Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-09 / 68. szám
68. szám. V«, . BACSMEGYEi KAPtO • . van tele ez a könyv, ez párázik ki a sorok közül, ebbe szakad bele minden megkezdett mondat s minden ki nem mondott szó ettől kap értelmet és világosságot. És ezzel telik meg bőrének és lelkének minden pórusában az olvasó is. Milyen könnyű szerepe lenne a regénnyel szemben a filológusnak, annak az irodalomtörténeti riporternek, aki leleplez, aki végire jár a szavak és alakok eredetének, honnan mi származik s micsoda rétegeken szűrődött emlékké az élmény, milyen gyökerek illatosították útjában s milyen titkoktól vált ilyen terhessé. Ez a regény, amelyik talán csak huszonnégy órának történetét mondja el, mégis csorbittatlan élménygazdagságban a herakleitosi sötét múlt álomörvényeiből kiemelkedve — mintahogy Rodin figurái emelkednek ki a kőtömbből — egészen, körüljárhatóan érzékelteti meg azokat az összetalálkozó életeket, amiből kicsiholott az események szikrája. Ne kíséreljük meg elmondani Szegedi Jánosnak és Almády Klárának összetalálkozását, amibe, mint' mederbe beleömlenek életsorsok, fátumök, tragédiák és a valóság bilincseiből elszabadult lelkek utjai. Ez a regény a lelkek regénye, amelyek elindulnak, hogy a morálnak és konvencióknak, az ethikának és külső rendnek törvényein áthágva s átrágva magukat a látszatvalóságok kásahegyén, megtalálják a lélek birodalmai, az otthonukat. Két ember összetalálkozik s telis-• merik egymásban a sorsukat. S ez a két ember efwvdtii mindent elhagyva, anyát, férjt, gyermeket, hogy megtalálják a maguk útját, a magok életét. Csudálatos elevenséggel van megérzékelve az az öröm, ami elfogja őket, amikor megtalálták egymást. Megtapogatják a földet, a fát, megcsudálják a füvet, a felhőt — minden valósággá vált, minden elevenre ébredt, a hazugságok kasírozott világa a megtalált lélek eleven birodalmává szépült meg. Amikor egymásnak kezet adnak, az élet minden lehetőségének kiélésére szövetkeznek s elválnak egymástól, amikor az „ölni, vagy meghalni" végső konzekvenciájától a felidézett tragédiák súlya alatt egyikük visszatántorodik. Most, amikor első olvasása után letettem a regényt, nincs türelmem ahhoz, hogy lépésrőllépésre kövessem a mesét. Nem is ez a lényeg, A mese úgyis csak eszköz s itt úgyis sokkal több van ennél. Balázs Bélának talán ez az első könyve, ahoi végre fölébe kerekedett az anyagának, ahol végre megszűnt az a birkózás,amelyben mondanivalói és a kifejezési eszközök voltak az ellenfelek. Hátra lenne még az irodaiad értékelés. De most még sokkal telibb vagyok ezzel a regényéi,semhogy fel tudnám mérni súlyát az irodaimi szempontok grammjaival. Ez a regény még az irodalom politika aruvimi erdején keresztül is haza fog jutni. A napernyő és a ridikül tavaszi divatba baassicsa a nyilvánosság elé tárta. Ezek a dolgok, amelyek sajnálatos tényt vetnek a fővárosi sajtó erkölcsi színvonalára, arra késztették az Újságírók: egyesületet, hogy Cievarks Kosztót súlyosan megrójja. Az erre vonatkozó határozat a legsúlyosabb kitételeket tartalmazza Cicvarks ellen, . «*;*,*. • Könyvek Balázs Béla: Az Isten tenyerén. Regény. Lapkiadó r.-t. Kolozsrár Nem szeretek találkozni azokkal, akiktől egyszer elváltam. Akik dbresafeMék kezemet, akár jószándékból, akár gonoszindulatból,akár a vihartól föíkapottan, azok becsaptak előttem egy láthatatlan ajtói, azok leeresztették a magányosság trónjának kárpitját s az egyszer szétvált ösvény nem lorkoKk be többet egy ágba. Fáj a találkozás a régiekkel. Még meszsze érzem magam attól a kortól, amelyikben a sápadt emlékekbe lehet már csak az élmények vérét átörtteni az élet illúziójáért s hol vannak már, akikkel együtt indultam el? Egy átlőtt szív az uzsoki szoros kavicsos földjében, egy átlőtt fej a szegedi temető hantjai alatt, egy megfojtott élet; amelyik tiszta volt szándékban és cselekedetben, a legnemesebb matériáju agyvelő, forrása csudálatos Ínséggel patakzó inuiciónak — „hol vagytok ti régi jótszótársab?" És akik még élnek és akiktől messze kerültem, azokkal szemben is csak a gondolatok és törekvések azonosságát vállalom, de az élet közösségét már nem. (Ha ugyan van élet ettől külön való). De azért számontartok mindenkit, akik ott voltak az elinduláskor a tiszaparti Montemarlreon, a szegedi Pimodan-ban, vagy az ipar -utcai szalonban. Azért hozzám hallatszik mindenki hangja, csodálatosabb épület az élet, mint amit Leonardo da Vinci zsenije teremtett meg, amit úgy épített alkotója, hogy egy teremben lehessen hallgatni minden beszélgetést, amit a palotában Iolyíatnak. Minden szó hozzám ér mégis, minden zászlólobogtatás a szemembe ötljk, mint távol posztokra kiállított távirászok a gondolat fényjeleivel adunk hírt, hogy vagyunk, élünk, egymáshoz tartozunk. De az emlékezés harsonájával már nem akarom összetrombitálni a testben, vagy emlékben élő kortársakat. S most ez a könyv, Balázs Béla regénye — Az isten tenyerén — összetaláíkoztat a maradéktalan fiatalságommal. Amelyik ott fekszik s hasztalan tagadnám, ott folytatja életét, mint a telelő gyökér, a napok és gondok szürke hamurétege alatt, talán épen és egészen, csak élet nélkül, mint a pompei-i hetna. Ennek a regénynek van valami Mides-i ereje : elevenné varázsolja azt a szent hűhót, azt az olthatlan lázat, az akarat szétfeszítő próbálkozását, a nekiindulásoknak azt a csodálatos gőzét, amiben heroikusnak látszott minden tétovázás s amiben az élmények gyökerén le tudtunk nyúlni a lelkünk fenekéig s ki tudtuk tapogatni s a kezünkbe tudtuk venni amúgy véresen az első ébredező gondolatot s az utakat kitűző, csókot parancsoló, missziót váHaltató életérzést. Ennek a levegőjével A tavasz kissé megkésett. Kelfelcsillan a nap, de az igazi tavasznak virágos szekere elakadt a kátyúban. mely Skandinávia felöl depresszió alakjában ereszkedik le Közép-Emópára és Svájc felöl a díszázsió komor felhőit kergeti elsötétült horizontunkra. Es a horizonton ott állnak a gyászbaborult kereskedők és lesik a felhőkárpit mögül kiragyogó napsugarat és kevésbé poé.tikus, de annál több gyakorlati érzékkel lesik, hegy változtatnak-e már a váinremieleten, beengedik-e kifizetett árut. amelyet most hirtelen luxusomnak nyilvánítottak a hivatalos buzgalom. Hiszen a korai tavaszi napok speciálisan rövid léiekzetü divatja már alig juthat majd szóhoz, ha egyszerre, minden átmenet nélkül, beront a mi tropikus tavaszunk s végigperzseli azokat a szép reményeket, melyek a kereskedők kirakatában sohasem váltódtak valóra. A prémesbunda, mely készségeden szokott visszavonulni a jótékony sötét naftalinos odúkba, jól (megérdemelt pihenőre, a rugalmas szabású tavaszi kosztümök elől, — ma még egyre kísért a ködös utcákon. Sőt a ragyogó tavaszi cipők ideje sem érkezett még el s még a téli hó naiv poézisét növelő hócsizmák járják az aszfalton és ugyan kinek volna kedve e csaló melegii napokon a tavasz üde rekviziturnáit beszerezni? Valósággal beteges nosztalgia. van a tavasz utáni vágyakozásban. Kit érdekel már shimmy, jafz-baud, jelmeze« álarcos estélyek titkos kavargása? ... Mindez messze van már! Ibolyát akarsz szagolni, nyájas olvadóin, mert ereidben jrtt íojr-a friss pompája s ki akarsz bandukolni Paliesra, karodon avval a covercoai kosztümös fiatal Hölggyel, aki merészen veszi fel a versenyt a tavaszi napsütéssel s már el is felejtene a szalonok vértforraló homályát, meztelen hatások fátyolmegoldását. Napernyő ég rétikul, — ezek .izgatják ma a tavaszt kereső divatdámát, mert tulajdonképpen a divat fantáziája a legíegyehnezettebbj de egyúttal iegegyénib'b is. A napernyő színe és formája az, mely végleg eldönti az angol kosztüm sikerét. #l ^ 1 í A napernyő légies élteimében megszűnt jelentős lenni. Dámáink ma nem védik és nem féltik arcukat a naptól s a legtöbb napernyő arra van ítélve, hogy legfeljebb a kereskedő kirakatában vagy a korzó amatőr-fényképésze előtt iiyitódjék f«J. Alacsony botjánál fogva inkább sétapáicát pótol ég dekoratív jellegű. Érdekes megállapítani, hogy ezen az alapon mint gyári iparcikk csaknem megszűnt, mert évek folyamán annyira kiegészítő részévé vált a j toalett hatásának, hogy többnyire megrendelésre készül, a ruhákkal és kalapokkal együtt. A Biedermeyer-eleFántcsontiiyeiii, kecses, fekete csipkeaülus darabjaitól kezdve, megtaláljuk a napernyődivatban minden kor barbárságát vagy jóizlését. A mandarin ernyők esetlen brutalitását jóváteszi az detente so i»tnyél művészi faragása. Rendszerint régi japán kardmarkolatokból készül a nyél és vágyóitokba kerül. Az idei divat mart a karcsúbb formákat favorizálja. Malac hitből. rózsaszínű kvarcból, topázból, ekajból tervezft írtórmé^ésiíek jyg-. . *r - . f jelentősebb részét, aztán a modista veszi át n legkülönbözőbb alakit drótvázakat, hogy fodor, csipke, krepp, de főleg rojt segítségével a legmulatságvisiibb és egyúttal legbájosabb napernyő,-zórnyeket* hozza a világra. Az ernyő stílusához elsősorban a rétikul alkalmazkodik! ezer változatban. színben és- fonná* ban. Mme Pompadour, az elmés királyi mahresse. akinek finom elmesziporkáit egész kor tekintette a magáéinak. volt 9z állítólagos megterem főj» ennek a nőknél néikiLiözhetetfen használati cikknek. Mert a pompaduc. ahogy elemre elnevezték, valóban köztulajdona lett a női társadalomnak'! beleértve a kis polgárnő régi bársony darabokból összetákolt zacskóját és a mondén; ragyogó Ízlésű brokát sarját a valódi ekáj vagy elefáulcsontkerettel és a valódi drágakő zárógoinbbal. Valóságos iparművészeti verseny fejlődött ki e táskák gyártása körül. X puha antilop, a metallszövésü brokát. a régi gyóngyhimzésefc. gobeiiő nek. apró straeetellak, a középkori kolostor-beli hormmikák szerencsés imitációi, mind ezt a ebit szolgálják. A zárógomb pedig mellékesen külön ötletdiadal. A párisi hirek, amelyek a tava«2Í újdonságokról számolnak be. az SHS királyságban alig aktuálisak. A tavaszt nem tudta ugyan InxusárunaV deklarálni Kuniamtól pénzügy miniszter. bár bizonyára szerette volna. X tavaszt á&verccUék a határolt. Minden, ami hölgyeinknek elegáns külsőt ad. luxuscikk s ha be lehet szerezni, az tavalyi áru. nem újdonság. A pénzügyminiszternek bizonyáé« puritán egyszerűségű asszony a felesége, azért merte a tavaszi tói letcikkeket, kezdve a'cipőtől a kalapig és az arcfestékig, —I kitiltani. Ks a divatkreáeiok kitiltását még csak el lehet viselni. De mi lesz a többi, nehezen nélkülözhető áruval, amit indexre léit. a pénzügyminiszter. Amerikában v ál sán fe nyertet a csen de*óceáni szerződés miatt Washington. A szenátus legutóbbi teljes illésén a pártok vezérei és egyes pártonkivüü szenátorok között szenvedélyes vita támadt a csendésoceánr négyes szerződéssel kapcsolatos fent artások dolgában. Ez a vita rendkívül súlyos politikai helyzetet támasztott. Az amerikai alkotmány szerint ugyanis külföldi állami szerződés ratifikálásához két - harmad többség szükséges. Eddig az a helyzet, hogy harrnhtthávem szenátor — tehát eggyel több, mini ,az egy harm ad többség — feltétlenül állást foglal a szerződés íentartásnélküli ratifikálása ellen, a t'enlartási javaslatok közül pedig' egyre sem fog harmincnál több szavazat jutni. Ily mórion tehát lehetséges, hogy valamennyi fentartá'st és vele együtt a szerződést i« vissza fogják .Hasit ani. * "l Washington. A Csenriez-Űceánfa vwiaekozó négyéé «fertődé* tárgyalását ma kiddie meg áz amerikai szenátus. Rá a kömény nőm reszt maliiévá a szaűasus több tagja részérói járásúit igen komoly feirt&rú* sokai, akkor aligha ratifikálják a
