Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-14 / 132. szám

1922. május 14*

BACSMEGYEI NAPLÓ

9. oldal.

Krisztus helytartója

és az Anüfcrisstes országa

— Mereskovszkfj levele a pépáhoa

'Azokkal a szívélyes és fcáküíékeny hajlandóságokkal kapcsolatban, melyek a génuai konferencián egyes olasz főpapoknál a szovjet-kiküldöttek irányában megnyilatkoznak, most Dimitrij Mereskovszkij, a világhírű orosz •jró, a szovjet legelk&seredettebb ellenjele, könyörgő levelet intézett a pápához, melyben a következőket Írja:

— Itália szent földjén, a Nyugati Egv&áz papjai, kezüket, mely a Szent Ostyát érintette, kézfogásra nyújtják a gyilkosok véres keze felé. Vájjon tudják-e, mit tesznek? Vájjon tudják-e, hogy ugyanekkor Oroszországban megszentségtelenitik és kifosztják a templomokat, sortüzet adnak le azokra a védtelenekre, kik összegyűltek, hogy templomaikat . és pásztoraikat megvédelmezzék és hogy a szent edényeket beolvasztják és a külföldre szállítják propaganda célokra? Vájjon tudják-e ezek a papok, hogy jóindulatú szavaik minden törvény erőszakos fojtogatóihoz szólnak, akik ha egyszer hozzáférhetnek, a2 idegen ^templomokat éppúgy megszentségtelegaitik, mint a sajátjaikat?

( Miután Mereskovszkij hitvallást tesz a nyugati és keleti egyházak egyesi*lésének szükségessége mellett és az Általános Egyház megvalósulásának gondolata mellett, — igy folytatja:

— Hogy .ne csak a keleti Egyház, hisani az egész orosz nép eltávolodjék a nyugati Egyháztól, hogy az egy

házak egyesülése gyűlöletes gondolattá legyen, arra ez a legjobb eszköz: a Szentszék egyesülése Oroszország e legnagyobb ellenségével. Ha ez a lehetetlenség megtörténik, ha a Szentszék szövetsége evvel a »szovjet-hataomc-nak nevezett nemzetközi bandával létrejön, akkor az egyházak egyesülésének nagy gondolata örökre megsemmisül. És nenmsak $ mi lelkűiméretünk, Kelet keresztényeié, hanem az egész keresztény emberiség lelkiismerete föl fog lázadni elöl* vagy utóbb o gyászos szövetség ellen, - »- ;

t-, Hisszük, hogy Isten nem engedi meg azt a gyalázatot, hogy Krisztus helytartója áldó kezeit terjessze ki az Antikrisztus országa felé.

Dróttalan telefonösszeköttetés a mennyországgal

— Conan Dogle és Edison jóslata —

Caban Doyle, a kiváló regényíró, tudvalevőén buzgó spiritiszta. Feltétlenül hisz a szellemek világában. Meg Van róla győződve, hogy a szellemek érdeklődpek az emberek' ügyes-bajos dolgai iránt és a médiumokon keresztül bele is szólnak a dolgaikba. Conan Doyle most az amerikai Egyesült-Államok városait járja, mindenütt felolvasásokat tart s híveket igyekszik szerezni a epiritizmusnak. Az Amerikai-Pszichikai Intézet — mint Newyorkból jelentik —' bankttet rendezett a regényíró tiszteletére, aki a harmadik fogás után beszédet mondott s ennek során többek között igy 82ólt:

— Bőven hallunk arról, hogy tudósok médiumokat' lelepleztek.1 Én ezt annak a körülménynek tulajdonítom, hogy a tudósok hitetlenséggel kezelik a médiumokat. Kételkednek bennük. Holott ha valaki a szellemi világ régiójába akar eljutni, : annak hinnie, mondhatnám vakon kell hinnie. A tudósok kutatásainak nem tulajdonítok nagy fontosságot, -ök ugyanig mindig negatívumok után kutatnak. Állandóan azon jár az eszük, hogy a médium csal, holott azt kellene eszükben tartaniok, hogy sok médium már sok eredményi ért el. Azután meg nem

szabad arról sem megfeledkezni, hogy a lelki dolgokat nem lehet kilogrammal és méterrel lemérni; ezek talaj dóriképpen megfoghatatlan dolgok.

Conan Doyle itt ünnepélyes arcot vágott, a hangja áhitatossá vált 9 Így folytatta:

— Most pedig,..hölgyeim és uraim, olyasvalamiről adok . önöknek fairt, ami bizonyára meg fogja önöket örvendeztetni. Mindenki ismerj ma már a rádió-telefont. Drót nélkül képesek vegyünk tőbbstóz kilométernyi távolságra beszélni. Ez, mint tudjuk, az éterhullámok segítségével történik. No most. már, minthogy, az éter az egész űrt betölti, bizonyos, hogy a rádiótelefon nemsokára a fejlődés olyan fokára jut el, hogy a szellemi világgal is összeköttetésbe fogunk jutni. Vagy ha jobban tetszik, én már látom azt az időt, amikor a menyországgal, a túlvilággal éppúgy fogunk érintkezni, mini‘afaógy most. Európa érintkezik Amerikával. A lehetőségek ezen a téren igen nagyok. Nagy-nagy meglepetésekre legyünk elkészülve. Emberi értehnünk még .nem iá sejti, milyen lehéí az a túlvilág, amely megnyilatkozni készül előttünk.

— Ezt már Edisotj ig mondialvetette közbe valaki.

— ügy van, — hagyta helyűién a

regény író — Edison is mondotta ezt és Edisonnak igaza volt. Megjósolom.., még ez a generáció tud majd beszélni a túlvilággal és megtudjuk mi történik ott! •!,.■'.}> <i(

A hallgatóság tulnyom'6 része udvarias komolysággal hallgatta ezeket 6 szavakat, a kisebbik rés2 azonban nem tudta hitetlen mosolyát elnyomni/

— Hiába mosolyognak, — fordult

feléjük Conan Doyle — állítom,- hogy van rnenyország 3 mi ezzel a menyországgal rövidesen érintkezésbe fen gunk lépni. . . >

Ugyanezen a banketten Edison isi felszólalt. Arról panaszkodott, hogy túlságosan öreg, ,

— Sohasem bántam meg, — mondotta többek között, — hogy az évek egymásután a vá’laimra rakódnak. Most azonban, amikor látom, hogy a drótöélküli telefont lassankint minden házba bevezetik, összeszorul a sziveim a fájdalomtól. Higyjék el nekem, hogy' a rádió-telefon most inég csak a csecsemőkorát éli 9 én tudom, hogy a fejlődés belátalatlan lehetőségei állanak előtte. f

— Ä mi korunk gyermeke, akármilyen szárnyaló legyen is a képzelete, cl sem tudja gondolni, mi lesz ebbői a drótnélküli telefonból, micsoda iríqz&tos változásokat fog az emberi társadalomban létrehozni. Eszmék, ideák, fogalmak fognak ' megváltozni, az erkölcsi nézetek nem olyanok lesznek mint ma, a népek cgymáskőzti viszonya módosulni fog, azt mondhatnám, ha ez a találmány a fejlődés útjára kerül, kő kövön nem fog a földiekén maradni. Minden, minden megváltozik... r' 'A: i

A jelenlevők feszült figyelemmé! hallgatták az ősz tudós jóslatait,

Egy kritikus aíiminábél

Irta: Baedeker

Litterary gentleman

Nem tudom, az újabb lexikonokban előfordul-e, de a,Pallasban, amely az én tndományszomjamuak az enyhítése vésett ágaskodik a könyvespolcomon, hiányzik a magyarázata ennek a két idegen szónak; Íitterary_ gentleman. így aztán, lelkiösmeretes és tekintélyes tudora inyforrás hiányában nehéz eligazodni, s mikor a napokban egy fiatal hölgy a jelentésüket tudakolta nálam, hamarjában azt a feleletet adtam, hogy a „Htterary gentleman'“ egy olyan genöeman, aki ir.

Azután gondolkozni kezdtem a kérdésen, s némi aggságom támadt, vájjon helyes, volt-e a válasz, amelyet rá adtam. És rájöttem, hogy a feleletem hebehurgya, sőt — minek kíméljem mafámát ? — egyenesen buta volt Eszembe itott Herceg Ferenc, aki kifogástalan gavallér és kifogástalanul ir, és mégse fitterary gentleman. Mert ez elnevezés alatt olyan — hogy az apróhirdetések nyelvén szóljunk — kétségtelen úriembert értünk, aki anélkül hogy profeszszionátus iró lenne, mégis azzal mulat, hogy cikkeket, sőt könyvet ir. De még ez se jó felelet, mert egy még nagyobb név ötlött az eszembe, a Széchenyi István grófé, aki éppen nem volt cehbeli iró (sőt nem is irt irómódra), azonkívül Európa egyik első gentleman-jének ismertek el, és a Stitel, Világ. Stádium, Kelet Népe.és a Blick szerzője még se volt íitterary gentleman.

íme, két nagyon ismert magyar ur és két nagyon ismert magyar iró! — mind a kettő gentleman, az egyik pompásan ir, a másik nehezen és dilettánsszerüen fejezte ki magát és egyik se Íitterary

gentleman!

Általában e meghatározás alatt olyan úriembert értenek, aki kifogástalan jellem, s csak az a kifogás ellene, hogy nem tud írni — ami nem baj •— és mégis ir, ami inár baj. De ez se tökéletes definíció, mert itt meg számtalan irótársamra kell gondolnom, akik pontosan fizetik a klubban a tagsági dijat s a városházán az adójukat, sőt az adósságaikat, is fizetik, tehát getnleman-ek, írni nem tudnak, írnak, sőt sokar írnak, és mégse íitterary gentleraan-ek. Azért nem, mert minden urivoltuk és ^minden tehetségtelenségük ellenére hivatásos írók, akik tudvalévőén olyan betüvetők is lehetnek, akik nem tudnak fogalmazni, valamintbogy a suszterek céhében és a szabók gildejében is akadnak, akik nem értenek a mesterségükhöz, amelyet önként választottak s a mások boszantására lelkesedéssel űznek. Tehát a hivatásos irók, akár olyan pompásan imák mint Herczeg Ferenc, akár olyan roszszul mint ... (Kérem, tessék e három pontot egy olyan írónak a nevével helyettesíteni, aki nem tud írni, — akár az enyémmel, én nem kívánok egyikkel se összeveszni) nem íitterary gentleman-ek, ha máskülönben még oly kitűnő gentleman-ek.

A kérdés mind bonyolultabbá lesz, s kezdem hinni, hogy a jó öreg Pallas azért nem adta a magyarázatát e két szónak, mert az a kitűnő tanférfhi, iró vagy akadémiai tudós, akinek e problémát meg kellett volna oldani, nem tudta megoldani.

Én azonban tovább spekuláltam rajta, mert nagyon érdekelnek az olyan kérdések, amelyek az irodalommal és a múzsákkal vannak kapcsolatban. Elgondo'tain egyet s mást s feltűnt például, hogy azok az urak, akik írnák, akár irók, akár gentleman-ek (akár irók és

gentleman-ek) raegharagusznak, ha azzal bókolnak nekik, hogy ők íitterary gént leman-ek. A gentleman szó semmiesetre se sértő, a Íitterary szó se, amely nem jelent se többet se kevesebbet, mint: irodalmi. Borzasztó érzékenynek kell lenni annak, aki ezt a jelzőt rossz né ven képes venni. A sértés tehát az egész elnevezésben, annak a teljességében foglaltatik, amely valószínűleg, sőt bizonyosan kevésbbé megtisztelő, mintha valakire a kérdéses jelzőnek csak az első szavát vagy csupán a másodikat alkalmazzák. Ebből az érzékenységből következtetve a Ivét szó talán mégis azt az urat jelenti, aki nem tud írni és mégis ir, tehát olyat cselekszik, amire semmi szükség sincs és am« éppen nem okos dolog. Mert hát a legkiválóbb gentleman-nek a müve ee jobb, mint egy léha éa bohémjellemü íróé, pusztán azért, mert 5 volt szíves art megírni. S az olvasó jobban szereti a könnyelmű és nem intakt jellemű frónak a szellemes írásait, mint egy kaszinói grófnak a stílusgyakorlatait.

. . . Lexikon vagy valamely más szakszerű magyarázat nélkül bizony bajos eligazodni ennek a problémának a tekervényein s még mindig nem tudom, hogy kit kell megtisztelni vagy kit szabad megbélyegezni ezzel a két angol szóval. A kérdés vaióhan nem olyan könnyű s engem talán éppen azért izgat Hiszen azt 6e éppen könnyű megái lapítani valakiről, hogy gentleman-e, hát még azt, bogy hozza Iitterary-e? Gentleman tudniillik okvetlenül kell e fogalomhoz, mert a rojtos mansettáju és kaucsukgaHéru ember hiába ir olyan rosszul, mint három gróf együttvéve, mégse gentleman s így természetesen nem is littery gentleman. Ellenben a tizenhárompróbás, kétségtelen és gyanötlan úriember, a félelem és gáncsnélküli lovag, ha rosszul ir, akkor litte» rary gentleman, — s ha jól ír, akkocsak gentleman minden Htterary jelzés nélkül, mert úgy ir, mint ha nem is volna gentleman, azaz jól, szakszerűen, úgy ahogy íróhoz és tisztességes emberhez illik. De ki a gyanún felül álki

fentlcman ? Ki a kétségtelen úri emer ? Az egyik országban, az egyik városban, az egyik városrészben s az egyik társaságban gentleman az, aki egy másik országban, egy más városban, városrészben vagy társaságban nem az. Már most, ha ezek írnak és pedig nem olyan jól, ahogy írókhoz illik, akkor e jó urak az egyik helyen íitterary gentleman-ek, másutt pedig csak egyszerűen olyan bácsik, akiknek jobb lett volna becsületes mesterségre menni és a tollúkat sohase mártani tintába abból a célból, hogy az irodalmat olyan müvekkel gazdagítsák, amelyeknek csalt fe szerzőjük előkelő és jólhangző neve kölcsönöz némi valőrt.

S talán itt van a puaetum saliens, Aj előkelő ur, ha belekontárkodik hívatlanul az irók mesterségébe, akkor irodalmi ur, Íitterary gentleman; —• más emberfia pedig, aki ugyanezt meri cselekedni, szemtelen tolakodó, akit úgy ki. kell seprűzni az irodalom berkeiből, mint ahogy Jézus kikergette a templomból a kufárokat, akik nem voltak odavalók.

Tulajdonképpen szégyen az . irodalomra, hogy vannak Íitterary gentleman-ek s illetve, hogy az irodalom szívesen látja őket. Mert nem azt jelenti-e ez, hogy tiszteletnek tartja, ha valamely nagy ur tónak látja. morganatilcus házasságra lépni a íítteraturávaL minta hogy a színészek is — a legnagyobbak — szercnsséjüknek tartják, ha olykor együtt léphetnek' színpadra olyan di Hetáns grófnőkkel, akik a világot jelentő