Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-07 / 125. szám
május 7. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. Interjú Henry Ford-dal a világ leggazdagabb emberével — A Bácsmegvei Napló alkalmi tudósítójától —* Detroit, április. Az est bírókra kelt a nappal A Ford negyed monstrum gyár kéményei bizonytalan kontúrokban vékonyodtak el a feltomyosült füstfelíegek alatt. Bngem most az éjjeli üzem érdekelt. Megjárom az adminisztrációs otat. Henry Forcing. „lóhát can I do for you ?“ sző fa! meg az amerikai etikettnélköílséggel, mint 25 évvel ezelőtt, amikor a dearborni farmer lovát hozta patkóra verni a kovácsmester Fordhoz. Nem sok szót szaporít. Hozzá intézem az első kérdést. — Szándékozik-e még fejleszteni iparát? —; Igen. Ezért vásároltam Dél- Amerikában egy telepet, mely 40—40,000 munkásnak ad kenyeret. — Nem fél-e az európai nagyipar sorsától? — Nem. A szociálismust gondolja — talán ? Az én iparom ma mér a mechanizmus ígéretének beteíjesedeítsége. A gyár minden irányú produkcióra kész. A munka természete oly sajátságos és mégis oly egyszerű, hogy szaktudó mechanikai és adminisztratív vezetés mellett bármely irányú állami életnek hasonlót produkálhat, mint ma. — Egyébként Amerikában, a szocializmus nem lehet olyan formájú,-mint amilyen Európában. Ott a forradalmakban lendült fel ez ideológia, de a gyakorlatban nem voltak meg a gazdasági szükségszerűségek. — „We don't bother about sociaHzm." (Mi nem tör?c^tiink a szocializmussal). FI jubileum írta; BREDEKER A Berényi-jubilemn lefolyása, méltósággal teljes volt egészen a bankett desszertjéig (Sajt Gyümölcs. Fagylalt. Vegyes sütemény.), de akkor egy kínos incidens elrontotta az egészet. A, dőltig a kővetkezőképpen történt. ■ Serényi Endre Ádámházán született, s-bár évtizedek óta Budapesten lakik, ahol az úristen meg a protekció fölvitték a dolgát egészen a miniszteri tanácsosságig (mit nem tehet ez a kettő, ha támogatja egymást? 0, Ádárnháza mégis meg akarta ünnepelni jeles szülöttjének az irői jubileumát.'Az Ádá'in ház a és Vidéke dmü politikai és egyébtartadmu hotiiap szerkesztőjének ugyanis —, aki valamikor maga is jubilálni akar — sikerült kiszimatolni (milyen hálás lesz neki ezért az Irodalomtörténeti), hogy mikor jelent meg a méltóságos urnák az első verse egy azóta rég megszűnt1 szépirodalmi lapban. S mivelhogy ez éppen negyven év előtt történt, hát ’ nem volt vesztegetni való idő. Nyomban megalakult a rendezőbizottság, amelynek védnöke a megyei főispán, elnöke a városi polgármester, jegyzőié pedig- az Ádámfeása és Vidéke szerkesztője lett. A bizottság, amelynek az volt a föladata', hógy fényesebb jubileumot csináljon; mint aminőt az andrásházíak rendeztek az ö saját külön poétájuknak (akf persze hogy csak tanfelügyelő volt és nem min. tanácsos), száz tagból állott és azonnal munkához fogott. A helyi újság szerint ez a tevékenység >14z<tó£ volt 3 egyelőre abban — Mi a véleménye az európai gazdasági katasztrófáról ? — Ma gazdaságilag csaknem az egész világ béna. Egyedül mi produkálunk plus-t. Győzők, legyőzőitek valutája fizetésképtelen. De mi produkcióinkkal Dél- Amerikát, Kínát, Ausztráliát szereljük fel, mig Európa megtalálja a maga számítását a világpiacon. Mi a célja ezzel a produkcióemeléssel ? — Hogy minden embernek legyen egy Ford autója, mint Detroitban láthatja. Ehhez pegig még 10-15 évi állandó produkció kell, uram. Azután újabbak jönnek. — Ismeri-e saját karrierjének értékét ? — Ismerem, de nem becsülöm túl, Amerika még sokáig az invenció hazája lesz. — Mit csinál majd vagyonával ? > — A fiam tovább építi az autókat ... * Látom, arca reelői megkétszereződnek. Tudom, az amerikait csak az üzlet érdekli; megkérem, engedje meg, hogy az éjjeli üzemet is megnézhessem és ha lehet, adjon egy magyarul is tudó kísérőt. Megteszi készséggel, de már türelmetlenül dobognak izmos ujjai a karszék támláján. Ahogyan a gép megszületik A Woodward-Avenue-ről Sűrűn nyüzsgő emberrajókat seper le az este s a gyár óriás kapui egymásután lopják be a fürge tömeget, melye szűk kapubejárat elé tódul. Az esti homályban egyforma mlndenik: széles amerikai bakancs, bő munkásnadrág s nagykarimóju kalap alatt rejtőző kormos arc, A1 3>kulminálty, hogy a nagybizottság szerteoszlott több apró választmányra, így alakult egy. öttagú bizottság, a mely meghívja az ünnepeltet, egy héttagú, amely fogadja és elszállásolja a vendégeket, egy háromtagú, amely a bankettet rendezi, még egy három tagból álló, mely a jubilánsnak életnagyságú arcképét rendeli meg, egy kilenctagú, mely a várói." díszítéséről és fel lobogózásáról gondoskodik, egy tizenöííagu, mely áz ünnepelt elé utazik és még egy csomó, bizottság, amelyeknek az volt a missziójuk, hogy lefűzzék az andrásháziakat az ö szegényes tanfelügyelőjükkel együtt. Igen jól ment minden. A tanácsos ,ur egy kicsit szerénykedett ugyan a nála tisztelgő küldöttség dött, — aatf állitolia, hogy nincsenek kiváló érdemei, - csak a kötelességét teljesítette, amikor verseket irt, stb. De mégis beleegyezett, hogy az ünnepség napján meg fog jelenni szeretett polgártársainak a körében s aztán megvendégelte a bizottságot, amely szerencsére csak öt tagból állott. Elkészült az 'életnagyságu arckép is, amely — ha részleteiben nem is, de egészben — hasonlított egy kicsit az ünnepelthez s az előkészületek oly stádiumba jutottak, hogy ki lehetett tűzni a jubileum napját. S most lett csak igazán lázas a különböző bizottságok tevékenysége. Kész lett hamarosan a jubiláris üpnep programmja is, — s hogy lássák az olvasók, menynyire értenek Ádámházán az ünneprendezéshez, azt imitten közlöm: 1. A kiküldött bizottság a hajnali vonattal a költö éié utazik. 2, Reggel 9 órakor megérkezés, kü-1 diszkrét éjszaka egyenlővé fehéríti a íeköpdösőtt négert, as elfeketi* tett fehérrel. Csak fagyott aszfalton kopogó léptek ezrei s egymásba boxoló „Iunch boxa-ok (kis bádogdoboz, amelyben ebédjét hordja a munkás) koccintása Laliik ki az éjszakából. Hiába analizálom őket, amint ezrével jönnek. Lépteik ritmusa, fejük méla konyulása ritmusba nyögő képek éjszakai silhouetteje. Mire elütötte a nyolcat, 14 ezer ember hömpölygő« be a déli oldalon s ugyanannyi gördült ki a keletin. Ez az éjszakai transport. Nyolctól reggel négyig. A gyár folytonos üzemű. T Kezdjük a kezdetnél, ott ahol a Teremtő kezdte — mondja hitetlen cinizmussal vezetőm —, de hogy magyar volt, mégis megörülök. S most ránk nyílik 50—60.000 ember élete. A kattogás, penetráns recsegés, fületszakitó visoly, nyögés, fürészelés, cikázás és a préébeszoruló vasrudak üstökös villámlása elsiketlt egyszerre. Itt a kezdet! A földszintet ember tapodja, feje fölött őtüIí mechanizmus jár körtáncot. Elektromos dróton az autónak részei himbálóznak a munkások feje fölött, öle előtt meg keskeny vágányokon megindul a motor test«. Itt még meztelen, mint az uídonszülött, de egy marcona marok mér felnyúl a feje fölé kergetett motoralkatrészért s rádofi a motor testre. De alig volt ideje egyet lélegzeni, már tovagőrdült az első motortest s óda siet a másik s már újra fej fölé került a szükséges alkatrész, pedig még lélegzetet sem vett- így !:erü' eléje nyolc óránként tudta lőnvonattaí és ünnepélyes fogadtatás a pályaházban. 3. Tíz órakor cöszgyüléa a városi székház közgyűlési nagytermében, amelyet — nem a termet, hanem a gyűlést — a főispán nyit. meg, A jubiláns arcképének leleplezése, amelyet megelőz a városi főjegyző diszbeszéde, 4. Fél tizenkettőtől fogva a különböző testületek, intézetek és küldöttségek fogadása. 5. Egy órától kettőig sétakocsizás a városban. 6. Pontban Eét órakor naj»y bankett az »Arany Oroszlánc-ban. A tanácsos urat vagy Ádámházát nagyon szerette az Isten. Az ünnepnek gyönyörű idő kedvezett A jubiláns elé utazó deputációt az a váratlan öröm érté,1 hogy a különvonat ama kocsijában,amelyben a kitűnő férfi utazott, annak egy sereg barátját is üdvözölhesse. Néhány előkelő tisztviselőt, több irőt és zsurnalisztát, meg egy könyvkereskedőt (a tanácsos ur költeményeinek a kiadóját), akik szintén ki akarták venni a maguk részét abból az ünneplésből, amelyet Serényi Endrének a szülővárosa rendez. A megérkezés impozáns volt, A gyönyörűen — élő virágokkal és fehérbe öltözött lányokkal — díszített pályaudvar annyira túl volt zsúfolva, hogy a megérkezők alig férhettek el benne. A polgármester a tolongásban alig bírt szuszogni s ugyancsak nehezén jutott szóhoz, de azért elmondta az üdvözlő beszédét, amely olyan volt mint az efféle szónoklatok lenni szoktak: egy kicsit tartalmat]an, dg a foristen hány ezernyi ... Az emeleten' már megdagadt kígyóként kúszik a motortest. Itt már formát ölt s most díszíteni kell még, mint kényes dámát. Itt már élni kezd a mechanizmus! Már mozognak a karok és emelők, már az ideget teremtik belé, az elektromos gyujíösziicrát s mire már reagálni kezd . az épülő gépélet, rásiklik az outótest csontvázára, amint most kápráztató gyorsan monitoroznak tovább. Az autómozgó vágány itt megszélesüí, tempót gyorsít s ezernyi kéz kél versenyre a géppel. Mint versenyre induló türelmetlen mén, oly mozgékony a beteljesülő gép. Már a kerekek szegfődnek a tengelyre, de a test még csak tengelyén vonszolja uj formáját Már a benzin tartály is rászegeződött a vázra, a vízhűtő épül még eléje s már csak ünnepi köntöse, pillanat alatt test épül a gép vázára és jön mér az ember, ki kormányt fog s a gép villámgyorsan perdül ki a garaséba. Percenként egy auiá Itt eltűnődöm a szédületes mechanizmus alkotó erején: amíg órámat vizsgálom, egymásután szökkennek ki a kész Ford autók a garageba. Percenként ety autó. Percenként, sőt félpercenkónt egy ragyogó Ford-autó. Amint tovább szemlélődöm, kísérőm megjegyzi, nagyon lassú teremtés a jelenlegi. Lassú? Máskor percenként 4—5 autó került ki a „final de* partmenta-ből, de most mérsékelt az üzem. A háború két évében napi 45co—55oo darab autó került ki a gyárból. Ma alig 36oo. Most a részeket készítő departmeníeket járjuk. Itt masszív vasbordák nyögnek a prés alatt s tüzes testűk, amint sebzett emberi test vércseppeket, tűzszfkrákat hány ki magából. Komor munkásarcokon kék-zöld szemellenző alatt tiízmentes arcsopkék ma méltó volt a tartalomhoz. S az csak természetes, hogy benne a jubiláns úgy szerepelt, mint egy fényesen tündöklő csillag szeretett hazánknak egén, amely fényét nem veszi kölcsön semmitől, de szerteárasztja azt mindenfelé az Árpádoktól egészen az Adriáig. S mikor a lordmayor ur észrevette, hogy megbotlott a nyelve, rögtön kiigazította a tévedését ekképpen: a Kárpátoktól egészen napjainkig. A nagy izgalomban szerencsére e könnyelmű kiszólásokat nem vette észre senki, sőt voltak, akik azt állították, hogy a derék ur még sohase beszélt ilyen szépen. . Aztán a jubiláns mondott — természetesen meghatottságtól remegő hangon — néhány rövid szót, amelyek óriási lelkesedést váltottak ki a jő ádámháziak kebeléből. Mikor ezt a szót kimondta: hazajöttem, akkor többen a vállukra akarták kapni, de a városi urak tiltakoztak e műsoron kívüli jelenet ellen s kijelentették, hógy ez nincs a programmban s hogy Öméltóságát a városi diszfogat fogja beszállítani. Ez igen szép hintő volt, a tanácsos ur min gyárt beléje ült s mellette a főispán foglalt helyet. Majd a diszüiés következett a váró sl képviselők és meghívott előkelőségek jelenlétében, akik élénken megéljenezték a diszmagyarban elnöklő főispánt, aztán a terembe lépő Serényi Endrét s a város aluminiuratoUu főjegyzőjének diszbeszédét, amely ha valamivel rövidóbb, még akkor is elég hosszú lett volna. Aztán pedig lehullott a lepel s a tomboló, lelkesedő, és tapsoló közönség előtt ott állott az arckép, amely, akárki mit mond,
