Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-24 / 171. szám

5. otdaX

1922. jurnus 24. BACSMEGYEI NAPLÓ

A nemzetközi döntőbíróság első ítélete

A nemzetközi munkaügyi hivatal és az agrárkérdés

A népszövetség tudvalevőleg néhány hónappal ezelőtt választás utján ki- Jríkldte kebeléből a nemzetközi döntőbíróságot. Ennek a bíróságnak az lesz a feladata, hogy a népek által eléje terjesztett vitás ügyekben Ítéletet hozzon. Bár ez az Ítélet megfelebbezhetetlen lesz, voltaképen mégis csak tekintélyi jelentőséggel fog bírni, mert hiszen a döntőbíróságnak voltaképen csak úgy, mint a népszövetségnek, hiányzik a végrehajtáshoz való hatalma. A döntőbíróság tehát tulajdonképen jogforrás lesz és csak azokban az esetekben fogják ítéletei túlhaladni az elvi hatályt, amikor a döntéséi kérő felek a döntésnek alá is fogják magukat vetni. Minthogy azonban az európai nyilvánosság mai helyzete mellett nem igen iehet elképzelni azt, hogy valamely ország a döntőbíróság ítéletét kérje ki és azután az ítéletnek ne vesse magát alá, az fog történni, hogy a vitás országok csak a legvégső esetekben fognak a döntőbíróság ítéletéhez folyamodni.

A hágai konferenciával egyidőben ugyancsak Hágában ült össze a nemzetközi legfelsőbb döntőbiróság a maga legelső ülésére. A biróság túl van a megalakuláson ás a napokban meg fogja hozni a maga első Ítéletét. A kérdést, amelyben döntenie kell, Franciaország terjesztette a biróság elé és igy szól: „Iiletékes-e a nemzetközi munkaügyi hivatal az agrdrmunkdsság kérdéseiben?“ Tudni kell ugyanis azt, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatal anyagot gyűjt és elveket tisztáz a világ összes munkáskérdéseiben. A hivatal sem a munkaadók, sem a munkások, hanem mindkettőjük képviselete, azonkívül benneülnek az öszszes kormányok képviselői. A nemžetkozi munkaügyi hivatal téli ülése alkalmával elő akarta készíteni a de-1 legátusok javaslata aiapján mindazokat a szociális reformokat, melyek az ipari munkásság részére már megvalósultak. (Munkaidő, lakás egészségügyi viszonyok, éjjeli munka, kiskorúak munkája, terhes nők kímélése stb.) A munkaügyi hivatal ezen ülésén a francia delegáció a leghevesebb harcokat vívta annak az álláspontjának az elfogadtatásáért, hogy a munkaügyi hivatal nem illetékes az agrúrmunkdsság kérdéseiben. Bár a kongresszuson jelenvolt delegációk

A nagyközönséget állandóan foglalkoztatják a szuggesztiós kísérletek, amelyek kifelé a közönség felé süni misztikumfátyolba burkolózva hatnak a laikusok fantáziájára. Most nem akarunk belebocsátkozni ennek a jelenségnek a, fejtegetésébe, csak anynyit jegyzünk meg róla, hogy a kialakuló uj korszellem az úgynevezett felvilágosodottságból visszafelé hajlik a misztikumok homályaiba, hogy ott teremtse meg képzelete, amit iÚ nem adhat meg a realitás. Az emberi hitkeresés mindenbe belekapaszkodik, amit nem tud egészen megmagyarázni s az ismeretlen pontokat uj elemekkel tölti meg és teljesen felépül a fantázia. Ezt szükséges volt megjegyezni, hogy megérthessük, milyen szerepet kapott a köztudatban a szuggesztió, mellyel — mint tudjuk — legnagyobbrészt nem is orvosok foglalkoznak, hanem sokaknak — arra nem hivatottaknak is — foglalkozásuk lett és milyen hatalmat tulajdonit a laikus ennek az előtte ismeretlen abstrakciónak.

Emlékezetes még, hogy a szenzációsabb bűncselekmények közül a Dohány-utcai bombamerénylet volt az, melynek tetteseit a szuggesztióval is igyekeztek kinyomozni. Most az egyik jugoszláviai rendőrhatóság is megkísérelte nyomozási eszközei közé besorolni a hipnózist. Egy földbirtokos, akit ismeretlen tettes vagy tettesek kiraboltak, hipnotizőrrel kerestette a tettest. A nyomozás kudarcot vallott, ami természetes is, ha az ember tisztában van a szuggesztió mibenlétével és nem hajlandó vakon hinni minden, az első pillanatban ismeretlen jelenségnek. Természetesen egy szóval, sem akarjuk tagadásba venni a szuggesztiós utón elért orvosi eredményeket, csak — ebben az esetben — azt, hogyI

többsége a szavazás alkalmával megállapította a hivatál íHetékességét, Fran ciaország ebbe sem nyugodott bele, hanem a kérdést a nemzetközi legfelsőbb döntőbíróság elé terjesztette.

Így történik azután, hogy a népek bírósága első ítéletét épen ebben az ügyben fogja meghozni.

a szuggesztiót a kriminológia szolgálatába lehetne állítani. Ennek a hiábavalóságára konkrét példa dr. Thoma bécsi ügyvéd kísérleteinek sikertelensége, aki egy nyomozás alkalmával egészen más embert talált meg, mint a kiderítendő bűntett tettesét. Sajnálattal kell tehát megnyugtatnunk minden bűnözőt, minden titkos politikai méregkeverőt, diplomatákat és a rokonszakmákat, hogy erről az oldalról nem kell semmitől tartaniok, folytathatják tovább.

Beszélgettünk ebben az ügyben egy kiváló idegorvossal és felvilágosításokat kértünk tőle. A megkérdezett orvos szakszerű magyarázatát a következőkben foglalhatjuk össze:

— Az orvostudomány ismeri a hipnózis, szuggesztió összes jelenségeit és okait. Ami a telepátiát illeti, melynek ennél a nyomozásnál olyan nagy szerepet kellett volna játszania, ennek semmi köze sincs a hipnózishoz, telepátia tulajdonképpen nincs. Vannak bizonyos szenzibilis, úgynevezett telepátikus lények, főleg nők között, akik ezt a szenzibilitást örökölték, akik elöérzeteikkel né/ha szeizmográfszerüen jeleznek bekövetkezendő dolgokat. A szuggesztió s a hipnózis se más, nem rejtély s az orvostudomány arra törekszik, hogy ezt a nagyközönség előtt is világosan és tisztán állítsa be, nehogy áldozatul essen a misztikumkeresésnek, ami a turnézó hipnotizőrök tevékenysége folytán egyre jobban fenyeget, amit ezek a nyomozási próbálgatások is bizonyítanak. Szuggesztióval eddig még egyetlenegy bűntettet sem derítettek fel.

A telepatikus kísérletekre vonatko- i zólag meg kell állapítani, hogy távol-j balátó médium nincs. Hogy a médium! ilyen kísérleteknél mit lát, az két- j féleképpen jön létre: vagy a médium

Szuggesztióval nem lehet nyomozni

A telepatikus nyomozás csődöt mondott — Csak azt mondhatja a médium, amit amúgy is tud

A „Fietcherezés“

Az okszerű étkezésről irt nemrégiben érdekes cikket Egon Friedell, a szellemes bécsi iró, amelynek tréfás hangja mögött sok komolyan megszívlelendő tanács van, miért is lényegesebb részeit itt adjuk:

A Fletcherezés egy szép napon talán éppen olyan népszerű, mint a Müller-féle testgyakorlatok. Az amerikai Horace Fletcher találta fel és lényegében a következő egyszerű étrendi szabályokra szorítkozik: 1. Csak akkor együnk, ha kifejezetten éhesek vagyunk. 2. Minden ételt addig kell megrágni, míg teljesen eifolyósodik és már nem különböztethető meg az ize. 3. Olyan éiemmradékokat, amelyek nem őrölhetők egészen péppé, nem szabad lenyelni. 4. Folyadékokat, igy tejet, levest, bort teljesen »át kell kóstolni« (Olyanformán, mint azt a borkóstolók szokták tenni) »Az én étkezésem« mondja Fletcher — »körülbelül harminc közönséges nagyságú falatból áll, amelyeket tetszésem szerint osztok el a nap egyes étkezési idejére. Megrágásukra .összesen vagy 2500 rágómozdnlat és harminc percnyi idő szükséges«.

Amint látjuk, ennek az étkezési rendszernek az az alapgondolata, ‘•ogy a száj emésztésnek kiváló, majdnem kizárólagos szerepet juttat. Az étel a nyál vegyi és a rágás erőmüvi behatása folytán már olyan feldolgozott állapotban jut a gyomor-bélcsatornába, hogy annak már kevés teendője akad. Azok, akik hosszabb időn át fletchereztek, azt állítják, hogy az ilyen étkezési mód által az ételszükséglet egészen magától reduklódik a Fletcher említette mértékre. — Továbbá elsőrangú tudósok statisztikai vizsgálatai kiderítették, hogy a fletcherezés fokozza a testi és lelki teljesítőképességet. Arról is biztosítanak bennünket, — hogy az étkezések abszolúte nem veszítenek keiemességükből ezen metódus folytán, sőt még élvezetesebbé válnak.

Alig lehet valamit felhozni az ilyen takarékos étkezés ellen. Szinte, hogy a legtöbb európai ember tultáplált. A középeurópai enyhe kiimában kis zsirmennyiségek is elegendők és a városi ember kevés testmozgása nem követel sok szénhydrátot. Az átlagos fehérjebevitel is túlsók és még mértéktartó emberek is túlságosan félénkek ebben a kérdésben. — Napóleon, akinek a szervezete kétségtelenül igen aktiv energia szükségletű volt, mondotta: »Bármilyen kevés táplálékot is veszünk magunkhoz, mindig többet eszünk a kelleténél. A túlsók étkezéstől megbetegedhetünk, a tulkevéstö) sohasem, A természet két

értékes tulajdonsággal ruházott fel engem. Az egyik az, hogy minden hetyen és minden órában el tudok azonnal aludni. A másik pedig az, hogy képtelen vagyok a kelleténél többet enni, vagy inni«. Hogy az emésztés a lelki tevékenységet bizonyos fokig gátolja, azt naponta tapasztalhatjuk. Olyan erők, amelyek más, magasabb célokra volnának szükségesek, másként használódnak fel. A fűtőanyagra lent van szükség, igy hát fent hiányzik!

Az is bizonyos, hogy az ételnek könnyen emészthetnek kell lennie. Ez éppen annyira a hygieniának, mint az általános kultúrának a dolga Ha közelebbről nézzük az ügyet, akkor azt kell látnunk, hogy a civilizáció növekedésével az ételek is mindig egyszerűbbekké válnak, úgy hogy valósággal felfelé egyszerűsödő konyha-hierarchiát lehetne felállítani. Ha Keletről indulunk el, akkor a mi fogalmaink szerint az élvezhetetlenségig tulfüszerezett, tulédesitett, tulzsirozott ételektől mindinkább egyszerűbbeket találunk, mig Nyugaton már szinte kizárólag sültekből, főzelékből, tojásételekböl és sajtból áll a menü.

De azt lehetne mondani, hogy a bélizom éppen olyan, mint a többi és hogy ha tulkevés munkája jut, akkor lassanként visszafejlődik, atrofizál

vatry 3 szuggesztőr utján. Kőtféfe

szuggesztió lehetséges, a médium ffclületesen alszik, a kritikája nem kapcsolódik ki, mindent lát, hall és tud, ami körülötte történik és mindenre emlékszik; a mélyebb alvásnál pedig, ez a katalepsziás stádium, a médium kritikája kikapcsolódik, nem gondolkodik, nem tud semmiről és úgy mozog, ahogy a hipnotizőr akár szavakban, akárcsak gondolatban is akarja.

A nyomozásnál, melyet kísérteties játékképpen csinálnak, a médium katelepsziás stádiumban van s ilyenkor minden öntudatában és öntudata alatt fekvő gondolatát kritika, gátlás nélkül kimondja. Annál a nyomozásnál, amit most folytattak le a földbirtokos rablói után. az első médium egy családtag volt, akinek igy föltevésekből, beszélgetésekből, újsághírekből, kialakult véleménye volt a rablásról. A hipnozitőr mély alvásba merítette és a médium a hipnotizőr parancsára rendszeresen adta elő a dolgokat gátlás nélkül, mindazt, ami benne erről az esetről kialakult. A másik médium, úgynevezett nagyzoló médium, már kevésbé összefüggően beszélt és csak nagy vonásokban vázolta az eseményeket. Végül pedig egy teljesen idegen médiummal kontroláltatták az első két médiumot. Ez a harmadik médium is ugyanazt mondta, mint a másik kettő, még pedig azért, mert a, médium azt látja, amit a szuggesztőr akar, még ha ezt a szuggesztőr csak öntudatlanul is akarja.

A három médium egybehangzó állításai tehát igy magyarázhatók:

Az első médium előadta már kialakult véleményét s ennek folytán a szuggesztőrben is kialakult a vélemény, amit átvitt a harmadik teljesen idegen médiumra, akinek az első kettőt kellett volna kontrolálnia.

Ez a rapport-tünemény, aminek az okai még földerítettének, abban áfl, hogy a szuggesztőr és a médium között kifejezhetetlen finomságú kapocs képződik, úgy, hogy szavak nélkül is, tisztán gondolatával dirigálhatja a médiumot. A médium értelmi centruma, mint érzékeny lemez, fölveszi és rögzíti a szuggesztőr projiciáU gondolatát. Ismert produkció dr. Thoma produkciója, akinek a médiuma lerajzolja a Thoma kezében tévő váza körvonalait, vagy a médium behunyt szemmel megmondja, hány óra van, ha a szuggesztőr tudja, hány az óra.

és igy a fletcherezésnek bélrenyheség volna a következménye. Nem fogunk Peter Altenbergnek sem teljesen igazat adni, aki évekkel ezelőtt ezt irta: »Olyasvalamit enni, amire a szervezetnek nincsen feltétlenül szüksége és ami egyúttal nem a legkönynyebben emészthető, egykor erkölcstelenségnek fognak minősíteni«. »Szivjad ki minden ételnek erejét, lelkét: a feleslegességeit kerüljed. Amit fogaid és a nyál segítségével. könnyű péppé alakíthatsz, azt nyeljed le. A többit — ne nyeljed le!« Nem fogunk egészen igazat adni neki, mert kiváló fiziológusok mutattak reá arra, — hogy az úgynevezett »emészthetetlen« anyagoknak milyen fontos szerepük van a a bélmíiködés élénkké tevésében, igy például a cellulózénak, amely valóságos mehanikai izgató szere a bélfalnak. Tehát végezetül is azt kell mondanunk, vagy csak betegkoszt ez az egész péptáplálkozás, szükségdiéta olyan eigyengült szervezetek számára, a melyek a normális követelményeknek már nem tudnak megfelelni vagy pedig azzal a veszéllyel jár, hogy testünk egy szervét szisztematikusan munkaképtelenné teszi, illetőleg valósággal visszafejleszti.

Persze azt lehetne itt kérdezni: —* miért nem? Miért ne volna az ember emésztőszerszámának a yisszafejlő

I