Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-04 / 63. szám

5; oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ­­.... ___________________ Igazgalóváiságj egy iskolában ?éatoke» asm tanítottak a snbo­­ticai felső kereskedelmi iskolában. Pénteken nem volt tanítás a felsőkereskedelmi iskolában. Reg­gel az iskolába jövő diákokat azzal fogadták, hogy menjenek haza, ma nem lesz tanítás, de szombaton a rendes időben újra jöjjenek el az iskolába. A diákok a rendelkezés első részét, bár ért­hetetlennek találták, szívesen tel­jesítették. A hirtelen elrendelt szünettel összefüggésben városszerte a leg­különbözőbb hírek voltak elter­jedve. Egyes verziók szerint azért küldték haza a diákokat 8Z isko­lából, mert sztrájkolnak a tanárok. A Bácsmegyei 'Napló munka­társa felkereste Popovics György felsőkereskedelmi iskolai igazga­tót és tőís kért információt az iskolával kapcsolatban elterjedt hírekről. Az igazgató munkatársunknak a következőket mondotta : — Szó sincs arról, hogy az intézet tanárai sztrájkolnak, egy­általán nem lehet az esettel ösz­­szefüggésben sztrájkról beszélni. Annyi tény, hogy ma pénteken nem volt tanitás az iskolában, de holnap, szombaton, ismét folyta­tódnak a rendes előadások. A mai szünetnek az előzmé­nyei a következők : Még ez év január havában történt, hogy a vojvoótoai közép­iskolák tanárai Sentán kongresz­­^szust tartpttak, amelyen szóvá­­ituék, hogy a műk évi számié- Tetti órák honoráriumának ügyét még ;nera rendezték. A köte­lező heti óraszámon felül adott tanórákéit a tanárok a nekik már régen járó illetményt, amire ége­tően szükségük van megélheté­sükhöz, még nem kapták meg. • A kongresszuson elhatározták, hogy a sérelmes ügyet memo­randumba foglalva a közoktatás­ügyi miniszter elé terjesztik és arra, kérik a minisztert, hogy febr. hó 1-ig rendezze az ügyet, ulalja ki a honoráriumot, mert különben fontos közoktatási érdekek szen­vednének' kárt. A: mozgalomnak meg volt a ki­vont eredménye, a miniszter ki­utalta és az illetékes pénzügyi hivatalok folyósították a számfe* leítf órákért járó összegeket. Itt Subotieán js, mindan állami tanintézet tanári kara már meg­kapta a honoráriumot, egyedül a felsőkereskedelmi iskolánál nem tör­téni ez meg. A mai napig a múlt évi saámfeletti órák dijának csak egy negyed részét kapták meg az intézet tanárai, háromnegyed rész még hátralékban van, az idei év januári és februári hono­ráriumot szintén nem folyósítot­ták még. Valószínű, sőt biztosra lehet venni, hogy a miniszter ki­utalta már a számfeletti óradija­­kát,. csakhogy az mindezideig nem lett folyósítva. Én — ennek a helyzetnek tarthatatlanságát érezve, — felelősségem tudaté' ban két. Ízben intéztem fölterjesz­tést a minisztériumhoz, kérve a honorárium folyósítását és—má­sodik felterjesztésemben, — kije­lentettem, hogy amennyiben már­cius hó 1-ig a honoráriumot nem Fizetik ki, én a felsőkereskedelmi is ■ ko'a igazgatói teendőit tovább nem végezhetem. Jött március eleeje, nemcsak óradijainkat nem fizették ki, még fizetést sem kaptunk. Erre tanári konferenciát hívtam össze és bejelentettem, hogy ilyen körülmények között nem vagyok abban a helyzetben, hogy az in­tézet teendőit tovább végezzem. A tanári kar szolidárisnak je­lentette ki magát velem és nyom­ban elhatározták, hogy négy tagú küldöttséget nfenesztenek a mi­niszterhez, hogy őt magát vilá­gosítsák föl az itteni helyzetről és tőle kérjenek orvoslást. A küldöttség, névszerint £ve­­kics Péter, Juries Vladimir, Resch Béla és Török Sándor tanár urak elutaztak Beográdba és még pén­teken estére várom őket vissza. Én mint tanár tovább is kész vagyok működni, csak — ilyen körülmények között,— az igazga­tói teendőket nem végezhetem. Szombaton ismét rendes tanitás lesz az intézetben. Ezeket mondotta Popovics igaz­gató és kétségtelen, hogy csakis a tanári kar és az iskola fontos érdekeinek lelkiismeretes figye­lembevétele késztette arra, hogy a végső eszköz igénybevételéhez folyamodjon, lemondjon az igaz­gatói tisztről. Bizonyosra lehet venni, hogy amennyiben a tanárok küldöttsége kellőleg informálja a minisztert, hamarosan orvosolva lesz ez a mizéria. A tanárok sehol sincse­nek olyan anyagi helyzetben, hogy hónapokig hitelezhessenek az ál­lamnak. raeggyőzőílésnólküliségét elégítik ki. A valóban tradícióval rendelkező fehérnemű-cégek: a C i r o n, Dus­­s e t, Fr a n c k, még a mai kaotikus izlésfelfordulásban is meg tudták őrizni szeriőzebb mivoltukat. \ li­nón és lenbatiszt dominálják kreá-' dóikat. Díszítésük a point de tur­­oue. mely ma a legdivatosabb tű­­öltés s motívumai igen változatosak. Legkedveltebbek a szőlő és széles indáju virágrajzok, melyele végig­futnak s elvesznek a vállak'on. 'A parányi ingecskéket és bugyogókat, bruge, binge, point de Paris csip­kék egészítik ki és horribilis áruk dacára, mert egy-egy garnitúra 500 —600 frankba kerül, a szolidság és tartósság illúzióját keltik. A hálóingek divatja a hozzáillő igazcsipke-főkötővel a iegpazarabb. Színes krepdesinekből készült tüli inkrusztációval. tarka selyemvirág­­girlandokkal. A fekete alkalmazása' helyenként igen pikáns és gyakori. Egy ilyen hálófelszerelés ára 150— 300 frank között váltakozik, ami Parisban is csak a jómódúak szá­mára teszi elérhetővé ezeket a szí­nes álmokat. Mert miről álmodik a nő? Arról a legbiztosabb hatású fegyverről, mellyel legbiztosabban sújthat le örök ellenfelére, a gyáván megfutamodó, vagy elszántan szem­bekerülő. de mindig legyőzhető fér­fire. S ebben az esetben egy marék színes parfőmös csipke vagy fcrep­­desin öldöklőbb hatású a leg rafi­náltabb szerkezein golyószórónál is, Kautsky Károly a polgári és szocialista pártok koalíciójáért Kautsky Károly, a háború előtti szocialista mozgalomnak egyik legproduktivabb és legtíszteltebb filozófusa volt. A bolsevizmuE ki­törése óta élesen szembefordult a baloldali radikalizmus terror­módszerével és most, tapasztala­tai alapján könyvet irt a Boise-1 vizmus ellen. A könyv a világ­sajtóban meglehetős feltűnést keltett és a polgári sajtó a mér­séklet érdemét Kautsky munkájá­val szemben, nemzetiségre való tekintet nélkül, elismeri. Kautsky szerint a munkáskor­mányzás akkor kezdődhetik, ami­kor a munkásság parlament!, de­mokratikus és alkotmányos mó­don többségre jut. Ezt az időt azonban bizonyos átmeneti álla­pot előzi meg, amikor a munkás­ságnak a polgársággal együtte­sen kell kormányoznia. Ha a munkásság arra törekedne, Hogy a maga osztályuralmát a polgár­ságra rákényszerítse, ebből más mint polgárháború, nem számtaz­­hatik. A polgárháború pedig a gazdasági élet összeomlásához kell Hogy vezessen, mint ahogy a legborzalmasabb következményei­vel egyetemben a gazdasági csődbe kergette Oroszországot is. Ezért tehát a kormányzás két módja képzelhető cl. Polgári és szocialista koalíció vagy tisztán polgári kormány a szocialista partok csendes támogatásával. A harmadik mód a tiszta szocialista kormány, csendes polgári támo­gatással, — nagyon valószínűtlen lehetőség. Az első két módszer már több országban: Németor­szágban, Ausztriában megvaló­sult és bevált. A koalíció elleni frázisoknak csak agiíátorius jelen­tőségük vas es inkább sorolhatók A nagyanyák vászoninge és az unokák batisztja Uj anyagokkal pótolja Paris a régi fehérnemüek szépségé * (Saját tudósítónktól.) Nyájas ol­vasóm, emlékszel-e még azokra az időkre, amikor Einstein elméletén és Hooky-Pooky detektív kalandjain kívül is el tudtál mélyedni a külön­böző nemzetek klasszikus íróinak olvasásába? Ezek a költői müvek rendszerint az örök emberi jó és rossz tulajdonságok megérzékelte­­tésével kötötték le figyelmedet s valószínűleg reájöttél arra, hogy a női méltóság, a kitartás, önfeláldo­zás és szorgalom szimbóluma gya­nánt a klasszikus írók kivétel nél­kül a rokkát pergették. A világ­irodalom minden jelentősebb nője a rokka mellett ábrándozott s a való­ságban is ott élte ifjúságát, szép­ségét, boldogságának, nyomorúságá­nak óráit, miközben gyöngéd ujjai finom, örökéletü vásznakat vará­zsoltak a pittoreszk guzsalyból. A subládokban tornyosuló fehér­­nemüek nagyanyákról unokákra szálltak. Az örökkévalóságnak vol­tak szánva, asszonyi életek voltak beleszőve s makacsul ellenszegültek u divat pusztító szélvész-utjának. A háborút megelőző gondtalan években ugyancsak divat volt bur­­zSoákörökben végigsopánkodni egy zsurt a tapintatlan grószmama vagy erbtanti elpusztíthatatlan divatját múlta fehérnemühágyatéka fölött, mellyel évekre megnyomorította a boldogtalan örököst. Megfakult kék vagy rózsaszín iszalagokkal gondosan átkötözve, le­vendulaillattal teleitatva tucatszám kerültek elő soha nem viselt, meg­sárgult vászoningek kézi horgolás­sal és ökölnyi monogrammal. Bokáig érő, szűk siffonbugyogók horgolt 'csipkékkel a szélén és magasan zá­ró svájci hímzéssel díszített háló­­réklik feszes újakkal és elképzelhe­tetlen zäumerlidiszekkel, melyeknek tekervényeiben a fehérnemükészitő kiélte minden fantáziáját... A nagy háborúnak kellett jönni, hogy elpusztítson minden elpusztít­ható!. S ha folyamokat emelt ki medréből a pergőtüze, országokat, csonkított meg s nemzeteket tapo­sott el, miért kímélte volna meg nagyanyáink fehérnemükészletét ? Tűzvész, menekülés, tépések, nyo­morakció. rablás, fosztogatás, ada­kozás. üzemek pusztulása, nyers­termékek hiánya, pénztelenség, .sztrájk, nyomor... S ha végigpergettük az elmúlt évek kaleidoszkópját, megértettük a nagy összeomlást s inkább kíván­csian, mint meglepődve állunk meg a nagy fehérnemiiszalonok csipkék­kel dekorált kirakatai előtt. A fehérnemű hagyományos jelen­tősége megszűnt. Divatcikk lett be­lőle. Nem a szorgalom, pontosság életmotivuma több. hanem egyjelen­­töségii a ruhák, kalapok, keztyiik divatjának múlandóságával. Öpanya­­ga, a vászon, elérhetetlenül drága. Hiányzik régi finomsága, könnyed­sége. A lenbatiszt és a lenvászon már csak a legenda vagy a -sibernék körébe tartozik. Helyét, fátyolanya­gok foglalták el, melyek néhány al­kalmat. szolgálnak csak s ennek kö­vetkeztében alig érdemes mással, mint tüllel vagy olcsó csipkével dí­szíteni. A kereskedő kirakatában vonzzák hölgyeinket, mint az a bi­zonyos fény a lepkét s egy-kétszeri viselés után csak foszlányok marad­nak meg belőle. És mint minden divatnál, most is Paris felé tekintünk s ott találjuk a megoldást. Paris ti j an y a gokat terem­tett, melyekkel a régi fehérne­müek szépségét pótolja. A voile triple, mely sűrűbb és vékonyabb, mint a krepdesin és tisztításra is alkalmasabb, a szezon slágerei Á la greenue azsurral dí­szítve. a pasztell-szinek minden ár­nyalatában készülnek belőle garni­túrák. Egy legfeljebb ötven centi­méter hosszúságú, oldalt berakott vállszalagos ingecske. egy liliputi szoknyácskára emlékeztető bő hu­­gyogó s egy kimonó-szabásu aszá­lyos hálóruha foglaltatik benne s négytől hat-hétszáz frankig emelke­dik az ára. ; v •».­A m i 1 a n a ise szint én t ebe­sen uj anyag. Trikószerii, szorosan a testhez simuló s kiválóan alkal­mas viselet az estélyi ruhák alatt. A nagy áruházak, a M a i s o n de B i an c, L a ,f a y ette, R o n M a r c b e fehérnemű-termei való­sággal zsonganak a, megkábuil kis polgárnők és megvadult kokottpk vásárlási lázától: Verejtékes fillérek váltódnak itt át ragyogó dih-dábbá és kongó szekrények tatonganak a sivár polgári lakások mélyén, üres polcaikon egy-egy marék csipkével, vagy túliéi, melyek hivatva vannak a régi fehérnemükészleteket helyet­tesíteni. Ezek is szimbólumok. A túlfejlesztett iparnak • efemer termékei s a máról-holnapra az élet örömeit babzsolóknsk ízlését és

Next

/
Oldalképek
Tartalom