Bácsmegyei Napló, 1922. május (23. évfolyam, 120-148. szám)

1922-05-14 / 132. szám

TO. blđal.

BACSMEGYEl NAPLÓ

Mitor a nagyvilági no

visszatér a természethez

‘ Fiacskám, -— szolt a gondterhes családapa nejéhez, ki szerencsésen végigsfcymmizie, kosztümbálozta, vacsorázta, zsurozta, baádzseszte, premierezte, ródlizta, skiezte a szezont s annak fáradalmait kipihente egy fashionable szanatóriumban, — de most már elég legyen! Pakkolj össze és lémegyünk a pusztára. Ő zig hallani sem akarok sza- Jaónékröl. kalaposnékról, buffetrendezőkről, tancraesterekről, számlákról. R;ggél korán kelünk és este tyúkokkal fekszünk. Ha hizókurázni akarsz, akkor tejet iszol, ba fogyókúrázni akarsz, akkor uborkái eszel. És ami fő — nem akarok vendéget látni. Punktum,

— Igenis, apuskám, szóról-szór én is igy gondoltam, Összepakolok és lemenjünk, hiszen tudod, hogy imádom a falut, a csöndet, az erdőt, a kolompot, a kutyaugatást, mikor süt a telihold és át hallatszik a tanyákról és az országúiról a kocsizörgés.

— Látod fiacskám, — szólt vidáman a gondterhelt családapa — igy ' szeretlek, mikor ilyen okos vagy,

— Csak, — csiesergett közbe neje — még egy pár komissiót kell elvégeznem e'utazis előtt és csak természetes az is, hogy csak a legszükségesebbet. Mert, látod, fiasskám, miután elhatároz tok, hogy egy időre lemondunk a modern életről, a rusztikusra kell berendezkednem . < .

A gondtelt családfő felhorkant, de neje gondtalanul folytatta:

— Utóvégre nem nevettetem ki magamat reggel baromfietetéskor az ispánlié előtt egy halvány orchideaszinü pyamában és nem kvaterkázhatom déintán a tiszteletes úrral egy Molineaux-modelben, nem mehetek vasárnap misére egy Poiret-kreációban földetseprő fátyolokkal s csak nem hagyok magamra ujjal mutogatni a kerülővel, ha kikocsikázom veled a tagba és egy fekete ■spanyol csipke cape-t lopogtát utánam tt szellő. Mert fő a stilus, apuskám, ezt

• jtgyezd meg magadnak. Egy nő, akinek nincsen stilusérzéke, menjen el főhercegnének.

És ezért, hogy ne kelljen szégyenkezned miattam, a következő apróságokra van múlhatatlanul szükségem, hogy vissza tudjak térni a természethez.

— Ne folytasd, — akarta mondani a családfő — de elkésett, mert neje már régen folytatta.

— Először is egy hosszú bőrkabátra van szükségem, lehetőleg glockniban szabva, nagy felvarrott zsebekkel és flanell béléssel, mely kocsin, vonaton, autón és motorcsónakon egyformán praktikus1 és dacol az idő viszontagságaival.

•— Másodszor egy csíkozott, vagy kockázott *r e p s b ő 1 készült sportszoknyára és megfelelő színű gyapjukabátkára, mely nélkül elegáns nő nem golfozhat és remélem, apuskám, hogy végre kihasítod a pályát a kukoricásból, vagy a legelőből, vagy akár a cukorrépából, mert én ezt beígértem a társaságnak s amit éri megígérek — azt meg is tartom ...

— De hiszen nekem azt ígérted ..,

— süvöltött a családfő, de neje háborLátatlanul csevegett tovább. /

— Egy burbery vadászkoszf ü m elkerülhetetlen, mert csak nem fogod engedni, apuskám, hogy a nyúl a szemembe nevessen a szántáson, ha busiróZni megyék majd veled. Egy bő bricsesz, raglánba szabott férfizubbóny és egy körgáilér, mélyet szükség esetén szoknyaként á derekam körül gombolhatok, tartozékai eme vadászdressznek. Hozzá antilopbőrből készült, oldalt gombolható gamásli és vízmentes, lapossarku bakkancs nélkülözhetetlen.Nemkülönben: egy fehérsárga' csíkozott, sűrű, pa-' tentkötésü gyapjuszoknya, hozzáillő hófehér gyapjú cape, melybe oly jól esik tennisz után beburkolózni.

—4 S. azt csak belátod, apuskám, hogy egy falusi garderobenak elengedhetetlen kelléke egy homszpőn krickerbrocker, mert egy ügyetlenül fel- és félrecsúszó szoknya sohasem decens és csak nem blamirozhatom magam a vincellér előtt, amikor felmászom a szőlőhegyre:

— És. ha Véletlenül, egyszer meg találnánk unni azt a nagy magányosságot és rendeznénk egy kerti ünnepet, vagy egy jaratóbált, mégis csak szükségem volna valami kis nyári vacakruhára, nem nagy töilletteről van szó, az Isten őrizzen.! .....( ■ t

— Ha ugy-ugy huszonötén vo! Lünk, egy szines organdi ruhácskára gondolok, vagy egy selyem etaminra, ujjak nélküi természetesen,

— Ha ügy ötvenen vagy százan volnánk, mert biztosan leszünk, ha az egész kompánia megérkezik Mr. Hipszhopszszal az élén, aki betanítja a Balance 11 ó t, azt a táncot, tudod apuskám, amelyről most egész Páris delirál: akkor egy zaphir szinü tüllruhát fogok viselni ezüst metallra dolgozva és szorosan a csípők körül szaphirkövekből és ezüst filigránmotivumokból öszszerótt, oldalt mélyen lecsüngő láncot. Vagy egy fekete krepe Romain-toillettet fuksziaszinü béléssel és majomszőrrel a vállakon és az uszályon, mit gondolsz, apuskám? Miért nem felelsz? Miért mosolyogsz?

Apuska azonban nem mosolygott, csak az ajka rándult kicsit jobbra, most hirtelen minden az eszébe jutott. A tél, az ősz, a nyár, a tavasz, a Karácsony, a Husvét, minden, minden ... És arra gondolt, hogy őt, szegényt már nem mentheti meg semmi csoda. Se a város se a puszta, apuska menthetetlenül elveszett. Nem lehet rajta segíteni,

deszkákon éppen olyan ügyetlenül mozognak, mint amily virtuozitással állják tneg helyüket az előkelő világot jelentő parketten.

. Az ilyen „irodalmi előkelőség“ bizony megérdemli a keserű kritikát,- amelyet egy vérbeli író mondott egy hasonló urró*, aki nagyon szeretett irni s akit azzal dicsértek meg, hogy egy „valóságos irodalmi gentleman“. Azt mondta róla:

— Hogy gentlemanre, azt ítéljék meg főúri körökben. De hogy nem iró, az egészen biztos.

Tehát annak, aki magasabb pozíciót foglal el a társaságban, s ott gentlemanszámba megy, nem szabad irni ? —- kérdezhetné valaki, aki ezt a tapogatódzást, amit e kérdés körül kifejtettem, elolvasta. S a feleletem rá nem lehet más, mint az, hogy szabad. S a véleményem az, hogy ha irói munkát fog produkálni, akkor iró lesz és gentleman hozzá, mint a hogy Hans Sachs Schuhmacher volt és ein Poet dazu, — ha pedig nívón alatti dolgokat fog irni, akkor gentleman marad anélkül, hogy egyszersmind Íróvá válna. Mint ahogy az előbb emlitett Hans Sáchs, ha nem jó verseket költ, hanem rosszakat, csak suszter maradt volna, de „Poet dazu“. A nagyurat az írásai csak oly mértékben teszik irodalmivá, mint a susztert vagy akármely ipás mesterembert. ' *

Hogy mégis megszületett és régóta van használatban a litterary gentlemanelnevezés, onnan magyarázható meg, hogy az előkelő urak gyakran pénzesek is, és módjukban van kiadni és ezer vagy több példányban lenyomatni az Olyan Írásműveket, amelyek sohase látnának nyomdafestéket, ha azokat szegény suszterek írták volna. S a fogalom, amelyet e két idegen szó állapit-még,

azáltal is jobban terjedt, hogy közönség és kritika hajlandó minden olyan előkelő és gazdag urat, akitől könyv j,e!<jj nik meg, litterary gentleman-nek elkeresztelni. Ilyenformán volt már a legelőkelőbbkelő magyar irodalmi társaságnak is olyan tagja (sőt egy ízben olyan elnöke is), aki inkább volt irodalmi gentleman, mint igazándi iró. Ám, ha az egyik nem volna gazdag földbirtokos, s a másik magasrangu köztisztviselő, lehet hogy nem lettek volna tagja s illetve elnöke a Kisfaludy-Társaságnak, de irók lettek volna, nem éppen elsöranguak, és senkinek se jutott volna eszébe litterary gentlemaneknek tartani és nevezni őket.

...Idáig jutottam, és még mindig nem tudom pontosan megállapítani, hogy mi a litterary gentleman, és hogy ki a litterary gentleman, és nem győzök örülni, hogy egyetlen lexikon szerkesztősége se bizta rám e probléma megfejtését.

Annyi bizonyos csak, hogy egy úriember, aki nem ir, több örömet szerez az embernek, mint az a gentleman, aki ir. De itt is belekeveredünk egy tévesztő circulus-ba, mert azt vethetné valaki közbe:

— És hátha jól ir ez a gentleman?

Akkor azt felelném:

— Akkor már iró és nem litterary gcritleman.

Eötvös József és Kemény Zsigmond nagynevű Íróink bárók voltak és igy természetesen elsőosztályu gentlemanek, de azért nem voltak litterary gentlemanek, hanem irók.

S a konklúzió ?

Sajnos, még mindig nem tudjuk pontosan, hogy ki a litterary gentleman. De azt legalább sikerült megállapítani, hogy ki nem az.

Valuta és sport

Ä háború után bekövetkezett kritikus gazdasági helyzet nyomasztó hatásai elöl — tudvale vőleg — ma már úgyszólván a föld kerekségének egyetlen országa sem vonhatja ki magát. A gazdasági depresszió, miként egy mind nagyobb s nagyobbá váló sötét, felhő, lassanként elborította mindenfelé a horizontot, épp úgy a győztesek, mint a legyúzötteknek az egén. A baj mindenütt Ott van, legfeljebb fokozataiban vannak eltérések. Az elsőrendű létfentartási cikkek ijesztő mértékű megdrágulása,, s az ezt nyomon követő egyéb cikkeknek sosem sejtett arányú megnövekedése egész néposztályokat zár ki lassanként, a kultúrának, illetve kulturális szükségletnek eddigi pozícióiból s a iixfizetéses, valamint kisjövedelmű polgári osztályt nélkülözések és megpróbáltatások szakadatlan sora elé állítja.

Egy angol bölcselő nemrégen egy népnek a gazdasági jólétét nagyrészt annak az összegnek a nagyságában látta, amennyit az illető nép a szórakozásra, valamint a sportra kiad. Ma azt tart juk, hogy a sporteszközök hihetetlen mértékű megdrágulása folytán a sportolás lassanként egyedül a nagytőkések kedvtelése lesz, S meg ezek is bizonnyal itt-ott némi meggondolással fognak büdzséjükben egy-egy öszszeget a mai megfizethetetlen áru sporteszközökre fordítani,

Amig a háború előtt akár kispolgári körök is megengedhették maguknak a teniszezés könnyed és elegáns sportját, addig ma a teniszezéshez szükséges cikkek, a teniszlapdák és rekettek horribilis mértékű megdrágulása folytán csakis a tőke kiválasztottjai hódolhatnak ennek a sportnak. Mig a háború előtt a teniszlapdák tucatja legfeljebb 30 koronába került, addig ma ennek legalább is 12oo koropa az ára. Egy rekettnek békebeli ára 10-12 korona volt, s ma looo—2ooo korona egy közepes minőségűé. Egy jobb német rekett 3ooo korona, Hezenger rekett lo.ooo korona. A teniszcipök ára is természetesen ilyen mértékben ment_ ífel, s ma a legolcsóbbért is leg- í

1922. május 14.

alább looo—I2oo koronát kell fizetni a békebeli lo—12 koronával szemben.

A kis diákok sem igen vásárolhatnak ma megtakarított uzsonna pénzükből egy tekintélyes külsejű football-lapdát, mert* ami^ ennek az ára valamikor mindí. össze 13—15 korona volt, addig ma a leghitványabb minőségűért is 5ooo koronát kell kiszurkolni s az 5ooo koronás lapda anyag és tartósság szempontjából messze elmarad az egykori békeminősé-, gek mögött. A sportcikkek kereskedőinek egybehangzó állítását szerint a diákok ma, természetesen a tehetősebbek, főként a kerékpározást kultiválják, holott eza sport természetesen szintén egy jól tömött pénztárcát igényel, miután ma egy egészen olcsó kerékpár ára legalább 5—6ooo korona, mig valamikor 5o—6o koronáért s havi 5—6 koronás részletekben könnyen lehetett szerezni egy egészen finom minő* ségü kerékpárt.

Legszembetűnőbbek a számbeli eltolódások az automobilsport te-, rén, amit beszédesen illusztrálhat az a tény, hogy ma többe kerül az autótartásnak egyhavi költségé, mint békében egy 60—80 HPí, elsőrangú túraautó. Békében ugyanis 40—50 ezer koronáért a leg^elsőrangú készítményeket meg lehetett vásárolni, mig ma egy középminőségü s nagyságú autóért legalább is háromnegyed milliói koronát kell fizetni s az autó kar-> bantartási költsége, gummi, a ben« zin ára, valamint a soffőr fizetese havonként többre, mint 20—25.000 koronára rúg. Figyelembe veendő az a körülmény is, hogy egy autó évenként legalább is 2 gumiulgarnitúrát igényel, s egy gummigarniturának az ára ma 30—70.000 korona között váltakozik. Ezekután nem csoda, hogy ma az autótartás igazán a leguribb paszsziók közé tartozik, s legfeljebb a motorcsónak-sportkcltségei vetekedhetnek vele. Ma egy használt, 3—4 üléses motorcsónakért legalább 50—60.000 koronát kell fizetni, mig egy nagyobbfajta 8—9 üléses motoros bárka ára 400—

500.000 korona.

A motoros csónak-sport hivei ujabbsn erősen kísérleteznek egy, bármely csónakra felszerelhető, úgynevezett „Ausserbord" motorral is, azonban egy ilyen motor* nak megszerzése használt állapotban is, legalább 20.000 koronába kerül.

y-r-r rmrmnnnnrrii iininrj