Bácsmegyei Napló, 1922. június (23. évfolyam, 149-176. szám)

1922-06-15 / 162. szám

10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ lődés játéka. De ivem gyökérte­len fantáziák* mert Európa népei­nek együttélése nem irtotta ki magából, de méhéljen hordozza uj öldöklések lehetőségét. Európa uj háborúktól terhes. Európa, a megdagadt testű nő, a várandó­ság legvészesebb perceit éli és a bresztlittovszki béke ördöge je­lentkezik bábának. Mit súghat az ördög a kínjai­ban jajgató vajúdónak? Vigasz­talást! íme, igy fest az ördögök vigasz­talása-: — Nem keli nagyon félni I Az Oroszorság elleni háború — ha úgy indul meg, ahogyan java­solja — nem fog nagyon 30k em­berbe kerülni. Távolról sem fog egészen annyi emberbe kerülni, mint amennyiemberire avüágháborukerült. Oroszország részére is van az ördögnek néhány kedves Szaval — Ne féljetek — vigasztalja Oroszországot — az uj interven­ciós háború nem emésztene fel be­lölelek annyit, mint amennyit a mos­tani éhínség felemészt . . . Az egykori imperialista Német­ország tábornoka igy sakkozik idilljeinek nyugdijában, melyet a német köztársaságtól élvez. De a tábornok Európa vendégének érzi magét és a vendéglátók szóra­koztatását kötelességének tartja. Nyilvánosan sakkozik tehát: em­bertömegekkel . . . Miért jutott eszébe Hoffann tá­bornoknak éppen most sakkozni? HoFmann tábornok beszélt. . . vérszag van a levegőben . . . Három könyv Ady Endre éleiéről, verseiről, jelleméről írta: Révész Béla — Gellért Oszkár: Testvérbánat Csillaga. Versek. —Sz ító Lőrinc versei; Föld, Erdő, Isten. — Mindhárom könyv Kner Izidor gyomai köngvnyomtató kiadása. Ady Endre életéről, verseiről és jelleméről irt följegyzéseit adja ki kötetbe összegyűjtve a barát, az irótárs, a ragaszkodó bajtárs : Révész Béla. Ez a könyv nem adja meg Ady-t, az embert. Az emlékekből, a följegyzésekből, az életdokumentumokból Ady életé­nek csak egy darabja rajzolódik elénk, amit a skatulyázó kedv, az asszonnyal, sikerrel, borral, ellenfelekkel vívott nagyszerű bir­kózásokból szívesen nevez el Ady Endre hőskorának. Ez a kor a nagyváradi elindulástól a buda pesti beérkezésig tart: a „Még egyszeritől a Vér és Aranyig. S ez a darab élet is csonka, hiány­zik belőle minden, ami az „exo tikus illatú messzi nők" vonzó­­taszitó csókjaiból gyökeresedett bele az örök költészetbe, Nem véletlen, hogy ennek a könyvnek háromnegyedrésze kávéházban és korcsmában játszódik le, a ma­gyar Pimodán „mémorfejedelme" valóban ott töltötte el ezt azéletet. Ennek a könyvnek, ha hibája, akkor az érdeme: Révész Béla írói nagysága. Ilyen mágasrendü irói készséget nem lehetett hele­törni az eckermanni alázatba. Egy zongorán kísérőnek engedelmes szolgálatait nem lehet attól várni, aki maga is művész, nagy mű vész. Innen van az, hogy a te­hetség sodró ereje néha témává jelentékteleniti el azt, aminek pe­dig térdrekényszeritő szolgálatára vállalkozott. Ez a könyv mégis, talán éppen ezért komoly és nagy nyereség s pompás ajándék az írótól min denki számára, akinek számára az Ady-versek élmények voltak és maradtak: vigasztalás, progra­­mos hit és élnisegitő bátorítás Nem irodalmi és nem életfilológia ez a könyv, nem jár utána min den adatnék s a szavak hömpölygő áradatának nem lesi el mindig élményforrását. Bolyongás az em­lékek „Azurországábon" a szent ligetben, ahová sarutlan lábba léphet csak be a hivő. más ismerősöm és ha esetleg a halálos ágyamon még kedvem volna Jaeszél-Eetni... Az ember sohasem tudhatja... egyen mellettem. Es az orvos megígérte, hogyha a vég 'közeledik, minden szabad idejét 5 mel­lette fogja tölteni. És most már három nap óta haldok­­< lőtt a márki. És az orvos ott ült a má­sik szobában, a nyitott ajtó mellett egy Jódon selyemfotelben. Ha szólítja a hal­dokló, hát ott van. Egyébként pedig orvosi segítségre nincs szükség. A ha­lálra megérettekkel szemben tehetetlen az orvosi tudomány. Csend volt. Csak a márki ziháló lé­­lekzése hallatszott. — Doktor, — hallatszott aztán hal­kan a másik szobából. Az orvos felkelt és bement. A hal­dokló intett, hogy üljön le. Leült. A haldokló pedig felemelkedett fek­helyéről. «— Doktor, — mondta alig hallha­tóan. —* Ott van egy album az asztalon. Nézze végig figyelmesen a képeket. Egy nagy bőrkötéses album feküdt az asztalkán. Az orvos lapozni kezdett benne. Fotográfiák voltak férfiakról, nőkről. — Családom összes tagjának arcképei lisszaboni palotámban vannak. Azokról készültek ezek a fotográfiák. Nézze őket figyelmesen. * Az orvos érdeklődve lapozgatott az albumban. Szép képek lehettek az ere­detiek és szép emberek voltak, akiket ábrázoltak. Csupa előkelő, finom arc. **- Nos, mit szól hozzá? — kérdezte gyenge kangon a márki. —- Szépek. — Lássa, — szólt a márki élénkeb­­bea és szemei megcsillantak. — Lássa, ez az, erre voltunk mi büszkék, vigyáz­tunk is a fajunkra. Most már érti, ugy-e? Most már érti ? — Értem, — mondta a doktor, Ugyan egyáltalán nem értette, de n akarta kérdezősködéssel zavarni. A márki visszahanyatlott fekhelyére és egyideig hallgatott. Aztán újra meg­szólalt, nem is az orvoshoz beszélt, in­kább hangosan gondolkozott. — Igen, azt mindenkinek meg kell értenie, hogy nem tűrhettem az én csa­ládomban a néger inas gyermekét. Sö­­tétbőrü volt a csecsemő, sötétbőrü, pe­dig az én famíliámban sohasem volt néger vér. Nyugodt vagyok. Helyesen cselekedtem. Nem hagyhattam íregto rolatlanul, hogy családom tagjaként sze repeljen egy gyermek, aki a néger inas­tól való. Megint elhallgatott. Zihálva lélekzett, aztán lassanként elkezdett hörögni. Az utolsó óra halálhőrgése. Az orvos egykedvűen bóbiskolt a fo telben. Megszokta már a haldoklásokat, neki az olyan mindennapi és érdektelen dolog volt, mint az akta a hivatalnok­nak. Egyszerre elállt a hörgés. — Meghalt, — gondolta az orvos. És felkelt. Az öreg, csontvázzá aszott férfi pe dig még egyszer felemelkedett fekhe­lyén. S egyik karját az ég felé nyújtva, megszólalt: — Isten, te érteni fogod, hogy én mint nemes ember, nem cselekedhettem másként. És nyugodt lélekkel, tiszta lelkiisme­rettel kait meg Accunha de! Riera márki, kinek negyven esztendővel ezelőtt vé­resek voltak kezei a felesége, a néger inas és gyermekük vérétől. ErrÖJ a könyvről legyen az a legnagyobb dicséret, hogy nem méltatlan sem Ady Endréhez, sem Révész Bélához. j A könyvet Ady Endrének tíz arcképe és kéziratainak tizennyolc reprodukciója gazdagítja. Gellért Oszkár Testvérbánat Csil­laga címmel rendez verseiből re­trospektiv kiállítást. Huszonkét esztendőnek verseiből gyűjtött össze egy kötetrevalót. Valami friss izük van ezeknek a versek­nek, mint a nyers gyümölcsnek, amit nem főztek még össze cu- Tíorral és rózsaolajjal illatos ízzé. A testiség párája árad ki ezekből a versekből, a test megindultséga, összerokkanása, birkózása — a békekötésben csak a kéznek moz­dulatát látja s nem véletlen, hogy korábbi versköteteinek címe : Ofélia térdein ésTRubens asszonya. El nem kevert színek, ki nem kalapált sorok, ki nem egyensú­lyozott fortna — s ha a versek mégis megfogják az olvasót, ak­kor — mimen adest — van benne va­lami a művészet robusztus ere jéből. Ezek a versek később el­mélyülnek s ami „A három ke resztfá"-nál még nagyszerű ígé­ret volt, az az utolsó verseknél már itenszagu beteljesülés. Gelléri Oszkár a mai élő megyar iroda­lom egyik legerőteljesebb és leg­egyénibb reprezentánsa. Szabó Lőrinc, akinek nemes, szinte kispapos alázatu fordítói munkásságát ismertük eddig, most Föld. Erdő, Isten címmel adja ki verseit. Ezek a versek csodálatos egybeolvadást zengenek: Föld, Erdő, Isten, — költészet, élet. Panlheisztikus imádat tömjénje száll föl ezekből a versekből, se rím, se kískandóiható ritmus nem szakitje meg a dolgok végső okai­nak ősegységet. Elámul mindé nen, minden aktivizmust megta­gadó odaadással, amit a termé­szet füvön kövön az állatok sze­­mán keresztül üzen neki, költé­szete hüperesztéziás cohaerer-jé­­nek. Elámul és fészket ver az el­­ámulásban. Amilyen alázattal for­dította a Shakspeare szonetteket, olyan alázattal lesi el 'a nemes erdők, forgó évszakok, a jókedvű rigók, a könnyelmű szél, a nagy­ságos homloku Nap beszédes je­leit. A zavaros és lármás irodalmi fórumon Szabó Lőrinc a magába szálló csöndnek költője. De az a csönd — a művészet csöndje. tf. Mindhárom könyvet Kner Izidor adta ki. Kner Izidor jelenti a hozzáértést, áldozatkészséget, a stílust, az irodalmi és tipográfiai igé­nyek teljesülését. Mind a három könyv vigasztalóén hazudtolja meg az anyagárak és munkabé­rek emelkedésének katasztrofális hatásét. A jó könyv előállításához szeretet és tudás kell. Kner Izidor­ban bőven meg van mind a kettő. Jean Jeudi. omrramn:i ni u nm i ■ ■» féle csokoládé bonbonok utolérhetetlenek 1922. juníus 15. Megkönnyítik a román exportot Ju­goszlávia felé. Romániában a kiviteli forgalom lebonyolítása rendkívül sok nehézségbe ütközik, mert a vámeljárás nagyon megnehezíti a gyors expediálást. Emiatt több határállomáson olyannyira felhalmozódott a vámhivatalok munkája, hogy azt csak a legnagyobb késedelem­mel tudták lebonyolítani, s ezáltal na­pokig akadályoztak egész vonalszakaszok rendes forgalmát. Különösen az aradi és temesvári állomásokon volt észlel­hető ez, mert itt nemcsak a Magyar­­ország, hanem az Ausztria, Németor­szág és Juugoszlávia felé irányuló áru­forgalom is bonyolódott le. Hogy a további zavaroknak elejét le­hessen venni, az államvasutak igazgató­sága érintkezésbe lépett a pénzügymi­nisztériummal, amely a kivitelre szánt küldemények külön kezeléséről intézke­dik. Eszerint a külföldre irányuló külde­ményeket ezentúl nem a határállomáson, hanem a feladóállomáson vámolják meg, ezzel elérik azután azt, hogy a feladott áruk minden késedelem nélkül azonnal továbbíthatók a külföld felé. Az uj rendelkezések értelmében a vasút csak olyan külföldre szánt külde­ményeket vehet fel, amelyeknél a feladó a fuvarlevélhez azonnal mellékeli vámhivatalok igazolványát, kogy az ösz­­szes kiviteli illetékeket és vámokat & feladandó áruk után már lefizettek. A velencei konferencia. Szerdán, reggel kezdődik Velencében az a kon-? ferencia, amely a Déli Vasút igazgatás^ tékintetében hivatott dönteni. A konfe-V rencián az SHS, királyság, Ausztriai, Magyarország és Olaszország képviselő? vesznek részt s képviselteti azon magáft Franciaország is, mert a Déli Vasút: részvényeinek egy része francia kézbety van. Á konferencia legfontosabb kérdései a Déli Vasút hálózatának további sorsi lesz. Franciaország és az utódállamok legnagyobb része is belátta, hogy fontos' pénzügyi és közlekedéspolitikai érdekek, fűződnek ahhoz, hogy a Déli Vasút, igazgatása egységesittessék, az SHS; királyság azonban államosítani akarja a területén átfutó déli vasúti vonalakat. Ezek az ellentétes érdekek ütköznek össze a velencei konferencián, amelynek sikerét problematikussá teszi, hogy maga a Déli Vasút is feltételeket szab az, egységesítés megvalósításához. Azt kí­vánja, hogy az egyes államok tarifa­­politikája olyan legyen, ameln mellett a vasút az eddigi deficiteket eltüntetheti; Amennyiben az egységes üzemvezetés­hez hozzájárul a velencei konferencia, az esetben a Déli Vasút aranyfrankban készítené a mérleg-ét s igy is fizetné az osztalékot. A tőzsdék sok reményt fűz­nek a velencei konferencia elé, ez ma­gyarázza meg a Déli Vasút részvényei­nek állandó emelkedését. \ Tarifaemelés előtt. Valahányszor az államoknak pénze van szükségük, a pénzszerzés legkényelmesebb s legigaz­ságtalanabb módjához fordulnak, feleme­lik a vámtételeket, megdrágítják a tari­fát, a postát s az igazságszolgáltatást. Julius 1-én, mint már megírtuk, uj vas­úti tarifa lép életbe. A vasúti tarifa természetesen megint drágább lesz s ez újra minden cikknek az árát. A készülő tarifaemelés hatása már most is érezhető. Azok az előrelátók, akik már most szerzik be a téli tüzelőfát, meglepetés­sel tapasztalják, a fa ára — júniusi kánikulában — vakononként 16—18000 korona a suboticai vasúti állomáson. A Budapesti Áruminta vásár. Buda­pestről jelentik: Az Árumintavásár iránt megnyilvánuló érdeklődés nagy arányai — mint érdekelt helyről közük — a vásár rendezőségén kívül e héten már permanenciára késztetik az idegenfor­galmit, utlevélellenőrző- és vámkirendelt­ségi hivatalokat is. Nagyszámban szere­pelnek az eddig bejelentett látogatók között román, jugoszláv, csehszlovák és német alattvalók. A vásárt e hó 17-én, 1 szombat délelőtt fogjál megnyitni

Next

/
Oldalképek
Tartalom