Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-05 / 64. szám

BAC5MEGYEI NAPLŐ 64 szám. 3jR»fee&>« fTTagög: Könyörgés f. iJrW, düs papi áldásbanfogantam meg én is ti gondosan szűzzé dajkáit jó pdgárerény, 'Gatgotáző sorsot reám kát mért parancsolsz, Miért kelt mindig mások előtt járnom, r- Sokszor kaptam én ütést az iskolában — S miért kergetsz bús, verses mámorokba, -Mikor harisnyát is tudok én kötni szépen, ilrctm, annyi gonoszságot adtál a világnak, Mért heä nekem rajtuk mindig jóságot köszörülnöm, Méri nem lehetek néha én is gonosz és rcsiz asszony, Mért nem szabad szóval sem megütnöm, aki báni? Uram, mért nem lehetek én emberek között ember, Mért kelt nekem többet látni és tudni is hinni, Mért vagyok én külön és mért vagyok más, Oh Utam, kinek a bűnét bünteted le bennem ? 5 ka már igy kell lennie szeszélyes jó Uram, Mutasd hát legalább az engem kémüknek, igaz magamhoz merre vezet az út. II. Lásd Uram, ha kapcsos könyveddel kezemben, Putgö csipán vasárnapi ráncos rokolyával Hitemet hozzád én is úgy viheiném: Milyen régen tudnám már. ki vagy, Vagy volnék bamba, bámész cselt, kis cselédke, Fénylő barna szemű s kilágoU kezű, Ki búbos kemencét álmodik s keniényöklü legényt, Míg Ruóensrrl törli reggelenként a port a nagy szalon falán; Akkor is már mily régen hozzád értem volna, Es hidd et Uram, egész heti görnyedést, Sovány ebédeket s lázas tüdőt se bánnék, Mert hiszen jönnek tavaszi, ünnepi délutánok, Hapféuy, levegő, játék, pirosnyakkendús, szépszarú ifjak, Kabátjakon virág és Marxról beszélnek, Majd lopott csók is aludttej terraszán a kU vendéglőnek : Ok Uram, milyen nagyon éitenilek, De igy jó Uram, járatlan ütőn, járatlan sziyvel, Látván az Életet s látván a Halált, ,Vágyva a Mindent: kapva csak véletlen morzsát, Yágyva a Semmit: örök harcokba jutni, Másokat keresve, magam sem találva, így jó Uram, hogyan találkozzam veled? Petljura árulása A szovjet szolgálatába láp —­­Ukrán had ig ?i népb ztos esz. Peri jura tábornok nevét, ismerik ina szerte a földtekén. Petljura uk­rán tábornok volt az utclsó az orosz sábornokoknok abban a sorában, mely nevekkel a szovjet elleni el­lenforradalmi támadásokat vezették. Denikin ég Kolcsak nagyobb sikere­ket ért el, mint Petljura, viszont ez a szívós hadvezér át tudta vinni a maga operációit olyan időbe is, ami­kor a nagy antant már kénytelen volt az orosz közeledés politikáját felvenni. Petljura a múlt év őszén yezette az utolsó felkelő támadást az ukrán szovjet-köztársaság ellen és jelentékeny kezdeti sikerei vol­tak. Már-már Kiev bevételét jelen­tette Petljura főbadiszállásáról, ami­kor Petljura elocsapalait leverték, a fölkelő mozgalom pedig összeomlott. Petljura a múlt év Őszéig Kelet­­gaKeiában tartózkodott, oá az orosz—lengyel békeszerződés értei­mében Lengyelországnak ki kellett volna őt maaitani. Geieserin, az orosz kofngyi népbiztos, több jegy. *ékb«n követelte is Petljura kiuta­skását a lengyel kormánytól. Végül 6 lengyel |wf®á»y csakugyan úgy és az ukrán szovjet szolgálatába lép, A hires ellenforradalmi tábornok pálforcfulásának érdekes részletei a kővetkezők: Petljura és az ukrán szovjet kö­zött tárgyalások indultak meg a kö­vetkező alapon: Petljura feladja a bandaharcot. Petljura önként jelentkezik az ukrán forradalmi törvényszék előtt, do az előre biztosítja neki az am­nesztiát. Ezután Petljura az ukrán szovjet szolgálatába lép és az ukrán szovjet hadügyi népbiztosa lesz. A tárgyalás eddigi állása szerint Petljura kész magát a szovjet fel­tételeinek alávetni és híveinek nagy része követni fogja. nyilatkozott, hogy megvonja Petj­­jurától a további menedékjogot. Ak­kor történt ez, amikor Petljura az uj felkelésre mindent előkészítet éj Lengyelországnak úgyis szüksége volt arra a látszatra, hogy az Orosz­ország ellen való támadásban semmi része nincs. Petljura akkor Jassyba tette át székhelyét, és onnan, mint főhadiszállásáról, vezényelte a kato­nai operációkat. November vége feli a Petljnra-féle felkelés elintézettnek volt tekinthető,'de Petljura és ban­dája nem szűnt meg. hanem Ukrá­nja egy részében rabolt és kegyet­­lenkedett, ' Lenibergí távirat most azt a szen­zációt jelenti, hogy Petljura feladja eddigi ellenforradalmi álláspontját KI lesz a német államfő ? Népszavazással választják az eiaökői — Sok s jelelt amelyet saját fényes győzelmének hirdetett és hirdet a német és az angol haditengerészet egyaránt. 3 helyett a német szélsőjobb elnökje­­löltje Dr. Kahr volt bajor miniszterelnök lesz, ami azért különös kissé, mert dr. Kahr lemondásának oka az volt, hegy nem akarta alávetni magát a birodalmi kormány és a birodalmi elnök rendszabályainak. Kahr Ba­jorország autonómiáját élezte ki a német egységgel szemben és több ízben volt kénytelen hivatalosan megcáfolni azt a hirt, mintha Bajor­ország elszakadását tervezné a bi­rodalomtól. Miniszterelnöksége alatt dr. Kahr állandóan a bajor-fran­cia közeledésen dolgo­zott Berlin ín e g k e r ülésé­­v e 1 és így egy bizonyos fokig szim­patikus a francia körök előtt, ame­lyek még talán még ma is Észak- Németország és Dél -Németország kettéosztását tervezik. Kahr kísér­letei nem maradtak egész sikertele­nek és Franciaország a berlini né­met. kormány megkérdezése nélkül külön követséget állított fel Mün­chenben. De dr. Kahr volt az a ba­jor politikus, aki megtagadta az Or­­gesch feloszlatását akkor, amikor a francia kormány még a franciabarát Bajorországnak sem akarta többé megengedni a külön fegyveres szer­vezetek fentartását ér a bajoror­szági »fehér terror« emlékei is kel­lemetlen módon mutatnak vissza dr. Kahr személye felé Alig néhány nap előtt a rendőrség házkutatást tartott dr. Kahr legközelebbi politi kai barátjánál, Poehner volt műn cheni rendőrfőnöknél, az Erzberger­­gyilkosság ügyében folytatott nyo­mozással kapcsolatban. A házkuta­tás ugyan eredménytelen volt, de néha a gyanú árnyéka is kínos. München és Berlin, Dr. Kahr személye azért rokon­szenves a német nemzeti párt szá­mára, mert Kahr a bajor miniszter­elnöki széken a Wittelsbachok hely­tartójának tekintette magát. Kahr­­nak voltaképpen nincsen politikai múltja és jobb hijján lett bajor mi­niszterelnök. Mégis sokan benne látják az erős kéz emberét a kom­munistákkal és a baj oldali független szocialistákkal szemben. Viszont van egy érzelmi antagon iz­mus Poroszország és Ba­jorország között, amely való­színűtlenné teszi, hogy bármilyen exponált bajor politikus sok porosz szavazatot kapjon. - .„ v Ébert, a német köztársaság mos­tam elnöke, szijgyáríómunkásbóí lett államfő. Azóta Németországban olyan események történtek, hogy volt kollégái: a szijgyártósegédek, kizárták fényes karriert megfutott kollégájukat a szakszervezetükből. Ébert tehát nem mehet vissza szak­munkásnak, meg kellene tehát ma­radni a köztársasági elnöknek. Azonban az elnökség körül is baj vau. A w elmarj alkotmány értelmében a német köztársaság elnökét nép­szavazással kellene választani. Ébertet pedig nem igy választották, tehát az ő elnöksége csak ideigle­nes. Már az 1920 márciusban leját­szódott Kapp-féle puccs is arra hi­vatkozott, hogy az elnöki méltóság betöltésére el kell rendelni a nép. szavazást, s az azóta eltelt két esz­tendő óta a német kormány nem merte a népszavazással együttjáró kockázatokat? vállalni. A kormány­nak ugyanis nincs jelöltje, inig a jobboldali pattok nagy nevekkel rendelkeznek. A kormány főleg at­tól tart, hogy a jobboldal Hindenburg tábornagyot lépteti fel ellenjelöltnek, aki ha nimbusza meg is kopott kissé az el­­mult évek folyamán, még mindig igen népszerű minden német előtt. Az bizonyos, hogy Hindenburg visszariadna minden pucától és alá­vetné magát az alkotmány betűi­nek, de Hindenburg érzése ellenére szolgálná a köztársasági alkotmányt és ez kényelmetlen súrlódásokra ad­hatna okot, kivált ma, mikor a kö­zéppártok a birodalmi gyűlésben na­gyon bizonytalanul dominálnak Másfelől pedig Németország hely-. ze.tét nagyon lerontaná az antant­­hatalmakkal és az amerikai közvé­leménnyel szemben 1 az, ba Hinden­burg váltaná fel Ébertet. Németor­szág »morális militarizmusán'jk« va­lóságos megszemélyesülése volna Hindenburg az elnöki széken. Hindenburg kezdettől fogva igen nagy tartózkodást mutatott a sze­mélyével kapcsolatos tervek iránt és úgy Játszik, hogy ebben az irányt ban most teljes garanciákat kapott a német kormány, mert dr- Wírth kancellár érintkezésbe lépett a pár­tokkal a népszavazás megejtésére nézve. A berlini politikai körök ugv tudják, hogy a német nemzeti párt már lemondott a tábornok-jelölt fel­állításának tervéről, lemondott ar ról is, hogy Sehe er admirálist állítsa fel jelöltül, a skaggeraki csata hősét, a#ét a skaggeraki .csatáét, Fehranbach. A legnagyobb német párt, a cent­rum, szintén talált elnökjelöltet Fehrenbach volt kancellár szemé­lyében- Febrenbach tudvalevőleg több évtized óta szerepel a német politikában és noha mindig a cent­rum soraiban ült, meglátszik rajta, hogy a liberális Bádenben született és él. Fehrenbach, aki polgári fog­lalkozása szerint ügyvéd volt, a né­met politikai élet egyik legjobb szó­noka; és egyénisége is csiszolt, akár a beszédei. Fehrenbach azért mondott le. mert a jóvátételi köve­teléseknek nem akarta alávetni ma­gát és ez a szép bukás mindeneset­re megnövelte népszerűségét, anél­kül, hogy az antant-hatalmak előtt lehetetlenné vált volna. Parisban és Londonban jól tudják, hogy Fehren­bach simulékony politikus, a lehető, ségek embere, kerül minden kocká­zatot és az elnöki székben legszű­kebben értelmezné jogkörét. Feh* renbach közel áll hetvenedik évé­­hez sohasem szerette a nagy fele­lősségeket és a nagy elhatározáso­kat. tehát nagyon jól betöltfené tisztét abban az értelemben, hogy az elnök — uralkodik és a minisz­terelnök kormányoz Az uralkodás nem sokkal többet jelentene termé­szetesen bizonyos reprezentatív feladatok ellátásánál. Lehetséges, hogy Fehrenbach megkapná a nép­szavazáson a viszonylagos többsé­get, valószínűbb, hogy nem. A demokrata jelöltek. Égészen bizonyosan esélyek nél­kül startolna a német demokrata­­pártnak, a baloldali polgári libera­lizmusnak elnökjelóltje. Állítólag a demokraták mégis felveszik a bar* cot, de nem Petersen hamburgi sze­nátor lesz a jelöltjük, amint azt ere* detileg tervezték, hanem dr. Hieber Württemberg} miniszterelnök. így előállana az a különös helyzet, hogy az elnöki széknél három délnémet polgári jelölt versenyezne, noha a német birodalom lakosságának két­harmadrésze él Poroszországban. A többségi szocialisták az elmúlt egy-két évben egyre határozottab­ban reálpolitikát csináltak, hadat üzentek a jelszavaknak és nem egy kritikus helyzetben fölébe helyezték az államérdeket minden más' meg­fontolásnak. Ha a többségi szocialis­táknak volna egy valóban szuggesz­­tiv egyéniségű vezérük, akkor ez most igen sok szavazatot hódítana el a polgári baloldaltól és csaknem teljes bizonyossággal kerülne ki győztesen az elnökválasztásokból.. Ilyen szuggesztiv egyéniség azon­ban nincsen s éppen azok a több-­­ségi szocialisták, akiket leginkább számíthatnának polgári szavazatok­ra, mint Noske, elvesztenék a több­ségi szocialisták munkásszavazatai­­nak egy részét, így igen valószínű, hogy a többségi szocialisták elnök­­jélöltje Ébert lesz, akit már meg­szoktak az elnöki széken és akinek volna is 50 százalék esélye a nép­szavazáson. Vannak hívei Scheide­mann jelöltségének is, viszont Schneidemann kissé túlságosan tak­tikázott és igy teret vesztett saját pártjában, noha még mindig szelle­mi vezére a többségi szocialisták­nak. Azonfelül nem szabad elfelej­teni azt, hogy a mai casseli főpol­gármester azzal az ünnepélyes ki­jelentéssel vált meg a miniszterel­nöki széktől, hogy száradjon Te 9. keze annak', aki aláírja a Versailles! békét ... Amennyiben csakugyan négy-öt

Next

/
Oldalképek
Tartalom