Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-05 / 64. szám
64. szám BACSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal. Nem munka, hanem segély kell a bécsi munkanélkülieknek Küzdelem a tejszínhab ellen —* jelölt küzdene az elnöki székért és amennyiben a független szocialisták és a kommunisták közös jelöltben tudnának megegyezni, nem volna teljesen kizárt az a lehetőség, hogy ez a közös jelölt kapja meg a relatív többséget. Németország szerencséjére az ilyen megegyezés nem tartozik a gyakorlati lehetőségek közé. ' A kis bűnösökéi becsukják ■— Az osztrák tisztviselőnyomer — Bécsből jelentik: A bécsi országos törvényszéken most tárgyalták Liebmann Mózes és fiai galíciai bevándoroltaknak, valamint Hagg Péter udvari tanácsosnak, az osztrák pénzügyminisztérium osztályvezetőjének és Scbütz pénzügyminiszteri tisztviselőnek bünpörét. Az volt a vád ellenük, hogy az osztrák állam - kincstárt le nem bélyegzett és Ausztriaiján nem nosztrifikáit ősz* trák hadikölcsönök utólagos felülbélyegzésével megkárosították. — Hagg udvari tanácsos, aki hatvanesztendős, bevallotta, hogy Liebxnann Mózes megkörnyékezésére segítségére volt a csalás keresztülvitelében. Mentségül azonban felhozta, hogy harminckét évi állami szolgálat után a legnagyobb takarékosság mellett sem tudott magának és családjának ruhát, fehérneműt és cipőt vásárolni. Rettenetesen eladósodott, valóságos nyomorban élt, úgy hogy kénytelen volt engedni Liebmarm csábításának, hogy utólag lebélyegezze az elkésve benyújtott fcaoikölcsönkötvényeket. Az ügyész erre megjegyezte, hogy Ausztriában sokezer állami hivatalnoknak nem megy jobban a dolga, mire a vádlott azt felelte, hogy f.okezer hivatalnok megtette volna ugyanazt, amit ő tett. Elmondta meg, bogy a tárgyalásról koldusként kell távoznia. Állásából elcsapták, a lánya hozományát, 6000 osztrák koronát, amit harminckét évi szolgálat alatt gyűjtött, rááldozta a pörre. A másodrendű vádlott, Schütz, pénzügyi tisztviselő, azt adta elő, hogy feleségével, anyjával és anyósával a legnagyobb nyomorban élt. Mikor a háború után a frontról viszszajött, tiz korona napidijból kellett megélnie, a napidiját csak később emelték fel 16 koronára. A gyereke tüdővészes, a felesége csont-tuberkulózisban szenved, sem orvosságot, sem ennivalót nem tudott szerezni számukra. A bíróság Haggot egy évi, Schützöt nyolc havi súlyos börtönbüntetéssel, Liebmann Mózest másfél évi, fiát, Liebmann Celót, tiz havi súlyos börtönbüntetéssel és az országból való kiutasítással sújtják. Hagg és Schütz védői a tárgyalás 60rán mindenképpen arra törekedtek, hogy a vádlottak nyomorúságos helyzetével mentsék a csalásokat, az államügyész azonban fölháborodva utasította vissza Hagg udvari tanácsosnak azt a mentegetőzését, hogy az ő helyében sok ezer állami tisztviselő éppen úgy cselekedett volna. Az ítélet megokolásában a bíróság kimondotta, hogy elriasztó példát statuálni, annál is inkább, mert az osztrák állami tisztviselő meg nem vesztegethetősége a legnagyobb nélkülözések közepette is tagadhatatlan ténynek tekintendő. Becs, Bécs városéban mostanában sok a milliomos, de megszámlálhatatlanul több a munkanélküli. A milliomosok mulatnak, a munkartelküliek pedig egyre többször tüntetnek. Legutóbb is vagy két héttel ezelőtt a munkanélküliek nagyméretű gyűlést tartottak, utána pedig utcai tüntetést rendeztek, hogy az osztrák kormányt ilyképen rábírják munkaalkalmak megteremtésére, illetve a munkanélküli segély felemelésére. A munkanélkülieket, mint a bécsi rendőrség megállapította, a bécsi kommunisták bírták rá a tüntetésre, akik azt remélték, hogy a tüntetés — mint már a közelmúltban egyszer megtörtént, — hatalmas rombolássá fog fajulni. Az utcái felvonulás után a munkanélküliek akkoriban küldöttséggel járultak a kormány elé, amely megnyugtatta és- mindenfajta ígéretekkel bocsátotta el őket. Mint értesülünk, az osztrák kormány állotta ígéreteit és a munkanélküliek részére megfelelő munkaalkalkalmakról igyekszik gondoskodni. Ezzel szemben azonban elhatározta, hogy a munka nélküliek segélyét egyáltalán nem hajlandó felemelni. Valószínűnek látszik, hogy a munkanélküliek a kormánynak ezt a lépését nem valami meg-Ki emlékszik még arra a felzúdulásra, amivel a magyar ügyvédek fogadták azt az igazságügyminiszteri rendeletet, amelyik elrendelte, hogy tizfilléres űrlapokon lehessen csak kérni betekintés végett bírói aktákat. Hol vannak azok az idők, amikor még tiz filléreken fel lehetott zúdulni. A ti2filléresekkel elhagytak bennünket ezek az idők is. A beaogradi igazságügyi kormányzat egy korábbi rendelkezése alapján két dináros bélyeget kell ragasztani azon kérvényre, amit a bírói iratokba való betekintés végett terjesztenek elő a felek, vagy képviselőik. Ugyanez a rendelkezés fölemelte a hitelesítések illetékét is, kimondván, hogy az idegen okiratok hitelesítéséért kétszeres illetéket kell fizetni. Ezt a rendelkezést egyes bíróságok területén úgy értelmezték, hogy a magyar nyelvű okiratok hitelesítési illetékét is a magasabb tarifa szerint állapították meg. Mivel azonban a bírósági irattárak kizárólag magyar nyelvű okiratokat tartalmaznak, nyilvánvaló, hogy e rendelkezésnek ilyen értelmezése nem volt összeegyeztethető a legszigorúbb jogi álla póttal. Ezt a kontroverziát a novisadi tábla elnöke felügyeleti hatáskörébe megszüntette, kimondta, hogy azok a magyar nyelvű okiratok, amelyek kiállításukkor a bíróság hivatalos nyelvén állíttattak ki, idegen nyelvű okiratoknak nem tekinthetők. A vajdasági bíróságok legnagyobb része a most megállapi-j elégedettséggel fogadják, mert a bécsi viszonyok ismerői előtt kétségtelen, hogy a munkanélküliek túlnyomó többsége egyáltalában nem töri ma«rát a munka után, hanem inkább a segélyre pályázik és annak felemelését jóval szívesebben látta volna, mint a munkaalkalmak megteremtését. A munkanélküliség kérdése mellett a bécsieket jelenleg nagy mértékben foglalkoztatja a tejszínhab problémája is. Tudvalévőén már 1915-ben, a háború második esztendejében a hatóságok szigorúan megtiltották a tejszínhabnak verését és kiszolgálását. Ezt a tilalmat azonban nem vették túlságosan komolyan és egyes előkelőbb vendéglők és jobb cukrászdák a tiltó rendelet figyelmen kívül hagyásával tészták és sütemények készítésénél felhasználták a tejszínhabot, valamint álandóan kedveskedtek vendégeik nek tejszinhabos kávéval és csokoládéval. A hadiélelmezési hiva tál — amely Bécsben még most is fennáll — most erélyesen til takozett e visszaélés ellen és tegnap uj rendeletet bocsátott ki, a melyben büntetés terhe alatt kö veteli a tejszínhabot eltiltó 1915. évi rendelet szigorú követését. tott két dináros illetékre vonatkozó rendelkezést úgy értelmezi, hogy azt azoknak is le kell irni, akik a telekkönyvbe akarnak betekinteni. Ez az értelmezés kétségtelenül helytelen, mert a nyitvánkönyvbe való betekintést nem lehet bírói iratok kikérésének tekinteni. A telekkönyvek nem is sorolhatók a bírósági iratok gyűjtőfogalma alá. Ha azonban a minisztérium álláspontja is ez, igy feltétlenül módosítani kell a rendeletét. Akinek volt már kezében telekkönyvi letét, az tudja, hogy olykor öt-hat, néha még több ivet is tesznek ki a törölt tételek. A rendelet szigorú értelmezése szerint most ivenkint két dináros bélyeget kell leróni annak, aki ilyen betétet a kezébe akar venni. Subotica város betétje több mint száz ivböl áll, aki a legjelentéktelenebb ok miatt kényszerítve van betekinteni Subotica város telekkönyvi betétjébe, annak több mint 2oo dinár illetéket kell lerónia. Tudvalevő, hogy különösen a Bácskában milyen sok egynevü ember van. A Sztipicsek, Vojnicsok, Vidákovicsok száma egy-egy falu lakosainak számával fölér. fia most valaki ezek közül keresi egynek a telekkönyvét, megtörténhetik, hogy illeték fejében egész kis vagyont ki kell fizetnie addig, mig rátalál a keresett ingatlanokra. Ez a Jcércfés aminek nem akar juk jelentőségét túlozni, mégis súlyos és ésszerű rendezést igényel. Nem lehet nagy dijakkal megnehezíteni a hiv. aktákba; való betekintést. Drágul az igazság Még a telekkönyvbe való betekintésért is fizetni kell A jóvátétel! bizottság kifogásai a magyar költségvetés ellen Paris. A jóvátételt bizottság jegyzéket intézett n magyar kor* mányhoz, amelyben kifogásolja, hogy a magyar költségvetés nem tartalmaz semmiféle intézkedést a jóvátétel teljesítésére vonatkozóan. Mint a jóvátételt bizottság budapesti megbízottai jelentik, a magyar költségvetés nem állapítja meg a jóvátétel céljaira szükséges összegeket. Ezért a bizottság emlékezteti a magyar kormányt arra, hogy a trianoni szerződésben k fejezetten elismerte a háború okozta károkért való felelősségét és a károk jóvátételére vonatkozó kötelezetiségét. Sürgeti a magyar kormánynál a már nosztrifikáit szolgáltatások (szénszállítások) további teljesítését és . bejelenti, hogy legközelebb közölni fogják a magyar kormánnyal az anyagi szolgáltatások további listáját, elsősorban az állatszállításokra vo* natkozóan. Követeli a jóvótételi bizottság, hogy a magyar kormány jelentse ki, hogy Magyarország a jovuter teli bizottság felszólítására a megfelelő összegeket bármikor beállítja a költségvetésbe. A bizottság reméli, hogy a magyar kormánytól mielőbb megfelelő ígéretet kap, A német színházak válsága — A színház, mint üzleti vállalkozás — Németországból egészen megdöbbentő hírek érkeznek arról, hogy'a színházak nagy része menynyire súlyos gazdasági viszonyok közt tengődik, sőt igen sok olyan színházat is komoly válság fenyeget, amely évtizedes munkával kiváló művészi pozíciót szerzett magának. A breslaui hires opera, valamint a düsseldorfi színház fenntartásának lehetősége már teljesen kérdésessé vált és más több nagyobb német színház bezárását is elhatározták már. Thüringiábari sem folyósítják többé a színházak részére az eddigi államsegélyt és most azzal a tervvel foglalkoznak; hogy nem volna-e lehetséges több színház egyesítése utján a helyzetet megmenteni. A wcimari színház már egyesült a jénaival és ugyanígy több régi német szín* házi város akar fuzionálni. Még komolyabb a helyzet Hamburgban, ahol kérdésessé vált a régi, hires városi színház további fenntartásának lehetősége. A ham* burgi városi tanács ugyan legutóbb megszavazott három és fél millió márkát a színház részére, de ez az összeg sem látszik elegendőnek ahhoz, hogy a kiváló színházat megmentsék. A gazdasági viszonyok ma hihetetlenül súlyos terheket rónak a színházakra. A színház fenntartása maga rs nagy anyagi áldozatokat követel ma, egy művészi szempotokbói kifogástalan előadás kiállítása pedig egész vagyont emészt fel.. Egy bemutatót ma hihetetlen színházi költségvetések előznek meg, és százezrekbe ke-
