Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)
1922-07-15 / 191. szám
1922. július 15. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oTdaí. Erdélyi mozgalom U magyarországi numerus klaueus ellen Erdélyi egyházfők, interveniálnak a magyar kormánynál ^Kolozsvárról jelentik : A tanév befejezésévei súlyos gondok nehezedtek & magyar anyanyelvű zsidó tanulók Szüleinek vállára. Áll ez különösen azokra, akik azt óhajtanák, hogy érettségizett gyermekeik magyar egyetemen folytassák tovább tanulmányai kát. A numerus klauzus az ország határok biokádjánál is áttörheletlenebb sorompót zárt le az utódállamok zsidó tanuló ifjúsága elől. Az erdélyi pedagógusok, a légiibe rálisabb egyetem, a Kolozsvárról Szegedre vándorolt egyetem tanácsának közvetítésével intervencióra készülnek a magyar kormánynál, hogy a magyar nemzeti ku!turát meg bélyegző és középkori nivóra vissza Sülyesztő numerus klauzust még a Szeptemberi tanév kezdete előtt hatályon kivül helyezzék. A mozgalom Sikere érdekében az erdélyi egyházak püspökeit is ?' fogják kérni a civilizációt és a zténység igazi szellemét sértő intézmény eltörlésének felkarolására Az egyik egyházfő nyilatkozott is a numerus klauzus eltörlése érdekében ineginduit mozgalom kérdésében és kijelentette, hogy a legközelebbi közö> püspöki értekezleten oda fog hatni, hogy az erdélyi egyházak egységesen foglaljanak állást a magyarországi numerus klauzus ellen és azon lesz, hogy ez az állásfogla lás ne csak szenteltvíz lenyen, hanem megfelelő és fő eg hatásos formában juttassa kifejezésre a magyar kormány előtt. Főleg a szegedi egyetem intervenciójától remélik az ügy győzelmét, mert a szegedi egyetem Kolozsvárról repatriált tanári kara odaát sem lett b ütlen ahoz a szellemhez, amelynek a Purjeszek, Buday Kálmánok, Fehér Lipótok és Somló Bódogok voltak alapvetői. a szegedi egyetemen ma is folytatják az Erdélyből álszakadt zsidó hallgatók tanulmányaikat, akik a vakációra visszatérve Kolozsvárra, egyértelműen kijelentették, hogy a szegedi egyetemen a tanári kar részéről nem érezték soha a vallási megkülönböztetés legkisebb árnyékát sem s a tanári kar gondoskodott ar ról is, hogy ez a szellem az egyetem keresztény hallgatóit is áthassa. Egy munkásasszony és egy multimilliomos házassága — Laura Bousquet három válópere — 5akk-matt! Irta: Reite Pál ■— Most ne zavarjanak, — mondta Mó zsl bácsi, ne zavarjanak, látják, hogy játszom: most hagyjanak békén, majd később, ha a Béni itt lesz. Alászolgája! Az üveges ajtó felett ismét megvonaglott a kis rézcsengettyü. — Nna, — szólt azután Mózsi bácsi, ; méltatlankodva bólogatott egyet-kettőt öreg fejével, aztán a két tenyerébe temetkezett és szemével rátapadt a sakktáblára. — Nagyon neveletlenek, nagyon ne véletlenek — tette most hozzá a patnere, aki a szomszédos füszeresboltból ilyenj )cor szokott átjárni Mózsi bácsihoz, bogy a mindennapi három mesterét !e- i rójja, — egész nap ott állok a pultnál és semmi dolgom, a két segéd untig elég, úgy elvégeznek mindent, mint a karikacsapás, de, ha kiteszem a lábam, azon nyomban szaladnak utánam, hogy a doktomé egy láda boszniai szilvát akar, a jegyző egy láda narancsot, de pirosbélüt... majd mondtam valamit, j Maga jön Mózsi bácsi. Mózsi bácsi maga -jön! Mózsi bácsi ijedten kapta fel a fejét & az öreg kezével tétova reszketéssel siklott el a sakkfigurák felett. — No lám, — dörmögte, — mindig zavarják az embert, persze, hogy akkor nem lehet itt a fejem és ha legalább Béni itt lenne, a fene tudja, hol lófrál az Is, pedig, aki piros szalagért, meg sclyemfejkendőért, meg zsinóro: fűzőért jön, nem miattam jön, hanem miatta. Kell is ilyen öreg ember annak, akinek Sok szegény leány, a könyörtelen élet álmodozó koldusai, dacos munkásleányok, görnyedt vállu bolti kiszolgálónők, elfásult, mindennel szemben közönyös és sorsukba beleszürkülő gépirónők,. remélik, hogy egy veröfényes üde nyári napon eljön értük valaki, az élet hercege, akinek milliói, palotái, automobiljai vannak és mint az a külvárosok fülledt levegőjű mozijában, az elfakuló vásznakon látható, a karcstt, kissé őszülő, elegáns mozistar, a kissé lesoványodott, nagy' szemű, szegény leány lábai elé rakja millárdjait, vérző romantikus szivét s mig künn a nagyszerű autó tülköl, a szegénységtől elbúcsúzó, a diadalmas élet felé törtető nő szemét könnyek borítják el. A sok álmodozó, a sok meleg szivü, drága kis nő vár, egyre vár. A mozit, a Courts-Mahler regényeket, mint reményeiket tovább élesztő injekciókat, egyre nagyobb szomjúsággal nézik, saját hajó, pompás villa a Riviérán, télen pár hét párisban, a Faobourg St. Germain-beli kis palotában, végül megunják a meddő várakozási, férjhez mennek, hasonló, szegény, az élet árjában vergődő emberhez, dolgoznak mindketten és az álmok elmerülnek, szertefoszlanák. De1 néha, néha az élet valóra váltja ebeket a színes, romantikus álmokat, néha furcsa játékot rögtönöz, igazságot varázsol a csalfa önámitásból s a szegény, agyongyötört proietárleány eléri a milliókat, a palotát, az autót s mindazt, amit a külvárosi mozi lencséje a vászonra örökít, a hivöszivekbe lop és Courts-Mahler megir — történet lesz, igaz élet igaz 5 igaz esemény. Világok forrongása, valuták ijesztő piros szalag kell, meg zsinóros fűző. No, lépjen már Barna sógor, mert elalszik a lova is, meg amott a parasztja is, aztán baj lesz ám a királyasszonnyal! A Mózsi bácsi boltja ott állott a főutcán, mindjárt a nagytérnél és a leghíresebb divatüzlet volt a községben. Már lehetett vagy negyvenöt esztendős és az ajtótól jobbra-balra rikító betűkkel volt olvasható: »A legutolsó divat termékei.« Ez is negyvenöt esztendeje áll ott, legfeljebb, ha át-átfestették, amikor már nagyon lekopott. A Mózsi bácsi egyenesen Párisbó hozatja a dolgait, mondogatták az emberek és nem pártoltak el az üzletétől akkor sem, amikor Mózsi bácsi mindenkit kikergetett, amikor játszott. Reggeltől-délig a pálinkással, ebéd után a koporsó-árussal, azután estig a Barna fűszeressel, vacsora után pedig a községi művésszel, a cimfestővel. Nem is nézett a vásárlóira, ezt is a Béni intézte helyette, aki tót fiú volt és ott nőtt nagy magyar legénnyé a Mózsi bácsi boltjában. Béninek aztán sok dolga is volt. Neki kellett kifelé is lebonyoli tani az üzletet, kiszolgálni is neki ke! lett és ami a legsúlyosabb kötelessége volt, ő volt az állandó, hivatalból kirendelt kibice a Mózsi bácsinak. Mert igaz, hogy Mózsi bácsi a legjobb sakkozók egyike volt a környéken, de egyet nem tudott megtanulni: a lóugrásokat. Azt mondta, hogy ahhoz már öregek a szemei. Amikor tehát ugrania kellett, mindig a Béni ugrott helyette. Szóval Mózsi bácsi teljesen elhanyagolta az üzletet, meg a kundsaftjait, de azért azok mégis híven kitartottak mellette, mert — azt mondták — hiába, igazi párisi prbszharca, az emberiséget megváltani akaró konferenciák idején jegyezzük ide le ezt a kis, romantikus, amerikai történetet, amit Courts-Mahler tollánál is különb acél, az Élet kifürkészhetetlen keze irt bele a napok kábító könyvébe. » A hősnő: Laura Bousquet. A színtér: a realitás és romantika hazája: Amerika. Valamikor egyszerű gyári munkásleány, most Mr. Richard H. Long többszörös dollár milliomos felesége. Változatos, érdekes pályafutás, amit azonban még színesebbé tesz az a körülmény, hogy a hajdani álmok megvalósulásához három házasságon keresztül jutott e! s csak három boldogtalan házasság után lett a milliomos gyárosnak s a kitűnő filantrópnak hitvesévé, akinek gyárában a szép Laura valaha cjpőtalpiagasztónö volt s heti keresete alig tét! ki nyóle-tiz dollárt - ' ' A szép Laura, harminckét évvel ezelőtt egy canadai farmerfalucskában látta meg a napvilágot, de már hat éves korában szüleivel együtt az amerikai Egyesült Államokba költözött és ott nevelkedett fel, Shremsburgban, Masson államban, majd később Worcesterben, ahol édesapja egy szövőgyárban volt élőmunkái. A kis Laura csakhamar ismert szépsége lett az ipartelepnek s mire felcseperedett, kifejlődött. tizenhét éves lettJra St .Tamessel, egy alig tizennyolc, éves esi nos, canadai franeiaszárrnazásu legénnyel, aki pompás elevenséggel értette a szerelmi vallomások, az enye! gések művészetét, lépett házasságra. James azzal hitegette a szép, bájos leánykát, hogy édesapja lelkész Canadában s igen jómódú. Remek nászutat tesznek majd oda 9 ha tetszik ott le is telepednek és egy egész élet«» keresztül örök, igaz szerelemmel szeretik majd egymást. Laura megszédült, hitt és örök hűséget esküdött a fiatal franciának. 1911. októberében esküdtek össze, természetesen a1 canadai nászút elmaradt, a fiatal pár Laura szegény szüleihez tért s innen kezdődött a fiatal, de álmairól soha te nem mondó asszonyka kálváriája. Két évig élt együtt Jamessel, az idő alatt kilenc ipartelepen dolgozott a férj, de összeférhetetlen, türelmetlen viselkedésével sehol sem tudott gyökeret verni és házaséletük boldogtalan volt. 1913-ban elváltak s a válóperben a bíróság megengedte, hogy az asszony leánynevét használhassa. Más megoldás nem lévén, az asszohy Long cipőgyárába ment dolgozni, heti nyolc dollárért. A fiatal, de már multimilliomos Long ez időtájt gyakran végigsétált az apjától akkoriban átvett gyári termeken és Laura asszony üde szépsége, fiatalsága gyakran állították meg az üzleti gondokba merült Longot. Sokszor rámosolyoghatott Laurára, meg is dicsérhette szorgalmas munkájáért s kilenc év múlva év múlva újra találkoztak, hogy most már soha se szakadjanak el egymástól. Akkor a fiatal Long nos ember volt s miután felesége egy repülőgépkirándulás alkalmával szörnyethalt, hat gyermeke maradt árváp. Laura pedig éveken keresztül ragasztotta a cipőtalpakat, amig uj kérője akadt: Mister Brown, egy százpercentes amerikai. Laura azzal utasította el, hogy ö már örökre leszámolt a férfiakkal, de Laura fiatal volt, a kérő pedig hűséges, kitartó és újra házasság lelt a vége, éppen olyan tövises, boldogtalan és keserűséggel teli házasság, mint az első. A biróság 1916 júniusában, az asszony kérésére ezta házasságot is felbontotta s mivel bebizonyítást nyert, hogy a férj kegyetlenül bánt feleségével, újból megengedték, hogy Laura felvehesse ieártynevét. S a kálvária megint. elkezdődött! Újra Shrewsburg, a szülői ház, talpragasztás a Long cipőgyárában, mig néhány hónap után a férj ismét felbukkan, éppen akkor, amidőn hire jön. hogy az első férj, James egy munkanélkülikot, meg igazi párisi bokorugrós pruszcsak a Mózsi bácsinál lehet kapni. Kinn a község hegyiben, a kis hárshegy alatt egy gőzmalma is volt a Mózsi bácsinak. Ez is hozott valamit a konyhájára, ha nem is sokat: szóval Mózsi bácsi gazdag ember volt, akinek már nem is volt arra szüksége, hogy öreg napjaira törje magát. Arfnál nagyobb volt a meglepetés, amikor egy szép napon elterjedt hír hogy Mózsi bácsi bizony tönkrement, a malom is, az üzlet is idegen kézre kerülhek. Akadt is néhány jó ember, aki nem re.stellte a fáradtságot és benyitott a csilingelő ajtón, hogy hát megkérdezze Mózsi bácsitól, miként is történt a dolog? De Mózsi bácsi senkivel sem állott szóba. — Most ne zavarjanak, — mondta, — ne zavarjanak, látják, hogy játszom, most hagyjanak békén, majd később, ha Béni itt lesz, alászolgája! Az üveges ajtó felett egyre sűrűbben vonaglott meg a kis rézcsengetyü, mintha rosszalólag, szomorúan bólogatott volna. A barna fűszeres is egyre iöbbször mondogatta: Nagyon neveletlenek, nagyon neveletlenek!... Az emberek aztán az ajtó előtt megvárták Bénit, aki az arcukba nevetett, csudálknzott és rövidesen elhitette a községgel, hogy minden csak szóbeszéd, Mózsi bácsi olyan jól áll, mint a községháza. Es az emberek megnyugodtak a Bénitől szerzett felvilágosításon, maguk is jókat nevettek, hogy egy pillanatig is clhitték a lehetetlen pletykát. Valamelyik-délután Mózsi bácsi a szokottnál tovább aludt, Barna fűszeres kissé türelmetlenkedett,' mire Béni szerényen ajánlotta: — Ha megengedi Barna ur, amig Mózsi bácsi jön, megkezdhetjük a partit. Barna ur előbb nézett egyett, de aztán leült a tábla mellé, szembe a Bénivel és elkezdte törni a fejét. Még a közepén se lehettek, amikor Mózsi bácsi nagyokat ásítva és nyújtózkodva megjelent az ajtóban, de majd leharapta a nyelvét, amikor a helyén ott találta Bénit, a fejét a két tenyere közé fektetve. Barna bocsánatkérő ábrázattaí nézett a belépő felé, de Béni a világ legtermészetesebb hangián szólt oda Mózsi bácsinak: — Üljön ide mellém, Mózsi bácsi, kibiceljen addig. Mózsi bácsi csaknem elnevette magát. Barna fűszeres pedig már nekiindult hogy dühbe guruljon. De nem gurult, mert Mózsi bácsi csendesen leült a Béni mellé és jókat mosolygott a szakállába, amikor Béni lekaszálta a Barna sógor parasztjait és elfoglalta a bástyáját. — Jó iskolába jártai, fiam, •+- dünynyögte^mire Béni csak annyit mondott: — Pszt! A kis ajtó felett neküóbálódott 3 csengő és egy fiatal lány lépett be, aki már az ajtónál kezdte: — Kérek szépen három méter fekete zsinórt, ujjnyi szélest, az Aldorné nagyságának, megnaií az öreg nagysága, aztán most kel! 1 fekete... — Ne xa varion, — vágott a szavába Béni, aztán fel sen: emelve a fejét, odaszólt Mózsi bácsinak: — Mózsi bácsi... : A balkezével a leány felé intett, £
