeltekkel való több eredménytelen tárgyalása után a városi tanács most elhatározta, hogy a jövőben minden piaci árus egységes tipusu elárusitó-bódét tartó zik építeni. Az uj elárusitó-bódék tér veit a főmérnöki hivatal már elkészítette és ezek szerint a bódék négy négyzetméternyi nagyságúak lesznek, minden oldalról ablaküveggel, hogy védve legyenek a por ellen, tetőjük pedig vízhatlan le9z és külsőleg is egy színűre fogják őket festeni. A városi tanács határozata értelmében 1923 május 1-től kezdve már csak ilyen árusitó-bódék állíthatók fel á piacokon és utcasarkokon és az egyöntetűség kedvéért ugyanilyen tipusu bódékkal fogják kicserélni a villamo 'sok végállomásain álló várótermeket is. A kofák ilyen módon való unifor tnizálása azonban nehezen sikerül, •mert mint az iparhatóság által eddig folytatott tárgyalásokból is kitűnik, csak nagyon kevés piaci árus hajlandó magát az uj bódék felépítésével járó költségekbe verni, tekintettel arra, hogy mostani árusitő-bődéját is a célnak megfelelőnek tartja. így a ■ piaci árusok és a város között harc van küszöbön, amelyben azonban bizonyára a város fog győzni. Uj városi adók fenyegetnek Csak uj adókkal lehet rendbehozni a városi háztartást A suboticai városi tanács a legnehezebb küzdelmet folytatja annak érdekében, hogy a város rossz anyagi helyzetén segítsen, A városnak úgy a Magyarországhoz való átcsatolás, mint az agrárrevizió folytán a legérzékenyebb veszteségeit a hatalmas jövedelmet biztositó földek elvesztése okozta és a tanácsnak minden törekvése most odairányul, hogy ezeket az elvesztett jövedelmeket pótolja. A városi pótadőt nem lehet korlátlanul emelni, a jelenlegi adó-jövedelmek pedig nem elégségesek a városi háztartás egyensúlyának helyreállítására. Épp ezért a városi tanács álláspontja szerint erre csak egyetlen uaód alkalmas: uj városi adók bevezetése. A legutóbb életbeléptetett uj adók csak az első lépést jelentik ezen az utón. Az az anímozitás, amely minden uj adótfogad, nem változtatta meg a városi tanács elhatározását, hogy rövidesen ismét uj adó-javaelatokat dolgozzon ki. A tervbevett uj városi adókra vonatkozólag egyébként a következőket mondották munkatársunknak: — Subotica egyike az ország azon városainak, amelyekben a legkevesebb adónem van érvényben. Ezzel szemben korántsem mondható, hogy Subotica a legjobb anyagi viszonyokkal rendelkező városok sorába tartozna. 4z egyetlen lehetséges mód a súlyos deficittel dolgozó városi _ háztartás 'helyreállítására néhány uj adónem behozatala. Hogy milyen adók lesznek «sék, arra vonatllezótag még nem történt döntés, de mindenesetre' olyan adójavaslatokat fogunk kidolgozni, amelyek máshol már érvényben vannak. Tekintettel lesz a város az adójavaslatok kidolgozásánál mindenesetre arra is, hogy ezek az uj adók senkit se sújtsanak túlságos érzékenyen. Az utolsó megnyugtató nyilatkozatta! szemben azonban bizonyos köröknek máris jogos aggodalmaik vannak Legalább is a leszavazott házbérfillérekkel olyan uj adót akart a város behozni, amely súlyosan érintette volna éppen azt a középosztályt, amelyik újabb terheket már nem bir el és a kereskedőket, akik amugyis túl vannak terhelve. Épp ezért indokolt az az aggodalom, hogy az uj adók újból csak ezeket fogják nyújtani Subotica elsősorban agrárváros és ez nyüatkozik meg kiszélesített tanácsában is, úgy, hogy a város a legnagyobb jövedelmet biztositó földbérleti adóról, vagy más hasonló agrár-jellegü adónemről eleve is kénytelen lemondani. A közgyűlésben a kereskedő-osztály nincs megfelelően képviselve és így félő, hogy az uj adónemek javarésze megint a kereskedők ellen fog irányulni A rövidesen elkészülő uj adójavaslatok fogják megadni a választ ezekre az aggodalmakra. Német-jugoszláv kulturális és közgazdasági egyesület alakult Berlinből jelentik, hogy ott a berlini jugoszláv konzul kezdeményezésére német—jugoszláv egyesület alakult, amelynek az a célja, hogy a két állam között fokozza a kulturális és gazdasági közeledést. Az egyesület első összejövetelén a berlini „Esplanade" szállóban előkelő és fényes közönség gyűlt egybe. Hermann Wendel egyetemi tanár, aki Jugoszláviáról irt könyveiért annak idején a beogradi akadémia levelező tagjának választott, „Németek és jugoszlávok" cimme! előadást tartott, amelyet a jelenlevők nagy tetszéssel fogadtak. Az egyesület alapitói között vannak a következők: Bernhard, a Vossische Zeitung főszerkesz tője; Theodor Wolff, a Berliner Tageblatt főszerkesztője; Bernsdarf gróf, volt nagykövet; Köster Adolf dr. belügyminiszter; Richthofen báró, Landesmann Max bankigazgatók ; Vegener Gusztáv dr., Hechs dr., Schumacher dr. egyetemi tanárok, több képviselő és még igen sok közéleti férfi. Az alapítás körül nagy érdemeket szerzett Viner, a berlini jugoszláv konzul. Az egyesület társadalmi utón igyekezni fog Németországgal megismertetni az SHS. államot és a két ország között barátságos viszonyt és kuhurkapcsolatokat fognak életrekelteni. Az orgoványi özvegyek elmondják a hármas rablógyilkosság történetét — A főtárgyalás második napja — Budapestről jelentik: A budapesti katonai törvényszék kedd délelőtt a tanúkihallgatást kezdte meg. Sorra léptek a bíróság elé az áldozatok özvegyei. Az elsői tanú özvegy Pánczél Zoltánná. Fekete ruhában, sötétbarna szalmakalapban lép a bírósági emelvény elé az izsáki meggyilkolt kereskedő özvegye. Gyenge, alig hallható hangon kezdi meg vallomását. Amíg az ő kihallgatása tart, addig az elnök kiküldi a teremből a vádlottakat. — 1919 november 17-én — kezdi Pdnczélné — este féltizenegy órakor már aludtunk, amikor óriási dörömbölésre, kiabálásra ébredtünk, Gyertyát gyújtottunk és közben hallottuk, amint kiabálják: »Magyar csendőrök vannak itt, látni akarják, hogy zsidó vagy-e. Nyisd ki zsidó az ajtót«. Átmentünk az ebédlőbe az ajtóhoz én és a férjem. Hallottuk, amint a kintlevők a cselédleánytól fejszét kértek. A leány előhozta a fejszét és azzal f elf eszitették az ajtót. Mikor már olyan nagy rés volt az ajtón, hogy kintről egy kéz benyúlhatott, az uram az üzletbe ment át, én és egy nálunk levő vendégleány a vendégháló felé mentünk. Annak az ablakán keresztül akartam menekülni. Egy juhászsubába öltözött ember állt ott, revolvert tartott kezében és visszaparancsolt. A másik irányban próbáltam menekülni. Visszatekintve láttam, a mint négy ember katonafegyverrel bement a lakásba. A jégveremben égy hordóba bújtam és ott nem hallottam semmit. Egy negyed óra múlva a kerítésen keresztül a szomszéd házba menekültem és onnan láttam, hogy háromnegyed óra múlva ment el a kocsi, úgy hogy egy óra hoszszat dolgozhattak nálam. Reggel mertem csak visszamenni a lakásba. Tele volt vérrel minden, összes fehérneműimet elvitték. A szolgálóleány, mondta azután, hogy, könyörgött az uram, rimánkodott, hogy ne bántsák. Nem bűnös, nem tett semmit. »De zsidó vagy és ez a bűnöd«, — mondotdották neki. Pénzt követeltek tőle, 120,000 koronát elvettek. A 120,000 korona, amelyet elvittek, az uram vánkosa alá volt rejtve, mert másnap Kecskemétre akart utazni sót vásárolni. Ezenkívül ezüstórák és aranyláncok tűntek el. A szobában, mint már mondtam, minden tele volt vérrel. Ezután bevezetik a vádlottakat. A vádlottak és védők megjegyzések Zbona: Pánczélné engem nem láthatott, mert én sem láttam őt. Juhász Péter: Tessék a tanúnak bebizonyítani, hogy a pénz tényleg eltűnt. Zbona: A büntetőtörvénykönyv értelmében az akkori értéket kell számítani. özv. Beck Sándorné kihallgatását kezdik meg ezután. — Annyira az idegeimben vannak még a dolgok — kezdi vallomását, — mintha minden ma történt volna. Este zörgésre ébredtünk fel, az ajtóhoz mentünk. A fehér csendőrség van itt — mondták. — Kinyitottuk az ajtót. Két ember állt elő. Az egyiknek a vállán fegyver volt. »7"e vagy Beck Sándor?« — kérdezték. »Igen. Te maradj kint«, — mondták nekem — »te pedig gyere be a szobába«. Az uram méltatlankodott, hogy fegyveres emberek zavarják éjszaka, erre az egyik megütötte. Könyörögni kezdtem. Mii akarnak az uramtól, soha senkit nem bántott. Az uram menekülni próbált az ablakon keresztül. A leányom is ott volt és mikor látta a dolgokat, fölsikoltott. Francia-Kiss ur, — mondta a leányom — ne bántsa az apámat. Én is kaptam néhány rúgást, mire az uram felnyitotta az ablakot és mielőtt kiugrott volna, már rálőttek. Tárgyalásvezető: Ki lőtt? , özv. Beckné: Az erősebb. — Mutasson rá. özvegy Beckné megfordul és végignéz a vádlottakon, rámutat Zbouára. — Az uram összeesett, — mondta az asszony. — Felrakták a kocsira, a gyerekek odaáütak, könyörögtek, hogy ne vigyék el. Azt hittem, hogy elviszik, de majd visszahozzák kihallgatás után. Rövidesen vissza is jöttek. Beszóltak az ablakon, hogy nyissuk ki az üzletet. Kinyitogatták a fiókokat és kiszedtek belőle mindent. Azután ej akartak menni. Rimánkodtam és kértem őket, hogy látják azt a véres, meglőtt embert, mit akarnak tőle. Mikor mindent összeszedtek, felnyitotta az uram a Wertheimszekrényt. — Hát ő vezette az embereket —, kérdezi a tárgyalásvezető. — ö, szegény, még azután fel is tette a Wertheim-szekrény tetejére a kulcsot. A védő: Ismeri Francia-Kiss Mihályt? özv. Beckné: Én nem ismerem, csak a lányom mondta, hogy Francia-Kiss Mihály lehet . . . Beckné végül kijelenti, hogy g csendőrök nem voltak részegek. Becknét a bíróság megesketi, jßf A következő tanú M&í özv. Schmidt Árpádné. '5 Izgatottan és sírástól elcsukló hangon mondja el vallomását. Vallomásában körülbelül ugyanolyan részletekkel mondja el a lakásiában történteket, mint az előző tanuk. Amikor hozzá november 17-én éjfélkor betértek, őt a többiek parancsára Danics a szomszédos hálószobába hurcolta és ott fegyverrel őrizte. Ezután elmondja, hogyan hurcolták el férjét. Majd a vádlottak szólnak hozzá a tanú vallomásához, kik közöl Juhász Péter a következő kifogást adja elő a maga részéről: — Ha mindent felraktak volna a kocsira, amit itt elmondanak, akkor oda az emberek fel sem fértek volna. Uhlmann dr. védő kérdésére, hogy volt-e ebben az időben más is a lakásban, Schmidtné siró hangon mondja: — Igen, egyéves kis gyermekem. A tanú megesketését a hadbíróság elrendeli. Kiket hallgat ki a bíróság? A bíróság eddig harminc tanút idézett meg. A különítményben szolgáid tisztek közül a következők vannak tanúkihallgatásra beidézve: Héjjas Aurél tartalékos főhadnagy, Raád Árpád tartalékos hadnagy, Makay Imre százados budapesti, Forray Iván főhadnagy, budapesti, Orosz Károly György főhadnagy, szegedi, Thoma Márton csendőrtiszthelyettes kecskeméti lakosok. A katonai törvényszék csupán a vizsgálat során téti tanuvaUomésok jegyzőkönyvét olvastatja fel a következő tanuk részéről: Héjjas Iván, Francia- Kiss Mihály tiszthelyettes, Brunner Sándor, Csabai János, Pick Berta, id. Tóth Imréné. «9 PHIL ATELI A" BÉLYEGKERESKEDÉS — SZÉCSI E. SUBOTICA,IFÖPOSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS - CSERE Keresek megvéte1 re has nált jugoszláv bélyegeket tekintetnélkfllakiadíisokra bármily mennyiségben 30 4 7 _______ SODOODOD □ODDnaDEriűaoaa
