Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)
1922-06-24 / 171. szám
j oEőal. BACSMEQYE3 NAPLÓ 1922. június 24. A királyijaim kármasgyiSkosság szenzációja A gyilkos visszavonja a felbujtókat terhelő vallomását — A fótárgyaláis első napja — Az iszonyú és még mindig titokzajtoS királyhalmi tragédia »táblás ház« előtt ismét lepergett a törvéhyszéki tárgyalóteremben. Mint egy izgalmas szjtjnázi premier, olyan volt az egész főtárgyalás. A hires, tavaszi gyilkosság véres, megejtő és lélekzetelállitó jelenetei peregtek le az élő szereplőkkel: a tizenkilencéves sápadt gyilkossal, Urbán Mátyással, Lakó Mihállyal és feleségével. Károm halott körül forgott az esemény, a tragédia, akik nem voltak ugyan jelen, de mégis mindenütt az ő megtört szemük, sikoltásuk, piros, kiserkent vérük töltötte ki a fölidézett jeleneteket Szavakban, a mozdulatokban és bírói igazságkeresésben, mindenütt ők — a halottak — szerepeltek legtöbbször. Újra éltek — újra megíTáltak. S haláluk azon á rettenetes éjszakán minden borzalmával ott égett fekete vádként Urbán Mátyás körül, aki közönyösen állt a biróság előtt, a közönség figyelme központjában, mely nagy érdeklődéssel hallgatta végig a szomorú tragédiát. Kilenc óra. A teremben már nincs ^egyetlen üres hely sem. Tarka kép: fejkendős asszonyok mellett selyemruhás lányok, joghallgatók, akik különösen kiváncsiak erre a hires kriminológiai esetre. A nagy halom papíros előtt már elfoglalták helyeiket a védők. A levegő íullasztó. Sokan zsebkendővel legyezik magukat. A halk beszélgetés zsongássá szélesül. Bejön a bíróság. A közönség föláll Az izgalom túl intenzív. Jön a gyilkos ... Urbán Mátyást egy szuronyos fog' házőr vezeti a kezénél fogva. Sápadu Révedezöen szétnéz. A közönség morajlik. A mellettem ülő asszony oda' szól csalódottan a szomszédjának: — Ez lenne hát a gyilkos?... Szellemekkel próbálkozik Urbán Mátyás. Azt szeretné — mentségül elhitetni a bírósággal, hogy beszámíthatatlan volt, amikor meggyilkolta a Lakó-családot. Víziói voltak. Egyszer azt látta, hogy a gazdája felesége éj jel tizenkettő felé, mint egy holdkóros fölment a padlásra egy nagy késsel. Ettől láza lett, elfogta az izgalom, amely minden szombat estén aztán erőt vett rajta. Amikor ezt nem hiszik el neki, hosszú komolyság után miniden emóció nélkül kijelenti: — Hazudtam ... Mindent megkísérel, hogy a gyilkosság inditóokait misztifikálja. Először Lakó Mihályra, a meggyilkolt bátyjára fogta rá, hogy ő a felbujtó, aztán a szellemekkel igyekezett menteni magát, végül valami levelet hazudott a bíróságnak. E körül a levél körül különben egy vidám jelenet kerekedett. Urbán makacsul hazudik. Levelet kapott, levelet, amit Lakó Mihály hozott neki vasútról. A tanú, akit megnevez, nem ’tud róla. Lakó Mihály sem. Az elnök jerre megjegyzi: — Vallja az igazat, Urbán Mátyás. — Igazat mondtam — feleli. A biróság elnöke tagadólag int. — A szentségemre mondom, nagyságos elnök ur, esküszöm, hogy levelet akptam. — Maga megesküdött arra is, hogy Lakó Mihály a felbujtó, pedig maga mondta, hogy nem igaz. De akkor nem a szentségemre bán Mátyás kihallgatása következett. Bűnösnek érzi magát. A gyilkosságot azonban belső kényszer alatt hajtotta végre. És itt elmond egy fantasztikus látományt, amiről eddig az egész vizsgálat során egy szóval sem tett említést. Azt mondja, hogy egyszer, egy szombati éjszakán látta, amint Lakó Sándor felesége, Lakó iros, késsel a kezében kijön a házból, végig megy az udvaron és fölmegy a padlásra. Ettől a rémlátománytól nagyon megijedt és »nagy kint és gyötrelmeket« szenvedett, úgy hogy nem bírta tovább és ezért követte el a »dolgot«. Ezután elmondja a gyilkosságot úgy, amint a vizsgálat során mondotta, hogy éjjel zörgetett az ajtón, mire — második zörgetésre — kijött Lakó Piros, arra a kezében tartott baltával többször rásujtoít, aztán bement a konyhába, ott végzett Lakó Sándorral, majd tovább ment az oldalszobába, ahol a kis Lakó Sándorra sújtott néhányat a baltával. — Mikor kijöttem az udvarra, — mondja Urbán — láttam, hogy a Lakó Piros még vergődik, akkor még egyet rásujtottam. Elnök: Miért követte el ezt a tettet? Vádlott: A gyötrelem kinzott. Elnök: Mikor határozta el a gyilkosságot? Vádlott: Vasárnap este, amikor az istállóban feküdtem, előjött a rossz ötletem, most mit csináljak, most megjött a lelkembe az izgalom, hogy ezt a kint én nem birom ki, amit a gazdasszonyom tesz minden szombaton este. Elszántam magam. Elővettem a baltát és zörgettem az ajtón. — A gyilkosság után — mondja Urbán — szalmát szedtem össze, aztán elővettem a létrát, a padláshoz támasztottam, fölmentem a padlásra, ott meggyujtottam a szalmát és a baltát odatettem a tűzre. A tűz »felkapott a tetőre. En akkor lemen tem az Istállóba és kicsaptam a mezőre a lovat és a tehenet, összekaptam a ruháimat és kimentem a szilvásba. A gyötrelem kinzott, ahogy ott feküdtem a földön«. Elnök: Miért gyötrődött? Vádlott: Visszatetszett a tettességem. Ezután részletesen beszél a tett felfedezéséről, amikor a szomszédok jöttek és őt faggatták, hogy mi történt, ki a tettes: — Én hazudtam — mondja Urbán. Az elnök figyelmezteti vádlottat, hogy most a tiszta igazat vallja és főképpen ne terhelje lelkét azzal, hogy ártatlan embereket kever bajba. Urbán a kihallgatás alatt egyre fehérebb lesz, majd hirtelen halálsápadtság ömlik el arcán és a levegőbe magasra emelve két karját, ájul tan végig vágódik a padlón. Rögtön odasietnek dr. Perazics 'és dr. Bartha a földön mereven fekvő Urbánhoz, lehuzatják a nehéz, meleg kabátját és vízzel locsolják. Közben Pavlovlcs elnök felfüggeszti a tárgyalást. Fél órai szünet után, amikor Urbán már magához tért, az elnök ujbó megnyitja a tárgyalást és folytatja Urbán kihallgatását. Elnök: A vizsgálóbíró előtt azt mondotta, hogy amikor Dobó Szil ről, vagy amit a vwsgálóbiró ur előtt mondott? Feleljen erre a kérdésre: rábirta-e magát Lakó Mihály erre a tettre? Vádlott: Nem beszélt rá! (Nagy mozgás a közönség között.) Elnök: Mi bírta rá, hogy Lakó Miíályt belekeverje? Vádlott: Nem tudom. Elnök: Jobb lesz, ha bevallja az okot. De vigyázzon, hogy ne vádol;on ártatlan embereket és ne adjon elő hihetetlen dolgokat. Könnyítsen a lelkén és vallja be az igazat. Itt Urbán tépdesi a kezében levő zsebkendőt és ismét halálosan sápadt lesz, majd inogni kezd a vádottak padján, mert az első ájulás után ülve folyt a kihallgatása. Urbán közel van újból az ájuláshoz. Az orvosok odamennek hozzá. Az elnökfelfüggeszti a tárgyalást és folytatását délután fél 4-re tűzi ki. A délutáni tárgyaláson ólytatják' Urbán Mátyás kihallgatását. Az elnök felszólítja, hogy tegyen őszinte vallomást, mi birta rá a gyilkosságra. Erre Urbán egy levélről kezd be szélnl, amit Temesvárról kapott egy unokatestvérétől, amely levéljen hivta az unokaöccse Temesvárra, ahol egy gyárba majd munkát kap. Ezt a levelet éppen a gyilkosság napján kapta. »Es ezért lett az egész*, — mondja Urbán. (Mozgás a közönség körében.) Másképp nem tudtam felmondani, Elnök: Ezt magának senki se hiszi el. És hol van ez a levél? Vádlott: összerágtam, eltüntettem. Az elnök itt megállapítja, hogy Urbán eddig négy különböző vallomást tett és egyelőre befejezve esküdtem — feleli Urbán, mire a kö- veszteméi a gazdája ós Mihály öccse zönség hangosan fölnevet, hogy csak úgy harsog az előbb még komor hangulatú terem a vidámságtól. * Reggel pont 9 órakor nyitotta meg & főtárgyalást Pavlovics István elnök. A terem zsúfolva van hallgatósággal. A vádlottak padján ott ül a formalitások elintézést pián Ufr pálinkát főztek és azután, elosztva a pálinkát, kocsin hazavitték a Mihály részét, útközben Mihály magát felbujtotta, hogy végezze ki a Sándor családját, akkor majd nem lesz gondja a megélhetésre. Vádlott: Igen, a vizsgálóbíró tudott így mondottam. Elnök: Ml ebből az igaz? Ez-é áz igaz, amit ma mondott a szeli emek-Lakó Mihályt Urbán kihallgatását, vezetteti be. Lakó Mihály a bűnösség kérdésére határozott »R<?m«-mel felel. Az elnök kérdésére elmondja vagyoni helyzetét, viszonyát a tragikus véget ért bátyjához, akivel mindig a legjobb viszonyban volt. Majd a gyilkosság napján történt látogatásáról beszél, amikor feleségével együtt volt Sándoréknál, a templomban együtt voltak misén, együtt ebédeltek és öt óra tájt hazament a feleségével a saját tanyájára. Éjjel álmából verték fel a hírrel, hogy mi történt Sándoréknál. Rögtön befogatott és ment a feleségével együtt Sándor tanyájára, amelyet még égve talált. Megtett mindent a mentéshez. »Többet nem tudok semmit, úgy segítsen az isten«. Az elnök itt Lakó Mihály jelenlétében kérdezi Urbánt: — Fölbujtotta magát a gyilkosságra Lakó Mihály? Urbán: Nem! Lakó: De a vizsgálóbíró előtt esküdöztél, hogy én hajtottalak föl. Urbán (a biróság asztalán álló feszületre nézve): De nem a Szentség előtt. (Nagy mozgás.) Elnök erélyes hangon csendre inti a közönséget és figyelmezteti, ha nem viselkednek csendesen, kiüritteti a termet. Az első napi kihallgatások sora Lakó Mihálynéval ért véget, aki a bűnösség kérdésére azt mondja, hogy nem bűnös, nem tud semmit: »Megengedjenek az urak, nagyon ártatlan vagyok«. Az elnök néhány kérdést intéz Lakónéhoz a vasárnapi látogatásra vonatkozólag, majd este fél 6 órakor berekeszti a tárgyalást és folytatását szombat reggel fél 9 (kára tűzi ki. A Dienstregíama a vádlottak padján HadibünSs az csijeki törvényszék elcíl — A főtárgyalás második napja Péntek reggel kilenc órakor folytatta az osijeki törvényszék a zemuni volt portyázó csendőrkülönitmény parancsnokának: Stenzei Vladimir csendőrőrnagynak bünpflrét, akt ellen tudvalevőleg az a vád, hogy a háború kitörése utáni első hónapokban a ■jzerémségl szerb lakossággal szemben kegvetlenkedett és tömérdek atrocitást követett el. A mai tárgyaláson folytatták a bántalmazottak tanukénti kihallgatását, ikik súlyosan terhelő adatokat szolgáltattak a csendőrőrnagy ellen. Jeremies Mita elmondja, hogy mialatt az őrnagy töltött revolvert szegezett mellének, azalatt a csendőrök puszta kézzel és bfkacsökkel ütlegelték úgy, hogy az embertelen verés következtében gyógyíthatatlan bélbajt kapott. Mirkov István a combjain szenvedett súlyos sérüléseket, amelyek 30 napon túl gyógyultak és hosszabb ideig munkaképtelenné tették. Szimonovics Anka elmondja, hogy amikor férjét: Szimonovics Bogol|ubot Stenzel őrnagy letartóztatta és Péterváradra szállíttatta (ahol később agyonlőtték), az őrnagy parancsára a csendőrök kezeit és lábait összekötözték, majd bikacsökkel véresre vertek, miközben Stenzel az urának szálanként tépdeste ki a bajuszát. Ezt a valló mást egy másik tanú: AnokiCS Jócó is megerősítette. Bajics Szávától a letartóztatásakor azt kérdezte Stenzel őrnagy, hogy milyen nemzetiségű? Arra a feleletre, hogy szerb, ököllel sújtott az arcába, aztán korbácsával fejét és testét véglgverte, majd a csendőreivel levetkőztette és ötven botot adatott neki Felségsértés miatt Zagrebban hét évi (egyházra Ítélték, Petrovics Jócó, aki a háború kitörésekor 14 éves volt, szintén a meztelen testére kapott korbácsütéseket, miközben Stenzel revolvert szegezett a homlokának. Ugyanígy bántalmazták Lázics Szávát is és mind a kettőjük teste hetekig sebes volt. Fölolvasásra került ezután a vádiratnak az a része, amely Stenzel őrnagy védekezésére — hogy csak parancsnokai utasítására járt el — vonatkozik, nevezetesen a később öngyilkossá lett Schwarz csendőrtábornok titkos parancsainak és a volt közös hadsereg szolgálati szabályzatainak ismertetése. A csendőrtábomok, aki a vád szerint maga is résztvett a letartóztatottak bántalmazásában, parancsaiban a a legkönyörtelenebb szigorra utasította alantas parancsnokait a lakosság ama részével szemben, amelyik „idegen nemzetiségű" és a hűtlenségnek, hazaárulásnak vagy az ellenséggel való rokonszenvezésnek csak a legkisebb jelét is mutatja. Ezek a titkos parancsok megkövetelték a letartóztatottakkal szemben a testi fenyítéket is. A „Dienstreglement“ I. része a gyanúsítottakkal szemben ugyancsak megengedi a testi fenyítéket. Stenzel őrnagy megjegyzi, hogy mint a szolgálati szabályzatnak engedelmeskedő katona, köteles volt testi fenyítéket alkalmazni, mert ha ezt megtagadta volna, a haditörvények értelmében őt ott, az első hadizónában, egyszerűen íőbelőhették volna. Azt tagadja, hogy a fenyíték alkalmazásánál a bűnös katonák nemzetiségét figyelembe vette és a szlávokkal szemben különösebb szigort alkalmazott. j A biróság a tárgyalás folytatását [ Jolit» 4-ére halasztotta.
