Bácsmegyei Napló, 1922. július (23. évfolyam, 177-207. szám)

1922-07-14 / 190. szám

I 4. oldal. nemek volt adatgyűjteményéről, mely a bajor diplomácia felelősségét állapította meg a világháború előké­szítésében. E felmentéseket csak az teszi gyanússá, hogy a másik oldalon sem lehet a vérengzés okozóit meg­találni. A francia kamara e napokban az egész világ figyelme közepette nagy szótöbbséggel adott igazat Poincaré és Viviani álláspontjának, kik a köztársaság és a kormány el­nökségének székéből legfőbb irányí­tói voltak 1914-ben a francia háborús politikának. Kérdés azonban, hogy végérvényes lehet-e ez a felmentés? Ezt külön­ben még a francia lapok egy része is kétségbe vonja. A L’Humanité, a Po­pulate és a Le Peuple egységes fa­lanxba sorakoznak Poincaré ellen. »A parlament — írja az utóbbi lap — nem illetékes e történelmi probléma eldöntésére. Poincaré kimesterkedett szótöbbsége, melyet a blokk-national szavazógépével szerzett meg magá­nak, nem tekinthető bizonyítéknak az ártatlanság mellett«. Még kedvezőtlenebb szinben mu­tatkozik be Poincarénak és egykori miniszterelnökének, Vivianinak sze­repe, ha azon publicisztikai munkák tükrében vizsgáljuk meg, melyeket Paul Vaillant-Couturier és Poincaré legelkesercdettebb vádolója, Gout­­tenoire de Toury, írtak 1914 elhatá­rozó eseményeiről. E munkák sorát most meglepetésszerűen megtoldotta Georges Demartia, a frjancia gyar­matügyi minisztérium igazgatója, egy terjedelmesebb munkájával, melynek a következő1 jellegzetes cí­met adta: »Hogyan mozgósították a lelkiismeretet?« Demartia müvének konklúziója­képpen a következő eredményre jut: »A háború előtti időszak vezetőfér­­fiainak működése azon emberek te­vékenységére hasonlít, kik évek óta halmozzák a legveszedelmesebb rob­banóanyagokat. A robbantást magát azonban egyik sem meri megkísérel­ni. Mindegyik az öngyulladásban bí­zik, mely elkerülhetetlenül, végzet­szerűen beáll Európa rekkenő leve­gőjében. Bűnösök tehát ők, de min­dig hivatkozhatnak formális ártat­lanságuk fényeire«. Andrássy Gyula cikke Ottó királyfi jogairól Andrássy szerint a törvényes jogutód csak Ottó királyfi lehet A »Magyar Kultúrát legutóbb megjelent számában Andrássy Gyula tanulmányt irt A király fiának jogai címmel. Azt vitatja, hogy akik »II. Ottó királyt« a szabad király­­választás elvi alapjára helyezkedve, jogai gyakorlásától el akarják ütni, nemcsak az örökösödési jogot sza­bályozó és most is érvényben lévő törvényeket sértik meg, hanem a nemzet állandó jogi meggyőződésé­ből származó tradíciókat is. Vitatja továbbá Andrássy, hogy a történe­lem tanúsága szerint a magyar ki­rály családja a magyar trónon örök­lési joggal uralkodott és a király természetes és törvényes utódjának az elsőszülött fiút tekintették. A magyar nemzet — mondja — ritka politikai érzékkel nem királyt, ha­nem mindig dinasztiát választott, az Árpádoktól egészen a Habsburgokig 'és mindig a legközelebbi lemenő ro­konnak adta az elsőbbségi jogot. Ha kezdetben külső befolyásra vagy hadiszempontból ettől el is tértek, élvben a fiú trónörökösödési jogát gindig mégóytákj BACSMEGYEI NAPLÓ 1922. julius 14. A hágai konferencia kudarccal végződik Az oroszok a magántulajdon kérdésében ragaszkodnak eredeti álláspontjukhoz — A további tárgyalások cél­talanságát állapítja meg a bizottság elnöke — Az oroszok a felelősséget elhárítják maguktól A Havas ügynökség jelentése szerint az orosz bizottság a ma­unt u la jd on kérdésében ragaszkodó eredeti álláspontjához és igy több mint valószínű, hogy a hágai konferencia megszün­teti tanácskozásait, mert az ellentétek az orosz és a többi érdekelt hatalom között oly nagyok, hogy a további tárgyalások­nak már nincsen érielmük. Péris­­ban ez kétségkívül élénk örömet fog okozni, mert hiszen a francia kormány már azzal a szándékkal küldte megbízottait Hágába, hogy ott a magántulajdon kérdésében a Genuában megállapított álláspontra helyezkedjenek A genuai konferencián az oro­szok ismeretes áprilisi memoran­dumukban kijelentették, hogy a magántulajdon kérdésében elis­merik a kárpótlás jogosultságát, de nem kötelezik magukat arra, hogy a külföldi tulajdoni — amelyet annak idején elkommunizáltak, eredetiben visszaadják. Erre a me­morandumra adott válaszában a szövetségesek és a semlegesek annak a reménynek adtak kifeje­zést, hogy ez nem utolsó szava az orosz delegációnak. A belga delegáció ezzel ellentétben, a leg­határozottabban kijelentette, hogy ebben a kérdésben nem ismer megalkuvást és köti magét ahoz, hogy az oroszok vagy határozot­tan kijelentik, hogy minden fel-. létei nélkül visszaadják a lefog­lalt külföldi magántulajdont vagy nem tárgyalnak többé. Barthou igazságügyminiszter, a francia bizottság ‘elnöke, a Páris­ból kapott utasítások után, szin tén csatlakozott a belga állás­ponthoz. Franciaországnak és'Bel­giumnak ez a határozott és el utasító magatartása már-már ku­darccal fenyegette a genuai kon­ferenciát, amit aztán csak úgy lehetett elkerülni, hogy elhatá­rozták ennek a kérdésnek szaba­­tosabb megvizsgálását s rábízzák egy Hágában összehívandó szak­­konferenciára. Ez a terv abból a feltevésből indult ki, hogy az oro­szok a végszükségnek engedve, végeredményben kénytelenek lesz­nek elejteni merev magatartásukat a magántulajdon kérdésében. Ez a remény, úgy látszik, nem fog megvalósulni. Az oroszok nem térnek el sajátos, kissé megbíz­hatatlan módszerüktől és ezzel természetesen megpecsételik a hágai konferencia sorsát is. A Havas-ügynökség erről a követ­kező tudósítást közli: A magán­­tulajdon ügyében kiküldött bízott ség mai ülésén Litvinov a magántulajdon vis­szaszolgáltatása és a tulajdo­nosok kártalanítása kérdőében elfoglalt elutasító álláspontját még élesebb formában fentartotla. A bizottság elnöke a bizottság tagjai nevében a tárgyalás folyta­tását hiábavalónak mondotta. Az oroszok kijelentették, hogy a szakí­tásért való felelősséget a hatalmakra hárítják, A francia forrásból eredi hirt megerősíti a Reuter-ügynök­­ség is. Az angol félhivatalos is úgy értesül a konferencia elnö­kétől, hoyy az Oroszország álla elfoglalt magatartás következtében a tárgyalások folytatása céltalan. Passzivitásra készül a magyar ellenzék Andrássyék királypore felborulással fenyegeti a helyzetet Budapestről jelentik: A buda­pesti főügyészség átiratot intézett a magyar nemzetgyűléshez s azt kérte, hogy függesszék fel a ki­­rálypörben érdekelt képviselőknek, Andrássy Gyula grófnak, Sigray Antal grófnak és Rakovszky Ist­vánnak mentelmi jogát. Az átirat hamarosan tárgyalásra kerül a mentelmi bizottságban. Általános a meggyőződés, hogy ez az ügy károsan fog hatni a parlamenti viszonyokra és közel a veszély, hogy felborul a helyzet, miután olyan anyag kerül megvitatásra, mely kényes természeténél fogva egyáltalán nem alkalmas a kedé­lyek megnyugtatására, sőt ellenke­zőleg, komplikációknak a magvát rejti magában. Főleg Teleki Pál gróf fáradozott az ellentétek elsi­mításán azzal a kimondott céllal, hogy a IV. Károly magyarországi 'átogatásában részes politikusok teljes amesztiát kapjanak. Már úgy látszott, hogy a kényes kérdés nyugvópontra fog jutni, amikor hirtelen megakadt a tárgyalás és áthidalhatatlan ür keletkezett. Mi­után az érdekelt politikusok semmi szin alatt sem akarták elfogadni azt a megoldást, hogy amnesztia utján rendeztessék a kérdés, a kormány számára nem maradt más ut, mint az, hogy szabad folyást engedjen a bírói eljárás­nak. Politikai körökben komolyan számolnak azzal a lehetőséggel, hogy már a mentelmi bizottság ülésein nagyon kiéleződnek ! ellentétek, ami lényegesen sú­lyosbítani fogja a kormány parla menti állását, sőt könnyen lehet séges, hogy a nemzetgyűlés közel jut a meddőséghez. Bizonyosra veszik, hogy még a nemzetgyülé? nyári szünete előtt kell dönteni Andrássyék ügyében, miután va­lószínű, hogy mér szeptemberben kerül sor a királypörre. Minden jel arra vall, hogy ex a kérdé: elementáris erővel kerül majd a. előtérbe és arra készteti a legiti mistákat, hogy élesebb fegyve­rekkel hadakozzanak a kormány ellen a nemzetgyűlésen. Ilyen formán nagyon bizonytalannak látszik az az együttműködés, a melyet a parlament összes pártjai a gazdasági problémák megoldása céljából kilátásba helyeztek. Nem tartják lehetetlennek azt sem, hogy az ellenzék hamarosan passzív rezistenciába vonul, mert úgy látja, hogy a kormány presz­tízskérdésekkel dolgozik olyan té­mák megvitatásánál is, amelyek­nél teljesen le kellene tompul­­niok a pártambicióknak. Éppen a drágasági bizottság ülésein bizo­nyította be a kormánypárt, hogy csak azért sem deferált az ellen­zéknek, inkább átcsempészi a maga táborába más formában az ellenzéki indítványokat, csakhogy ne kelljen az ellenzék indítvá­nyait diadalra vinnie. Ebből azt látja az ellenzék, hogy a kor­mánypárt szellőzködni akar a nép­szerűségben s az ellenzéknek csők mellékszerepet szán bizo­nyos kérdések megbeszélésénél. Az ellenzékiek nem látják őszin­tének a treuga deit s ebből szük­ség esetén le is vonják a kon­zekvenciát. Debreczen nem üdvözli Nagyatádit Szabó István miniszteri kineve­zéséről Debreczen városát is ér­tesítette. A város legutóbbi köz­gyűlésén tárgyalta a leiratot és Degenfeld József gróf indítvá­nyára üdvözlés nélkül egyszerűen tudomásul vette a földművelés-1 ügyi miniszter leiratát. Fürdőélet Becskereken A becskereki korzón egy lelket set“ látni, az utcák üresek, csak itt-ott lé­zeng egy-két homlokát törlö izzadt ember. A sörcsarnokok »kertjeiben«1 néhány ember sörözik, de a hideg sör­től mintha még inkább melegük lenije az embereknek. Becskereken, ilyenkor kánikulában, mnden épkézláb ember a Begába menekül. A szelíd, csöndesvizü Begán nyáron: i szokatlan élénkség, lárma, sürgés-for­gás támad. Kisebb-nagyobb hajók, motorcsónakok, színes apró csónakok' egész raja jelenik meg a vizen. A Bega egész hosszában fürdővé változik át és a cukorgyártól az olajgyárig, sőt még azontúl is tele van úszó alakok­kal, színes toalettü nőkkel, meztelen: férfiakkal, viháncoló gyerekekkel. Minden tiz lépésre egy kabin, odébb-’ kabincsoport, három-négy fürdöház, de a part mentén húzódó házakból ié egyre-másra sétálnak ki az uszótoalet­­tes hölgyek és férfiak. Minden házból lépcső visz le a vízbe, a lépcsőkön ru­hátlan gyerekek ülnek, sivalkoknak. Délután négy órakor büszkén, gőgö­sen vonul végig a vizen a legnagyobb' begai személyszállító gőzös: a titeli hajó. A viz tele van emberekkel és a hajó méltóságteljes tülköléssel figyel­mezteti az embereket, hogy térjenek ki az útból, különben elgázolja őket. Ekkor megkezdődik az uszóverseny. A gyerekek csapata Versenyt úszik a hajóval, majd felkapaszkodnak a hajó mentőcsónakjára. A hajó egy ideig büszkén állja a versenyt, de csakha­mar észreveszi, hogy az úszók csa­pata kezdi megelőzni. Ezt a szégyent a büszke hajó mégse bírja elviselni. Egy hajóslegény hosszú ostorral csap­kod az elöl úszók felé. Ezzel a sport­szerűtlen eljárással aztán véget is ér az uszóverseny, a fürdözök nevetve állnak félre, a hajó pedig méltóság­­teljesen vonul a kikötő felé. Fodros hullámok pajkos játéka mossd a partot és hüs szelet hajt a tikkadt part­ra. A kabinok mélyéből előkerülnek ai bolyhos fürdőköppenyek. nrnnnnnnnnnnnririnrnnanrnDcrr ROSSIJA—FONCIERE biztosító- és viszontbiztosító társaság. Az SRS. állam legnagyobb nemzeti intézetes Fiókigazgatóság t Subotica (Hitelbank nalota) Főügynökség: Suboticán: Közgazdasági Bank és Somborban: Bácsmegyei Agrártakpénztárnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom