Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-23 / 112. szám

I 2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1X2. szám kainak be nem jelentése és a jó ég tucČja még milyen költött és badar Űrügyek alatt minden törvényes ren­delkezésre való hivatkozás nélkül mégis meg teszi, lehetetlen elzárkózni attól, hogy ez a flagráns alkotmány­­sértés egy meghatározott cél érdeké­ben történik. Miért tiltják be a gyűléseket, ' És ezt a céLt igen könnyen kihá­mozhatjuk, ha a topolai járás köz­­igazgatásának két éves históriáját bonckés alá vesszük. A topolai járás magyarsága a Tye­­remov-éra alatt sokat szenvedett és az alkotmány meghozatala előtt min­dent meg tett, hogy honmentő zsar­nokától szabaduljon. Tyeremov eltávolítása érdekében egy vagy több radikális párti képvi­selő is közben járt a kormánynál s az utód, Markovics Nikola főszolgabíró, aki a magyar párt gyűléseinek be­tiltásáig törvénytisztelő módon ve­rfette járása ügyeit, maga is radikális párti. Ezeket a körülményeket fölhasz­nálva, azok a radikális képviselők, akik a topolai járás magyarsága kö­rében kezdték meg agitációjukat, a szerencsés irányváltozást a radikális párt érdemének tüntették föl és ezen az alapon a magyarságot csatlako­zásra hívták fel. A topolai magyarság — a magyar párt alakulásáról még sző sem volt L_ szívesen fogadta az agitáló képvi selöket és ha határozottan nem is je lentette be csatlakozását, de nem is zárkózott el a priori ettől a gondolat­tól. Ebből a szives, de semmi politikai állásfoglalásra nem kötelező fogadta fásból a radikális párt vajdasági poli­tikájának intézői azt a merőben té­ves következtetést vonták le, hogy a topolai járá's magyarsága már a radi­kális párt szavazóinak birtokállomá­nyába tartozik és a magyar pártala­ki tó törekvéseket olybá vették, mint­ha ezek a radikális párttól annak a magyarság körében már elfoglalt po­zícióit akarnák elragadni. Természetes tehát, hogy útjába ál­lott a magyar párt megalakításának és a járás élén álló exponense révén el tudta érni, hogy a magyar párt gyűléseit szép sorjában betiltsák. " Nem kell tehát tovább bizonyítani, hogy Markovics főszolgabíró urat nem »a haza szent érdeke« vezette, amint azt egyik betiltó határozat megdöbbentően naiv és stílustalan indokolásában állítja, hanem a radi kális párt érdeke, amely talán még­sem azonos a haza érdekével. Ha pedig már itt tartunk, tisztáz­zuk hát azt a kérdést, hogy a radiká­lis pártnak valóban olyan hervadhat­­lan érdemei vannak-e a Tyeremov­­rezsim megbuktatásában. Ki távolította el Tyeremovot? A Tyeremov-rezsimet nem a radi­kális párt buktatta meg, hanem a magyar sajtó, amely a cenzúra bék­­lyói dacára is tiszteletreméltó bátor­sággal módot talált arra, hogy ennek a közigazgatási rendszernek hihetet­len kilengéseit a nyilvánosságra hoz­za A sajtót segítette egy két magyar nemzetiségű4 ügyvéd, aki a hivatása kötelességét messze túlhaladó bátor­sággal és nem törődve a terrorisz­­tikus megfélemlítéssel, jogvédelmet nyújtott az egyes polgároknak és fe­gyelmi, meg bűnvádi feljelentések formájában módját ejtette annak, hogy ezíi&el a visszaélésekkel a fel­sőbb felügyeleti hatóságok és bírósá­gok is foglalkozzanak. A radikális párt csak akkor ejtette el Tyeremovot, amikor a közigazga­tási botrány hullámai már az egeket csapkodták és amikor a mindenfelől joggal és súlyosan megtámadott tiszt­viselőt, a párt erkölcsi reputációjának súlyos sérelme nélkül már nem lehe­tett tovább tartani. így ítélve meg a helyzetet, talán joggal állihatjuk, hogy a Tyeremov eltávolításával a radikális párt még nem szerzett magának jogcímet arra, hogy a topolai járás magyarságától hála fejében a radikális párthoz való csatlakozást követeljen, aminthogy a főszolgabíró urat a törvényes szabá­lyokhoz alkalmazkodó hivatali tény­kedése sem jogosítja föl arra, hogy járásának magyarsága őt tekintse po­litikai vezérének, s az ő személyisége kedvéért kövesse őt abba a politikai pártba, ahová a kormányzatára bi: zott járás lakosságát bevinni jónak látja. A törvénytisztelet nem kegy. A törvénytisztelet és a törvények­nek megfelelő hivatali ténykedés nem a közhivatalnok spontán elhatározá­sától függő jótétemény, hanem köte­lesség, amelynek megszegése nem­csak fegyelmi, hanem büntetőjogi kö­vetkezményekkel jár, amelyek alkot­mányos jögállamban elöbb-utóbb ki­­kerülheíetlenek. Azért tehát, hogy a közhivatalnok működése során nem jut összeütkö­zésbe a büntetötörvénykönywel, még nem kívánhat polgártársaitól cserko­szorat, épp oty kevéssé, mint a köz­jegyző, aki nem vegz fel tudva ha­mis okiratot. Egy országrész lakosságának egyik vagy másik politikai pártban való el­helyezkedése nem történhetik sze­mélyi szimpátiák vagy antipátiák alapján. A főszolgabíró ur minden szeret ei­­reméltósága sem ellensúlyozhatja azt a tényt, hogy például a vajdasági ra­dikálisok reprezentánsa a kormány­ban a napokban tucatszámra bocsáj­­totta el az évek óta szolgáló, szak­képzett, esküt tett, nyugdijképes pos­tai alkalmazottakat, vagy hogy Milj­­kovics János ur, a párt vezérszónoka Torontálmegye közgyűlésén elkesere­déssel tiltakozott egy tisztán német nyelvű község ama képviselőtestületi határozatának jóváhagyása ellen, hogy jegyzőkönyvét az államnyelv mellett anyanyelvén is vezethesse. A topolai járás magyarságának po­litikai tagozódását a párt gyűléseinek betiltásával nem iehet sem irányítani, sem megakadályozni. Éppen ezért úgy véljük, hogy a to­polai járás főbírája sokkal jobban szolgálja az ország, a radikális párt és a saját érdekeit, ha megmarad azon az utón, amelyen elindult 6 amelyet neki pártvezére és minisz­terelnöke a magyarság vezetőinek adott válaszában olyan szépen és bölcsen kijelöl, mintha folytatja a gyűlések betiltásával megkezdett irányzatot, mert »sub pondere ereseit palma« és még vannak bírák Beo­­gradban. A bitolji katasztófa — Túlzottak voltak az első hírek — Abitolji katasztrófáról még mindig nem bontakozik ki teljesen tiszta kép, mert részben a rossz összeköttetés, másrészt a bitolji hatóságok fejvesz­­töttsége miatt a legellentétesebb hírek érkeznek még mindig. Annyit azon­ban már -meg lehet állapítani, hogy a katasztrófáról elterjedt első hírek erősen túlzottak voltak, bár igy is óriási a veszteség és nagy az áldoza­tok száma is. , Megírtuk tegnap, hogy a >Bácsme­­gyei Napló« kiküldte munkatársát Bi­­toljba, hogy a katasztrófa színhelyé­ről küldjön tudósításokat. A nehéz utazási viszonyok és rossz összeköt­tetés miatt szombaton érkezett kikül­dött munkatársunktól az első távirat, még Skopljeből, amely a követ­kezőképpen hangzik: »Hűek katasztrófáról túlzottak. Lakosság visszatérőben. Áldoza­tok száma ismeretlen. Utazom Bi­­toljba. Lampel.« Skoplje már közel fekszik Bitoljhoz és igy mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, a »Bácsmegyei Napló« munkatársa már bizonyára Bitoljban van és igy rövidesen várható első részletes tudósítása a nem minden' napi katasztrófa helyszínéről. Addig meg kell elégednünk a beO' gradi lapok szűkszavú jelentéseivel, amelyek a következőkről számolnak he; Az egész beogradi sajtó egyhan­gúan állást foglal az ellen« hogy a kormány még mindig nem hozta nyil­vánosságra aZ áldozatok számát ée az anyagi kár nagyságát. Tény az, hogy a lakosság már visz szatéröben volt Bitoljba, azonban egy álhir újabb pánikot idézett elő ée mindenki újból fejvesztet­ten menekül. A pánikot az idézte elő, hogy katonai részről kijelentették, hogy az eddig épségben maradt municiókészletek újabb robbanása várható és ennek a hírnek hatása alatt újból menekülő lakosságot semmiféle erő­feszítéssel sem sikerült a városban visszatartani. Lehet azonban, hogy azoknak volt igazuk, akik másodszor is elmenekül­tek. Ugyanis a veszély még nem mait el, mint azt a tegnapi jelentések állítot­ták. A lakosság nyugtalanságát még csak fokozza a bitolji hadosztálypa­rancsnok azon kijelentése, hogy nem kell ugyan tartani újabb explóziótól, de a biztonság kedvéért a skopljei hadseregparancsnokságtól szakértők kiküldését kérte, akik néhány napon belül meg fogják állapítani, hogy van-e még veszedelem. Ter­mészetes, hogy ez a válasz még na­gyobb bizonytalanságot idéz elő az amugyis nyugtalan lakosságban. L u k i c s bitolji kerületi főnök egyébként minden lehetőt elkövet a lakosság felzaklatott kedélyének le­csillapítására. A hajléktalan lakossá­got katonai autók és kocsik segítsé­gével élelmezik. A veszély idején a városból elmenekült rendőrtisztek el­len szigorú rendszabályokat foganato­sítanak, az elmenekült katonatiszte két és közigazgatási tisztviselőket valószínűleg fegyelmi ütőn fogják büntetni. A közegészségügy! minisz­tériumhoz érkezett jelentés szerint a bitolji kórház teljesen el­pusztult, azonban a betegek nem lestek a robbanás áldozatául, mert még idejekorán sikerült őket bizton­ságba helyezni. A robbanás igazi oka és az áldoza­tok száma még nem ismeretes, mert a hatóság csak most gyűjti az erre vonatkozó adatokat. A hadügyminisz­térium tüzőrségi technikai osztályá­nak véleménye szerint azonban le­hetséges, hogy önmagától rob­bant fel a muníció, mint az az utolsó két évben Olaszországban, Ma-) gyarországon és Bulgáriában több­ször megtörtént. A háborús muníció ugyanis nagyon gyorsan, legfeljebb hat hónap alatt készült el és igen könnyen robban. Az S. H. S. király­ságnak csak egy robbanószer-gyára van, amely kizárólag ipari célokra állít elő robbanóanyagot és igy a lö­vedékek robbanóanyagát nem lehet jobbal kicserélni. A hadügyminisztériumban attól félnek, hogy a nyáron más mu- t nicióraktárakban is történhetnek robbanások, ha a lövedékek robbanószerét nem sikerül kicserélni. A hadügyminiszté­rium különben P o z-s i đ a r e vie a tüzérezredest küldte ki Bitoljba a ka­tasztrófa okainak megállapítására. A »Balkán« vezércikkben foglalko­zik a bitolji katasztrófával és megál­lapítja, hogy a szerencsétlenségén úgy a kormány, mint a pártok és tt képviselők egyformán felelősek ft sú­lyos vádakat halmoz fel. A bitolji katasztrófa szerencsétle­néin való segítés érdekében már meg­indult a társadalmi mozgalom. Beo­­gradban a francia-szerb bank tiszt­viselői voltak az elsők, akik a társa­dalmi gyűjtést 2000 dinárral meg­kezdték. Görögországban is nagy megdöbbenést kelt a bitolji ka­tasztrófa és szintén megindult úgy a hatóságok, mint a társadalom részé­ről a gyűjtés a határmenti város se­gélyezésére, a szomszédos görög vá­rosokból pedig már sok részvét-táv­irat érkezett a bitolji kerületi főnök­höz. Parkírozzák Suboticát A háztulajdonosok kötelesek kertesUenl" a házuk előtti területet A város vezetősége úgy városszépi­­tészeti, mint közegészségügyi szem­pontból nagyon üdvös újításra hatá­rozta el magát. A modern nyugati vá­rosokban már régen nagy gondot for­dítanak a parkírozásra és az igazi nagyvárosok egy része már egész kert­város jelleget ölt. Ez a szemnek is szép és kellemes esztétikai szempont­ból a befásított területek a nagyváro­sok utcáinak forgatagában egészség­­ügyi szempontból is nagyon előnyö­sek. Ezt a modern nagyvárosi példát tartja a suboticai városi tanács is szem előtt, amikor most elhatározta a város parkírozását. Subottcán, tekintettel arra a körülményre, hogy a város ho­mokos vidéken épült és igy az utcák még sokszorta porosabbak, mint más városok utcái. Ennek a következmé­nye aztán az a szomorú tény, hogy Suboticán a tuberkulózis még sokkal nagyobb arányokban követeli a maga áldozatait, mint más hasonló nagy lakosságú városban és ezért örömmel lehet fogadni minden olyan lépést, amely, ennek az egészségre annyira hátrányos pornak a lekötésére irá­nyul. A városi tanácsnak az utcák kerte­sére vonatkozó mozgalma K a r a k a­­s e y,i c, s Gátoi; rendőrfőkapitánytól

Next

/
Oldalképek
Tartalom