Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-28 / 145. szám

Í0. olJal.

BACSMEGW NAPLÓ

. májos 28.

a nő öj/Skkfvaló keritőhaj-Iama hasú a családi életben. És Thomas ffLuui T r i s t. a n-ja oem „Tráfcan és Ijpoíú'i* harsogására ejti-c a felét a lázitó ii§ ofébf?

Minden művészet között a zene a legrllenőruhetetieneob hatású, a legősibb ösztönöket felkavaró. Ősi, mély. Az ember is olyan, mint minden csillag. Hűvös a bőre, de a szivében vulkánok sisteregnék. A zene kutat fur a szívbe. A kutbó. kitör a vulkánok gőze, tüze, de füstje, salakja is. Ki nem érezte még, hogy a zene hangjaira megváltozik a üzoba színe? Hogy egyszerre szép és kívánatos a nő, aki elő't addig közönyösen elhaladtunk.? Hogy elviselhetetlen rabság a? életünk, melyet addig vidám és rövid utazásnak éreztünk? Hogy a csöndes és ujllgato szájnak egyszerre kiáltania, iivöKeine, sírnia kell, mert... mert valami fojtogat, valami üz... mert: szól 3 zóaa.

Hogy' tudják ezt a cinikusok, az érzések iés hangulatok faiseurjei. Hpgy tudnak Mondbchein-szonátat és Sonate pathetiqüet meg Kreutzert játszani lehunyódó szemmel és sikamió újakkal, ha el akarnak bűvölni egy kislányt, aki végül bódultán odaomlik. A művész leül és Záchot játszik az imádottnak. Művész. Csodálatos. Világhírű. A széplány elismerően tapsol. De a csirkefogó leül és Mondschcint játszik. S a széplány felcsuklik.

Mily jó volna, emberek, ha jók volnánk s kissé vigyáznánk egymásra. A másiknak idegeire, hangulataira, érzékenységére, unpulzivitására. Olyanok vagyunk, mint a dinamit, sose tudhatjuk, mikor robbanunk, Vigyázni a szóra, hátha fáj. Vigyázni a mozdulatra, hátha bántó. Annyi titka, rejtegetni valójuk van az embereknek. És vigyázni talán még arra is, hogy milyen zenedarabot játszunk nekik. És hogy hogyan.. . Mert lehet úgy játszani a Mondschein-szonáta első részét, hogy neuralgikus arcfájdalmaktól gyötört holdnak a , kényszerkép«.ete kínozza a hallgatót. És lehet némi shimmy-urnyalatot borítani a második részre és még sok egyéb borzalmat művelni a hangokkal. De még ha ezt nem is — még akkor is. Jó embereknek

ben csak öt forint 25 krajcárt kaptak s a legelöbbkelő — reggel és délután megjelenő — napilapnak a szerkesztője ötezer forint évi fizetségért áldozta nappalát és éjjelét az újságjának.

Mi, egyetemi diákok, 40—50 forint havi gázsival nélkülözések nélkül élhettünk meg ezekben az esztendőkben s akinek 10—20 forinttal többet küldött hazulról az apai nagylelkűség vagy az; anyai könnyelműség, az már bizonyos kényelmeket és szórakozásokat engedhetett meg magának. Emlékszem a Trümmer boltjára, a Szerb-utca és a Zöldfa-utca sarkán, ahol hat krajcárokért olyan szép és nagy darab füstölt csemegeszalonnát kaptunk, hogy a két ropogós császárzsemlyével megszerezve, bőven elég volt vacsorára. Persze hogy utána aztán bevonultunk a Korona-kávéházba 3 ott olyan rangosán szűre söltük a kapucinert, mint ha egyenesen a Hungáriából vagy az Angol királynőből jönnénk. Ez volt akkor a két legelőbbkelő hotel és vendéglő, amelyekkel egyenrangú még csak a Hotel de l'Europe volt, amelyet később a főkapitányság céljaira alakítottak át. Ez (t. i. nem a főkapitányság, hanem az Európc-szálló) talán még amazoknál is drágább volt, amit a Borsszem Jankó vagy a Bolond Miska akkoriban a kővetkezőképpen figurázott ki:

Két úriember találkozik s az egyik gratulál a másiknak a főnyereményhez, amelyet megütött. Amaz szomorúan így szól:

— Nincs mit gratulálni. Az ötvenezer forint már fuccsl

— Hogyan? Az istenérti

meg kell nézniük, kinek s mit s mikor

játszanak. Mert vannak muzsikák, amiket a > iket Beethoven, meg a melankolikus Schuraan, meg az olvadó Chopin szült és amik ... Vannak, itt vannak lehetőségek. Nem biztos. De lehet. A d i n a m i t

4.

A Mondschein-szonátát játszotta a

bélyegkei cskedő, amikor a tucat-Raszkohiyikov gyilkolt. A gyilkolás: „destrukció“. Muzsikálni nem „destrukció“. Vagy az?

Lehet azt mondani, hogy a Mondschein-szonáta „destruktiv“ mü? Ez a homályos NicUsche-kópia, ez a berlini gyilkos a „destrukció" minden vádját, amelyet eddig és ezt mán művészi munkákkal szemben emeltek és emelni fog-Az osztrák

áUamvasut-társaság

és az utódállamok

Súlyú terhek hárulnék az utódállam' hre

Hetek óta folynak Páriában az osztrák államvasut társaság annuitásának ügyében a tárgyalások. Ezeknek hangsúlyozott részét tette az a kérdés, hogyan és milyen arányban köteleztessenek az utódállamok a prioritások birtokosaival szemben? A tárgyalások eddig a vasúttársaság és a jóvátétoli bizottság körött folytak, és csak a jogi alapok megállapitósa és a megoldás módozatainak keresése töltötte ki a tanácskozásokat, melyek eddig semmi foghatót nem hoztak. Az utódállamokat ez a kérdés két részről érinti, azokat, akik csak az osztrák és azokat, akik csak a magyar, illetve akik Ez osztrák és a magyar kötelezettségek utódai lettek.

Ausztria 1898-ban, amikor átvette a vasúttársaság vonalait, ma. gára vállalta a prioritások birtokoséival szemben a tartozásokat

— Hát úgy, hogy csináltattam a feleségemnek Alser és Kissnél (első divatcég a Váci-utcában) egy kosztümöt, magamnak Karácsonynál egy frakköltönyt és kétszer egymásután az Európában vacsorállam.

Bizony, ebben a hotelben tiz krajcárral drágább volt a Chateaubriandpecsenye, mint a többi éttermekben 1

Hog^ egy percig még ennél a témánál maradhassak, megemlítem, hogy a Hungáriának a Kishid- (most Türr István)-utca és a Mária Valériautea sarkán lévő pincéjében akkor polgári vendéglő volt, ahol ugyanazokat az eledeleket szolgálták ki mint odafönt — persze az extra-finom falatok és a gourmand-oknak való specialitások itt lemaradtak az étlapról — kevésbbé elegáns tériteken, de potom áron. Egy csoport egyetemi polgárral idejártunk s nagyszerűen megebédeltünk 60—70 krajcáron, beleszámítva azt az egy (mondd: egy) krajcárt is, amelyet a főpincér: Eranz nevű kövér sváb, azon a jogon szedett .tőlünk vámul, mert nem ittunk se sört, se bort. Ezt az antiszociális és határozottan immorális — mert az alkohol mellett agitáló — intézkedést férfiasán tűrtük, mert 16 krajcárért itt olyan csokoládéauflaufot ettünk, mint a grófok egy öllel beljebb huszonötért. Fájdalom, ez a közhasznú földalatti intézmény nem sok idő múlva megszűnt, a pince egyéb célokra kellett és mi más vendéglőbe költöztünk, amely földszinten feküdt. Az árak itt se voltak magasabbak, de a csokoládéauflauf távolról se volt olyan jó mint amott.

m• ■

nak, halomra (Btt*. Irodíd.ni naérjezés:

üres sió. Destruktiv irodalom; korlátolt rágalom, mely csak a korfótoltsígháíi oiyan par excellence területén születhetett meg, amínő a politika. Egy gyenge idegzetű fiú gyilkolt, ifiért a Monđsćheiaszouátát hallgatta. Épp úgy hallhatta volna patak csőrge iezójét, a tenget rnormolását, a fülemüle énekét, a fák, hegyek zúgását. Akkor is gyilkolhatott volna. Mert az igazi művészeti alkotás olyan, mint a fa, a terger, a hegy, mint — a Mondschein-szoráta. Mint sre élet maga.

Jó is, ross2 is, konstruktiv is, destruktiv is. Sírhatsz is, neve thess is, ha látod, hallod. Gyilko :hatss is, ölhetsz is. Ki itt a. felelős? Hívd Életnek vagy Istennek . . .

Ezek a prioritások főkép a frarr cia piacon vannak elhelyezve, frankra szólnak és összesen 670 millió frankot tesznek ki. Az a kérdés most már, hogy a francia prioritások birtokosai beérik-e pa pirfrankkal vagy arany számítás alapján fogják kívánni a fizetéseket? Ha az előbbeni kedvező eset állana be, még ez is igen nagy terhet jelentene Csehszlovákiára nézve, minthogy ebben az irányban fenálló edósság 80 százaléké erre az utódállamra esik.

A magyar annuitásból 40 százalék Csehszlovákiát, 30 százalék Romániát, 20 százalék Jugoszláviát terheli. Ez a 40 százalékos megterheltség kevésbé érinti Csehszlovákiát, mint a másik két utódállamot, minthogy ugyanannyit kap ezen a címen Ausztriától, mint amennyit fizetnie kellene. Súlyosabban érinti azonban a magyar annuitások átvétele Romániát és Jugoszláviát,

Az utódállamok eddig nem igen jutottak szóhoz ebben a kérdésben. Az osztrák államvasut társaság ügyei ’.ugyanis a jóvátételi bizottságnak egyik albizottsága tárgyalja, melyben csak Jugoszláviának van delegátusa.

A magyar annuitások tekintetében tehát Romániára és Jugoszláviára nézve nézve az a kérdés merül Jet, hogy aranyban kelt-e a fizetések eszközlését villalniok vagy francia frankban, melyet papirfrankban fogadnának el ?

Azon annuitások között, melyek a magyar állam e két jogutódát terhelik, vannak külön aranyra és külön koronára szóló papírok. A békeszerződés szerint a koronáról szóló papírok azon az árfolyamon értékelendők, melyen az utódállamok — a magyar an nuitásró! lévén szó — a magyar koronát saját valutájukra átszámították. A jóvátételi bizottságnak azonban jogában áll ettől a rendelkezéstől eltekinteni. Ugyancsak a békeszerződés írja elő, hogy az aranyra szóló papírok aranyban értékelendők. Ez a rendelkezés úgy Romániára, mint Ju gosztávidra lehetetlen terhet jelentene. A vasúttársaság elvi álláspontja az, hogy ragaszkodik az aranyban való értékeléshez.

A jóvátételi bizottság ebben az ügyben legközelebb megkezdi a tárgyalásokat az utódállamokkal.

SÍ

„PBILATELIA

BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCSI E. SUBOTICA,FŐPOSTA MELLETT

VETEL- ELADÁS - CSERE

Kereselcraegvíte’rehaj tiáltlugoszlávbélvngeket tekintetnilkűl ókiadajokrabármily mennyiségben 7304

Dhairevä

Élstra imlnek a Miié Mars-ok, a Barrg hei’eegnék, az Eugénia császárné.: . . .

A aó matt komplikált 6» komprimált lelki extraktuca, testjesséséről etn is hessétva, ju ttom fogyó témA- j* mindazoknak, töknek nvctaioxnban, művészetben mondanivalójuk van. Pedig a nfl igazán ruta tehet róla, hogy mindenképpen komplikálják, analizállak, fetmagasztalják, avagy lékje*!n.itik Miközben évszázadok rociboló és uijátererrtő viharai rezzkettetik meg a fóldgőmbot alatta, a no közömbösen ül toalett-asztala előtt és vonásain, — . takarja bár Egyiptom' antik iárvaszerüsége, vagy Pária U- vasztvará&íló kozmetikus modern csodaeréje, — nem tükröződik soha más: mint az a feszült érdeklődés, mellyel önönmagát szemléli. Frivol mosolya, ábrándos tnélasága, önfeláldozó mártirszerüsége, vagy brottlimerészsége mind egy kitartó és következetes tréning tudatos eredménye. Lelki misztériumok, nagy problémák végső dedukciója a nő, aki tud és a nő aki ■ nem tud öltözködni.

Emlékszel-e nyájas olvasó a villamos kalauznéra, aki férfizubbonyban, fején tányérsapkával teljesített szolgálatot, a te idegeid mellőzésével, a háború keserves éveiben? Ezeken a szerény kereteken belül kellett érvényesítenie női mivoltát s harmóniát teremtenie egyéniségén, a kalauzzubbony és a tányérsapka között. Nos, és láthattunk számtalan kalauzáét, aki zubbonyát több sikkel és találékonysággal viselte, mint a fényűzés túlzásaiba belefulladt delnő Pária csodáit, melyeket kritika és megértés nélkül vásárol össze a divat jegyében.

Mert a divat ugyanannyi, csak kellő ügyességgel kikerülhető csapdát, mint amennyi csak kellő ügyességgel elérhető szépségstációt rejt magában.

1922 nyarán á stilus jegyében jelenik meg a divatistennő.

Ki ne emlékeznék az ötvenes évek tüllrűssökböl kombinált fésűire, a tekervényes puha selyem Bayaderekre, melyeket nagyanyáink viseltek annyi gráciával hófehér vállaikon?

A »Kepe a mai divatos nő arzenáljának legveszedelmesebb (harci eszköze.

őse a direktoáx és a Biedermayer korában tűnt fel. Guerard, Garami, Menzel rajzain, képein látjuk legkülönbözőbb szinben és változatban; Mégis vérszegénynek bizonyul mai renaissaneeja, ha visszagondolunk a pelerin, a bécsi Wickler, az Algírban szokásos humusz, az anđaJuziai csipke mantil, a Kelet szinpompás Grepe de Chine kendőjének ezerféle formájára, mely a harmincas és ötvenes évek divathölgyeinek ruhatárában váltakozott.

Az idei szezon szenzációjának, egy

háromszögletű, körül prémmel szegett spanyol csipkeátvetö ígérkezik, amelyről csak diszkréten suttognak egymás között a nagy szalónok direktrisszei. Ez a modell a kiválasztottaké. A kis polgárnő garderobejában nélkülözhetelenné vált Crépe Georgette-ruha s annak kiegészítő része, az ugyanolyan anyagból készült kép, melyet főleg beige vagy egérszürke tónusban készítenek.

A leleményes Vionnet-cég külön »Cachet«-ja a két szárnyszerü lebbentyü, mely ezeknek a Crépe Georgette kepeknek a hátát díszíti a az a kemény tafftből művészien megdob gozott krizanfémvirágrüss, mely á gallért helyettesíti és igen előnyösen

/