Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)
1922-05-28 / 145. szám
■kć&i. 1922. maja* 28. RMugnai* Sföffal SüQfeflft a miSSiaresos l@áfiyííl! ifeíefök a Skhy—Bezattfejí házasságié] A ma értett amerikai lapok terfeddm.es cikkek an foglakoznak as kai a rönjanükais früzastággsl a melyet Z;ic>v Edward gróf ícötöít péjüaregt Cbar-otía kisasszonnyal tg? ííewyorki mi H ornos leányával A Bácsfeíigyej Napló már említési teíi as esetről amelynek lényeg' äz» hogy Demarest kisasszony M- sassagkőfése Boltón nevű dúsgazdag fiat&lgrcöerre! másnapra volt fciUlzw, azonban Demarest feisaszgzanv t-;y nappal ezelőtt házasságot löioü Zkfey rróffetl. Az Amerikai Magyar Népszava az érdekes esetről több cikket is ír, amelyekből a következő részleteket iösstßk: Kedden délben, amiko? Mrs. D> barest 145 E-st 49 n St-1 palotáinkban riiécegyszer átnézte a menyasszonyi ruhát, egyszerre csöngettek a kapun. A menyasszony Jött jelente«! egy fiatalember karfán, hogy ae törődjön az éőesmama annyit a menyasszonyi ruhával, sem pedig a holnapra kiiüzCü esküvővel ö már egy nappal ezelőtt meg is esküdCii és természetesen nem a vőlegényé vd, hanem Zichy Edward magya gráffal Mrs. pemaresl amikor haíloita hogy leánya egy nappal előbb es früüőtt meg és nem avval, akive goísdoMk, elájult, Demarest ur azon ban 665 Fifth avenue! irodájába! teljesen nyugodtan nyilvánította vé íestéayéi s — A leányom fiatal és szép* szeret* a sjjagyar .gróf-'t, megesktjdtel — tehát rendben van a dolog, Charlotte Gardner Demarest, m,os már Zichy grófné két évvel ezeföt találkozott a fiatal, csinos magya *TdfW. Azóta nem látták egymást fte’tS* a m"n"3gS7Q,iy tel bacsmegto mno 9. ötaal ni*!» telefon©» * grótol hogy meg» rsiiu.a szerdára Sírd eteti esküvőjére, A gróí engedőimet ké?l az azonnali iátögatásrs, amit üteg Is kapott. A neszé'getés következménye volt a másnapi házasság. Zichy Edward gróf huszonhét éves?, Londonban született Apja Zichy Béla gróf, anyja pedig Mabei Wright birs newyorki saéjteé?, aki elősző? Fernando Yzrwgábos, ? manchesteri, hercegnő fj»ftthe§ meri1-, ílfjhez, válása ' »tán. pedig ‘Zichf Béla gróf felesége -félt A fiaiéi Zichy gróf a bábom alatt három esztendőt töltött Sziteáriábsn és kés év élőit jött ki Amerikába. - A fiatál pár először Ptsil^délphilba utazott, onnan pedig "Európába mennek A gyilkos Mondschein~szonáta A 'aépsei birodalmi törvényszék előtt alig feeaayölcéves fiatalember élteti a napokban, Rövid tárgyalás ctán két évi börtönre ítélték. Gyük öli. Belelett a revolverével egy kereskedőbe. Mens aaindennapi körűimé* nyék között A diák —- kereskedelmi akadémiai hallgató — Sikereseit egy ismert bályegkereskedot, akivel már rég óta összeköttetésben állott Bélyegeket vásárolt, cseréli nála. Már régóta, Mos! is ért akarta, ses^ni mást. Nem akart ölni, sem rabolni, sem csalni, sem lopni. Nem is rabolt, nem is csalt, asm is lopó«, de — 'ölt Tárgyaltak a bélyegekről épp úgy, mint máskor, sokszor. Most nem egyeztek meg. A sikertelen tárgyalás után a kereskedő nem kínálta meg régi vevőiét, fiatal barátját egy stamperli pálinkával vegy egy rossz német szivarral, hanem leült a zongorához és a Mondscheln-szonátát játszotta. Talán nem is neki, hanem csak agy magának. A kereskedő a Mondachem-szonátát játszotta. Talán fáradt volt, talán már unta az üzleteket, talán meg akart feledkezni egy negyedórára mfadeaa bélyegről és pénzről s mert szerette a zenét, a zongorához ült és a ftSoadschein-szonátát játszotta. A bélyegkereskedő a Mcndschsinszonátát játszotta, azt a szépet és egyedülvalót, akit a siket Beethoven szült. És ahogy ott ült a zongora előtt a for-, gatbato alacsony széken és eregette szanaszét a hangokat, a kereskedelmi akadémiának nem egészen tizennyolc esztendős hallgatója elővette a revolverét és lelőtte a forgatható afaesod? székről a feélyegkereskedőt, 2. A tárgyalás egészen rövid volt A fiatal ember kijelentet^, hogy stem volt szándékéban megölni a feéTyegkereskedőí. Nem vezette sem féltékenység, sem bosszúvágy, még kevésbé akarta anyagilag megkárosítani a kereskedőt A gyilkosságra a Mondschein-szonáta indította, ß2 a szép és egyedülvaló zene, akit a síket Beethoven szült Semmi más, csal: ez a zene. Ahogy ott állt a zongorázó bélyegkereskedő mőgcít és hallgatta a siket Beethoven hatalmas hangjait kelleti, kellett muazájj volt elővennie a revolveréi és lelőni az alacsony, forgatható székről a bélyegkereskedőt. Persze, hogy dekadencia és degeneráció 1 Persze, hogy hisztéria! Mondták a szakértők is. Azt mondták róla becsületes, okos szakvéleményükben: feldúlt éretlen ember, akit hatalmába derített a „Grossmannssucht". Nagy ember akart lenni. Hires is, talár:. Egy Raszkolnyíkov Berlinben, a bélyegke» reskedésben! Egy fiók-N?etzsche a mindennapban! ijesztő, hogv hogy’ jejehtkezík egy kaotikus fiatalemberisen egy kőitől lendületű bölcseleti teória ... Am ezek a nagyravágyó fiatalemberek ftt járkálnak kozotmnk. Á bankokban, a hivatalokban, a szerkesztőségekben, a kávéházakban, a közhivatalokban még az adóhivatalokban is. Marja r szivüket a nagyravágyó a kitörés a szürkeségből előre, fél, valami képzelt magasságokba, pénz, hirnév, hátalom fete. Qv<zeszorili"k a fogsorukat, az ők^SScet^áS'tóírask, gs közben tönlgtaKKS- p.elc és roncsokbá hűlj ázidt^readssedi^ Boldogtalan ifjúság e korban, itthon' és Európában 1 Az vessen rád elősző?; követ, aki sohasem volt fiatal. Mert aí> mai ifjúság sohasem volt ,az. Az ísStofc"' padokból Id a frontra. Négy év háború, három forradalom és még mindig háború . , . Honnéfc tadja a mai fiatalember, mi a? fiatalnak fenni? Párijbá utazni, tengeren csoinakázni, szép, szomorú szerelmeket élni, tanulni és mulasztani, készülni ... A röyidnadrágot rögtön felcserélte a robot zubbonyával. És kínt a fronton! Tízeakiienc-husz éves hadnagyok, tegnap még reszkető kamaszok az érettségi biztos efőtt, élet és halál fölött parancsnokoltak, szakasz, egy század. Öreg aepfolscetek, családapák, polgárok, parasztok, munkások álltak tántorgó Kaptákba előttük, ür volt, parancsnok völt, gondíalan volt. Szemben a halállal nem volt gondja pénzre, dohányra, ruhára, megélhetésre, nőre s amit nem adott meg a háborús read, megszerezte a háborús erőszak. Aztán hazajönni. Beállni a sorba, senkinek, egyszerűen, józannak, közkődőnek. Szentek az emberek? Nieízschék? Emberfelettiek ? Szegények. Csak «m-' berelj, Nagyok akarnak lenni s idegüket' a gyilkosságig megrázza egy Mondschem-ssonái;3. Csak egy Mondstbeinszppáta- Mert még ez is kevesebb, ó, fájdalmasan kevesebb az életnél. 3 Menteni ? Isten ments 1 Jogos a két esztendő, tán még több is kijárna. Erkölcstelenül nem illik fegyvert hordani magunkéi s a börtönbe minden.gyiikossail A cé! nem szentesíti az eszközökét, Csak az utókor a lefejezett gyilkolt. Ha úgy tetszik neki. És csak beszélgetünk. A gyilkesjfői, aki eszköz volt s a Mondschoíri-szonétárói, aki gyilkolt. UgyiátszHk, sokíéíoképen lehet kárt okozni embernek, csibéiben. Pénzzel, váltóval, ígérettel, &elmiszerrel, méreggel, fegyverrel. De a Mondschein szonátával is. Zenével is. Egy abszolút remekművel is, uram istenem ?! Nem is uj ez a szempont. Tolsztoj a Kreutzer-szonátával szimbolizálta azt a bűnös szakadékot, amelyet szerinte Régi — uj Buőapeet — EmlAíEzísek — Irtó: BAEDEKER i / ■ I. Azért nevezem igy, mert az ölvén '6v előtti városról beszélek, amely akkor. Badapestnek vadonatúj völt (abban az évben rótták össze a régi Pestet a még régibb Budával és Ó-Budá-val uj metropolissá), de ma nekünk, ■visszatekintőknek, ráemlékezőkoek bt;apny elég .régi-Olvasván a Rózsavölgyi volt alpolgármester rajzát a íélszázad előtti tnagyar fővárosról, az én emlékeim is feltámadnak ebből as időből 3 elsőben is kiigazítom & máskülönben ikiiünően emlékezőnek egy téves adatát, amelynek nincsen ugyan világhjstöriaS fontossága« de megvan a maga kis érdekessége. Az az arisztokratikus vendéglő, amely a Szervita-téren közveíeílenül a >Kis Bipa« mellett csalogatta be falai közé a gazdag gourmand-okat, nem a hires Marckal ur vállalata volt, amint R. ür mondja,, hanem Mihaleké 3 a Szegények Házában se Marchal mester halt meg, de Mihalek ur se, hanem a nálunk is híresebb, de egyszersmind aaskkal szerencsétlenebb Pri- Vorszky, akinek a mostani Qerbaud"établis3ement helyén volt a fényes kávéháza. Később, amikor innen »kistájáérótták<r, a Dunapárton >alapitotte a Magyar Általános Biztosító Társaság palotájában egy hasonló kullurintézményt, amelynek a Korzókávéház. címet adta. Ez a képzelhető legrosszabb vállalatnak bizonyult. A sagyfaatásááju Privorszkyaak &z a3 álma, — valósággal ideális koncepció — hogy ßz akkor már nagyon divatos korzósátányon olyan kávétemplomot nyit, amely állandóan nyitva, világvárosi attrakció legyen, nappal a szerény italígényeket elégítse ki, éjjel pedig a vidám és kőaynyelnjü vivőrőkpek szolgáljon finom borokkal, pezsgővel, francia likőrökkel és magyar jenével. A spekuláció csúfos kudarcot vallott, —- a kávéház nappal kongott áss ürességtől, mert a közönség nem frekventál nappal »éjjeli* kávéházakat, éjjel, pedig a különben csinos mulatóhely nem tudott megtelni, mert nem volt elég — ordenáré. Az éjjeli kávéházi vendége egészen más dolgokat keres mint a nappalié ... A szegény Privorszky a szó 'szoros értelmében az utcára került, nagy nyomorúságában : később a főváros szolgálatába lépett mint — utcaseprő; s amikor teljesen elaggott, a Szegények Házába meneküli s a derék ember, aki annyi sok illatos kávét szervírozott valaha a vendégeinek, itt boldognak érezte magát, ha egy kis cigóriás löttyhfts jutott. Az újságok gyakran hívták föl a publikum figyelmét a jobb sorsra-érdemes férfiú sanyarú helyzetére, de eredménytelenül — a valaha nép szerű és nagyon kedvelt emberen nem segített senki s kávéháxaínak a szomorú hajótöröttje ott maradt és ott halt meg nyomorban, elfeledted. Nem tudom, hogyan cserélhette el Rózsavölgyi ezt a két ernbersorsoí, a Privorszkyét meg a Marchal-ét. E2 utóbbinak az életpályája a sikerek jegyébe« folyt le. Előbb a Nemzeti Ka.0 éttermének később az Angol királynőnek ’ volt szerencsés bérlője, 6Zép vagyont gyűjtött és családja körében, elég magas korban és jólétben — bár nem szívesen e- halt meg. Lehet, hogy az én emlékezéseim közt is, amelyeket ma kezdek meg, lesz olyan, amely korrektivumra Szorul, mert az időnek az szokása, hogy elmúlik, az emlékezőtehetségnek pedig az, bogy az idomú lássál csökken s ha az ember ötven év előtti idők memoárját írja, kénytelen az írásai elé a könyvvezetők mentő formuláját biggyeszteni: sauf erreur et omission. .Tévedés fe kihágy&s nincs kizárva. Épp ebben az esztendőben —, 1872- ben — kerültem föl a fővárosba, amelyet akkor még nem . hívtak székesfővárosnak. (Ez későbbi' »vívmány* volt s azok közé a platonikus jellegű szeretetadományok közé tartozik, amelyekkel időnkint az öreg király az 5 hűséges magyar népének kedveskedett.) Jogra iratkoztam e jellemző az akkori patriarkális viszonyokra, hogy ha ily járatban, volt az érettségizett ifjú 3 a szülei valamelyes módnak örvendhettek, életének ezt a foJJ- itos lépését apjának a kíséretében tette. Ezekben a régi időkben, amelyek »sans phrase* jók voltak, még »vitték* a fiút az egyetemre. Engem is a szüleim »vittek«, mert ki gondolt akkor erra, hogy egy '17 éves »gyerekc-eí magában engedjenek be a nagyvárosba s annak ezer Veszedelmei közé? Már akkor megvolt a hárornfronta hatalmas Hungária-Nagyszáiió egész mostani nagyságában s az újdonság fényességében és pompájában, a vendégípar szempontjából első világvárosias intézménye a rohamosan fejlődő Budapestnek. Ha megemlítem, hogy ide szálltunk, az,t nem dicsekvésből teszem, hanem csak azért, hogy a mostani fantasztikus nagy számokkal szemben szemléltető vd tegyem, milyen olcsó volt akkor az élet a világ egyik legdrágább városában és egyik legszebb hoteljében. Ebben a tünűérvárkastélyban — igy tűnt az föl a vidéki diák előtt — a szüleim egy kétabtakos utcai szobáért a második emeleten három forintot fizettek, nekem pedig égy udvari szobáért í forint 40 krajcárt számítottak. A hotel, kávéháziban, ämel2jr akkor sokkal kisebb voü, mint mostanppde csillogott mint egy tele ékszerdoboz, tjzenihaí krajcár Wt a habos kávé (a sgemszédos %c&sz•kürlben csak özénél) s a pÖtaérekH nek borravaló Jéjében kéLtót krajcár jírt. Aki tößbeji adott, áíra ráfegtálr, hogy »rontja« a piwA/ßlcct A már akkor üveggel borított ebédlőudvarban kél forintért..olyan menüt ehetett az ember végig, amelynek alig volt végé-hossza. Ámde kj ment bélé az ilyen költséges kalandba? Legfeljebb külföldiek, akik a maguk földjén megszokták a..table d'hoíeé3 menü-rendszert, A belföldiek étlap szerint ebédeltek 3 Igy perese nem sikerült nekik ily nagy summa pénzt elkölteni, — hiszen a legfinomabb leves ára 10—12 krajcár volt, az elegánsan »körilett* marhahúsé 40 krajcár, a legszebb pecsenyéé 60 és a tésztáké 25—30 krajcár. Tgnz^ hogy az orsz, képviselők uapídij fejé»
