Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-23 / 112. szám

AW \ Ára 1 dinár XXIII. évfolyam Subotica, vasárnap 1922 április 23 112 szám Kegjftlenife minden rejjgel, ünnep után és hétfőn délben ITEEEFON SZÁM: Riadóhivatal 8-r-58, szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár: negyedévre 90* —dinár SZERKESZTŐSÉGKralja Aiexnnára-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatali Kralja Alexandra-olica 1 (Lelbaehfiaiota)' A két Zvékics A budapesti büatetotörvényszék, mini olvashatták, hűtlenség elmén tizenkét évi íegyházra ítélte Zvékics M lorádot^B^ízenöt évre Zvékics R*­­üivejt. A két tompapusztai szerb paraszt ellen az volt a vád, ho?y amikor Tompa szerb Imperium alatt állott, a szerb hadseregbe önként beléptek s ott katonai szolgálatot teljesítettek. Úgy érezzük, hogy az S. H. S. Királyság magyarsága érdekében van, ha megállapítjuk, hogy ezt a bíró Ítéletet az itt élő magyarság is a !eg-Sobb megbotránkozással és meg­­enéssel vette tudomásul s hal­latlanul ostoba merényletnek tartja nemcsak az igazság és államrezón ellen, hanem az ellen az erkölcsi alap ellen is, amelyen az utódálla­mok magyarsága uj hazájában egy­forma. jogokat s egyforma igazságot kiván a maga száméra. Es az er­kölcsi alap nem más mint az, hogy az önálló állariij életet élő Magyar­­országon nemzefj^BB $&, jnitelv« aurait senki sincs ŰWozeanek fcuev Szerdnök. ha a pesti justitizmóro elleni tiltakozást nemcsak az S. H. S. királyság represzáiiákra gondoló körei, hanem annak a pesti politikai konyhának kotyvasztómtivészei is meghallanák, akik a magyar köz­­szellemet annyira megmételyezték, hogy bírói székből elhangozhatott olyan ítélet, amely egy emberöltő felére fegyházba zár két egyszerű, tudatlan szerb parasztot, mert béke időben fajrokonai hadseregében szol­gálatot vállalt. Könnyű volna összehasonlítást tenni azoknak a gyilkosoknak bűne közt, akik a magyar jogszolgáltatás ban „felelőtlen elemek"- ké avan­zsálnak s akár azért mert nem ál» Htja< őket bíróság elé, akár mer; amnesztiát kapnak, szabadon járnak s a két Zvékics között, akiket évekre Egyházba csuk a magyar igazság­szolgáltatás. Ezt a kínálkozó pár­huzamot azonban bízvást elhagy­hatjuk. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a kegyetlen pesti itéiet súlyos árulás az utódállamokban élő magyarsággal szemben. Mi lenne, ha itt a megtorlásnak hasonló igazság­­falati mértékét alkalmaznák azokkal szemben, akiket sorsuk 1918. no­vember után magyar területre vitt, vagy Ott tartott s csak később tértek ide vissza? Mi lenne ha ezekre itt a hűtlenség bűnét olvasnák, mert Magyarországon katonai, vagy állami szolgálatba léptek? Ezek époly ár­tatlanok, mint a Zvékics testvérek, akik az imperiumot gyakorló hata­lommal szemben nem is hivatkoz­hattak arra, hogy Tompa-puszta a trianoni szerződés értelmében csak ideiglenesen megszállt terület. A határok még nem véglegesek. Azokból a területekből, amelyek ma szerb vagy magyar fenhatóság latt állanak, akár a határkiigazitó iiizottság döntése alapján, akár a «ét szomszéd állam megegyezése folytán egy-egy sáv átkerülhet más országhoz. Milyen érzések közt vár­hatják e területeken lakók a dön­tést, ha attól kell tartamok, hogy ha az SHS. királysághoz csatoltat­­r.ak, félniök kell, hogy itt is olyan bírói ítéleteket hoznak velük szem­ben, mint araihő a két Zvékicsre sújtott, vagy ha Magyarországnak jut a föld, amelyhez exístenciájuk Köti őket, akktr jóhiszemű és ártat­lan cselekedeteik felett hasonló mó­don ülnek törvényt, mint a szegény i parasztok fölött. Az utódállamok magyarsága a haláron tu! lévő magyar testvéreitől nem vár és nem kér mást, mint azt, hogy uj Imájokban való békés el­helyezkedésüket ne ; zavarják, ügy látszik, ezt sem kaphatja meg. A magyar irredenta szervezetek alap­talan s általuk sem hitt frázisokkal zavarják azt a bizalmat, amelynek megszerzése létérdeke a magyarság­nak, a magyar bíróságok pedig az ilyen ítéletekkel. Münchenben most egy tiszteletre­méltó nemzetközi magántársaság, a Népszövetségi L;gák Nemzetköz Uniója tanúkihallgatásokat folytat az uj államokba került magyarság sé­relmeinek megállapitásara. A ma­gyar nemzöti kisebbség sérelmeinek igazolására a magyar kormány Gagyhy Dénesi, Papp Antalt és Vermes Bélát állítja e bizottság elé tanúként. Mondhitnsk-e ezek az­­urak olyasmit, aminek a hatásán® ne rontaná ez a tizenöt, és tizenkét évi.fegyházra szóló ítélet? Es ha százszor vágják szemébe az SHS: királyság magyarjainak az éfogult magyar gyűlölet az árulás vádját, tehet-e az a magyarság mást, mint kijelentését annak, hogy a bosszúnak ebből az igazságtevésé­­böl nem kér s hogy rémétet, mély­séges emberi részvétei érez azok iránt, akiket az elfogult fá'ji türel-, métienség és oktalan gyűlölet, fegy-, házba csukát?/ ,!^TJ A topolai jogtalanságok Irta: GRÄBER LÁSZLÓ dr. A' tópölaf faiás ZG&gyárságáaak .po­litikai saerrezkedése és a szervezke­­s útjába “vétett akadályok sűrűn RglaSoztaiják a Vajdaság magyar sajtóját. Á kérdés a magyar párt or­szágos; .'Szervezkedésének szempontjá­ból olyan fontos, hogy annak egész genezisével teljes tárgyilagossággal foglalkoznunk kell. Mi az oka annak, hogy amikor Ve­­liki-Becskereken főispán, alispán, rendőrfőkapitány a magyar párt szer­vezkedését alkotmányosnak, jogosnak és törvényesnek nyilvánítja, ugyan­akkor a topolai járás föszolgabLrája, a leghihetetlenebb ' é9 legképtelenebb ürügyek alatt, derüre-borura tiltja be a magyar párt szervezkedő gyűléseit. Egységes államban, egységes jogte­rületen, a jogállam ismérveinek leg­alapvetőbb kérdésében az alkotmány tételes rendelkezéseit nem leihet egy­mással homlokegyenest ellenkező mó­don értelmezni és végrehajtani, mert akkor az. egyik föltétlenül alkotmány­­sértés. Becskereken igen. jól tudják, hogy az alkotmány 14. §-ának rendelkezé­sei szerint' >a polgároknak joguk van gyűléseket és' megbeszéléseket tar­tani-. Eme alkotmányos jog gyakorlását az alkotmány idézett szakasza három korlátozáshoz köti, hogy a gyűlés cél­ja no legyen törvényellenes, hogy n résztvevőik ne viseljenek fegyvert és hogy az összehívók a szabad ég alatt megtartandó gyűléseket 24 órával előbb jelentsék be az illetékes ható­ságnak. A zári helyen megtartani szándé­kolt gyűlést be sem kell jelenteni és pagy kérdés, hogy a szabad ég alatt megtartani szándékolt gyűlést a be­jelentő hatóság jogosítva van-e betil­tani, mert az alkotmány sehol egy szóval sem mondja, hogy a gyuláé Szabad ég alatt csak .-akkor.: tartható •tieg, ha a ^jelentést a hátság tudo­­fc»4sul voiie. A szabad ég alattmegtartandó nép­­gyiiiés bejelentésére való kötelezett­ség az 1903-89 gzerb alkotmányból van szóról-szóra átvéve és az azonos alkotmányos rendelkezés alapján ki­fejlődött szerbiai gyakorlat szerint a bejelentés csak azért követeltetett meg, hogy a hatóság a szabad ég alatt megtartandó gyűléseknél idejekorán megtehesse a közrend, közbátorság és a gyűlésen résztvevők lelki épsége érdekében a szükséges? rendészeti in­tézkedéseket, de távolról sem azért, hogy diszkrécionárius jogkörében be­látása szerint tiltsa be vagy engedé­lyezze az ilyen gyűléseket. Ha a régi és a mostani alkotmá­­nyozó törvényhozó ezt szándékolta volna, akkor nem bejelentésről, ha­nem hatósági engedélyről szólna. Nem kell hatósági engedély. A joghelyzet tehát az, hogy sem a zárt helyiségben, sem a szabad ég alatt megtartandó nyilvános gyűlés megtartásához nem keli hatósági en­gedély, s a hatóságnak csak ahhoz van joga, hogy megjelenjék a gyűlé­seken és ellenőrizze az alkotmány ál­tal előirt korlátok betartását, jelesül nem szolgál-e oly célt a népgyülés, melyet a törvény tilt és hogy a gyű­lésen résztvevők nem viselnek-e fegy­vert, kötelessége lévén a gyűlésre megjelent polgárt a gyűlésről eltávo­lítani, vagy fegyverét elkobozni. Az általános európai gyakorlat sze­rint a bot is fegyver és a rendőrség megkövetelheti, hogy a gyűlésterembe senki se lépjen be bottal, illetve a gyűlés színhelyén (szabad téren) sen­ki se jelenjék meg bottal. Ha a hatóság arról győződik meg a gyüiM folyamán, hegy útnak wiegtor* lisa, 1 törvény szerint büntetendő cél. •énIek^§nKipi|£Mk, vagyis szó­nokik * hetedeiben k megjelenteket valamely bűncselekmény elkövetésé­re hívják lel, avagy elhangzott nyi­latkozataik magukban véve bünteten­dő cselekményt képeznek, a hatóság közege feloszlathatja a népgyülést, viselvén ezért a maga személyében aß teljes büntetőjogi és fegyelmi, az ál-’ lám pedig az alkotmány 18. §-a értel­mében az anyagi felelősséget. A magyar jogszabályok érvénytelenek. Ha pedig valamely közigazgatási lángelmének eszébe jutna a gyüleke­zési jog tárgyában a Vajdaság terüle­tén érvényben volt magyar jogszabá­lyokra (miniszteri rendeletekre) hivat­kozni, annak figyelmébe ajánljuk, hogy olvassa el a tulajdon belügymi­niszterének az alkotmányos szabad-1 ságjogok respektálása tárgyában ki­adott rendeletét, melyből megtanul­hatja, hogy az alkotmány 14. §-a ha­tályon kívül helyezte mindazokat a jogszabályokat, amelyek az alkot­mány rendelkezéseivel ellentétben vannak, igy hát természetesen azokat a magyar rendeleteket is, amelyek népgyülések megtartását minden megkülönböztetés nélkül bejelentési kötelezetségnek vetik a if és azok megtartását csak a bejelentés tudo­másul vétele esetében engedik meg. j Nem lehet feltételezni, 'hogy az á közhivatalnok, akire a kormány bi­zalma egy járás közigazgatásának in­tézését rábízza, ezeket az egyszerű, kézenfekvő és alapvető közjogi szabá­lyokat nem ismerné és ha ennek da­cára, aminthogy azt a topolai főbirö megtette, budapesti bombamerényle­tek, határszéli fekvés, az országba be­­lopődző kétes elemek, a gyűlés szóno-Eaptfak mai ssims IS ©Idái

Next

/
Oldalképek
Tartalom