Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-09 / 68. szám
& Oft fel BACSMEGYEI NftPEG 68 szám. ty«n vagy buszán hallgathattak égy manchesteri koncertet. A másik iđomtalan nagy masftta. fötografálógép, amely automatic© készíti gombnyomásra a felvételt és szépen löki ki bizonyos idő múlva a fényképet. Ye Oide Cbcskyre Cheese. Kétemeletes, keskeny faépület ez a régi kis kocsma, amelynek második emelete ma mór rriuze o'm, mert Samuel Johnsonnak, a XVin ik század angol Eötvös Károlyának relikviáit őrzi. Nevezetes hely ez, Johnson idejében itt étitek együtt Garrick, a nagy 8chakespeare-szinész, Boswell, meg Oliver Goldsmith és Johnson sok-sok barátja, akik gyönyörködtek a mester csipös, humoros, bölcs beszédében. A vendéglő 1667-ben épült és akárminö változatos és előkelő szerepet is töltött be a múltban, ma már a Pleel-streetről besiető bankhivatalnckok, újságírók, meg kiváncsi idegenek töltik meg a tisztes, ódon szobákat. A vendégsereg megváltozott ugyan, de a régi ételek néhányat kegyelettel főzik és szolgálják továbbra is. Ilyen régi étel a háznál „The famous pudding", amely gomba, vese, osztriga és pacsirta szörnyű keveréke Ez a pudding olyan súlyos eledel, hogy a mai angol gyomornak is túlsók, kontinentális ember pedig, ha elfogyasztja, néhány napig a realitásokhoz horgonyozva érzi magét olyképpen, hogy a horgony az ő gyomrában van elhelyezve. A tradicionális ételt mégis eszik kíváncsiságból. Délelőtti filmbemutatón a Lifkában Mikor kedden reggel kilenc órakor a tavaszi napsütésben ragyogó utcától bementem a Lifka-bioskópb'a, régi drága színházi főpróbák rcmifliszeenciái ébredtek fel bennem, ifid eg téli reggeleken hányszor dideregtünk a . színházi kiskapu előtt ?és enyhe- tavaszi délelöítökön hány’SBor égtünk a főpróbák lázában, úgy ».várva egy uj darab sorsát, mintha a saját életünk boldogsága függne tőle. És milyen jó volt már az első próbákon is az álmos, néma nézőtéren figyelni egy-egy darab kiala kulásáí, a színészek munkáját, í rendezd utifutalásait: az egész dél előtti színházat. Subotícán már lassacskán le kell egészen szokni az esti színházról is és ezért, éreztünk szokatlan melegséget az emlékeink nyomán, amikor a napsütésből a sötét, egy-két villany-körtével világított Lifka-moziba beléptünk. Ha nem is színházi főpróba, amit kapunk, de mégis valami nagyvárosi kultúrát mímelő, kedves és szimpatikus dolog: filmbemutató a sajtó képviselőinek és a szakembereknek. Az »American Film« társaságnak jutott eszébe az az Orótsöuény jelenségekről Sr egy svájci orvos, mely jelenségé két tüdőbetegszanatóriumok betegein figyelt meg. A nyájas, tiszta, hómezőkben és gondos jólétben ragyogó szanatóriumokban iojtottan megtalálhatók mindazok a jelenségek, melyek a. sivár, piszkos, tetves és drótsövényes fogolytáborokban megvoltak: nyomott hangulatok, időnkénti izgatottság, álmatlanság, fokozott ingerlékenység, torzsalkodásra, civakodásra való hajlamosság, a betegtársak, az orvosok és a szanatórium gyűlölete. ’ Mindennek a nyugtalansagnak, ezeknek a íellobbanó és kétségbe fulladó szenvedélylángoknak közös szikrája, közös oka van: a szabadság elvesztése. Mindenesetre furcsa, hogy ma, három év után, amikor már nincsenek ujjongó halott- és fogolyjelentések, még mindig lehet ilyen megfigyeléseket tenni. Még furcsább, hogy ez*a megfigyelés olyan földön történik, ahol sohasem volt háború, drótsövény és fogolytábor, ahol sohasem tiporták rendeletekkel, börtönőrcsizmákkal és puskatussal a szabadságot. Teli Vilmos hazája mindenkor a szabadság hazája volt, az az eszményi állam, amelyben sohasem tesz különbséget a törvény és a gyakorlat nyelv, vallás, vagyon és politikai meggyőződés között, ahol szabadon élhet az orosz nihilista, a francia royalista, az olasz anarchista, a klerikális elenforradalmár, a pacifista apostol, az üldözött trónkövetelő. Különös ez, de nem érthetetlen. Há, rom év rövid idő, a háború borzalmas emlékei még most is éleveheka fegyverek sikoltása, az utcisó höróülések karmoló hangjai még ■ most .is '■kísértenek. És ez a sok. véres fertelem nem kímélte meg a szabadság Its országát sem, a vértenger kis szigete is teie lett vérgőzzel és hullaszaggal. Hírek, üzenetek, tajtékzó fenyegetések szaladtak végig és keresztül 2 fiffmlgges országon, azután-reszketős, szivetfacsaró írások jöttek: ki tud róla? Nem kellett nagy képzelőtehetség a - lövészárok elképzelésére, hiszen Barbusse Tiiz!-ét ott olvasták legelőször, a fogolytáborok belső életéről, a drótsövények őrjítő kegyetlenségéről pedig eleget beszélték a levélbe szorított sóhajtások. A drótsövény jelenség általános, mai és emberi jelenség. Valójában már eltűntek a drótsövények, mégis számtalanszor érezzük a szűrös, hatálmas és könyörtelen akadályokat. Számtalanszor érezzük azt. hogy el vagyunk zárva, hiszen szabad mozgásunk ezernyi tövises akadályba ütközik. Hányszor érezzük, hogy terveink, sóhajos vágyaink, sápadt gondolataink szétroncsolódnak a drótakadályokon, mint fehérarcu tizennyolcévesek. Hányszor vállunk komorrá, halálsövátgóvá, hányszor riadunk fel draketyegős éjszakában, hányszor szólunk ingerülten, hányszor csapkodjuk botunkkal türelmetlenül á levegőt, hányszor haragszunk, gyűlölünk reszketős kézzel, rendületlenül kalapáló szívvel anélkül, hogy okát tudnék indulatainknak. Hányszor vannak keserű reggelek, kínos kötelességek, nyűgös hangulatok, őzsZeszoritott öklü elbu- Sulások és nem látjuk sohasem a borzalmas eredetet: a drótsövényt. Olyan szép lenne egyszer már utazni Parisba, Olaszhonba, Egyptomba, Kínába . . . De jaj!. . . a drótsövény, olyan szép lenne egyszer kezet nyújtani ellenségnek, idegennek, kezet nyujani a testvérnek, az embernek: de ott a drótsövény. Olyan szép lenne békét, szeretetet, megértést küldeni a tavaszi kékségbe, mint tündöklő fehér galambot: de minden megakad a drótsövényben. ,, Drótsövénye van ma a pénznek, a. valutának, a szónak, a gondolatnál?, az érzésnek, a vágynak, az indulatnak. És ha kezünket egy friss, emberi, mosolygós-egü holnap felé nyújtjuk, vér csurog végig, fájdalom lüktet keresztül a kinyújtott karon. — A drótsövény! Ss. K. ügye* ötlet, hogy úgy, mint a nagyvárosokban. állandóan divatban van, filmbemutatót rendez meghívott- vendégek részére. A furcsa délelőtti nézőtérnek egészen különös a közönsége és a hangulata is. Üres padsorok, csak a páholyokban foglal helyet néhány hatósági meghívott, egy-két katonatiszt. két. rendőrkapitány s néhány hölgy és pár újságíró. A legnagyobb számban azonban a vidéki mozisok vannak jelen, akik figyelemmel fogják végignézni a bemutatóra kerülő darabokat, hogy a legmegfelelőbbeket »lekössék« mozijuk részére. Friss, reggeli arcok, egészen más ez, mint a délutáni vagy esti előadások publikuma. A zenészek is frissen gyülekeznek, látszik mindenkin, hogy most kelt az ágyból, igazi reggeli bemutató-hangulat, úgy hogy ha nem látnok előttünk a fehér mozi-lepedőt, megint csak azt hinnők, hogy szin- Jlázi főpróbán vagyunk. Aztán megszólal a zene és igazi nagy amerikai vígjátékok, meg drámák következnek gyors egymásután. .Tizenegy órakor a figyelmes direkció, uzsonnával és sörrel kedveskedik a vendégeknek, mert olyanok a kilátások, hogy sokáig nem lehet még ebédre gondolni. Három nagy filmnek a bemutatója van, egy ötelvonásos vígjáték már lement és fél egykor még miudig nincs vége egy több részből álló amerikai film első hétfelvonásos részének. Góliát Armstrong — ez a film főhőse — már ,ezerszer lebegett életveszedelemben, a legszédületesebb trükkök vonultak íel előttünk, már egy óra van és még egy hétfelvonásos darab bemutatója van hátra. ‘Ebédszünet és délutáfl kettőkor folytatódik a bemutató. A déli nap sütés szinte elszéditi az embert a hosszú mozizás után, de azért- két órakor megint együtt vannak a niozihabitüék és együtt sírnak és együtt Örülnek a kettős szerepet játszó amerikai filmst an al, Priscilla Dean* nah És az utolsó felvonás előtt, amikor legizgalmasabb a cselekmény és a legfelfokozottabb az izgalom, kiderül, hogy már elmúlt négy óra, a rendes 'előadás közönsége már künn vár türelmetlenül, abba kell hagyni a film pergetését és az utolsó felvonást majd szerdán reggel játszók le amikor még két amerikai dráma kéjül bemutatásra. Szédülök szinte, mikor ismét ki érek az utcára. Húsz felvonást láttam egy nap alatt a. moziban és mintha minden előttem mozgó utcai nyüzsgés folytatása volna egy mo numentális filmnek. Biztosan az amerikai filmhősöktől önkéntelenül is elsajátított léptekkel indulok el és ebben a percben az okozza a legnagyobb gondot, hogy ina álmatlan lesz az éjszakám, mert nem láthattam a »Reputacia« végét és csak reggel tudhatom meg, hogy mi lesz a sorsa a bájos Priscilla Deannak, akinek a sorsa épp akkor szakadt félbe, amikor egy gyilkosságot követett el. Ma estére be fogok venni egy adag veronait.. < ' (1. f.) ROSSIJA-FONCIERE biztositó- és viszontbiztosító társaság. Ax 5US. Állmn legnagyobb nemzeti intézete. Fiökig&zgatósáz: Subotlca (Hitelbank palota) Strauss Richard a jótékony Hathetes vendégszereplése utált duzzadó zsebekkel és nagy erkölcsi sikerrel távozott Newyorkból Strauss Richard, a világhírű zeneszerző. A nagy mester 50,000 dollárt vitt el magával, ami márkában kifejezve csekély tízmillió márka, osztrák kurónákban pedig leirhatalan summa, A vállalkozók, akik Straussot ki hozatták, a hathetes turnéra több mint 90,000 fontot fizettek rá, mert a közönség nem látogatta oly sűrűn a hangversenytermeket, mint azt ők — a vállalkozók — várták. Szegény .impresszáriók, be kellett, hogy érjék az erkölcsi sikerrel és most, legalább húsz nagy művészt kell nagy sikerrel managelniök, hogy a Straussféle veszteséget behozzák. Az ősz mesterre egyébként nagyon baragusznak amerikai művészi körökben. Annak dacára, hogy előre megállapított óriási honoráriumot. kapott, minden zenekari hang-, versenyen, ahol dirigált, gyűjtést, indított a nyomorgó osztrák és német muzsikusok javra. Össze is gyűjtött szegény zenészek zsebpénzeiből — ki-ki 1—2 dollárral járult a Mester ideájához — 500 dollárt, ami Ausztriában több millió korona, de viszont amerikai vélemények szerint bőven tellett volna az amúgy is gazdag Strauss mester zsebéből. Az egyik amerikai lap megjegyzi, hogy bár kétségtelen, hogy Strauss Beethoven óta a világ legnagyobb zeneszerzője, de ezt az egyet' Beethoven másképp csinálta volna, Sajtő-dzsunggel Talán még ez a eim sem eléggé jellemző azoknak az állapotoknak ££ kifejezésére, amelyek ma a beográdi .sajtó egy részében uralkodnak. Több ,mit dzsungel ez, az erkölcstelenségnek valami olyan megnyilvánulása, amelyre aligha volt példa a modern európai újságírásban. Mert mi történt? Az történt, hogy két publicista elkeseredett politikai sajtóharcba keveredett. Az egyik Cicvar i t y Koszta, a »Beográdszkí Dnevnik« egyébként kiváló tollú vezércikkírója, aki Pribicsevics vé-t delmére ír utóbbi időben cikkeket, aj másik Pro tics Sztoján volt miniszterelnök, a »Radikal« vezére, aki évek óla elkeseredett harcot folytat Pribicsevics politikája és személye ellen. Természetes, hogy ez a két publicista a maga nézetének tántoríthatatlan fanatikusa, öszszeakadt. Megkezdődött a hirlapf polémia. Cicvarty fényes cikkekbe®' támadta Proticsot- és védte Pribicsevicset, inig Protics okos írásai pörölyös erővel csaptak Ckvaricsra. K két publicista haragja mindinkább elkeseredettebb lett, az Írások tajtékzottak a dühtől és mindinkább kíméletlenek lettek. A politikai harc kezdett személyes térre átcsapni, majd teljesen személyes jellegűvé vált. A jóizlésü újságolvasó közönség megrettenve látta, hogy mennyire elfajult a két publicista írásainak hangja, míg most olyan dolgok történtek, amelyek teljes joggal hívják ki a kritikát. A »Radikál«-ban és a; »Dneviiik«-ben leirhaíatlauul sértő sorok- jelentek meg. egyik helyen Protics. a másik helyen Cicvarics családjainak — nőtagjairól. Cicvarics, a hatás fokozására, Protics barátjának, Jovánovics Ljubának, a .családi éleké».. is sokszorosa» nie;>
