Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)

1922-03-01 / 60. szám

60. szám.

BÁCSMEGYEÍ NAPÉO

$. oldal.

SS

Legyfnk

jó európaiak55

Anatcie Francs intelme a franciább oz

— B'csi tudósítónktól —

A világsajtót bejárta az a hír, hogy Anatole France az Emberi Jogok Ligájának ülésén mondott beszédében állást foglalt a francia jóvátéteii politika mellett és ezt jogosnak és szükségesnak ítélte volna. A párisi Temps most teljes egészében közli a nagy francia iró beszédét, melyből meg lehet állapítani, hogy a páratlan és a nemzeti elfogultságtól mentes igazságosság szelleme vezette Anatole Francot a mai világprobléma megvilágításánál. A beszédből, mely egyébként is ragyogó összefoglalása generációnk életproblémájának, az alábbi részleteket emeljük ki:

„Erőszak semmit sem tehet a dolgok természetes rendje ellen, Ma már nem élünk a régi győzelmek aranynapjaiban. Az utolsó háború elpusztitotta Európát és az államok romjain nagy magánvagyonokat teremtett, rrielyek szintén pusztulni kezdenek a £közvagyon összeroskadásával. Azt kérdezhetjük a szocialistákkal, hogy vájjon nem a kapitalista uralom végéhez érkeztünk-e el ?

A történelem a háborút egész elképesztő rombolásában mutatja. Ma, mikor a nemzeteket oly kötelékek kapcsolják össze, melye-, kei.nem lehet megszakítani ugyanezen nemzetek gyöngitése vagy épen megölése nélkül, mikor a népek artériáiban közös élet vérkeringése dobban, ma, mikor az európai egyesült államok minden ellenállás, gyanú és gyűlölet dacára már félig készre érlelődtek a Ibontakozó civilizáció teremtő munkája következtében, és mikor a fegyvernek az a végzete, hogy a győző semmiben sem különbözik a legyőzőitől, — ma közösen kell építenünk romjainkon és mindnyájunknak ki kell önteni könyörületességünket az egész világra. *

Eddig nem tudtuk megteremteni a békét. Nehéz dolog ez, de szükséges nekünk épen úgy, mint a többi népeknek. Az emberek többségénél a béke megteremtése a legtermészetesebbnek látszó érzések feláldozását követeli meg. És mégis igazi békét kell alkotnunk. Ujjú kell teremteni Európát, mert életünkről van szó! Tűnjön el körünkből a háború szelleme! Nekünk bizonyára kérnünk és kapnunk kell jóvátételt. De ne kérjük ezt gyerekes erőszakoskodással s erőszakkal, egyetlen néptől. És ne kérjük oly összegekben, melyeket a világ minden népe együttvéve Sem tudna teljesíteni, minden pénzes ládájának kiürítésé vei sem.

Én nem azt mondom földijeimnek: „Ne gyűlöljetek, felejtsetek!" Ehhez én túlságosan jól ismerem az ember szegény természetét. De azt mondom nekik: „Legyetek eszeteken és csináljatok békét!" Franciák! Ne vágyakozzatok ezentúl lehetetlen hegemóniákra földek és tengerek felett. Ne álmodjatok győzelmekről és hódításokról, és ne irigyeljétek Nagy británniát, mert nem irigylésremélló.Legyetek mértékletesek: Életünkről van szó.

Elhárítására, ha ez egyáltalában

lehetséges, csak egy eszközünk van, az igazi béke. Nem az, mely a vaskos szerződésekben és a türelmes papíron szerkesztődött, de amely a szivekben van és amely ujjéteremtené Európát.

Könyörületeseknek, bölcseknek és átfogó szemüeknek kell lennünk, kik pillántásukkal felölelik az egész emberi nemet. Hogy Goethe szép szavaival éljek : „Legyünk jó európaiak I“

Az európai' népek közös szerencsétlenségében talán Franciaország az, amely a legkevésbé szerencsétlen. Nem sorvaszt bennünket olyan munkanélküliség, mint az angol munkásságot. De a kispolgárság már nálunk is rossz sorban van, ha maradt is valamije a háborús nyereségből. A nyomorúság, mely ma meg nem érezhető nálunk, leselkedik ránk a jövőben.

»»«»»«

Magánjogi statárium a Haditermény adósai ellen

A háborús évek gazdálkodása az államszocializmus jelszavával, de lényege nélkül megteremtette a központokat. Ezek a központok ma már csak. olyan emlékei a háborúnak, mint a kukoricalisztes kenyér és a népfelkelő szemle. De azok, akik e központok legnagyobbikával, a haditermény részvénytársasággal kerültek összeköttetésbe, azok most kezdik csak érezni ennek a háborús gazdálkodásnak igazi súlyát.

Akkor, amikor a Vajdaság az uj délszláv államhoz került, a vajdasági közgazdasági tényezők, bankok, vállalatok, kereskedők a gazdasági élet ezer szálával kapcsolódtak a Magyarországon maradt kereskedelmi intézményekhez. Mivel a gabona lisztforgalmat a háború utolsó idejében kizárólag a Haditermeny bonyolította le, mindazok a kereskedők, akik gabona vásárlással foglalkoztak, azok a pénzintézetek, a mélyek a gabona bevásárlást finanszírozták s kivétel nélkül minden malom a legrosszabb üzleti összeköttetésbe kerültek a Haditermény részvénytársasággal. Az összeköttetés alapján az összeomlás pillanatában részben követelni valójuk, részben teljesíteni valójuk volt a Haditerménnyel szemben.

Ezeknek az ügyeknek likvidálása nem késhetett sokáig. A beogradi kormány egy miniszterközi bizottságot küldött ki több mint egy évvel ezelőtt azzal a meghagyással, hogy ez a bizottság, mint a Haditermény részvénytársaság jogutóda ejtse meg a leszámolást a Haditermény egyes ügyfeleivel, állapítsa meg a követelések és tartozások nagyságát s az elszámolások alapján mutatkozó eredményt fogja a kormány a Haditerménnyel diplomáciai utón leszámolni:

Ez eddig rendben is volt, mert az érdekelteknek is az volt a kívánságuk, hogy likvidálhassák ezt a reájuk nézve terhes összeköttetést s tudhassák, hogy ki az adósuk, akitől szorgalmazhatják a fizetést vagy a hitelezőjük, akinek kezébe teJjesitésképen ' fizethetnek. 1

Ezek a leszámolások mór régen befejezést nyertek. Most azonban az a kínos meglepetés érte a Haditermény volt üzletfeleit, hogy e bizottság felszólította őket a tartozásuk záros határidőn belül történő kifizetésére. Ha csak azt követelnék tőlük, amivel a kereskedők könyvei szerint tartoznak, mindenki íeimészetesnek találná a felszólitsst. De olyan összegeket követelnek a keteskedöklöi és malmoktól, melyeket a bizottság egyoldalúan, az érdekeltek közbenjötte nélkül állapított meg s amelyek a kereskedők állítása szerint sokszorosan felülmúlja a tartozásuk nagyságát.

A kereskedők panasza szerint megtörtént az, hogy az egyik malom megterhelte a másik malmot háromszáz zsákkal, melyek a haditermény tulajdonát képezték s melyeket a megterhelt malom címére feladott. Most a bizottság anélkül, hogy kutatná, vájjon ezeket a zsákokat tényleg átvette-e, követeli a zsákok értékét. Előfordult az is, hogy a bizottság egyes falvakban meghallgatott egy-két egyént azok közül, akik 1918-ban az ellátatlanok lisztáján szerepeltek. Volt eset, hogy a meghallgatottak azt vallották, hogy 1918-ban nem kaptak hatósági lisztet. A bizottság most e vallomások alapján követeli attól a malomtól a kiutalt liszt értékét, amely malom a közellátésra szorulók részére a liszt kiosztásával volt megbízva.

Ezt az eljárást azt leszi nemcsak súlyossá, de katasztrofálisa, hogy a bizottság által követelt összegeket minden jogorvoslat kizárásával közterhek módjára lehet beszerezni. Ez a beszerzési mód súlyosabb, mint az adóeljárás, mert ott legalább meghallgatják a feleket s módot nyújtanak arra, hogy jogorvoslattal élhessenek. Itt azonban meghallgatás és jogorvoslat zélkül olyan követeléseket hajtanak be közterhek módjára, amelyeket magánjogi viszonyból származtatnak.

Ez a magánjogi statárium kiszámíthatatlanul sújtja az érdekeltek nagy körét. Az állam pénzügyi és kereskedelmi politikáját sem szolgálhatják ezek az intézkedések. Amikor egyre szaporodnak az adók, nőnek az adóterhek s romlik az áruforgalom, a koncepciózus kereskedelmi politikának nem lehet az a hivatása, hogy kellően meg nem alapozott követelések statáriális behajtásával azt a kereskedő osztályt sújtja, amelyik a kivitel megszervezésében s ezáltal a külkereskedelmi mérleg aktívvá tételében a legnagyobb szerepet tölti be.

A legdivatosabb halcsontnélküli, bebujós,

3 gummibetétes fűzők F.

és melltartók eredetiw modellek után a leg-.finomabb kivitelben^ íT: készülnek Steinné, Schäffer Margit-“ nál Suboticán, Kara-džićeva-ul. 7. (Bárány szálló melletti utca).

Levél a farsangból

Édes Pintyőkém! 1

Hallom, hogy nálatok, Suboticán, .bal hátán bál volt ezen a farsangon, ami alapjában véve igen helyes, mert mikor mulasson az ember, (mindkét nembeli), ba nem az ifjúság hajnalán, mikor is a kedély még nem savanyodott el úgy, mint bizonyos atyabatyáknáí, akik fiatal koruk tobzódásáért bennünket, uj generációt, szeretnének megbőjtöltetni, ami, megjegyzem, egy képtelenség és mint illembeli tény sem megfelelő.

’ Ezen rövid bevezetés után tudatni akarom veled, hogy a mi csendes kis városunkban sincs különben, itt is fenékig ürítette az- emberiség a farsang ugynevezet élvezeti keiyhét. minden hétre átlag három báf esett de valamennyinek kimagasló eseménye volt a tűzoltók estélye, mikor is a postamester ur a helység első szülésznőjével roppta a simmit.

Én is ott voltam a bálon s talán fölösleges, hogy megmagyarázzam neked, mit jelent az, ha egy ilyen mulatság a szó nemes értelmében lezajlik. Hogy az elején kezdjem, a .k, mama már otthon elkezdte az indulatszókat, (helyesebben: indulatos szavakat), azzal, hogy hajrá. Ez voltaképpen poetica licencia tőlem, mert igazában úgy gondolta, hogy hai ki. Tudniillik ki akarta rángatni a hajamat, amiért azt a vágyamat nyilvánítottam, hogy eltérek a hagyományos ősi koszorús hajviselettől s hurkákat alkalmazok a fejeméit.

K. atyám, úgyis mint közismert jóizü humorista, ajánlott a konlyom tetejébe egy svártlit, két oldalt lelő gósra pedig két szelet füstölt* pofaszalonnát, mert —T úgymond — igaz is. miért éppen a hurkát hozzák a nők forgalomba és miért, nem térnek ki az egyéb clisznóságokra is'?

Egyébként a bálunk igazán is lezajlott, mert mindenki kiabált és egyszerre beszéltek százan. A mellékhelyiségek is tele voltak, részint mint ruhatár és vacsorázó hely és a segédjegyző ur azt mondta: nagysád. Sokát táncoltam és az uj ruhám, amit egy finom régi firkáimból alakítottunk át. közirigységei képezett. Főleg a Loli irigykedett, akiről bizalmasan közlöm veled, hogy nyilván menyasszony lesz hamarjában. mert hallottam, mikor azt mondta egy fiatalembernek, hogy apukám, édes pofám. Hz a bizalmi lény kétségen kívül aliia küszöb, melyről a házasság révébe szoktak evezni, amikor is a hitves vagy azt mondja, hogy fiam. vagy pedig hogy fene. a pofádat . (amely ez idő. szerint még édesnek minősíttetik).

Kiég abból annyi, hogy az első bálám fényesen sikerüli, többel táncoltam, mint illik, egyik kézből a másikba osztottak be, A mama már éjfélkor elaludt a sarokban és többen azt hitték, hogy ő van mint modernség a zenekarba nagybőgősnek szerződtetve, olyan szépen horkolt, amit én nem igen bántam, mert éppen akkor esküdtem örök hűséget, az Aladárnak és a piruló arcom - ami bekövetkezik az ilyen fontos aktusnál — elárult volna. Később-a Sándornak is örök hűséget esküdtem, bár furdalt a lelkiisiaeret. de hát az ilyesmibe bele jön az ember és a későbbi eskü vések ideiép (összesen hét volt), már nem pirultam, csak lesütöttem a szemem. Szőné, idol! megkérték a kezemet is, de ez íré-