Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-27 / 116. szám

ÍT6L szám.

BACSMEGYEI NAPLÓ

A rémület színháza

•— A párisi Grand Guignol műsora —

Természetesen a párisi Grand Guignol-ról van szó, amely a háború rémületben és borzalomban gazdag évei után sem vesztette el vonzóerejét és bőségesen ontja hátborzongató szenzációit az e fajta szórakozásokra éhes közönség számára. Legutóbbi szenzációja Lauman és Duthuit egyfelvonásosa, „A virág árnyéka". A kis darab Kínában játszik, ahol a szerelmesek ma is ráérnek egymásnak verseket Írni. Egy fiatal kínai asszony a hősnő, aki megcsalja az urát. A férj rajtakapja a szerelmeseket s arra ítéli őket, hogy koporsóba feküdjenek s az után mindkettőt keresztütfürészeljék. A fiatal asszony dajkája azonban megtudja, mire készül a férj és leszúrja őt. Másik szenzációja a rémület színházának „Az élő ember háza" cimü Claude Farrére regénynek a dramatizálása. Egy Rehm nevű iró sűrítette egy felvonásba a Farrére-regényt, amely nek — mint ismeretes — egy amerikai tiszt a hőse, aki egy nőt üldözve, eltévedt a Rajna mentén s olt a hegyek alchimista szellemei kísértik.. A két dráma mellett két komédiát is bemutat a Grand Guignol, Az egyik Gignoux müve, cime „Kama-Sutra“ és pzt a reakciót mutatja, amelyet a hires indiai szerelmeskönyv olvasása produkál a spiessbürgereknél, a másiknak „Madame de Rhones" (A látnoknő) a cime, ezt Bronnaud és Michel Írták s egy Madam de Thébest figuráz ki, aki mindenki nek a veséjébe lát, csak éppen a férjének nem, aki vigan csalja. A kis darabnak az a pointje, hogy a látnoknő véletlenül megtudja férje kiruccanásait, szemrehányást tesz neki s most már a férj is csatlakozik azokhoz, akik lelke sednek a jósnő csodás tudományáért. Egy másik párisi színház, a „Theatre des deux masques" szintén efajta darabokat mutat be. Kiemelkedik közülök Coumann és Bouche darabja: „Dr. Moreau szigete", amely H.G. Wells ismert regénye nyomán készült.

Budapesti és bécsi spekulánsok

összevásárolják a berlini házakat

Legújabban Berlinben a házakkal kezdődött meg a spekuláció. Budapesti és bécsi vállalkozók vásárolják össze a berlini házakat, felhasználva a márka árhanyatló kurzusát. Általában szédületes spekuláció folyik Berlinben a házakkal. A bécsiek terelték rá a berliniek figyelmét erre az üzletre. A bécsieknek e téren már nagy tapasztalataik vannak, ott a pénz elértéktelenedése hamarább kezdődött, mint Németországban és a pénztől való menekülés ott már múlt év tavaszán házak felé vette az útját. A bécsiek már tavaly megtanulták, hogy a tulajdonjog átirása nélkül is százezreket, sőt milliókat lehet keresni az összevásárolt és továbbadott bérházakon. Amióta a márka Zürichben kettő alá csúszott, a bécsi iskolát végzett spekulánsok Berlinbe helyezték ót működésűk szinterét és magukkal hoztak egy csomó budapesti vállalkozót is, akik bizto____5. oldal

san úgy gondolkodnak, hogy nem árt, ha magyar korona helyett berlini házakban tartják a vagyonukat, melyhez igy bajosan tud hozzáférni az otthoni adóhivatal és amely vagyon a német pénz hirtelen leromlása következtében minden nappal nagyobb értékűvé válik, e

Azért a berlini benszülött spekulánsokat sem kell sajnálni. Ók is buzgón résztvesznek abban a nagy hajszában, mely ez év eleje óta a berlini bérházak összevásárlása érdekében megindult s a szédületes arányú valutaspekuláció mellett a tőzsdések szívesen

átnéznek a bérházak piacára is, tudván, hogy ott most sok-sok milliót lehet keresni.

Volt idő, amikor mindenki valutát vásárolt Berlinben. Aztán elkövetkezett az ékszerek összevásárlásának divatja. Legújabb divatja a spekulációnak; bérházak vétele. Ennek is nagy része van abban, hogy az értékpiacon megcsappant a forgalom, mert a pénzt, melyet a valutapiac eddig nem abszorbeált, a játékosok félreteszik s a mindennél nagyobb hasznot Ígérő házspekuláció céljaira fordítják amelyen aztán milliókat keresnek.

ezentúl Bombatémél megállnak s ott a‘ t. ez. utazókat felveszik“. A budaiak ezentúl minden május elsején ünnepet rendezhetnek — a Bombatéri megálló

tiszteletére. \

Valósággal elözönli a negyvenes évek hírlapjait az agarászqtra vonatkozó hirdetések s a különféle hálanyilatkozatok tömege. S ugyancsak hemzseg a sok lakáshirdetés. Lakástkeresők elábrándoz-: hatnak ma azon, hogy „a belvárosban; gyönyörüszép lakások kiadók, á Széputca 471. szám alatt két lakás: egy hatszobás és egy négyszobás akár együ-‘ tesen is átvehető. Bővebb tudósítást ád a házmester.“ De háztartásnélküli urak számára sem lehet keresve jobbat ajánlani a „Magyar király“ fogadónál, melynek szobaárai — persze a negyvenes évek hirdetése szerint — igazán mérsékeltek :

emeleten , >

Egy nagy szoba az utcára 3-sí5 48 kr.'

— „ „ 2-ik 40 kr. ’

’ » ,, » 3-ik 30 kr.

Egy szoba az udvarra I-sö 30 kr.

— „ „ 2-ik 24 kr.

— „ „ 3-ik 18 kr.

Nagy nevek kis hirdetésekben

Hogyan hirdetett Vörösmarty, Széchenyi, Ybl és Barabás nyolcvan évvel ezelőtt — Szijj Sámuel erőmiivész szomorú nyilatkozata, a két Schlesinger vetélkedése, a Pilvax-kávéház megnyitása, olcsó lakások és egyéb hirdetések a magyar ujságcsinálás romantikus korából

Hirdetéseinek tükrében ép úgy megtalálhatod egy nép arculatát, mint irodalmában vagy művészetében. S ha kiváncsi vagy egy kor jellegére, olvasd el hirdetéseit, A magyar nemzeti megújhodás korában, a múlt század negyvenes éveiben, a magyar nyelv ügye áll a közérdeklődés homlokterében. A hírlapok, még a legelterjedtebbek; Helmeczü Jelenkora, sőt Kossuth Pesti Hírlapja is. csak hetenként kétszer jelennek meg, ezzel szemben az irodalmi lapok háromszor, négyszer, ötször, sőt naponta. Ez az áramlat teljesen kifejezésre jut a kor hirdetéseiben, melyek közt kétségtelenül az irodalmi vonatkozásoké a vezetőszerep; ők vannak legtöbben ; övék a legnagyobb betű s a széles hirdetésmezők privilégiuma. Vörösmarty, Bajza úttörő irodalmi folyóirata például igy hirdet:

Atheneum

tudományos, critical és szépliteraturai folyóirat, melly hetenként háromizben jelenik meg egy egy ívben, előfizethetni minden kir. postahivatalnál félévre 5 ft 48 kr., évnegyedre 3 ft; helyben (Borz-utca 222. szám) félévre 5 ft, évnegyedre 2 ft 30 krral pengő pénzben.

Kiadók: Schedel és Vörösmarty Szerkesztő.- Bajza.

Arisztokratikus fényt áraszt maga kö" rgl s méreteivel is eseményt jelez ez a hirdetés;

Gróf Széchenyi István legújabb munkája:

A Kelet népe. 1841. kapható

Pesten, Heckenast Gusztávnál ára 3 frt. 20 kr. pengő.

Megható olvasmány a hirdetések között Garay Jánosnak, a „Kont“ hires szerzőjének előfizetési felhívása:

„Tíz éve körülbelül, mióta lyrai munkáim több hazai zsebkönyveink s belletriai lapjainkban szétszórva a t. c. közönség kezében vannak; érdemesnek tartja-e a magyar szép világ munkáimnak e nemét lehető egésszé olvasztva is bírni; azon szives határozatától függend, mellyel e felszólításomat pártoló ndja, vagy vissza vetendi ... Az előfizetés 2 azaz két forint pengőben.“ Petrichevech Horváth Lázár, a „Honderű“ és „Pesti Salon“ szerkesztője, „jó eleve és cimirási pontossággal“ kéri az előfizetéseket, „mert a nyomtatandó példányok száma a hétszázat alig leendvén meghaladó, később teljes számú példányokkal udvarolni nem foghat.“

A „Magyar Életkép“ beharangozójában viszont Frankenburg. Adolf az írói tiszteletdijak mértékét is megszabja; ekképpen:

— „Azon t. c. honi Íróknak, kik jelen vállalatunkat hazafiui buzgalommal és szeretettel elősegíteni méltóztatnak, minden nyomtatott ívtől \ 6 pengő forintnyi tiszieletdijjal kedveskedünk. “

Länderer, a Pesti Hírlap kiadója csak 12 forint fizetésre kötheti le magát. Minthogy akkoriban egy írnok évi fizetése 200 forint volt s a fentközölt ivtaksák a minimálisak, — Petőfi nem sokkal később egy verséért 100 forintot1

is kapott, — meg kell állapítani, hogy a negyvenes évek Íróit elég jól fizették.

És itt mindjárt mondjunk is búcsút költészetnek és irodalomnak. A következő hirdetésekben már a reális élet: mezőgazdasag, ipar és kereskedelem felbuzgó vérárama lüktet.

Iszka-Pili eczen „öt telken hét szolgáló ember, a velük járó dézsma, füstpénz s úrbéri tartozások szabadkézből átvehetők“. Különféle „erőmüvészek“ ajánlkoznak, Köztük Szijj Sámuel, akinél „többféle szecskavágók és más mindenféle emberi vagy állati erőre készült gazdasági műszerek“ kaphatók. F.z a Szijj Sámnel különben boldogtalan ember lehetett, amint az alábbi hirdetés mutatja:

Intés.

Kovács Borbála volt hitvesem alulírottat, folyó évi Mariius hóban elhagyván, ‘s az ellenem indított válóper ürügy»-alatt adósságokat kezdvén csinálni, figyelmeztetik mindenki, hogy magát hitesem által nékie kölcsön adásra eiszédittetni ne engedje, ellenkező esetre pénze vesztését egyedül magának tulajdonítsa.

Költ Pesten October lükén. 1842.

Szijj Sámuel erőmiivész.

Deák János polgári szücsmester alázatosan ajánlja asszonyi bundáit, povereit, csurapéit, zekéit és erispineit és Ígéri „a legbecsületesebb szolgálat mellett azok legillendőbb árát.“ „Boltja vagyon a‘ váczi-utczában, „veres rákhoz“ bevezetett sarokházban a‘ kék szöllő ellenében“.

A még ujdoriságszámba menő gyufát, magyar agy találmányát hirdeti ez a mondat:

Irinyi gyuszerei

e' vásáron át is a‘ nagy téren Cziráky házzal szemközt árusittatnak. Nyilatkozat ötlik most- szemünkbe, mely ma aligha születne meg ebben a formában. Mindenesetre érdekesen jel lemzi a negyvenes évek korszellemét a következőkben:

Elkerülendő

a további kellemetlenségeket, mellyek reám, a csődület alatt levő Schlesinger Antaléval egyforma nevem miatt hárultak — nyilván kijelentem, hogy én kanizsai születés, izraelita vallásu vagyok, azon Schlesinger Antal pedig kathotis, kivel is én soha semmi összeköttetésben nem valék.

Ma bizonyára katholikus Schlesinger Antal tartaná szükségesnek, hogy efféle nyilatkozattal védekezzék a „további kellemetlenségek“ ellen.

Nevezetes kulturhistóriai dátumot árulnak el a „városi Redoute“ épület termeiben rendezett első magyar iparmükiállitás 1842 augusztusában felbukkanó hirdetései. S ha már históriai dátumokról van szó, meg kell említeni a gőzhajózási hivatal 1844. évi május 1-éről heltezett hirdetményét, mely elrÄideli, illetőleg hírül adja, hogy a „Pestről Pozsonyba és Bécsbe menő gőzösök, a‘ Buda városi lakosok kényelme végett

íxuicuiaum Dene ;

nem

hanem krajcárt jelent.

Végezetül pedig hadd álljon itt há-1 rom kortörténeti hirdetés. — Az egyik igy szól:

Kis rajziskola gyermekek számára Barabás Miklóstól 3 füzet egyenként 24 p. kr.

Müemlékszámba menő építészi alkotások mesterei még a negyvenes években igy hirdetnek:

Alólirottak bátorkodnak a t. ez. közönséget építészeti intézétünkre figyelmeztetni . . .

Pollack és Ybl.

És végül „Jelentés az Uri-utcai kávéházról Pesten“ címmel Pilvax Károly adja hírül, hogy a „Libaschinczky-“féle házban levő mindenféle kényelemmel ellátott kávéházat négy jeles tekeasztallal átvette s azon vendég urakat, kik levélbeli ügyeikben címét használni akarják a legpontosabb átvételről biztosítja . . . Mily nagy ut innen a 90-es évek hölgyzenekaros kávéházáig, melynek hirdetése már úgy kezdődött: „12 csupa fess nő!“

Prágában döntik el

a nemzeti kisebbségek ügyét

A népszövetségi liga különböző, nemzeti frakcióinak müncheni kongresszusa leszerelt. Tárgyalásai két irányban jelentőségteljesek, a minoritások jövedelmét szolgáló nemzetközi gépezet kiépítésénél.

A müncheni kongreszus egyik hivatása az, hogy a génuai konferenciának adjon megfelelő felvilágosítást és átnézetesen csoportosított anyagot a kisebbségek európai méretű kérdésének megítélésére és megoldására. A .másik feladata pedig abban áll, hogy a népszövetség intézményét belül vigye egy lépéssel tovább, azt a folyamatot, melynek célja az igazságos és politikailag kiegyensúlyozott állapot megteremtése az összes kisebbségek számára.

A müncheni kongresszus rendre meghallgatta Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország és Belgium minden nemzeti kisebbségét. A magyar nyelvű kisebbségek helyzetét Szüllö Géza dr., volt néppárti képviselő, vázolta. Az előterjesztések mindegyik kérdésről külön memorandumban foglaltatnak össze, melyek végső soron a génuai konferencia, illetve a népszövetség szervezetének apparátusa utján az illetékes kormányok kezébe kerül.

Érdekes szenzációja a kongresszusnak, hogy tárgyalásai folyamán egy egészen uj nemzetiségi kérdés merült fel, az Eupen-MaJmedy régiójában