Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-15 / 162. szám

1922. jtmius 15, BACSMEGYEI NAPLÓ A rajnai megszállás gazdasági katasztrófája Berlini munkatársunk hja: Az emlékiratok rendszerint unalma­sak és szárazait. Az ember az Íróasztalára teszi, minden reggel szemrehányóan nézi és — nem olvassa el. Most azonban kivétel­ből kell beszámolni: a német kor­­jtnány emlékiratban sorolja fel azokat a kiadásokat, amelyeket Németországnak a Rajnavidék megszállása okozott. Ez az em­lékirat érdekes és tanulságos, ér­demes elolvasni és érdemes Írni is róla. Ez a 49 oldalas emlékirat, amely józan és száraz számokkal Ínuíatja ki, hogy Németország Számára milyen nagymérvű meg­terhelés, — 1921 végéig öt milliárd aranymérka és 11 milliárd papír­­márka. A Rajnavidéket rendkívül ter­hesen sínyli meg a katonai meg­szállás, nem szólva azokról a po­litikai erőfeszítésekről, amelyek minden megengedett és meg nem fengedett eszközzel a Németor­szágtól való elszakadásra akarják kényszeríteni a rajnavidékieket. A Rajnavidéken, mint mindenütt Világon, igen nagy a lakésnyo­­ímoruság. A megszálló sereg egyik tábornokának lakása a következő helyiségekből áll: három nagy parkverseny-, étkező és tánc­terem, 2 fogadóterem, 4 nagy há­lószoba, 4 toalettszoba, 1 négy (ebédlő, 5 nagy szalon, 2 nagy Ruharaktár, 1 cselédszoba, 4 szoi­­jgalakás, 1 tartózkodási terem a Személyzetnek, 1 ebédlő a szú-Íiélyzetnek, 2 irodahelyiség, 2 amra és 1 nagy konyha. És «mcsak az az egy tábornok ilyen Serény igényű, többen is van Inak ebbői a fajtából. A fent is­­knertetett lakás átalakítása 841,349 márkájába és fenntartása 1.057,576 márkájába került eddig Német­országnak. A tábornokokon kívül azonban ezredesek, őrnagyok, kisebbrangu tisztek és altisztek is mind ki­­sebb-nagyobb saját lakásra tart­hatnak igényt és éppenséggel nem fukarkodnak kívánságokkal és követelésekkel ez igényeik ki­elégítése szempontjából. Érdekes, hogy amíg a belga, angol vés amerikai, rajnai misszió csupán 2Ö, 16 és illetve 14 személyből áll, addig a francia missziónak 165 hivatalnoka van* Az emlékiratnak minden szám­adata erőteljes tiltakozás az ellen a pénzügyi politika elen, amely kedvező lehet az egy vagy köt évre a Rajnavidékre kommandi­­rozott Tartarin hadnagynak és családjának Tarasconbók végered­ményben azonban az európai va­lutakatasztrófa mind nagyobb ki­terjedését eredményezi. Az ilyen pénzügyi és katonai politikával szemben még a legkomolyabb szanálási akciónak is eredmény teíennek kel! maradnia. «•tf f »94*9* l «-Ma»-*« »•« » Vérszag. . . Irta: Barin Lajos. Időnkint egy, az 1914 előtti ős­korból való szörny emeli fel si­sakos fejét, belehördül a levegőbe és olyankor embarvérnek a szaga árad. Európa jobb lelkiismerete ismeri Hoffmann német tábornok nevét és megborzad, ha ezt a nevet kimondják. A félelem re­megése száll ebbe a Ielkiisme­­retbe, ha ez az ásatag szörny, Európa antidiluviális korszakának ez a vérszagu masztodonja hal­latja hangját . . . Időnkint pedig lehet őt hallani, ha az európai mocsárban és nádasban világ­­konfliktus szélvésze van kelet­kezőben . . . Génua elmúlt, Hága követke­zik, a kontinens békéjét vajudja a külpolitika mechanizmusa, á ki­­engesztelődés és az összeegyez­tető bölcseség tábláival vonulnak a gyülekező helyekre a népek küldöttei, a várakozás ünnepé­lyes és minden csalódáson tül is reményteljes, ájtatosság teríti szét magát e megkínzott embertöme­gek lelkében ... De az öles masz­todonja felemeli szavát és bele­bőg az európai hajnaiba . . . Hoff­man n tábornok beleszólt, vér­szag van a levegőben. Emlékeznek önök Hoffmann tá­bornokra ? Es a német katona volt az, aki . Bresztiitovszkban a kardjára ütött és a lemészároltak holttetemei fölött újra Európa egére akarta tűzni uralkodó csillagnak a véres kardját. Ez a német tábor­nok volt az, akinek szelleméből lei­­kedzett a bresztlitovszki és buka­resti béke, mely mintát adott a Ver­sailles! béke leikének . .. Ki hitte volna, hogy még él az ősidőknek ez a szörnye, mikor az európai átalakulás kényszere maga aló temeti és megsemmisíti Európa 1915 előtt volt őskorának csaknem egész tenyészetét ? És mit jelent az, hogy él ? És mit jelent az, hogy még feljegyzik szavát ? A földrengés nem volt egészen teljes, a tárgyalások módszerének fiaskóinál mint életüket még el nem vesztett képletek reyelélják magu­kat az európai lehetőségek hori­zontján a stratégiai technikák . . . Egy ujsógirö meg kérdezte Hoff­mann tábornokot Berlinben: Igaz-e, hogy részt vett bizonyos odesszai megbeszéléseken, amelyek az Oroszország elleni uj hadjáratra vo­ÍR hoiőokló márki Irta: HRIHIK miKLÖ5. A csontvázzá aszott ősz férfi felemel­kedett ágyában. Karjait kitárta és kon­tó, száraz hangon megszólalt; — Isten, te érteni logod. Én, mint nemes ember nem cselekedhettem más­ként. Szempi előremeredtek a semmibe, aztán .visszahanyatlott csipkés párnái közé. Es nyitott szemekkel bámult a Semmibe, miközben zihálva zakatolt fá­radt, beteg mellkasa. Az orvos a másik szobában ült, a pyitott ajtó mellett, egy ódon selyem­fotelben. A márki haldoklóit. Biztosan tudta, hogy már nem segíthet rajta, Tizenegy esztendőn át volt házior­vosa a márkinak. Es talán az egyetlen ember, az öreg komornyikon kivül, aki beszélt vele. Egy öreg, nyugalomba vonuló orvos adta át neki ezt a különös pácienst. Az öreg orvos azóta volt a háziorvosa, amióta a márki Parisba jött. Pedig annak már negy ven éve. Az öreg orvos mondott neki egyet­­mást a márki múltjából is, miközben megadta a szükséges irányításokat arra nézve, hogy miképpen bánjon fiatalabb utódja a hóbortos öreg nábobbal, Mindenekelőtt soha nőről ne beszél­jen előtte, Még női nevet se ejtsen ki. És gyermekről sem, egy hangot sem. És őrről sem, hogy valakit meggyilkoltak. Mert a márki akkor rohamot kap, gör­csökbe esik. Mert gyönyörű, .szép fiatal felesége volt a márkinak. És egy kis gyermeke. S azokat egy éjjel meggyilkolták. Azóta üres a lisszaboni palota, gon­dozatlan a kertje, egymásba nőnek a fák és fákká a bokrok, por lepi a bú­torokat és omladozik a párkányzat. Azon rettenetes éjszaka óta, mely a szülést követte, s melyen feleségét és az új­szülöttet ismeretlen gonosztevők, akik­nek nyomára soha nem jöttek, vadálla­­tiasan meggyilkolták az emeleten lakó néger inassal együtt, a márki soha többé nem akarta viszontlátni paiotáját. A gyilkosok először valószínűleg a szo’gával végeztek. A hűséges néger össze-vissza volt vagdalva és a levágott testrészek a szobában szerteszórva he­vertek. Az asszony hulláját betömött szájjal találták meg. Ott feküdt az ágy előtt teljesen ruhátlanul és egész testén ke­­reszfül-kasul kékesfekete csikók, meg­alvadt vérrel. Ezt halálrakorbácsolták. A csecsemő teljesen össze volt zúzva. A vadállaíias gyilkos a lábánál fogva ragadta meg és addig verte az anyja fejéhez, amig meghalt. Legalább is ezt tette valószínűvé az a hajtő, mely a márkinő hajából való volt s amelyet belefuródva találtak a csecsemő mellében. Ez a gyilkosság annak idején érthető feltűnést keltett és hónapokig lázasan nyomozták a tetteseket. Az irtózatos csapásról lesújtott márki pedig, akiről mindenki tudta, hogy imádta gyönyörű feleségét, örökre elhagyta palotáját és Parisba költözött. A Bois de Boulegne mögött, az aute­­uiii versenytérre vivő utón vett egy villát, mely nagy árnyas kertben állott az alkalmatlan szemek elől magas kő­fallal elzárt kert közepén. • Negyven éven keresztül élt ott, anél­kül, hogy kimozdult volna. Csak éppen egyszer egy évben. Minden évben, a gyilkosság évfordu­lóján, kocsiba szállt és elhajtatott a Saint Germain des Prés kis templomához. Gyászmisére. Ilyenkor egyedül volt a templomban,. mást nem volt szabad be­­bocsátani. És ő a templom icgh'átulsó zugában térdepelt egész idő alatt Látogatót sohasem fogadott A cse­lédségből senkinek sem ’ volt szabad mutatkoznia vagy abba a szobába be­lépnie, ahol 5 éji pen tartózkodott Csak a kcmornyikjanaic, aki együtt öregedett meg vele lassan-lassan. Az orvos volt az egyetlen ember, akivel néha elbeszélgetett. Az orvosnak mindennap meg kellett jelennie nála. Legtöbbször csak üdvö­zölték egymást és uz öreg ur megkö­szönte, hogy eljött é» röviden elbúcsú­zott tőle. Néha-néha’azonban leültette és be­szélgetésbe ereszkedett' vele. Egynéhány rövid kérdés és felelet után az is leg­többször véget ért. És a márki felállt és a? orvos eltávozott. Az orvos többször gondolt arra, hogy abbanhagyja végleg a látogatásait. El­végre is neki ott soha orvosi dolga nem volt. A márki egészséges volt és erős, mint egy medve. Az udvaronc szerep pedig mégsem orvosi teendő. Még más ok is volt, amiért néha kedve lett volna soha többé a villa tá­jékára sem menni. Néha ugyanis valami kellemetlen han­fulat fogta el, valami borzadó!yféle. Ez ülönősen az évi gyászmisét megelőző hetekben támadt reá. Valami volt ilyenkör a viüa levegőjé­ben, az öreg különc beszédében, ami kellemetlenül hatott reá. Mert ezekben az időkben a rendes­nél beszédesebb volt a. márki. Beszélt fiatalabb éveiről, családi örömökről, amiket mint kis fiú megélt otthon. Az­tán az udvarról, ahová mint testőrtiszt volt beosztva. Mindenféléről beszélt ék­natkoznak? A tábornok az? tw&mftfe, hogy nem. — igas-e — kérdezte as újság­író, hogy szerepet vállalt Wrän­ge! legközelebb megindítandó ak­ciójában? — Nem igaz — mondta a tábornok, — azonkívül nem is hisz egy esetleges Wrangel kí­sérlet sikerében. Miért ? — Kérdezte az újságíró. — Mert — mondta a tábornok •— Oroszországot csak óriási had­sereggel lehetne legyőzni, melyet ily mértékben csak Európa ősz­­•sses népei együtt állíthatnának fel. — Miért keli ilyen hadsereg ? — Mert — mondta a tábonrok 'ha a hátsó összeköttetések nem egészen biztosak, minden kísérlet csak a feltétlen kudarccal járna. Azonkívül — mondta a tábornok nem elég egy ilyen óriási had­sereg sem. Mert ha Európa nem küldi «nnek a hadseregnek a nyoméban, evvel a hadsereggel együtt az orosz népnek mindazt, amit most nélkülöz, ez a nép nem felszabadítót, de íeigázót fog benne látni. Európa és Amerika egész iparának ős gabonatárhá­zainak ott kell tehát egy ilyen hadsereg nyomában vonulnia ? Lehetséges-e ez? — ’ kérdezte az ujságiró. A tábornok nem azt mondta, hogy lehetséges, de azt mondta, hogy csak ebben az esetben le­hetne a mai orosz rezsim meg­döntésének megkísérléséről be­szélni. És mégis f mi volt a tábornok következtetése- Nem lo­gikai következtetés volt í Állítsák fel Európa népei ezt a hadsere­get! De o hadsereg óriási legyén és technikai eszközökkel, gép­­harcosokkal, tankokkal és ágyul*" kai még jobban legyen felsze­relve, mint a világháborúban A legjobban felszerelt hadseregek voltak . . . Ez idáig a hivatásbeli, képze­téből, de csak éppen a házasságáig ter­jedő időből. A házasságát és az azután következő éveket sohasem említette. Mintha az ő élete a házassággal le lett volna zárva. Mintha azontúl nem tör-' tént volna semmi. igazán, olyan volt ő ilyenkor, amikor ifjukori emlékeiről bőszéit, mint egy halott lehet, aki a másvilágon az életé­ről számol be. Aztán a márki betegeskedni kezdett hirtelen, egy évfordulói mise után. Meg­­hütötte magát ott ugylátszik, mert tü­dőgyulladást kapott. Abból lassan iđk’­­bolt a szép nyári hónapokban, de jött az ősz és a tüdővé.sz rohamos pusztí­tásai. Fogyott szemmeliáthatóan.. Az orvos meleg éghajlatot ajánlott. Utazzon délvidékre, Á párisi tói ködös, gyilkos neki. Ahogy ezt az orvos kimond: a, a márki elkezdett görcsösen rángatózni. Habos lett a szája, rekedten kiáltott valami érthetetlent, szemei kifordultak, hogy csak a fehérjük látszott. Felemelkedett székéből, ökölbe szorult kézzel, aztán végigvágódott a padlón és görcsös ráu­­gatdzásokbaii fetrengetk Az orvos csengetett a komornyiknak. Aztán együtt levetkőztették és ágyba fektették az öreg urat Meleg boroga­tásokat rendelt és elment. Másnap, mikor megjelent a szokott időben, a márki, feiöltozötten fogadta. Nagyon fáradtnak és csszetoröUuek lát­szott. — Azt hiszem, untathatja önt egy ilyen öreg különchöz hiába járni, mivel két olyan betegségem van, a tüdő vész és az epilepszia, amik gyógyíthatatlanok, De azért nagyon kérem, most az utolsó napokban ne hagyjon el. Hisz úgysem tarthat már soká ,,, Lássa, sincs senki

Next

/
Oldalképek
Tartalom