Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-18 / 194. szám

4. ofđal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julíus IS. Suzasme, a világ legjobb tenniszj átékosnőj e — Londoni levél — Hetek óta nem a trónörökös, nem fcioyd George vagy valamelyik diva­tos filmszinésznő a legnépszerűbb em­­ier Angliában, hanem — Suzanne. Ennek a 21 éves ksasszonynak a tel­íts neve Suzanne Lenglen. Francia­­országban született, francia leány. A népszerűség sugarai azért aranyozzák fee magas, karcsú, izmos testét, mert a világ legjobb tenniszjáékosa. Egy­másután állott ki az amerikai, ausz­tráliai, angol és más nemzeti bajnok­nőkkel és mindig győzött. Az angolok­nak határtalanul imponál ez a láng­­<ész; — ők tudniillik lángésznek mondják azt, ha valaki valamely sportban az első helyre tudja 'magát felkiizdeni. Az összes lapok közük a lennisz­­lángész arcképé, s megírják, mikor szokott felkelni, mikor fekszik le, mit eszik és milyen szalagot visel a ha­jában. Főképpen ez az utóbbi pont ér­dekelte az angol közvéleményt, helye­sebben annak egyrészét. A Daily Mail kötelességének is tartotta, hogy erre vonatkozóan annak rendje-módja sze­rint meginterjúvolja a páratlan Su­­zannet. — Ijbgy miképpen kötöm meg a szalagot a hajamban? — válaszolta a kérdésre a kisasszony. — Hát ez érdekli önöket? — Egész' Anglia nyugíalanul várja a választ! — jelenette ki az újságíró. — Hát jó . . . nézzen ide! így! . . . Először megfogom a szalag egyik vé­gét . . . aztán csavarintok rajta egyet, így . . . lássa! . . . Miié Lenglen tövről-hegyire meg­magyarázta, hogyan kell a szalagot a. hajába fonni s harmadnap London elegáns utcáin ezer és ezer ilyen Su­­zanne-frixurát ehetett látni. (A versenyeire természetesen özön­­lik a közönség. Akik a versenytéren helyet nem kaptak, a háztetőkről és a fák ágairól nézik Suzanne csodála­tos játékát. Mert csodálatosan játszik ez a francia leány, ebben az összes angol szakértők megegyeznek. Ez pe­dig igen nagy szó; hiszen a tennisz­­nek Angliában valóságos kultusza vám Százával akadnak ott tennisz­­müvésznök, de lenglen kisasszonyt egyik sem múlja felül. Már azzal, •hogc a pályára lép Suzanne, feltűnést kelt. Nagyon szép lány. magas, szemei csillogók, a homoka. domború, szőke haja vastag fonatokban koszoruzza fejét. Ahogy megmozdul, izmai feszül­nek s esztétikai élvezet egészséges és jól táplált tesfének minden moccaná­sát figyelemmel kisérni. A verseny­közönség eszeveszetten tapsolt és él­­jenzett, de ő pilláját sem rebbentette meg. — Ez nem ember, — mondogatták egymásnak az angol sportmanek — de gép. Valóban mintha gép játszott volna, ol-T szabályosan verte a labdákat vagy védte ki a dobásokat. Centimé­terrel nem szaladt tovább, mint ahogy éppen kellett és miliméterrel nem emelte magasabbra a rakettet, mint ahogy szükség volt rá. De hogv a gép mégis él, azt látni lehetett arról a véráradatról, amely hol felszökött az arcába, hol eltűnt onnan s látni lehetett bronszinü kar­jairól, amelyek eleven kígyókként len­dültek a levegőbe és hullottak alá. ÍAkik közel állottak hozzá, látták nagyszerűen kiképzett izmainak játé­kát s azt az életet, amely finom bőre alatt a verseny alatt lejátszódott. Csak egyszer, csak egyetlen egyszer derült fel az ama. Ez akkor történt, amikor a versenyt megnyerte és legyőzött el­lenfele hozzálépett, kedvesen meghaj­totta magát s így szólott hozzá: — Kedves kisasszony, szivem mé­lyéből üdvözlöm magát és boldog va­­jjyok, hogy maga győzött le engem és £em másl , , ■ Suzannef, úgy látszik, meglepte ez az angol lovagiasság, haja tövéig el­pirult és gyenge mosoly derítette fel komoly arcát. Látszott, hogy örül az elismerésnek. A versenyen ott volt a tenniszbaj­nok édesapja is, Lenglen ur. — ö az én mentorom, trénerem és mindenem, — mutatta be az öreg urat az ismerőseinek — neki köszön­hetek mindent . , . ö tanított meg ját­szani és ö tanított meg győzni! Ö vett rá, hogy minden földi élvezettől tar­tózkodjam. mert különben nem vihe­­tem semmire. Ne ifiihatom akkor egy pohár vizet, amikor szomjas vagyok és nem ehetem meg azt a tá! ételt, amely éppen izlenel Az édesapám szi­gorú tekintete elhessegeti a csábítást. S nem bántam meg a szigorúságát,-»O-»«*****«,» fi vasúti közlekedés jövője A technikusokat és mérnököket már nagyon régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy miként lehetne el­érni a vasút menetének meggyorsí­tását. A vasutas mérnökök százszám­ra szabadalmaztatták az egész világon a találmányukat, melyek mind erre az egyetlen kérdésre iparkodtak felele­tet adni: miképp lehetne elérni, hogy egy vonat a kiindulási helytől a végállomásig teljes sebességgel rohanva, közben egyetlenegyszer meg nem állva, mégis minden állo­máson felvegye és letegye azokat az utasokat, akik éppen ki akarnak szál­­lani. Ez a forgalom tekitetében egye­nesen fantasztikus jelenséggel bir úgy az államvasutak üzemköltségét mint a szállítás meggyorsítását ille­tőleg. Ha pl. ez lehetségessé válik, akkor egy vonat, mely tíz állomáson áll meg, menetközben minden meg­állás költségeire svájci frankban 25—35 frankot számítva, 250—350 franknyi összeget takarítana meg. A budapest—bécsi gyorsvonat pedig a fékezés és az állomásokon való tar­tózkodás által okozott időveszteséget levonva, két és fél óra alatt tehetné meg kényelmesen az utat. Egy fran­cia mérnök egy vonatrendszert kon­struált össze, mely szerint egy vag­­gon tulajdonképpen két egymásba bujtatott vaggonból áll. A belső vag­­gonrészlet, amely a külsőtől minden nehézség nélkül elválasztható, a két sin közé épített belső sínpáron halad s mikor a vasút az állomásra ér, ak­kor egyetlen automatikus szétkap­­csoló-készülékkel a mozdonyrészlet­­tel összekötött vaggonokból a belső j részlet lekapcsolható, ugyanekkor 'mert hiszen anélkül bizonyára nem ! lennék ott, ahol vagyok. ! Egy bátor újságíró erre azt kérdezte jSuzannetól, vajjoö az udvaroltatástól lés a flörtöléstöl is tartózkodnia kell-e? ! — Attól is, — felelte habozás nél-I kül — akár hiszi, akár nem, azt sem j tudom, mi az , . . Számomra- nincse­nek férfiak , . , egyelőre. Én csak a 1 rakettet és a labdát ismerem ,.. egye­lőre. Ismét mosolygott, másodszor, mióta ! Anglia területére lépett. Lenglen kisasszony a bajnokság !többezer angol fontot jövedelmezett; ebből a pénzből kis kastélyt akar ma­gának vásárolni a bretagnei tenger­parton . . . Akár kettőt is vásárolhat, oly rosszul áll most a francia frank az angol fonttal szemben. anyagot zsákmányoltak. A Juth szigeti köztársasági erőd bevételével a köz­­társaságiak utolsó támaszpontja is el­esett. - I * Fascisia zavargások Kremonában, Róma. A kamara hétfői ülésén in­terpelláció során szóba kerültek a; kremonai események. A vita hevében a fascisia és szocialista képviselők között összeütközésekre került a sor, majd a szocialisták elhagyták a ter­met és csak a költségvetés tárgyalá­sánál térlek vissza . Az ülés végén; hire járt. hogy a fascisták Kremoná­ban felperzselték két szocialista kép< viselő házát. A hir nagy izgalmat oko, zott. A baloldal azonnali nyilatkozan tot követelt a kormánytól. Facta meg­erősítette a kamara két tagja ellen el­követett támadásról szóló hirt és aj bűnösök ellen szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba. Az ülést a nagy izgalom miatt felfüggesztették. Panaszok a suboticai telefonközpont ellen A város a postaügyi minisztérium* hoz akar fordulni panasszal A suboticai telefonközpont ellen aa utóbbi időben sok panasz hallható. A! központ egy idő óta nem működik olyan pontosan, amint az megkíván­ható volna, ami valószinüleg annak a következménye, hogy a tisztviselők egyrészét a postaigazgatóság el bocsá­totta és most kevesebb és gyakorlattal nabb kezelőnők végzik a telefon kap­csolás idegölő munkáját. Eddig kereskedelmi körökből volí hallható több panasz a rossz telefon­kapcsolás ellen, míg ma végre hiva­talos helyen is elhatározták, hogy or­voslást fognak keresni a telefonköz­pont indolenciája ellen. A városi ta­nács az utolsó időben szintén arra 3 tapasztalatra jutott, hogy még a hiva­talos beszélgetéseket sem bonyolítja le a suboticai ’telefonközpont a szük­séges lelkiismeretességgel és ezálta|f’ a városi közigazgatás menetét ia gyakran megnehezíti. A városi tanács a postaügyi minisz-t terhez akar fordulni orvoslásért. Re-A külpolitika hirei — Eayhült a német válság- — Páriából jelentik: A német kormány értésitette a francia kormányt, hogy a magántulajdonért való kártalanítási fizetéseket kénytelen elhalasztani. A francia kormány átiratot intézett a német kormányhoz, hogy kénytelen ama kívánságához ragaszkodni, hogy a jóvátételt bizottság a moratórium megadása előtt állapítsa meg Német­ország újabb mulasztásai és csak ez­után hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a wiesbadeni egyezmény július 20-ikán életbe lépjen. A londoni sajtó megelégedéssel ve­szi tudomásul, hogy a német kormány kifizette a julíus hónapban esedékes jóvátételi tartozásait. Megállapítja, hogy a közvetlen válság elhárult és most a jóvátételi bizottság a németek­nek a moratóriumra irányuló kérését pyugodtan mérlegelheti. A londoni tőzsdén a fordulat hatása alatt a külföldi valuták, a márka, francia frank és lira árfolyama meg­javult. Megakadnak a hágai tárgyalások. Hága. A nenä-orosz bizottság elnöke Litvinovnak megküldte a második al­bizottság elnöke által hozzá intézeti levél másolatát, mely az albizottság­nak az orosz ügyekben hozott határo­zatát tartalmazza. A határozat szerint a második albizottság semmi célját sem látja annak, hogy az orosz dele­gációval a jelen helyzetben a tárgya­lásokat tovább folytassa. A harmadik albizottság hasonló határozatát már közölték az oroszokkal. Róma. Az olasz jobboldali pártok orgánumai üdvözlik a hágai konferen­cia félbeszakítását és remélik, hogy ennek erkölcsi javulás lesz az ered­ménye. Írországban folynak a harcok. Dublin jelentés szerint a lázadók el­lenállása folytán Limerickben csütör­tök óta nagy harcok folynak. Az ir kormány csapatai a város körüli stra­tégiai pontokat megszállva, lassan előrehaladnak. A város nagy részét már sikerült a reguláris csapatoknak hatalmukba keríteni. Az ország dél­keleti szögletében a kormánycsapatok hadimüveletei sikeresen folytatódnak. Défeh ós nyugaton több ponton banda­harcok folynak. A helyzet itt hasonló a délafrikai búr háború utolsó fázisá­hoz. A bundliki börtön elfoglalásakor a kormánycsapatok 300 foglyot ejtet­tek, nagymennyiségű lőszert és hadi­működésbe lép egy fékezörendszer is, a belső vaggonrészlet lassit és foko­zatosan kibúvik a robogó vonatból, melynek a mozdonnyal összekötött része tovább halad. A mozdony eme­letnyi magasságú konstrukcióval szintén úgy van alkotva, hogy az egész vonat belülről egy robogó alag­út benyomását kelti. A mozdony előtt már készenlétben áll egy lassú moz­gással hozott belső vaggonrendszer a beszállt utasokkal, a vonat föléje fut, egyenletesen gyorsuló mozgásba hoz­za és néhány száz méter után már ez is teljes sebességgel rohan to vább. Egy másik találmány sokkal fan­­taszikusabb módon oldja meg ezt a kérdést. A mozdony csupán a vag­­gonok alapjait huzza, ezekre moz­­gathatólag van két oldalt egymástól elkülönített két vaggonrészlet: egy jobboldali és egy baloldali elhelyez­ve. Mikor a vonat az állomásra ér, akkor a tovább utazni akarók átmen­nek a baloldali részletekbe, a kiszál­­lani óhajtók a jobboldaliakba. Az ál­lomásokon egy állványrendszerre épített, a föld felszínétől körülbelül két és fél méter magasan elhelyezett lejtős sinpár várja a vasutat. Mikor a vasút ideér, a mozgatható baloldali vaggonrendszer egyenesen belefut ebbe a sinpárba, az oldalára szerelt kerekekkel belekapaszkodik és szer­zett tehetetlenségénél fogva ezen fut lejtősen tovább, míg a vaggonlapok­­ról egészen felemelkedik és erős fé­kezés után függő helyzetben állva marad. Az utasok magas lépcsőkön hagyják el a vaggont, a vonat ez­után meg nem lassított menetben ro­han tovább, valamivel távolabb egy hasonló sínpáron, a yonat irányában. lassú mozgásba hozott függő vaggon­­sor pontosan ráereszkedik az aláj^ robogó vasút mozgó állványaira. S most bécsi mérnöki körökben igen sok megbeszélés tárgya ez a( szellemes találmány, amely ugyani csak erre a kérdésre kíván válaszol­ni, amelynek azonban meg van az az előnye, hogy a sok millió békepénzt követelő átépítési munkálatokat alig kis töredékében teszi szükségessé, fi találmány már szabadalmazva is van és lényege nem is annyira talán á vasutakat, mint inkább a villamoso­kat illeti. A vaggonok két egymás fölé épült vaggonból állanak. Az al­só vaggonok megállás nélkül egyfor­ma sebességgel rohannak végig z városon. A felsők pedig minden ál­lomáson hatalmas villamos vasmacs­kákban kapaszkodva mcgállanak, de olymódon, hogy a legközelebb utánuk következő kocsi már magával is vi­heti. Az egyik állomáson beszállnak az utasok, aki a végállomásig akar menni, az az alsóban foglal helyet, aki a következőig, az benmarad. Ily­­módon ezek a felső kocsirészletek minden állomáson más és más vag­­gonra kerülnek, minden állomáson megállnak, ellenben a kapcsolódási és lekapcsolási mechanizmus oly tökéletes, hogy az állandóan moz­gásban lévő motorkocsinak az állo­mások közelében nem kell egy­általán fékezniök. Ezzel a villamos­­közlekedést hatszor gyorsabbá lehet tenni. Ezek' a fantasztikus tervek már k!« éptek a tervezgetések ködös vilá­gából. San FranCiskó város tanácsa a villamos vasutjai átalakításának előzetes költségeire félmillió dollárt már megszavazott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom